A Titok, avagy hogy induljunk el az önismeret útján (beszélgetős fórum)

úgy látom végre kezded érteni,ennek nagyon örülök :)

de még mindig érzem a kétséget a soraid között :(Kérlek próbálj meg hinni magadban,és hidd hogy megérdemled amire vágysz,mert addig sajna egy helyben fogsz topogni :(

sziasztok!

követem a hozzászólásokat itt, de sajnos kevés időm van írni.

én még mindig maradnék a vonzás törvényénél, ezzel ismerkedem, bár pár napja nem olvastam , mert nem nagyon volt rá időm. Igazából, most úgy vagyok, hogy nem mondom, hogy nem működik, de teljesen azt sem, hogy igen?, a gyakorlatok tetszenek, és megpróbálom őket alkalmazni az életemben, mert szerintem kárt nem okoz, sőt, fokozhatja a pozitívabb érzést és a hála által az elégedettséget, vannak olyan gyakorlatok, amik, így első olvasásra elgondolkoztattak, hogy más szemszögből is lehet állni bizonyos helyzetekhez.

akinek van tapasztalata és ide talál, írjon!!!

Én is köszönöm, megtiszteltetés a társaságotok, bár már elég kevesen vagyunk !

Még az jutott eszembe, hogy tudatosan nehéz hülyének és ostobának lenni.

Csak hát a hétköznapok....az ember tudja, hogy kéne viselkedni, hozzáállni, mi a fontos, mi nem és mégis kimozdítanak, lehúznak a körülöttem lévők.

Állandóan emlékeznünk kell !

Most újra olvasom Weöres Sándor A teljesség felé c. könyvét és T. Dethlefsen A sors, mint esély c. könyvét, most épp ezek táplálnak újra.

Hihetetlen, hogy mennyit fejlődött a tudomány és mennyire nem fejlődött az emberi élek és társadalom.

Csak nézzétek meg, hány hozzászólás van itt és hány ( 1800 ! ) az én másik témámban, a szemhéjplsztikában.

Anélkül, hogy ítélkeznék ( amit nem szoktam ) azért a számok mutatnak valamit a 21. század értékeiről.

Igen így van, isten jobban ismer minket és jobban tudja, mire van szükségünk.

Ezért ha kérünk, nagyvonalúnak kel lenni és nyugodtan rábízhatjuk a részleteket az égiekre.

És ezért nincs is bűm, csak vé-tek, elvétett út, de aztán mindig helyre és visszapofoznak minket az útra. csak az nem mindegy, hányszor megyünk félre , mert a pofonok azért fájnak.

Aki képezi magát és törekszik saját maga és a törvények megismerésére, majd annak megfelelően próbál élni, annak van legnagyobb esélye, hogy az úton menjen, nyugalomban és harmóniában.

Hiszek benne, hogy azt kapom a sorstól, amire szükségem van. Hűű, ezt nagyon nehéz elfogadni, de csak így lehet...

Ugyanis az élet visszamenőleg mindig igazolta önmagát. Ha mást akartam, mint amit kaptam, akkor nem éreztem jól magam. Aztán kiderült, hogy amit én akartam az rosszabb lett volna, amit az élet végülis kiosztott. Valahogy úgy érzem magam, mintha lenne egy bölcs, jóakaró apám (Isten), aki jobban ismer engem, mint én önmagamat. És igyekszik megmenteni engem a saját hülyeségemtől.

Persze én mindig duzzogok, de beletörődöm. Utólag meg nem győzök hálálkodni...van ez így

Isten jobban tudja mire van szükségünk, mint mi.

És jobban is szeret..

Valahol megtaláljuk az aranyközéputat :)

Jómagam református vagyok,és hiszem,hogy Isten bennem van :) Tehát magamban hiszem. Sőt vallom hogy a mai világban igencsak szükségünk van a hitre,hogy ne sodorjon el az ár. Hívhatjuk Istennek,Buddhának,stb... a hit a fontos:)

Számomra érthető minden.

Az idézethez pedig csak annyit, hogy bátorságot kérünk a változtatáshoz, erőt a megváltoztathatatlan elviseléséhez és bölcsességet, hogy a kettőt meg tudjuk különböztetni egymástól.

Én összeegyeztethetőnek tartom a hitet és vonzás törvényét. Ugyanis a racionálisan gondolkodók nem fogadják el a "természetfeletti" dolgokat. A vonzás törvénye bizonyítható is, a hit pedig attól hit, hogy nem kell bizonyítani. De ez nem ellentmondás! Bár tudom, hogy vannak bizonyítékai, én nem keresem a vonzás törvényének bizonyítékait sem, és Istenét sem, hanem hiszek benne, megélem, átérzem, és kész.

Sokan azt mondják, a hívő ember gyenge. Nos, szerintem pedig épp attól erős, hogy rá meri bízni magát a Sorsra.

Valahogy így: Uram, add, hogy el tudjam fogadni a megváltoztathatatlant, és add, hogy legyen erőm változtatni azon, amin tudok.

Igazad van, valamiben mindenki hisz: magában, a családjában, a pénzben, a sikerben, a munkájában...

Én áldottnak érzem magam, hogy tudok hinni a pozitívban és Istenben is!

Ettől jobb az életem, és vannak nagyon boldog pillanataim, amikor felismerem, hogy élni jó!

Valóban végletes világban élünk, az Általad említett végletek a divatok, de ne feledjük el a hagyományos értékrendek szerint élő sok millió hívőt (legyen bármilyen vallás szerint élő!), és bizony a tudatos ateistákat is.

Ebből írtam a szakdolgozatomat, 12 éve, ma már nem biztos, hogy ugyanazt írnám. (sokat tanultam, tapasztaltam, olvastam)

A hívő és ateista között félúton ott a sok-sok kereső.

Nekik kedvez a divat is, mert például az ezotériából azt szemezgeti ki az ember, amit szeretne, nem kell egy történelmi egyház tanait elfogadnia. Jut is marad is :-)

Példa a felvállalt ateizmusra Vágó István, az ezoterikus keresősre Soma Mamagésa, a hívőre nem akarok konkrét egyházhoz kötődő személyt mondani... ( én r.k. keresztény vagyok. Nyilván a Titkot nem támogatja csont nélkül a dogmatikus egyházam, ezért a fenti kategóriák közül a keresőbe tartozom, mégis hívőnek vallom magam) Bonyolult, de remélem, azért érthető. :-)

Mondhatnánk azt is, hogy a vonzás törvénye az ateisták hite ??

Teljesen mindegy.

Mindenki hisz, legfeljebb nem tud róla.

Isten szemében mindenki kedves és a tettei minősítik, nem az, hogy minek vallja magát és vallásos-e vagy sem stb.

Nem kéne szégyelnni a hitet, de én azt érzem, hogy manapság 2 véglet van : ateisták és ezoterikusok.

Nem rivallunk Rád, én nem, sőt, nagyon megköszönöm, amiket írtál!!! Csodás mondatok!

Te meditációnak nevezed, én imának, és minden nap gyakorlom.

Ahogy abban is hiszek, hogy a ketten (vagy többen ) mondott ima ereje meghatványozódik.

Én is megfogalmaztam már ezt jó pár hsz-val ezelőtt, és csak ismételni tudom önmagam, számomra a vonzás törvénye póriasan megfogalmazva azt jelenti: "segíts magadon, Isten is megsegít".

Mindenben egyetértek Veled!

Egy kicsit más irányba fordult a fórum,de hitnek nagy szerepe van,de ezt én is írtam :)

De találtam most egy ide illő idézetet,szerintem ti is egyetértetek vele:)

"Az optimizmus nem azt jelenti, hogy valaki nem látja a problémákat, hanem hogy hisz abban, hogy mindig létezik egy megoldás."

Az Isten hitet én csak azért nem akartam idehozni, hogy nehogy rámrivaljanak, hogy off-olok.

Számomra minden megerősítésnél erősebb:

"Uram, köszönöm a végtelen kegyelmedet és szeretetedet, mely megteremtett, élővé tesz és örökre velem van."

Aztán:(3. személyben)

"Végtelen nyugalom, béke és harmónia uralkodik bennem.

Az Úr vigyázza minden pillanatomat, tettemet és gondolatomat.

Általa minden együttműködik és a javamra szolgál.

Istengyermekségemet a nap minden percében megtapasztalom."

A meditációim végén: (Ismét 1. személy)

"Köszönöm, Uram, hogy meghallgatsz engem és végtelen kegyelmed és szereteted örökre velem van."

Ez az ! Aki nem tudná, a hit azt jelent : Hívség, az Istenhez való hűség, hogy minden cselekedetünket a szeretet irányítja.

Nem könnyű megvalósítani, mert a dzsungelben élünk.

Sziasztok,

egy dolgot hiányolok itt : a hit-et.

Az optimizmus és pozitív gondolkodás a gyengeelméjűek kiváltáltsága, ha nincs mellette a hit.

Isten a legliberálisabb gondolkodó, ő mindent megenged nekünk, de a következményekkel is számolni és elszámolni kell.

Vannak karmikus események, amik elkerülhetetlenek, de nagyrészt az ember saját maga alakítja az életét.

Mindenki leszületik egy csomag vállalt feladattal, aztán a végén kiderül, mit tudott megvalósítani és mi az, ami marad majd a következő életekre...

A legfontosabb az empátia, önismeret és tudatosság. Na és a hit, hogy sosem vagy egyedül, mert Isten veled van.

És hgy bármi történik veled, ahhoz előzetes beleegyezésedete adtad a viselkedéseddel.

Mert véletlenek nincsenek. A véletlen csak fel nem ismert szükségszerűség.

Könyörgöm, azért nem lesz valakinek lottó ötöse, mert elképzeli és potitívan áll hozzá !!!

nekem az nehéz ebben a vonzás törvénye dologban, hogy olyan dolgot kérni/vágyni rá, ami valami "nagy" dolog, számodra lehetetlennek tűnik, hogy valóra váljon, az hogyan teljesülhet be? hogyan tud az ember kétség nélkül hinni benne?

ezt nem értem.

mert, ahogyan írtam is, ha olyan dolgot tűzik ki magam elé, aminek azért lehet reális esélye, én legalábbis így vagyok vele, csak abba tudok igazán hinni.

a másik, hogy van sok tárgyi dolog is említve, pénz, munkahely a könyvben és van a hála gyakorlata, ha én pl. a mostani munkahelyemmel nem vagyok megelégedve, akkor érzem azt, hogy szeretnék egy másikat (ez egy ellentétes helyzet, ahogyan írja a könyv, és ebből jön a vágy), na most akkor hogyan tudok a mostanira megelégedetten/pozitívan gondolni, ha pontosan emiatt vágyódtam a másikra , mert ez nem volt jó, akkor már negatív érzelem van bennem, és az már nem engedi , hogy teljesüljön a dolog.

ha meg a jelenlegi helyzetemre pozitívan tudok gondolni, akkor meg az azt kell, hogy jelentse, hogy jó nekem a mostani munkahely is, és akkor nem vágyódnék másikra.

Nekem ez egy kicsit ellentmondásos, vagy nem igazán értem?

ebben tud valaki segíteni?

Nem egy elhanyagolható gondolat az utolsó mondatod.:-) Kitartással (+kis(?) szerencsével) azért talán olyan dolgok is teljesülhetnek, amiket most még nem tartasz elképzelhetőnek.

Ha véletlenül tényleg mennél Horvátországba, akkor ajánlom figyelmedbe a Plitvicei Nemzeti Parkot - csodaszép.:-)

sziasztok!

sajnos nem nagyon tudtam írni az elmúlt napokban időhiány miatt,de érdekesen olvastam vissza a hozzászólásokat.

Kiolvastam a könyveket, most már van fogalmam róla miről is szól és kialakult bennem így elsőre egy kép az egészről.

Valahogyan így néz ki: van egy vágyam, amit kérek, azután hagyni kell ezt teljesülni, vagyis elfogadni, valahogyan azt szűrtem le, hogy az elfogadás állapotában akkor van valaki, ha olyan érzelmi állapotban van, ami a pozitív, vagyis ha jól értem, akkor nincs más dolgod, mint kérni valamit, álmodni valamiről, vágyni valamire és utána a pozitívumok felé venni az irányt.

és nálam itt jön be egy kétség?, pl. szeretnék eljutni mondjuk a Maldív-szigetekre, ez a vágy, de tudom hogy ez szinte esélytelen, mert nem keresek annyit, nagyon sokáig kellene rá gyűjteni, esetleg nyerhetek egy ilyen utat, de arra valljuk be kevés az esély, szóval belül érzem, hogy nem lehetséges, és így nyilván nem is tudok teljesen pozitívan gondolni rá, és akkor meg van magyarázva, hogy miért nem sikerült.

de ha mondjuk egy Horvát tengerpartot választok, és tudom, hogy arra 1 év alatt össze tudok gyűjteni, sokkal pozitívabban tudok benne hinni, hogy összejön és ettől máris valósabb lesz és jobb érzések fognak hatalmukba keríteni.

Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy nálam a bármit megkaphatsz, bármi lehetsz, igazából azt sugallja, hogy ami reális elképzelés, az lehetsz csak, szerintem.

Azok, akik felkapcsolják a villanyt, azok biztosak abban, hogy az elektromos energia fénnyé alakulása világosságot teremt, pedig nem mindenki ismeri ennek a működési elvét.

Megmondom én személyesen miért hiszek a vonzás törvényében.

Azért, mert ismerem Hamvas Béla, Rudolf Steiner antropozófiára vonatkozó elméleteit, Hawkins-nak a Világegyetemre vonatkozó elméletét, a Holisztikus világszemléletet, az aurára és a csakrára vonatkozó elméleteket és ezek mind-mind egyértelműen megadják a vonzás törvényének miértjét és mechanizmusát.

Röviden: én azért TUDOM, hogy működik, mert éveket töltöttem a fentiek tanulmányozásával és a gyakorlatban alkalmazva és figyelő szemmel járva a világban a tapasztalataim megerősítették a megismert elveket, elméleteket.

Csak úgy, egy-egy kósza példa engem sem győzne meg.

Nem vélem úgy, hogy olyan dolgokat feltételezek, amikről fogalmam sincs, dehát ki ezt, ki azt feltételezi a másikról… A példák többsége a szemünk előtt történik (talán majd küldök egyet privátban:-)). Maradjunk annyiban, hogy ha szerte nézünk a világban, akkor mi mást látunk bizonyítottnak, logikusnak vagy elképzelhetőnek.

Igen, eléggé racionális beállítottságú vagyok, bár képzelőerőm is akad azért.:-) Azért a nagy tudományok sok mindenhez hozzásegítettek, pl ahhoz, hogy most itt püfölöm a billentyűzetet.:-) Teljesen más lenne az életünk, ha a feltételezésekre, áltudományokra hagyatkozna a többség…

Ennek ellenére belátom, hogy bizony a tudomány is sokszor téved, de a begyepesedett, csőlátású elméletekkel szemben, megpróbálja javítani a hibáit.

Abban egyetértek veled, hogy nem sok mindent állíthatunk biztosan, sőt – akár hiszed, akár nem – van egy olyan sejtésem, hogy az emberi agy és tudat olyan titkokat rejtenek, melyeket nem sokan gondolnának/hinnének el.

Igaz, hogy eddig ide szinte kizárólag csak olyanok írtak, akik szerint működik, de ennek ellenére nem hiszem, hogy baj, ha ellenvélemény is kerül ide.

Szép dolog, ha valaki hisz benne, hogy jobbá tudja tenni a saját maga vagy mások életét - sok sikert hozzá!:-) Én csupán (elsősorban) azt szeretném elkerülni, hogy legyenek olyanok, akik olyan dolgokért is magukat teszik meg felelősnek (főleg, ha az rossz), amiért nem is ők azok.