A távolság megölheti a szerelmet, ha a távkapcsolatban lévő felek "mindegyike" szerelmes? (beszélgetés)

sztem a távkapcsolatot is túl lehet élni, mi 2,5 évig voltunk 250 kmre egymástól és 3 hetente találkoztunk..már 1 éve összeköltöztünk:)

.

Még annyit hozzáfűznék, hogy 2 emberen múlik ez is. Ha ti a távolság ellenére is fenn tudjátok tartani a szerelmet akkor minden happy lesz a végén, de ha az egyik fél nehezebben kezeli a dolgot akkor már eleve nincs jövője a kapcsolatnak.

A szerelem egy idő után átalakul szeretetté. De a tűz fellobbanhat bármikor, de csillapodhat is.

Én mondjuk a távolság ellenére is ugyanúgy szeretem a férjem. A szívem ugyanúgy megdobban, ha csak rá gondolok.

Fontos, hogy azért egy idő után ha a párnak úgy alakul az élete, jó ha együtt is élnek egy kicsit, mert ugye lakva ismeri meg az ember egymást:))

Valoban nem akadaly a tavolsag, ha mindkettonek van penze arra, hogy tobbezer, tobb tizezer forintokat koltson arra, hogy talalkozzanak. Nem mellesleg nem mindegy, hogy az egyik pl. Kinaban el, a masik meg M.o-on.

A masik az, hogy a kozos elmenyek nagyon fontosak.

Mi is tavkapcsolatban eltunk, mas orszagokban, volt hogy csak havi egyszer tudtunk talalkozni (munka miatt), ezert is koltoztunk ossze 8 honap utan. Nem szabad sokaig huzni, elobb-utobb valamelyiknek koltoznie kell.

Mi félév után szakadtunk el igazán egymástól 250 km-re (munka miatt). Azóta havonta egyszer találkozunk, de már nemsokára vége ennek az időszaknak is.

Nagyon sok bizalomra van szükség, és nem árt, ha van egy-egy előfizetéses kártyátok, amivel ingyen tudtok egymással beszélni. Sokat számít.

De csakis a bizalom, és az őszinteség az, ami fenntartja a lángot. Nálunk működik, és csak jobban szeretjük egymást, mert látjuk, tudjuk, érezzük, hogy nem kell attól tartanunk, nem lesz kihez hazamenni/kit hazavárni.

Egyébként pedig szerintem a távkapcsoaltban élők előbb-utóbb úgyis összeköltöznek.

Szerintem sokkal hamarabb, mint azok akik pl. egy városban élnek, közel egymáshoz:)

Mi fél éve szenvedünk a távkapcsolattól, pedig nem is olyan nagy a távolság. Csekély:70km:D

Ennek ellenére csak hétvégén tudunk együtt lenni, pedig olyan jó lenne egy hétközbeni nap is. Pl. szerda:D

Én is örülök h nyílt a fórum!

Én is így érzek,bár nálunk ez a kapcsolat most kezdődött még csak nemrég,és ő is féltékeny,be is vallja.De nem betegesen!:)

Azért jó amikor a párom megnyugtat, hogy csak én vagyok neki!

Ő is volt már egy csöppet fétékeny.

Végre valaki, aki hasonlót ír, mint amit én érzek mostanában.

Én is megbízom a páromban, néha azonban féltékeny vagyok. Ő ezt nem érti, szerinte, ha megbíznék benne, nem lennék féltékeny.

Pedig nálam ez így van.. a bizalom, és a féltékenység együtt jár:D

Az elején nehéz volt mert sokat sírtam amikor elment, de megerősödtem:)

Köszi!

:)

Én is így látom, hiszen, ha két ember valóban szerelmes, akkor nem kezd el azon gondokodni, hogy keres egy olyan másik nőt/férfit, aki közelebb van.

Mert mi a garancia arra, hogy az is ugyanolyan jól fog működni, mint a "távkapcsolatos szerelem"?

Egy jól működő valamit szerintem senki nem ad könnyen fel, még akkor sem, ha szenved a távolságtól.

Mi amióta megismerkedtünk voltak és máig van távolság közöttünk. 8 éve vagyunk együtt és 6 éve vagyunk házasok. 2,5 éve csak havonta 1x jön haza pár napra.

Szerintem az egymásba vetett bizalom és a szeretet/szerelem ami összetart egy távkapcsoltatot.

Ahogy mások is írják ember függő.

Minket jobban összekovácsol.

Értelme?

Két fél egymásba szeret, de nem a szomszéd lépcsőházban laknak. Akkor már felejtség is el egymást?!?!?!

Én azt mondom, hogy lehet valaki a szomszédodban is, akivel együtt vagy, találkozhathatok minden nap, de lehet, hogy ez a kapcsolat fele annyit sem ér, mint egy olyan ahol pl. egy hetet kell arra várni, hogy találkozhasatok.