A nők többsége megőrül, amikor végre anya lesz? (beszélgetés)

Az a leggyönyörűbb az ötszáz deszépagyerek-képet posztolókban, hogy:

a, ami egyszer kikerült a netre, az örökre ott marad

b, a pedofiloknak ez egy aranybánya, és

c, nemkülönben aranybánya ez a titkosítatlan (!!!) profilokat nézegető tolvajoknak is. Ugyanis ezeken a képeken nem csak Zsoltárka és a kis Talics szerepel elmosódva és pilóta kekszet rágva rossz megvilágításnál, hanem a nyílászárók állapota, a berendezési tárgyak, elektromos kütyük, valamint az is, hogy az illető mikor van otthon, és mikor írja ki, hogy dejóittamamáéknál.

Csak gondolkodni kellene kicsit.

Micsoda átkozott pech!!

😁😁😁

A döntő többség nem őrül meg, csak változik a dolgok fontossági sorrendje.

Azt a fajta magamutogatást, amiről a cikkben szó van, szsrencsére még nem tapasztaltam, de ha tényleg igaz, akkor ott már valami nem stimmel.

Azt azért szem előtt kellene tartani, hogyha engem nem érdrekel más gyereke, ultrahang képe stb,, ez forditva is igaz, ill. hasonló érdeklődési körül csoporban kellene megosztani.

Ez nem hormonok kérdése.Ez a hormonok találkozása a középszerű magamutogatási kényszerrel, és a végtelen digitális ostobasággal.

Benne van még az is, hogy szerencsétlennek ennyire hiányzik valami az életéből, ezért lájokokat gyűjtöget szeretetmegnyilvánulás és megerősítés gyanánt.

Egy intelligens ember anyaként, apaként, és gyerek nélkül is az marad.

Ez így van. Az emberek egy része védi a magánéletét, ahogy gyereke lesz, ez ösztönösen erősebb lesz, nem adja ki az infókat, nem fotóz, nem posztol, mert nem akarja, hogy mások visszaéljenek vele. Egyszóval megtartja magának a boldogságát ami csak rá és a családjára tartozik.

Aztán ott vannak, akik meg kirakatba teszik, de ők gyerekvállalás előtt is ilyenek voltak. Régen is volt, aki mindent kirakatba tett, hogy mindenki róla pletykálhasson, és volt, aki meg diszkréten élt, mert senkinek semmi köze hozzá.

Hogy a fórumindító csak a kirakatosokba szalad bele, azt kétlem, de természetes, hogy azokról nem tud véleményezni, akik csendben élik a boldog életüket, gyerekekkel is, mert mivel ők nem posztolgatnak semmit, nincs rajtuk fogás és azokról nem tud fórumot kiírni:)))

Az én ismeretségi körömben is vannak anyukák, akik naponta látogatják a fészt és posztolnak, képeket raknak ki a gyerekről, a gyerekeikről.

Csak feltételezéseim vannak, ahogyan ismerem őket.

Elég késői gyerekek szülei, (30-40 között) akiknek kiterjedt ismeretségi körük van, mely eléri a 400-600-at, vagy még többet. Lakóhely, általános iskola, középiskola, egyetemi csoporttársak, munkatársak stb.

Miután évekig otthon vannak, arra kevés az idejük, hogy okosabb dologgal töltsék el, vagy elmerüljenek egy jó könyvben. Inkább a szobájukba hozzák a világot és virtuális közösségi életet élnek, - jobb híján – mert hiányzik a társaság. Szerintem ez egyfajta pótcselekvés, ami divattá vált és az tudjuk, hogy milyen ragadós. A közösségi oldalak erről szólnak.

A gyerek valóban megváltoztat minden nőt, hiszen minden gondolatunk, tennivalónk a gyerek körül forog és büszkeséggel tölt el bennünket.

Meg tudom érteni a kisgyermekes szülőket és majd Te is meg fogod érteni, amikor csemetéd lesz. Az első babafotódat örömmel lájkolnám. :)

Szívesen nézem a gyerekfotókat, legyen az bárkié.

Az én aggodalmam inkább az, hogy bárki, bármilyen céllal felhasználhatja egy gyerek fotóit, de ez más téma.