A Titok, avagy hogy induljunk el az önismeret útján (beszélgetős fórum)

Te olyan dolgokat feltételezel, amiről fogalmad sincs, mondasz egy példát és levezeted egy általad vélt eredményre és ebből vonsz le következtetéseket...ennek így nem sok értelme van, ezt hívják elmélkedésnek, de ezzel számomra semmit nem bizonyítasz....

A repülős példához csak annyit, hogy másnak nem tudsz Te bevonzani, ha az anyának negatív érzései vannak, az csak rá hat.

Túlságosan racionálisan gondolkozol, az emberek nem ismerik a világ működését, szinte semmit, hiába az a nagy tudomány...szóval semmit nem állíthatunk biztosan, ez tuti, de mégis van valami ezt te is beláttad :-)

Ez az egész vonzásos elmélet úgy van kitalálva, hogy aki hisz benne, az azzal minden meg tud magyarázni; a jó és rossz eseményeket egyaránt. Ha teljesül az a jó, amit akartunk, akkor biztosan amiatt történt, mert működik a Titok, ha meg nem, akkor is működik, csak nem voltunk elég pozitívak vagy félelmeink voltak. Ez így elég nagy parasztvakítás, még ha le is egyszerűsítettem a dolgot.

Én elhiszem, hogy személy szerint neked jobbra fordult az életed, mióta pozitívan gondolkozol (és céltudatosabbá váltál), és hogy számos ismerősödnek is. Ez magyarázható (a vonzás törvénye nélkül is). Abban viszont kételkedek, hogy nem fogtok ugyanolyan (és szinte ugyanannyi) komoly problémával szembesülni, amivel bárki más is. Bár lehet, ezt nem is állítod:-), a Titok viszont igencsak sugallja. A legtisztább az volna, ha vennénk 1000 olyan embert, aki teljességgel hisz a vonzás törvényében, aztán várunk 10 évet, és megnézzük, hogy mik történtek velük ezen idő alatt… Lenne olyan az 1000 személy közül, aki ideje korán meghalna, olyan is, akit nem kevés szerencsétlenség sújtana, és persze olyan is, aki boldogabb lenne, mint valaha. Az összkép viszont mit bizonyítana? Azt, hogy a vonzás törvénye valóban egy törvény? Azt, hogy csupán a pozitív hozzáállás elég ahhoz, hogy jó sorsunk legyen? Azt, hogy egyetlen olyan eset sem lenne, hogy valakivel olyan nagyon rossz történne, amire nem is gondolt, amitől nem is félt, sőt inkább még biztos volt benne, hogy az ellentettje fog teljesülni? Azt hiszem, hogy nem kell várni rá 10 évet, hogy a kérdésekre nemmel felelhessünk.

Arra még nem is tértem ki, hogy miféle megállapításokat kezel tényként a Titok, ami egyszerűen vagy hazugság, vagy alá nem támasztható feltevés. Ilyenekből nem egy és nem kettő van, hanem sok… Ha egy törvényben sok ilyen van, akkor az nem törvény, hanem egy sok sebből vérző elmélet. Nem mondom, hogy nincs benne igazság is, de összességében nem lehet komolyan venni. A vonzás törvénye hiteltelen magyarázatot adna a tömeges katasztrófák sorára, és az ütköző gondolatok, vágyak problémáját sem oldja fel. (Egy egyszerű ütközés: az egyik szülő nagyon félti a gyerekét (mondjuk Annát), hogy annak a repülőútja közben valami baja fog esni, Anna viszont a legnagyobb lelkesedéssel, mindenféle félelem nélkül várja az utazást. Most akkor mi fog történni? Ha Anna lezuhan, akkor Anna még sem vonzotta be a jót, ha meg nem zuhan le, akkor meg a szülő nem vonzotta be a rosszat? Jó, ez egy elég konkrét példa, de nem nehéz találni hasonlót nagyobban, bonyolultabban. Mindössze annyit szerettem volna érzékelni, hogy egyszerűen képtelenség, hogy a sok-sok ember sok-sok vágya, félelme (melyek közül sok ütközik egymással) mind teljesüljön, bármennyire is erősek azok.)

Lassan abbahagyom az írást, mert már lehet, egyeseket irritálok, bár nem célom.:-) A félreértések elkerülése végett én igen hasznosnak tartom a pozitív gondolkozást, csupán annak befolyásoló ereje és hatékonyságának foka ellen szólaltam meg. Túl bonyolult a világ ahhoz, hogy társadalmi rétegződés, a barátok, az időjárás, egy amúgy figyelmes de adott esetben figyelmetlen autószerelő, vagy a sarki bolt előtt eleső Mari néni esete összességében ne játszana bele olyan mértékben az életünkbe, ami mellett a gondolataink, vágyaink, erőfeszítéseink nem elegek ahhoz, hogy egyértelmű irányba terelgessék a sorsunkat.

A dugós példával véleményem szerint nincs komolyabb gond. Ahogy írtad, valóban feltételezhetjük, hogy nem minden ember siet vagy valamelyek közülük ki tudnak belőle jutni. De az is belátható, hogy lesznek olyanok, akik a dugó miatt fognak elkésni, pedig a dugótól "vagy a jaj, valami történni fog" való félelem nélkül indultak útnak.

A könyvvel kapcsolatban több ponton is reflektál, emiatt nem hinném, hogy nem olvasta volna, vagy ha nem is olvasta, akkor ne ismerné annak lényegi tartalmát.

Én ismerek ellenpéldát. Az illető élete ugyanolyan változatos; jó és rossz eseményekkel egyformán tarkított, mint amilyen korábban is volt neki. Olyat is ismerek, aki nagyon negatív, félelmekkel teli, mégis élete a boldogabbak közé sorolható. Persze, egy-két fecske (azaz ellenpélda) nem csinál nyarat, de közel sem csak 1-2 van...

A daganatos beteg első sorban forduljon orvoshoz, és igen, emellett legyen pozitív, és higgyen benne, hogy fel fog gyógyulni. Na, nem azért, hogy a több milliárdnyi ember, több trilliárdnyi gondolatából majd az övé biztosan pozitív választ fog kapni a vonzás törvénye alapján, hanem azért mert a pozitív hozzáállás kedvezőbb folyamatokat idéz elő az ember testében, mint a negatív. Van egyébként olyan ismerősöm, aki szinte csodával határos módon gyógyult fel a daganatos betegségéből, és nagyon hitt a felépülésben. A baj az, hogy ez a ritkaság sajnos. Nagyságrendekkel jellemzőbb, hogy egy komoly betegség esetén a legpozitívabb gondolkozás (és orvosi erőfeszítések) sem tudnak segíteni, és a beteget elragadja a halál.

Elolvastam a linkedet is.

Hát egyrészt vannak benne olyan dolgok, amit nem úgy írt le a könyv, kicsit kisarkította a blogger.

Csak egy példa a dugós részhez:

"És mi a helyzet a többi emberrel, azok is mind aggódtak? Egyetlen pozitív gondolkodású ember sem volt közöttük?"- a többi ember nem mind siet, lehet, hogy épp ráérnek vagy a következő utcában lekanyarodva találnak egy rövidebb utat...stb. ezt az egész dolgot nem lehet ilyen fekete-fehéren értelmezni...

Néhány dolgot elég szűk látókörűen lát a blog író....nem akarok reflektálni minden mondatára, inkább azt mondom ez is egy vélemény.

Ja és látszik, h aki írta csak a filmet látta, a könyvet nem olvasta...

Szívesen feltennék a bloggernek 2kérdést:

- Mivel magyarázza azt, hogy aki a könyv szerint kezd el gondolkodni többnyire (ellenpéldát nem ismerek, ha tudtok jelezzétek) pozitív fordulatot vesz az élete?

- A daganateltűnéses dologban inkább hisz a csodában, mint, hogy pozitív gondolkodással az ember segíthet magán?

Persze, hogy nem tudunk mindent irányítani és persze, hogy a pozitív gondolkodású emberekkel is történnek rossz dolgok, de ők meglátják benne a jót és hamarabb túlteszik magukat rajta.

Én ezt inkább úgy fognám fel, mint egy életszemléletet, ha pozitívan gondolkodsz alapvetően jó irányba fog menni az életed.

Nem az a lényege, hogy minden apró momentumot magunk akarjunk kitalálni.

Sziasztok!

Igazán nem akarok kötözködni vagy valakit megbántani, de azért némi jellegű kritikát hadd fogalmazzak meg a vonzás törvényével kapcsolatban. Úgy vélem, több állítás sem fedi a valóságot, amit a Titok kimond. Itt egy elég korrekt leírás van ezzel kapcsolatban: [link]

De egyéb dolgokat is lehetne említeni, mint például, hogy bizony a nagyon pozitív embereket is ugyanúgy érhetnek és érnek is szerencsétlenségek, mint bárki mást, vagy hogy az átlagnál pesszimistábbak is lehetnek szerencsések. Könnyen belátható, hogy az emberek vágyai gyakran ütközhetnek vagy ellentétben állhatnak egymással, ami megint csak jó néhány kérdést felvetne (mondjuk azzal kapcsolatban, hogy akkor mégis hogyan dől el, hogy végül kinek az elképzelése fog teljesülni).

A pozitív gondolkozás természetesen hasznos, főleg ha teszünk is a céljainkért - ez megkérdőjelezhetetlen. Viszont ne higgye senki, hogy teljesen képes irányítani a világot vagy abban a sorsát. Alakítgatni nyilván tudja, de ugyanennyire világos, hogy megannyi olyan tényező szól(hat) bele az életünkbe, ami nem rajtunk múlik. Azt pedig végképp ne gondolja senki, hogy ha valami rossz történt vele, akkor azt ő vonzotta be saját magának... Az ilyen hozzáállással csak árthat magának az ember, és teheti meg magát bűnbaknak olyan dolgokkal kapcsolatban is, amelyekért nem is felelős...

..mert egyetértek a szavaiddal, és tényleg, a szemléletmódot kell átállítani. Ami visszafordíthatatlan és megmásíthatatlan, azt el kell fogadni, alázattal- ilyen a halál is. (sok mással együtt, ami kisebb volumenű, de mégis hasonló jellegű dolog)

Viszont ha az értékrendünket átalakítjuk, akkor megtanulunk örülni mindennek, ami JÓ volt, és megtanuljuk, lehet felállni a legmélyebb gödörből is. ha rogyadozunk az alján maradunk, ha felállunk, nincs is olyan messze a gödör pereme, és ki fogunk tudni kapaszkodni. Ha nem megy egyedül, lehet, és nem szégyen segítséget kérni, az pedig a legcsodásabb dolog, amikor kérés nélkül érkezik a segítséget nyújtó kéz. :-)

Te mertél segítséget kérni, és lám, mi adunk :-)

Hiszem azt is, hogy ezt én is megkapom, lehet, hogy épp mástól, amikor majd szükségem lesz rá, és nem is remélném.

Hiszem, hogy megéri JÓNAK lenni!!!!

Nem érdekből, hogy majd visszakapJAm, hanem mert az energiámból, életörömemből adni jó, és eddig még mindig megtérült.

nekem még az is segít a bajban, amikor rászorulóknak segítek, és ezáltal átérzem, hogy a saját helyzetem talán nem is OLYAN rossz. De ez egyéni példa, nem biztos, hogy mindenkinél működik :-)

szia! sajna pár napig nem tudtam feljönni a fórumra,mert kis boszorkány kislányom az átlagon felüli figyelmet harcolt ki,gondolom a lehűlés miatt ilyen rosszcsont most :)bocsi az előszóért :)

szóval ami az édesapádat illeti,nem lehet a gyász folyamát lerövidíteni,nincs is értelme,hisz ha belegondolsz,így tudod őt elengedni napról-napra,ez így működik,hisz sok emléked van,sok érzelmed vele kapcsolatban,ez az élet rendje,csak nehéz elfogadni,de el kell.Próbálj keresni az emlékeidben egy olyan képet,amikor nagyon boldog voltál vele,és gondolj arra az érzésre amit akkor éreztél...ha esetleg depis vagy,vagy sz.r a világ,csalogasd elő ezt a képet,és hagyd,hogy átjárjon az a kellemes érzés amit akkor éreztél.És itt a lényeg jön!!! kérlek adj hálát minden pillanatért amit együtt tölthettetek,minden egyes mosolyáért,öleléséért,puszijáért. Ne arra gondolj,hogy nincs és elvesztél,hanem arra,hogy mennyi mindenen mentettek együtt keresztül,mennyi mindent kaptál tőle,hogy ilyen ember legyél,és légy hálás,hogy eddig veletek lehetett.

A barátaid,ha igazi barátok,tudják,h egy kis idő után újra tudsz mosolyogni,és akik emiatt elfordulnak tőled,azok nem igazi barátok...anyuddal beszélgessetek sokat,mert a ki nem mondott szavak később fájdalmas sebek lehetnek.Én aszerint élek,h ami a szívemen a számon,lehet emiatt nem vagyok mindenki kedvence,de azok véleménye nem számít,csak azoké,akik az őszinteségemért szeretnek,és nem kis tábor akik pont emiatt fordulnak hozzám.

és még valami! egy nagyon jó barátnőm szavaival szeretném lezárni ezt a kis regényemet:AZ ÉLETBEN KÉT BIZTOS DOLOG VAN,HOGY MEGSZÜLETÜNK ÉS MEGHALUNK.A KÖZTES IDŐT HOGY HOGYAN ÉLJÜK,AZ CSAK RAJTUNK MÚLIK!Merj élni az édesapád halála után is,de a kapcsolataid teljesen át fognak rendeződni,te első rogyadozások után talpra fogsz állni és erős leszel,hidd el,ez az élet rendje,képes leszel rá :)

Sziasztok csajok!

Nem akarok túl lelkizősnek tűnni, de örülök, h írtam nektek és hogy ilyen sok pozitív dolgot kaptam ilyen rövid idő alatt!

Érkezik a Titok! :) holnap hozza az egyik ismerősöm, igaz nem magyarul, de szerintem így is megbirkózom vele.

Tegnap rengeteget tudtam tanulni, az elmúlt időszakhoz képest és még édesanyámmal is egész tartalmasan tudtunk beszélni. Szóval jobban vagyok egy kicsit!

Remélem ez a "forum" hosszúéletű lesz és idővel én is hasznos tanácsokat tudok majd adni nektek!

Azért hiányzik, mert mindenben támaszkodhattam rá. Most meg eltűnt. Tudom, hogy valamilyen szinten velem van, de...

Még egy nagy teher, hogy édesanyám nehezebben viseli a dolgokat és most nekem kell helytállni mindenben. Amit csakis úgy tudok megcsinálni, ha tiszta a fejem és két lábbal állok a földön.

Nem olvastam még a könyvet, de tegnap óta próbálom másképp nézni a dolgokat. Ma pörögtem. Jól ment a tanulás. Szóval nagy köszönettel tartozom nektek. Valami elindult. Remélem csakis felfelé!

Azt gondolom, teljesen "normális" amit írsz, és valaki már írta előttem, hogy a gyász szakaszain át kell menni, ezt nem lehet "megúszni". Három hónap nagyon kevés, hidd el, az én apukám már idén 11 éve, hogy meghalt, és még mindig nagyon tud hiányozni. De persze sokat javult a helyzet.. Mostmár, ha vele álmodok, vagy az a dal szól a rádióban, amire a temetőben a sírhoz vittük, már tudok mosolyogva arra gondolni, hogy most rám gondol "odafent", és én is üdvözlöm.

Hülyén hangzik, de ne légy türelmetlen. A barátaidról: tény, hogy a ma embere nem nagyon tud mit kezdeni a halállal, vagy egy halott ember hozzátartozójával. Mivel pedig Te mindig erős voltál, végképp nem tudják, hogyan segítsenek. Persze erre nincs recept, de semmiképpen se javaslom, hogy elfojtsd a bánatod és a sírást. És hidd el, ha túlesel rajta, be fogod tudni vonzani a pénzt is :)

Bocsi, hogy sok lett!

Speciel S.B.-nél nem vettem észre, mivel sosem hallgatom, de amit írsz az teljesen így van.

Én is már automatikusan - több éve, mert ezt nem most találták ki:) - a pozitív megerősítések szavait használom.

Péntek óta minden reggel úgy kelek fel, hogy hálát adok... :)

Itthon nyugodtabb a légkör, és valahogy én is nyugodtabb vagyok, nem ugrok rögtön az első rossz szóra... :)

Bízom benne hogy sikerül másképp látni a világot, és be fogom tudni vonzani a jóóóót! :)

szép napot mindenkinek! Keleten süt a napocska :)