A párkapcsolat réme: a féltékenység (beszélgetés)

Tehát, ha féltékenyek vagyunk, az másik hibája lenne? A féltékenység a saját vacak érzésünk lehet, amit ugyancsak mi idézhetünk elő, ráadásul akármikor. Okot mindig találhatunk. Szóval, ha bármikor úgy gondoljuk, hogy féltékenyek leszünk, akkor bármikor hibáztathatjuk a párunk...

Nem véletlenül készült ez a cikk. A féltékenységről alkotott képet jónak tartom. Tehát nem véletlenül írja le, hogy ezt nem kellene...

én a cikknek azt a részét nem értem, hogy alaposan viszavezeti lelki meg személyiségi okokra, majd közli, hogyha szagolgatunk egy kis diófát, minden problémánk eltűnik.

he?

Én ezzel nem értek egyet.

A féltékenység nem kisebbrendűségi érzésből ered, hanem abból, hogy a párunk ad-e okot a féltékenységre.

Erről szól a cikk... :)

Bár én nem ezotériával kezelném.

Amit kérdeztem arra valaki választ tudna adni?

köszi:)

Általában a kreatív fórumokon vagyok....de ha valami érdekes beleolvasgatok.....és ez most érint,sajna......sokszor csak kamillázok h min össze nem kapnak az emberek!

De ha vita van...ak tiplizni szoktam:)....ide ki kapcsolódni járok.....az egész élet egy harc és vita....ne má h a szabadidőmben is azzal foglalkozzak:)

Áááá inkább mégse mennék bele bővebben.....van elég bajom,egy két nem kedves hozzászólás biztos,rosszul esne....és mint tudjuk nem túl könyörületesek egy ketten itt a hoxán:)....nahh meg nem is az én fórumom:)

De hsz-aid,megerősítettek abban h nem az én kézikészülékemben van a hiba:)!Köszönöm!

Részbe igazat adok részben nem.

Nemegészen ezt takarja a féltékenység amit Te leírtál,persze ez már egy szélsőséges eset,amit felvázoltál,és ilyenek is vannak.

A szeretetről meg annyit,hogy baj az,hogyha nem érzi szükségét egy pár,hogy egymás felé kimutassák szeretetüket,szerelmüket.Kell,mert amúgy el fog laposodni az egész,törődni szeretni kell a másikat,és szeretjük viszont érezni,hogy a párunk szeret minket.Bocs,de csak akkor nem lenne ez fontos,ha én sem szeretem a hozzám tartozó embert.Nem tudom mennyit éltél már egy fedél alatt nővel,de tarthatatlan lenne a helyzet,ha egy szeretetből tett gesztust sem ejtenél el évekig,és viszont sem.Hamar vége lenne a kapcsolatnak.Ha így gondolod a gyermeket sem kell szeretni,mert úgysem érzi,csak én érzem belül?Nem egészen értem az eszmefuttatásod.

Jó cikk! A féltékenyeknek szerintem is kisebbrendűségi érzésük van, de ráadásul annyira, hogy azt hiszik szinte akárki jobb lenne a párjuknak, mint ő. Többek közt nincs bizalma a párjához és azt hiszi, hogy mindenkivel képes lenne összejönni. El szeretné zárni mindenkitől, talán legszívesebben bezárná a lakásba élete végéig, kikötné a telefont és az internetet és hangszigetelést rakna mindenhova :)

Nem egy okos ember az ilyen az biztos. Nem hinném, hogy tüneti kezeléssel, hókuszpókkal stb. megváltozik az ilyen. Szerintem féltékeny ember gondolkodjon el azon, hogy milyen számára az ideális férfi/nő és valósítsa meg. Ha egy szerencsétlen marad, akkor nem fog ebből kijönni.

Mellesleg itt is látom azt a rendkívül elterjedt hülyeséget, hogy a szeretetet igényeljük, kell nekünk a másiktól...

Hagyjuk már ezt a baromságot, a szeretetre az ember nem reagál és nem érzi a másikét!

Játsszuk el valakivel, hogy megölel minket úgy, hogy mi hátra tesszük a kezünk, elfordulunk és máshova gondolunk. Semmit nem fogunk érezni.

Amikor szeretnek, akkor csakis a másikban van a szeretet (persze kivétel, ha kapásból nekiállunk mi is szeretni), ahogy ha a másiknak fáj valamije, akkor mi nem érezzük. Érdekes esemény lenne, ha bokán rúgnánk valakit és nekünk is fájna.

Aki a szeretetet igényli, az egóját szeretné "etetni". Ugyanúgy kisebbrendűségi érzése van, mint a féltékenynek, csak nem egy másik emberre, hanem önmagára irányul a társadalom által diktált elvárása. Ez egy megfelelési vágy kielégítésének az igénye, semmi több.