A mi kis történetünk (beszélgetős fórum)

Lehet természetes úton szülni császár után (ha az első nem olyan ok miatt következett be, ami a második terhességnél is fennáll).

Anyukám a példa rá.

Ma már próbálnak utat engedni ennek, de sok helyen félnek a hegszétválástól, mert ha az bekövetkezik, akkor Isten legyen irgalmas és legyen műtő pár percen belül, különben...

Miért ordítasz állandóan?

:-S

Kedves elizabett85!

Valóban létezik szülés utáni depresszió,de szerintem az és a cikkíró problémája 2 teljesen külön dolog. A cikkíró problémája szülés miatti depresszió volt. És valóban,lehet,h most már jól van,de a cikk megjelenése legalább egy hónap,azaz egy hónapot biztos h ezzel a problémával töltött,olvasd csak el az utolsó sorát,amiben abban reménykedik,h majd ő is boldog lesz egyszer,h babázhat. Magyarán nem volt mindig az. Úgy elképzelem majd x év múlva,amikor a felnőtt lánya lesz szülés előtt,és erről beszélgetnek,hogy felsóhajtva azt mondja neki,tudod,Drágám,nem ott és úgy bújtál ki,ahogy én azt elképzeltem,emiatt majdnem csonka lett a család,de neked azért hajrá...hát,nem irigylem...

Kedves szöszmöszke!

Szerintem nem ő az első és nem is az utolsó, aki átesett a szülés utáni depresszión, szerintem akik itt vannak és szültek már, így vagy úgy volt részük benne, csak ezt nem mindenki vallja be, mert sokan szuperanyának gondolják magukat. Az más kérdés, hogy ki hogyan dolgozza ezt fel, de ő már régen túl van ezen és élvezi az anyaságot..Legalábbis az utolsó hozzászólásaiból ez jött le.

Elolvastam a cikket,és végigolvastam a hozzászólásokat. Az eddigi vitákban nem szeretnék állást foglalni,bennem egyedül egy gondolat motoszkál azóta is.

Éspedig hogy a cikkíró elvesztette az önbizalmát,a férjével megromlott a kapcsolata,gyakorlatilag összeomlott,és nagy része,annak a nőnek,aki volt ,eltűnt.

Belegondolt már bárki is abba,h ez milyen lehetett annak a szerencsétlen csecsemőnek? Szerintem mindannyian tudjuk,milyen radarja van egy gyermeknek,legyen bármilyen kicsi is. Örömmel várták,majd mikor világra jött,egy gyakorlatilag depressziós anyukát kapott. ÉS azzal,h az anyuka nem tudta feldolgozni a problémáját,nem tudta feldolgozni azt,h az első pillanatát (!!) a gyerek születésének nem úgy élte meg,ahogy ő azt elképzelte,végeredményben azóta is tönkretesz minden egyes pillanatot.

Úgyhogy én ebben az egészben azt a szerencsétlen gyereket sajnálom,de nagyon. Még a teljes család lehetőségét is majdnem megtagadta tőle az anyja,egyetlen pillanat miatt.....

"MÁS LESZ A SZITU NA AKKOR MEG MÁR NEM LEHET CSÁSZÁR!!!!!!"

Ez szerintem eleg elhamarkodot kijelentes azert meg nem biztos hogy az elsonel baj volt a kovetkezonel nem lesz az en is nagyon tiltakoztam a csaszar ellen amig terhes voltam aztan jott egy hirtelen betegseg es muszaly volt a csaszar egy percig sem mondtam hogy nem es meg sem fordul a fejembe hogy akkor baj volt most is nem lehet baj es akkor most nem kell a csaszar. Sajnos ezt nem mi dontjuk el

Szerintem az, hogy ha a gyerek egészsége van veszélyben akkor nem kérdés inkább vágjanak, mint, hogy valami baja legyen. Egy felnőtt sok mindent elvisel.

Engem az bosszant, hogy sokan így állnak a császárhoz, hogy az ördögtől valló. Pedig nem az.

Sok nő azért esik kétségbe mert vannak olyan nők akik ennyire ellene vannak a csaszinak éshirdetik is a véleményüket amivel persze nem lenne gond, ha közben nem bántana meg mást vele. ( most éppen a darab husozásra értem) az, hogy meg nem egyezik a véleményünk az nem zavar sőt, milyen unalmas lenne a világ, ha mindenkinek ugyan az lenne az álláspontja.

Én igen császárral szültem nem programozott volt ott két lehetőségem volt vagy engedem és mind a ketten egészségesen jövünk ki vagy lehet, hogy a lányom sérül. Szerintem ez nem kérdésm, hogy ezek után az ember melyiket választja.

Igen lehet mi nem tudjuk de ha gondok voltak a szülésednél akkor pontosan tudod, hogy indokkal csinálták nálad is a csáaszárt Tickygirl.

Igen ha szükség van rá akkor inkábba műtsenek. Akkor ezzel az erővel ha beteg lesz az ember ne is kezeltesse magát mert ő nem egy darab hús.

Pandrea beleolvastam a naplódba szép a pici fiad és minden elismerésem a tiétek. :)

Császár kontra Hüvelyi szülés:

Egy nő a természetes szülésre ki lett találva, ha minden rendben menne akkor egy nő meg tudja szülni a gyermekét, de amit nagyon sok nő nem vesz figyelembe, az az hogy régen is voltak akik belehaltak egy szülésbe, vagy a gyermekük lett fogyatékos vagy meghalt.

Az internet világában ez nagyon fel lett fújva és sajnos az egészségügyben is már csak az anyagiak számítanak, vagyis igen sok esetben mert ismerek olyat akinek fogadott brigádja volt és szartak bele mindenbe.

Amit mindenkinek figyelembe kellene venni az az, hogy a gyermek és az anya károsodás nélkül megússzák az egész szülést. Ha szakad az anyuka, na puff az össze lehet varrni. De ha beszorul egy gyerek, azon egy varrás már nem segít.

Legyen az első az egészség, miért kell azon "szenvedni" hogy nem úgy jött össze egy szülés ahogy azt az ember megálmodta?

Én is arról álmodtam és merengtem míg Fefe a pocakomban volt, hogy miket fogunk csinálni ha megszületik: szoptatás, mókázás, kúszás, mászás, rohangálás, beszélgetés,játszás. de nem így jött össze, és igen lehetnék én is összetörve (vagyok is), de azzal nem oldok meg semmit ha sajnáltatom magam. Jelenleg tornákra hordom, nyúzom itthon és kezelem az epilepsziás rohamait, megpróbálom kitalálni mit szeretne vagy éppen mije fáj. Sírhatnék egész nap, de mire menne vele?

Kicsit próbáljatok meg már úgy gondolkozni, hogy egészséges lett a gyereked, mindegy hogyan, de egészséges.

Licitáltam :D

Mielőtt arra gondolnál, hogy örültem, hogy műtöttek akkor az a válaszom, hogy nem. Másodszorra ha lesz kistesója a lányomnak ha az orvosom ugyan ezt javasolná mint elősször akkor is elfogadnám. Mert inkább vágjanak, mint, hogy a babám beteg legyen.

Nem tudom Tickygirl mi mi alaon mondasz véleményt úgy, hogy nem voltál ott. Igen a hosszú vajúdás után jó volt, hogy nem fájt, nem programozott császárom volt. Eü-ként tudom, hogy a természetes útsem séta galopp de azért a császárt sem kell ennyire negatívnak leírni mert ha szükség van rá akkor utána a nő ne érezze azt, hogy nem teljes mert nem hüvelyi úton szült.

Tickygirl!

Ha a gyereked életéről lenne szó, szerintem rögön belemennél szó nélkül, szerintem ne nyilatkozz olyan helyzetről, amiben nem voltál még. Vagy ha te szívesen nevelsz fogyatékos gyereket a császár helyett, hát akkor csak rajta. Én nem császár párti vagyok sem elleni, de inkább vágjanak, mint úgy járjak, mint az előző szülésemnél. Per pillanat babát várok és nagy kő esett le a szívemről, amikor mondták, hogy tuti császár lesz. Szerintem azzal a sebbel nem fogok annyit szenvedni, mint a 4 szakadásommal és a belső hasfalig vart hüvely sebemmel...Én is hús vagyok és inkább leszek az, mint beszűkült gondolkodású, engem nem bánt a megjegyzésed...

Köszönöm szépen a bátorító szavakat, rendes vagy...

Én ha lehet elkerülöm az orvost, csak rákszűrésekre járok, "gyógyszereket" nem szedek, még a hajam is növényi hajfestékkel festem, hogy ne legyek elmérgeződve, ha oda kerülök.

Igen, ma Magyarországon az egészségügy inkább betegségügy, és a nemtörődömség a jellemző, sajnos.

Olvasgatom a forumot és totál megvagyok döbbenve.

A császár az nem egy borzalom amin ha keresztül kell esnie az ember lányának tragédia ként keljen megélnie. Ez a legnagyobb baj, hogy sok okos ember totál negatívként írja le a császárt. Felháborít, mert ha olvassa valaki aki még nem szült illetve előtte áll akkor már előre retteg a dologtól. Én majd egy napig vajúdtam a lányommal mire az orvosom mondta, hogy inkább császsár legyen, mint, hogy valami baja legyen egyetértettem vele. Félet e. Igen. DE közelsem vot olyan rossz mint ahogy saokan leírták. Emlékszem amikor az érzéstelenítőt megkaptam az volt az első mondatom, hogy de jó már nem fáj és ez tök automatikusan jött.

A természetes szülés során is lehet baj.

Klaudia ne félj olyan dologtól ami még meg sem történt. Én azt az elvet vallom, hogy ezen ráérsz majd akkor agyalni ha bekövetkezik. Addig totál felesleges.

Ha az ember élete forog kockán akár anya akár gyíerek részről akkor igenis inkább egy sérülés, mint, hogy ott maradjál.

Eü-ként én ezt gondolom inkább törjön csontom, ha ezzel megmenthetik az életemet.

Szia,

ismeretlenül is mélységesen megértelek és megértem a benned lezajló dolgokat!

Mindenképp fordulj pszichiáterhez, vagy kineziológushoz, mert ezen a problémán egyedül nagyon nehéz túlesni! Az ember párja meg akármilyen jó ember is, előbb-utóbb megunja a (szerintük) nyavalygásunkat, és más utakra evez (saját tapasztalat).

Ez egy nem semmi tortúra, és komplikáció nélkül is nehéz megemészteni, hogy az ember anya lesz.

Nem tudom, biztosan van olyan is, hogy rögtön jön a szerelem a gyereked iránt, és minden happy, és meseszerű.

A környezetem és a saját első szülésem viszont épp nem ezt mutatják!

Igenis téves azt gondolni, hogy azért, mert az ember gyereket szül, rögtön ő a legboldogabb és mosolygósabb embere.

igenis időt kell adni a változás megélésének!!!

Mielőtt az ellenkezőjét hinné bárki, mindhárom gyermekem tervezett, akart baba volt. Mégis beparáztam mindháromnál, amikor "2csík" jötán ott a szülés..., felfogni, hogy ezentúl az, akit a hasadban mindennél jobban óvtál ugyanaz, mint akit mázasan a hasadra tesznek ( jó esetben),és az utána következő időszak (amikor nincs tejed, de a baba-formájú "piton" véresre szívja a melledet, amikor éjjel-nappal ordít, stb... , aztán mégis kezdesz boldog lenni, élvezni az anyaság minden egyes részét!

Valahogy emberi tulajdonság, hogy a mélyen maga alatt levő embert a környezete sem viseli el egy idő után.

Nálunk álomszülés volt (eddig kétszer), de az első gyereknél valahogy ott lebegett a depresszió (idegen város, szülők messze.., idegesítő anyós, magány, magamra voltam utalva). A házasságunk jóvátehetetlenül megromlott, az apa más ember feleségét tette azóta kétszeresen is anyává, le is lépett.

A második szülés után, okulva az elsőből, már tudatosan irányítottam dolgokat.

Most, a harmadik babánál ( a második-harmadik apja ugyanaz, boldog kapcsolatban élünk)remélem, elkerül a depi.. :)

Adj időt magatoknak, mert mindent meg kell élni! Ideje van a boldogságnak, a vidámságnak, a táncnak, és ideje van a gyásznak is (mert anyának lenni is egyfajta "gyász", az emberi függetlenség gyásza, mert amint egy ember szülő lesz, már sosem lesz egyedül,meg kell tanulni a szívnek egyszerre két testben dobogni.

Mindezt tanulni is kell!

Minden ok lesz, meglátod!