A szülés folyamata, se több, se kevesebb (beszélgetős fórum)

császár: talán az volt a legrosszabb, hogy nem dönthettem, nem ismertették velem a kockázatokat, mi lenne ha mégis hüvelyi úton szülném meg, azonkívül, hogy a dokit kirúgták volna(utólag doki szerint második babát megszülhettem volna farosan is, főleg, hogy 2,78kg volt), meg a darab húsként való kezelés. Plusz a 20 centis, bugyigumi által éppen eltakart vágással sem békültem még ki.

Megj: 4 nap után az aranyerem jobban fájt (csm-nél is kijött, a tüsszentésre bepisilés sem javult)

Köszönöm a hozzászólásokat! :)

Én azért is éreztem undorítónak az egészet, mert egyrészt folyó magzatvízben tengettem "üres" óráimat, másrészt a vajúdás és a kitolás alatt is hol fel kellett állnom, hol le kellett feküdnöm, hol labdára kellett ülnöm, stb, és hát ugye közben összevizeztem és véreztem az összes létező lepedőt, amiket nem cseréltek le, mehettem vissza rájuk. :)

Plusz már másfél órával Gábor születése előtt, ezt mondta az egyik szülésznő: "Nagyon jó, már látom a fejét, rövid, szőkésbarna haja van."

Hát erre én majdnem hányással reagáltam...elképzeltem, hogyan is nézhetek most ki.

Egyébként senkit sem szerettem volna megijeszteni. Nem volt kellemes érzés, de korántsem járt akkora fájdalommal, mint ahogy kinézett a dolog. Az viszont nagyon bosszantott, hogy fiatal koromban versenysportoló voltam, terhesség alatt is mozogtam eleget, erre itt kiköpöm a tüdőmet, kitépem az ágyrácsokat, lábaim a nyakamban és csak nem jön az a gyerek, másnál pedig 2 nyomásra szinte kiesik. :)

Igen, sajnos a végére "elkábultam" egy kicsit, gondolom az 50 perces kéjgáz szívás miatt. Teljesen úgy éreztem, mintha fogorvosnál lettem volna, úgyhogy leszálltam az ágyról és elkezdtem hazafelé készülődni. :)

Szerintem is...viszont előre rettegni sem érdemes...én úgy vagyok vele, hogy pokoli nehéz lesz, de minden rendben lesz, és pont.

:)

Kedves tuzijatek,

koszonom a cikket. Mar nekem is a gyomrom fordult fel a sok rozsaszin habos szulestortenettol.

Csaszar temaja: en nem tudom, mit muveltek veletek, de a csaszar nem egy akkora tragedia. Nalunk is komplikaciok voltak (fulladt a kolkom a nyaka kore tekeredett koldokzsinortol), es ez kontrollon derult ki reggel 8-kor, delre mar meg is volt a gyerek. Se felkeszulni, se gondolkodni nem volt idom, beledobtak a mely vizbe.

Ettol fuggetlenul gyorsan felepultem, aznap nem engedtek felkeni, csak masnap, de onnantol setalni kellett, ami fajt, mint a fene, de hat mit is varjon az ember, felvagtak a hasat, vagy nem?

Valaki irta, hogy de nehez volt emelgetni a gyereket a latogatoknak. Nos, az "enyemek" voltak olyan tapintatosak, hogy beken hagytak, amig felepulok, csak a ferjem jart latogatni. A kedves tobbirokon meg megnezte szepen a babat kepen.

Has temaja: Tevedes, hogy huvelyi szules utan gyorsabban "lemegy" a has, mint csaszar utan. Ez alkati kerdes. Nekem mazlim volt, mar masnapra gyakorlatilag eltunt a pocak (najo, a felszedett kis zsirreteg kivetelevel :D), igy most 36-os helyett a 38-as nadragok a jok ram, hat istenem, evvan.

Egyedul azt sajnalom, hogy mivel teljes altatasban mutottek, gyakorlatilag lemaradtam a szulesrol magarol. Bezzeg a ferjemnek odaadtak a gyereket. Mindig a ferfiak kapjak a babert a mi szenvedeseinkert, ez nem fair :D

Viszont a terhesseg, na az egy borzalom volt, utaltam. Inkabb szulnek 3x csaszarral, mint meg egy olyan 9 (8) honap.

Nem vagyunk egyformak.

A szülésre nem lehet felkészülni,főleg nem ha az ember első gyermekével terhes a többinél már van elképzelés tudja mit kéne hogy kéne de ugye minden terhesség,szülés más.

Ez nem egy vizsga amit begyakorol az ember...

Érdemes vissza gondolni hogy régen mennyire tabu téma volt a szülés is.és nem hiába...mindenki más,minden szülés más

Azt meg nem értem hogy aki nem szült miért gondolja azt amit...

Aki meg kisbabát vár kitartás és szerintem fontos az önuralom is.

Nekem a császár nem volt egy leányálom. Nem kis műtét, aztán másnap friss sebbel tologathatod a gyereket, meg is kell emelni a küszöbön a húsz kilós vasággyal hogy láthassák a látogatók, mert nálunk nem jöhettek be, sírva vécéztem, bár sokszor el sem jutottam odáig, alig bírtam a vécére ereszkedni és áldom aki kitalálta az eldobható bugyikat... néha csak leszabtam magamról mert lehúzni nem tudtam.

Nem nyavalyogtam, már a nővérek szóltak, hogy pihenjek már(túl sok volt a látogató), a nap végén kis híján elájultam. Van aki azt mondja, már fel is kelt műtét után, sőt már a városban futkozott, nekem kemény volt, vajúdtam is előtte. Ennek ellenére amint lehetett siettem a babámhoz. De nagyon "fel kellett kötni a gatyát". Ezek után már másképp nézek a műtétesekre, akiknek nem kell még pluszban helytállni, babát ellátni...

Elsőre nagyon fura volt olvasni, hogy elfelejtkezett a cikkíró a babájáról, de gratula az őszinteségéért.

A fórum is sokszínű, érdekes.

Szia kedves "tűzijáték!"

Babás fórumokra általában nem írok, egyrészt, mert semmilyen tapasztalatom sincs gyerekekkel (nem szültem/még), másrészt pedig azért, mert néhány dolgot hasonlóképpen látok, mint te, idézlek:

"Sosem tartottam a szülést csodálatos dolognak, sosem tudtam meghatódni tőle..."

A szülést én is kifejezetten visszataszító, undorító dolognak tartom, a gyerekek pedig rendkívüli módon idegesítenek (minél kisebbek, annál inkább).

Hogy ez a hozzáállásom fog-e még változni, nem tudom (lévén, hogy 28 éves vagyok), de különösebben nem is foglalkoztat.

Örülök annak, hogy olvashattam egy olyan írást, mint a tiéd, amelyben nem a klasszikus anyaszerep és az annak való (kényszeres) megfelelni vágyás érvényesül.

Biztos vagyok benne, hogy az eseménnyel kapcsolatos gondolataid, véleményed miatt nem leszel rosszabb anya, legfeljebb öszintébb, mint azok, akik eljátsszák ill. túlzásba viszik az anyaság szerepét.

Gratulálok a cikkhez és a babához! ♥

Pénzzel meg lehet oldani. De a tájékoztatás fontos lenne, hogy a nők dönteni tudjanak.

Az EDA-nak is lehetnek ilyen következményei, azt pedig használják hüvelyi szüléseknél is. Ha valakinek keloidosan(?) gyógyulnak a sebei egy repedés nagy gondot jelenthet a hüvelyen, míg a hasfalon max. nem túl szép. Ráadásul az oxigénhiány legtöbbször szülés közben lép fel a babáknál.

A császárnak más kockázatai vannak, azokról bőven lehet hallani, de ami miatt szerintem igyekeznek visszaszorítani az az, hogy drága.