A szülés folyamata, se több, se kevesebb (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Ami engem illet, nekem tervezett császár volt mindkettő (utáltam magam miattuk, selejtnek éreztem magam miattuk) és ami az elsőt illeti, még örülhetek is, hogy túléltük mindketten. Katarzis sehol, de legalább a közelgő depresszióra utaló jelek már aznap délutántól... másodiknál már eleve sírva vittek be műteni, annyira féltem az előző rossz tapasztalatok miatt, megint csak annak örültem, hogy túlvagyunk rajta. Azért a mai napig irigylem azokat az anyukákat, akiknek élmény volt a szülésük...és megértem azokat, akiknek az életük legrosszabb, vagy éppen "semmilyen" történése.
Köszönöm szépen, aranyos vagy!
Szia! Gratulálkok, és jó egészséget kívánok Nektek! Remélem a következő szülésednél kellemesebb élményeid is lesznek! :))
Szerintem kell ilyenből is-olyanból is, egyik nélkül sem lenne kerek a világ:-)
Én sem hiszem, hogy érdemes szégyenkezni...az érzés az jön, a kellemes és kellemetlen is,akár akarja az ember, akár nem...nekem is voltak ambivalens érzéseim:-). Ami fontos, hogy szeretjük a gyermekeinket és amit tudunk, megtesszük értük..Például én valahogy nem tudtam felfogni, hogy egy igazi kis ember nő a hasamban, hiába tudtam ésszel, láttam UH-n, stb.Ezért amikor szemtől-szembe láttam, nekem katartikus volt...nem foghattam meg, mert koraszülött volt és rohantak vele a Kora osztályra, csak pólyába csomagolva megmutatták. Én érzelmi hullámvasúton éreztem magam, egyrészt kivoltam, mint a béka, másrészt tisztára eufórikus állapotba kerültem. Biztos az EDA és a hormonok is belejátszottak, hogy én sem voltam 100-as, mint Te kéjgáz szívás után:-)...
Az öröm, az csak később jött...És először azért, hogy már túl vagyok rajta...
Soha, de soha nem éreztem annyira kiszolgáltatottnak magam. Talán ezért nem is vállaltam több gyereket. És amikor a lányom közölte, hogy gyereket vár, az volt az első gondolatom, hogy "úristen...neki is át kell élnie, amit nekem." Szerettem volna megóvni őt tőle. Az anyai aggodalom bizony felülírta az unoka jötte miatti örömöt.
A mai vilagban a realistak azok, akik a sok idiota romantikus idealistat eletben tartjak. Es ne merj szegyenkezni, vilagos? :)))
Igen, túl realista vagyok, az biztos. :)
És komolyan mondom, szégyen, nem szégyen, egy csepp örömöt sem éreztem.
Ok, biztos nem vagyunk egyformák, lehet, hogy alapvetően is tárgyilagos alkat vagy , vagypedig így érzelemmentesen könnyebb volt végigcsinálni vagy könnyebb rá visszagondolni...csak nekem első olvasatra ez jött le...bármennyire is kemény volt szülni, az "undorító" szó sosem jutott volna róla eszembe..azt hiszem, ez megadta a cikk alaphangulatát számomra, akarva-akaratlanul.Technikailag valóban érdekes volt a leírásod, csak nekem hiányzott belőle a szív, az érzelem, nem is ragozom tovább és ezért volt szokatlan a "tucat":-) szüléstörténetekhez képest.
Én félek a következő szüléstől, mert minden szülés más, ki tudja mit hoz a sors...reménykedem, hogy a kistesó, ha lehet,még simábban jön,mint bátyus,és legalább úgy végig tudom csinálni, mint először.
Én egyáltalán nem félek a szüléstől, sőt mint írtam, pozitív esetként könyveltem el. A cikk realista stílusban, objektíven íródott. :)
Igaz, szülni mindenki tud ( ha nő és nincs komplikáció v. ellenjavallat), mint ahogy élni is mindenki tud, mert kell, mert ez van...de jól szülni, ahogy jól élni is, az nem megy mindenkinek, az mégiscsak lehet öröm, büszkeség szerintem. Ne érts félre, nem azt akartam mondani, hogy akkor én milyen szupernő voltam, Te meg nem annyira, ez nagyon távol áll tőlem,sőt, abszolút látom, mert szültem már egy gyereket, hogy mennyire sok szerencse,áldás,és saját erő és ki tudja mi szükséges ahhoz, hogy úgy tudjon az ember lánya visszaemlékezni, hogy ez öröm volt, büszkeség, ahogy megérkezett a kisemberkém. Ahogy Zselyke írja, sok-sok érzelem vegyül ilyenkor és jó, ha az ember átengedi magán, a maga érdekében és megéli, mert az egész folyamat sokkal könnyebb lesz,talán...de nem vagyok pszichológus, meg persze a szülés alatt én sem éreztem sok magasztosat, csak haladjunk, minden rendben legyen, bírjam, szinte csak magamra gondoltam..Utána viszont nagyon eufóriás lettem. Amikor megláttam a kisfiam, az elfelejthetetlen,örök emlék....Biztosan szerencsés is vagyok, hogy így élhettem meg a megszülését...Csak arra gondoltam, ha még szülnél gyereket, talán érdemes kicsit átérezni az akkori érzelmeidet és a helyére tenni és akkor nem lenne ekkora hatalmas ellenség a szülés....remélem, nem veszed kéretlen okoskodásnak..
Szerintem mindenféle érzelem vegyül szülés után. Megkönnyebbülés, hogy végre kijött, szeretet a gyerek iránt, óvás, féltés, kimerültség, sikerélmény, újdonság, tanácstalanság. Maga a szülés alatt én a feladatra koncentráltam.
Jól látod, tényleg érzelemmentes a cikk. Direkt íródott ilyen stílusban, én magáról a folyamatról számoltam csak be. Őszintén. Én nem éreztem semmiféle boldogságot vagy büszkeséget, mert szülni mindenki tud (ha nincs eü-i akadálya).
Számomra a gyerek felnevelése a boldogság és ha ez még jól is sikerül, akkor jön a büszkeség is. :)
Elég szokatlan hangvételű ez a cikk! Valóban, kicsit olyan, mint a címe: szülés, se több, se kevesebb, valahogy olyan érzelemmentes...és itt nem a habos-babos rózsaszín ködre gondoltam, hanem mindenfajta érzelemre...amit a cikkíró leírt, számomra olyan hideg,ellenszenves elzárkózás az egész szülés folyamattól. Érdekes, olyan sokan említik, hogy mennyi szirupos szüléstörténetet olvasni, én inkább azt látom, hogy sok szívmelengető történet van, persze, több-kevesebb benne az izgalom,fájdalom, de mégis végig ott van benne az, hogy életet adtam, anya lettem, ez büszkeség, ez öröm, basszus, még ha baromira fájt is...ez most ettől szirupos,rózsaszín leányálom? Nekem ez a cikk inkább negatív volt ,mint őszinte...illetve, biztosan őszínte,ezt nem kétlem, de valahogy nem tudta megmelengetni a szívem...vagy ezt ne várjam feltétlenül egy születés történetétől?
Ha adott lenne minden, én akár 5 gyereket is szívesen szülnék még. :)
A "nem tudok" és a "nem szeretnék" között óriási a különbség. Egy csecsemő fő tápláléka az anyatej. Nem is értem, ha babát szeretnél, akkor azzal együtt jár a szoptatás is, úgyanúgy, mint a pelenkázás, böfiztetés, stb.
Egy kicsit ellentmondásos vagy. :)
Ha a műtét miatt nem javasolt szoptatni, az más. A szoptatásra eleve nem is gondoltam a terhesség alatt, de ha mégis, evidensnek gondoltam, hogy -ahogyan magától megfogant a baba - tej is lesz magától.
Azt se tudtam, hogy ha a szájába kapja a bimbót, az nincs is rendesen bekapva. Azt gondoltam, ezt a babák tudják, hogy kell. Segítettek beindítani a tejet, mondták, h éjszaka keljek fel fejni, de hulla voltam, gondoltam, majd reggel- persze alvás közben is egyre erősebben fájt a mellem,reggelre - nem túlzok - mint a kő, olyan lett, amikor hozzá akartak érni, mindenkit fellöktem, úgy fájt. Aztán az egész cécó..hiába mondták mások, hogy az etetések egybeérnek, mert eszik egy órát, büfizik egy csomó ideig, tisztába tenni, kezdődhet előről- úgy gondoltam, ők csinálnak rosszul valamit.
Én nem tudom a mai napig, hogyan kell jól csinálni!- De azt tudom, hogy amikor szoptatás után háromnegyed órával anyukám megszólalt, hogy mellre kéne tenni a babát, megkínálni.....azt hittem, fejbeverek valakit!!!
Joejtszakat kivanok!!! Koszonom a hasznos tanäcsokat!:) megyek alszok à ferjemmel.. ;)
Valoszinu,hogy azt elfelejthetem...
Hát .. pont a szoptatásra készülnék fel sokkal sokkal jobban, ha újra csinálhatnám. Sokkal sokkal jobban!
Sajnálom. Az orvosoddal nem beszéltetek a szoptatásról?
Nem. Szuksegbol.. Fejlodesi rendellenesseg Volt à mellemel.. Miota van.. Mär 14-15eves koromban is gyanus Volt.. Aztan 18evesen megmutottek vele utana implantatumot rakattam mert borzaszto Volt!! Aztan 2szer meg kicsereltettem,Most perfekt...mint à Playboy magazinba. De nemnagyon èrzem.. De ez regenis igy Volt.sajnos.. Ja meg az eggyikben elhaltak az izmaim.. De felvarrattam meg à nagy implantatum is kinyomta.. Legalabb nemlatom..
Szükségből meg hobbiból is?
Ha szükségből, akkor megértem, de ha hobbiból, akkor karcosabb a véleményem. A természet kitalálta, hogy kezdődjön egy élet. Engem csak az húz fel, ahogy ezt a mai világban keresztül húzzák azzal, hogy "majd lemegyek a boltba". Ha szükségből műtöttek, akkor elnézést kérek!
Szükségből, vagy hobbiból műtötték?
További ajánlott fórumok: