ADHD-s gyerek (beszélgetős fórum)
nálunk tart lassan 4 éve. sosem volt jó alvó, de ha nincs rendben a lelke, akkor ez borzasztó méreteket tud ölteni.
Miután elültették a kis barátnője mellől márciusban, utána 3 hétig heti 4-5 napot virrasztottam végig mellette.
Mindeközben ő alszik és pihen. Reggel kipihenten ébred... hát köszi :o
hááát, szerintem az minden, csak nem bizalom, hogy lesed és követed.
Mondjuk nálunk oviba nem is mehetett volna egyedül. Kizárólag szülőtől vették át a gyereket, és 18 év alatti (és 14 feletti) tesó csak szülő írásos engedélyével vihette el.
Most vannak elsősök, akik egyedül járnak. Akinek az anyukája ráér otthonról elindítani, az ablakból lesni... Az enyém nem tudja, mikor kell elindulnia, iletve egyedül kellene otthon maradnia ehhez, bezárni a lakást, stb. Tehát ez egyáltalán nem opció.
Én meg bízom a gyerekemben. Ahogy hagyom, had sétáljon el az ovihoz reggel. Nem látom minden egyes lépését, de persze követem. Ez a bizalom.
Nem, nem fogom azt mondogatni magamnak, hogy elrabolják. Vannak rossz emberek, de ha így élnék, akkor ki se mozduljunk a lakásból, mert valami baj lesz. Inkább megtanítom neki, hogy nem kell idegennel leállni beszélgetni és semmiképp nem kell vele elmenni bárhova.
És simán megengedem neki, hogy átmenjen egyedül a barátjához 2 lépcsőházzal odébb. Kimegy az utcára, lesétál 20 m-t és benyomja a kapukódot majd felmegy hozzá. És nem lesem az ajtóból mit csinál.
Azért a 7évesnek már így sem vagyok nyomában a játszótéren. Anyukákkal beszélgetünk egy padon, ők meg rohagálnak. Ha szól elmehet a szomszéd utcába boltba pajtással, vagy elmehetnek a ház mögé a csaphoz.
Ha 2 gyerekem lenne, akkor sem tudnám mindkettőt egyszerre folyamatosan figyelni, hacsak nem kötöm össze őket.
Hát nem vagyok egy para mami de én egyedül 6-7 évesen jatszora akkor se engedném le ha látom végig. 1.ugyse figyeled mindegn pillanatban. 2 Vannak beteg agyú emberek inkább nem keltek pánikot de most látod a gyereket aztán nem..
. Pláne ha még beteg is a gyerem
A pavor alvászavar. Roppant ijesztő tud néha lenni. Kiabál, rúdgos, csapkod, sír, beszél... és nem megnyugtatható semmilyen módon.
Azért nem viszem nevelésibe, mert nem szeretnék egyéb papírt az ambuláns lapon kívül. Persze ha azt mondják, kell a fejlesztés, és nem lehet megoldani a mentálhigiénén, akkor nyilván tovább lépünk, de amíg a kórházban megoldható, addig nem akarom bevonni a nev.tant.
:( Annemjó. :(
Én mondjuk pont rálátok a játszótérre (van egy nagy fa előtte, de azt végigtudom nézni, ahogy bemegy oda és becsukja az autót) így nincs gond. És még autóút sincs a közelben, csak parkoló, de az is kicsit messzebb.
Nem lehet rábízni. Úttesten mai napig is tök simán átmegy úgy, hogy észre sem veszi, hogy ott úttest volt. Ha 5 méterrel előtte szólok, hogy lassítson, nézzen körül, álljon meg, stb, és még vissza is szól, hogy rendben, lép 5-öt, és már simán gyalogol le, mintha nem is léteznének autók a világon.
Hogy ebből mikor fog kinőni, azt nem tudom. De amíg így van, nem mehet sehova egyedül.
Más lenne a helyzet, ha a játszi mellett laknánk, és mondjuk a konyhából rálátnék.
nem tudom leengedni a játszóra, mert 3 úton kell átmenni, 4 tömbnyire van tőlünk. Az nagyon messzi, még ha amúgy nem is.
A Dunán engem sem zavar, ha elcsámborog, amíg van rajta karúszó :D de nem csámborog, mert kellek neki folyamatosan. Inkább felöltözik, és lejön boltba velem, minthogy egyedül itthon maradjon 10 percre.
ez egyáltalán nem annak a kérdése, hogy megbízom-e benne. a játszótérről pl simán elmehet egyedül a szomszéd utcába boltba, megbeszéljük, mit vehet.
időközben molyon találtam néhány hozzá kapcsolt mesekönyvet :)
linkelem, hátha másnak is érdekes lehet.
olvasgatok azóta is (huhh, dolgozni kéne pedig :)), jó lenne már túllenni az orvoslátogatáson.
utánaolvasok (könyvet tudsz hozzá ajánlani? vagy csak net meg szakirodalom van?).
A gyerek osztályfőnöke egy főnyeremény ilyen szempontból :)
Szerencsés vagy, hogy ilyen jól állnak hozzá a tanárok.
Olvass utána a viselkedésterápiának, az iskolában is tudják alkalmazni, ha nyitottak rá.
Igen, gondolom, hogy így lesz, hiszen nem akarom a homlokára kiírni :D
Jelen pillanatban egyébként a tanítók véleménye és hozzáállása a legfontosabb, hiszen velük van a gyerek (utánunk) legtöbbet. Mondjuk a hozzáállásuk eddig is teljesen pozitív, iskolát kihagyva ugyan, de az osztálytanítókat és az igazgatót tájékoztatva kértem neki időpontot... az osztályfőnökének az egyetlen kérése az volt, hogy ne engedjem, hogy gyógyszert szedessenek vele, tudja kezelni a gyereket így is, megoldja, ha gond van.
Nyilván könnyebb lesz/lenne elfogadni a helyzetet, ha azt mondja majd az orvos, hogy valóban van némi zavar a rendszerben, hiszen akkor az azt igazolja, hogy mégsem csináltuk rosszul, amit eddig csináltunk, csak más a gyerek, mint a többi.
Sajnos amíg nincs neve a gyereknek, addig ő sokak számára egy neveletlen, rossz gyerek, akit elkapattak a szülei, mindent megengedtek neki, és lám, itt az eredménye.
Amúgy nem egy túlféltett gyerek, de vannak ésszerű korlátok. Mondjuk a víz az pont ilyen, mert simán nekimegy a Dunának is minden nélkül, pedig nem tud úszni.
Ez is érdekes, mert nagycsoportban járt úszásra, tehát ő úgy gondolja, hogy tud. Én meg úgy, hogy elsüllyed, mint egy darab kő. Nem szeretném megnézni, kinek van igaza :D
A fontos, hogy te ettől ne érezd magad rossznak, rosszul. Evvan. Ha el tudod fogadni, az tökjó. És a fejedben kell átállítani a dolgokat, hogy nem szólsz rá. Ha eldob egy kavicsot viselje a következményeit.
Nem vagyok híve a gyerek folyamatos cseszegetésének. Ha lemegy a tópartra és belecsúszik, akkor vizes lesz. De nem fogom neki percenként mondogatni, hogy "jajj ne menj közel" "jajj vigyázz" jajj nehogy beleess" Majd ha megvan a baj, majd eldönti, neki ez jó volt-e vagy sem. 7 éves. Nem kicsi.
Szóval, ha ti elfogadjátok, akkor ezt a viselkedésetekben is mutassátok neki. ;) Ha van bizalom, nem bizti, hogy annyira kedve lesz baromságokat csinálni.
Köszönöm :)
Pont ezért nem akarom nevelési tanácsadóba vinni. Felvilágosult, modern szülőnek gondolom magam, de bárhogy is nézem, ez egy bélyeg, címke, amiről nem akarok intézményesített papírt a gyerekem nyakába aggatni.
Szóval diagnózis a cél, nem szakvélemény.
Szerencsére a tanítók így is elfogadják, úgy veszem észre, hogy el is néznek neki dolgokat (pl ha kész a munkájával, matathat, játszhat órán, amíg nem zavarja a többieket, tanítónéni simán öltözteti, amikor olyan kedve van, hogy ő most nem akar ezzel foglalkozni, következő tanévtől hordhat saját ebédet -bár nincs semmilyen allergiáról, érzékenységről papírunk, stb).
persze ez hosszú távon nem fog így működni, de most igen, és egyelőre én ezért roppant hálás vagyok.
Sziasztok!
Jellemző ezekre a gyerekekre, hogy nem gondolják át a tetteik következményeit, csak megteszik, ami eszükbe jut éppen. És elég sok minden tud a kis hiper eszükbe jutni :DDDD
Jól teszed, ha elviszed szakemberhez. Kétélű a dolog, mert az adhd ma már sokakban negatív felhangú fogalom. Nehéz lesz a harc azokkal szemben, akik még mindig azt hiszik, hogy ez egy nem létező dolog és csak a gyereknevelésben megbukott szülők találták ki. Legyél erős és ezekkel ne foglalkozz.
évek alatt valamennyire immúnissá válik rá az ember :)
nem pesten.
Utána olvastam mit írtál. Ez borzasztó lehet.
Remélem mielőbb kapsz választ választ kerdeseidre.
Bp-en laktok?