A szülés folyamata, se több, se kevesebb (beszélgetés)

Kedves Szerző!

Én megértelek! Lányom császárral született, mert medencevégű fekvésben volt, nyakán a köldökzsinórral... Nem igazán mondhatom, hogy felemelő emlék maradt az esemény. Én akkor hullattam örömkönnyeket, amikor elmúlt a gerincérzéstrlenítés hatása és az örzőbe elhoztàk a lányomat. Na az csodás volt! :)

Nyilván egèszen más természetes úton szülni. De nem kötelező tündérmesekénk megélni mindezt.

Minden jót Nektek!

Minden megoldható. Nem fogok már szülni, így a kérdés elméleti csak.

Te örülsz, hogy kétszer szültél hüvelyi úton, én örülök, hogy másodszorra császár lett. Nem vagyunk egyformák.

"megfelelő orvossal és megfelelő összeggel" már lehet ezt választani.. (Lásd a magasan kvalifikált Dundikát)

Én császárral szültem, de már aznap este a tiltás ellenére felkeltem és nem is esett nehezemre. Nem mondom, húzódott a sebem, de abszolút vállalható.

Nem értem, miért bánt téged, ha más a császárt választja? Ha szülnék a császárt választanám mindenképp. Sokkal hamarabb helyrejöttem császár után, mint a hüvelyi szülésnél, és a lehetséges komplikációk is vállalhatóbbak nekem.

Miért kellene mindenkinek egyformán gondolnia?

Igen.,

Pont ugyanannyi támadás éri, mintha azt le meri írni, hogy a gyereknevelés nem rózsaszín cukorszirup.

nem.

nem a szülés gyönyörű. A szülés fájdalmas, kemény menet, aminek a következménye gyönyörű.

Azt azért ne felejtse el senki, hogy egy bizonyos hormon segít abban, hogy szépnek, gyönyörűnek lássuk a szülést.

Akinél ez kevéssé munkálkodik, ő a meztelen és kemény valóságot látja, érzi, nem a felmagasztalt verziót.

Érdekes cikk volt, sok - sok igazság van benne.

Az, hogy valaki császárellenes, elég nevetséges. A császár egy szükséges, és sok esetben életmentő beavatkozás, nem értem, hogy lehet azt írni, hogy "császár ellenes vagyok". (Itt nem a fizetett előre lezsírozott császárra gondolok)

És 11 órát vajúdtam, kőkemény volt, én is azt hittem, belehalok, borzasztó volt, és mégis császár lett a befejezés, mert a kisfiam nem tudott a szülőcsatornába beilleszkedni.

Ettől függetlenül rettenetesen félek a második szüléstől és bár tudom, ez a természet rendje, nem bánnám, ha ez az élmény kimaradna az életemből. Az egyetlen, ami nyugtat és ami némi bátorságot ad, az a "végeredmény".

Nem kell mindenkinek mindent rózsaszínben látni, ez így természetes. Én irigylem azokat is , akiknek komplikációmentes a terhesség , én a 16. hétig masszívan hánytam, infúziót kaptam, emellett a sok savtól már véreset hánytam... Nem volt egyszerű. Emellett olyan voltam, mint egy bálna, iszonyatosan fájt az utolsó 3 hónapban a szeméremcsontom, zsibbadtak a végtagjaim, és sorolhatnám.

Ettől függetlenül a 6. hónapig dolgoztam betegágy mellett ápolónőként és így utólag talán meg is szépítette az idő...

Szerintem sem extázis a szülés. Érzelmileg nekem nem megható volt vagy ilyenek, hanem sikerélmény, mert jól csináltam, úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Amikor odaadták a bébimet, azt kérdeztem, mit csináljak vele.

Ezzel együtt azt tudom mondani, hogy bárcsak újra átélném még.

Mondtam nekik, hogy magyarázzák már meg, hogy miért ne menjek biciklizni, mert hogy - nem tudom, te hogy voltál vele - de mondtam nekik, hogy biciklizni könnyebb, mint gyalogolni, hisz már akkora volt a súlya a hasamnak. Kiderült, azért féltenek, hoy elesek.

Én kora reggeli órában szültem, de előző este 10-kor még másfél órát sétáltam.

Ez tény... :-)

Amúgy meg ez a válaszod eléggé témakerülőre sikeredett... Karinthy idézettel "belekötöttél" a hozzászólásomba, most meg ilyen kitérő választ adsz.

"senki sem élvezi a magzatvízben való hempergést"

Csak a babák! :) Legalábbis a magzatmáz magzatvíz, ha jól gondolom?, és hagyni kéne a babákra rászáradni, a WHO állásfoglalása szerint mindenféle egészséges anyagot tartalmaz.

Semmi kétség efelől. :D Ebben nem vitatkozhatunk. :)

Csak a példa kedvéért hoztam fel a szex közbeni testnedveket. :)