A párom nem nyílik meg eléggé nekem (beszélgetés)

Te tudod. Sokmindent bele lehet gondolni a másikba, tehát olyan következtetésket vonsz le a hozzászólásaimból amilyeneket te akarsz. De én tudom mi van az én szívemben. Nem bizonygatni akarom az igazam. A kritikát pedig szívesen fogadom, főleg ha igaz, még akkor is rosszul jövök ki belőle.

De ez személyes és eltértünk a fórum témájától. Úgyhogy itt hagyjuk abba:)

Érdekes, engem nagyon és őszintén szeretnek, mégis eszem ágában sincs teljesen kitárulkozni. Van, ami csak az "én dolgom".

Sokan meg vannak győződve, hogy ismerik a másik embert, mint a tenyerüket. De ha tudnák, hogy mennyire nincs így... Egy embert sosem lehet igazán meg/kiismerni! Nagyjából lehetséges, de teljesen sohasem!

Figyi, nincs most hangulatom vitázni:)

Én sem veszekedni jöttem ide, hanem véleményt nilvánitani-már pedig a te hozzászólásodra elmondtam a véleményemet-amit tartok is, akár tetszik ez neked, akár nem.

Én útáltam mindig is az önző módón való szeretést-mert annak semmi köze az önzetlen szívből jővő érzelmekhez.

+magamhoz rendszerint őszintébb voltam 1000x mint ahogy te egyetlen egyszer is magadhoz.Ez viszont tény. Hogy honnan tudom: elég volt a hsz-odat olvasni, bőszen árulkodott némely dolgodról ami a szívedben van. Nem véletlenűl jegyeztem meg azt amit..

Ennyiből elmehetnék apácának...

Egyébként vitatkoznék. A mai világban még a saját szüleiben, testvéreiben sem bízhat meg 100%-osan az ember, csak saját magában! Aki meg teljesen kitárulkozik, az magára vessen, ha ez egyszer majd a visszájára fordul... És ez előbb-utóbb bekövetkezik. Hol kisebb, hol nagyobb mértékben.

Szeretem a párom, nagyon, de vannak határok...

Igen, magamban.

Nem kell egyetérts, nem leszel ettől boldogtalanabb:)

Helyes. Én meg nem veszekedni jöttem ide. De a véleményemet tartom. Nagyképű? Az. Sekélyes? Nem. Üres? Nem. Viszont hiteles.

Különben úgy nyilvánitóttál véleményt az értékrendszeremről, hogy fogalmad sincs róla.

Kompenzálj mással, légy massza. És próbáld megoldani mások problémáját, amikor magadban sincs rend. Nem veszem be a blöfföket, mindenki szeretett már önzőn. Én is. Te is. Csak legalább magaddal lennél őszinte... Utánna jöhetsz bírálni, hogy sekélyes vagyok. Én készen állok rá.

miért bólógassak olyanra, amivel nem értek egyet? eddig sem tettem ilyet-ezek után sem fogok:)

Már pedig a te véleményeddel, én nem értek egyet, mert sekélyesnek, nagyképűnek és üresnek tartom.

Akkor?

Nem tévedek mert nem ismerlek. Különben a mondatom általános volt, visszaolvashatod.

Te tudod, hogy önzőn vagy önzetlenül szerettél. Már persze, ha őszinte vagy magaddal és legalább magadnak beismered.

Egy gondolatmenet pedig ott bukik meg ha érted miről beszélnek és ez ellen tudsz érvelni. Ah, mindegyis...

Személyemben igen nagyot tévedsz, mert sosem szerettem önzőn:)

Tehát a gondolatmeneted-nálam megbukott:)

Vedd észre amit mondok. Őnzően szerettek, mert nektek ez a jó. Saját magatokat csapjátok be.

Nem arról van szó, hogy segítek-e valakinek vagy nem. Hidd el, szoktam, mert jóleső érzés.

Ja és én is puha pöcs voltam. Szinte nem is éltem eddig..

A szerelem nem változtat meg, az csak fáj. Vagy csudajó, de utánna fáj. Ha megváltoztat akkor pedig dependens leszel, legfőképp abba aki íránt érezted ezt a szerelmet. Függőség alakul ki, ami miatt megint csak egy puha pöcs maradsz.

Ezért mondom, mindenki magában rakjon rendet.

szoktam mondani:

Szív bőségéből szól a száj. Hát a te szíved oszt bőséges ám-mint látható:::)))

Vazze...mennyi puha pöcs...

Lányok, ne próbáljátok a falakat bontani az ilyen férfiak körül, nem éri meg. Legfőképpen nem nektek. Nem a fölösleges energialeszívásról beszélek, hanem a nullák küldetéséről. Nekik ez a sorsuk, maguk kell észrevegyék, ha nem veszik ti a fejetekre is állhatok. És szerintem fogtok is, mert a szerelem ilyen. De Ti is hibásak vagytok, mert gyengék vagytok elengedni.