A Mások, akikkel a "normális" társadalom nem tud mit kezdeni... (beszélgetős fórum)

Tudod ,ha valamit nem értesz,akkor meg kell próbálnod másképp elgondolkodni róla ,kívülről.

Miért nem azt kérdezed önmagadtól,hogy vajon én akartam a barátjuk lenni,én szerettem őket,elfogadtam őket olyannak amilyenek?

És máris rájöhetsz arra,hogy a válaszok a nemek felé tendálnak.

A belső ellenállások ,elzárkózások kivetülnek,és azt eredményezik ,hogy mások is lázadoznak ellened,nincs ebben semmi furcsa.

Viszont az érdekelne, hogy amit tegnap írtál, hogy nem az emberek nem szeretik a különcöket, hanem a különcök nem az embereket, akkor ez Jézusnál hogyan is volt.

Őt miért is akarta halni látni a saját népe? Mert Jézus nem bírta elviselni a többi embert?

Az a gondom, hogy amikor nem Király L. Norbi nyert, akkor pontosan te mondtad, hogy azért, mert az emberek nem szeretik a különlegeset és egyedit.

Itt meg most ennek teljesen az ellenkezőjét bizonygatod.

Mondjuk Norbi tényleg nem azért nem nyert, mert az emberek nem szeretik a különlegeset, hanem mert nincs annyira jó hangja :))

Alie.

Azt kellene megértened,hogy nem ezek miatt LESZEL különleges,hanem az is vagy,mert minden ember az a maga módján,pont ezért vagyunk "egyformák"

"Nincs tökéletes virág,mert minden virág tökéletes"

(Az utolsó szamuráj)

Amiket leírtál nem különleges képességek,csak képességek,amikre van aki figyel van aki nem.

Ezt azért nem értem, mert a kislány eleve valamiért szúrta szemét a nagy többségnek. Még ne volt semmi, sem álomvilág, semmi, mégis. Ennek okára lennék kíváncsi. Amúgy meg megtudnád az álomvilágot... Elég kemény az ilyen út ahhoz, hogy ezt építse valaki magának. Ha álomvilág, miért nem sima és harmonikus? Bőven ismerek olyanokat, akik tényleg álomvilágban élnek, de az nem ilyen rögös.

Szerinted miért találnék ki olyan dolgokat, amelyek nemhogy megkönnyítenék az letemet, hanem még egy csomót nehezítenek rajta? Nekem ez nem logikus.

Teljesen jól írtad le :-)

Viszont van egy kis baj... Születése után nagyon sok a más ember. Viszont az elvárások ezt a másságot a legtöbb esetben egyszerűen elnyomják (gondoljunk a kicsi gyerekek adottságaira - auralátás, szellemekkel, idegenekkel való kommunikálás stb. Ezt a szülők és a környezet automatikusan helytelennek minősíti, és elkezdi a gyereket "nevelni", hogy minden nincs, vagy ha van, akkor rossz. Gyakorlatilag megtanítják a gyereket félni, szorongani - egyik sem velünk született tulajdonág. Az egészen kicsi gyerek, ha számára idegen jelenséggel - legyen idegenekkel való találkozás vagy egy kutya a játszótéren -, alapból bizalommal fordul felé. Négyéves gyerek, aki "családi" találkozás után így szól édesanyjához: - anyu, ne félj, ők nem bántanak, szeretnek bennünket, és szépen akkurátusan elmondja, milyen repülő csészealjat látott (űrhajót, amiben benn voltak, és megvizsgálták őket), aminek "nem volt kipufogója" (hangtalanul közlekedett). Falusi kicsi, nem 3D-s mozikon meg sci-fin nőtt fel...

Visszatérve a témához, az ember egykor az elme erejével hatalmas dolgokat teremtett. A piramisokat nem földönkívüliek építették, hanem emberek, akik képesek voltak a telekinézisre. A beszéd kifejlődése előtt a telepátia uralta a kommunikációt. A regék, mondák elárulják, hogy akkoriban az ember-idegen civilizáció kommunikáció normálisnak számított. Azután ahogy "civilizálódtunk", úgy erősödött egy gén az emberben, ami úgy lett beprogramozva, hogy amennyiben ez megtörténik, sorra "kisüsse" az összes különleges képességet, ugyanis beláthatatlan következményekkel járna, ha a mai erkölcsi és morális szinten birtokolnánk a telepátiát vagy az elme materializáló képességét. Tehát ahogy az erőszak génje (ami amúgy az összes érzelemért felel) erősödik, úgy sorvad az ember, míg végül már csak ön és fajfenntartásra lesz képes. Azután arra sem. Ez egy gondosan, mérnöki precizitással megtervezett rendszer, ami nagyon jól működik attól eltekintve, hogy az emberiség most van a végső, faj- és önnfenntartás stádiumban...

Mesélek valamit. Valamit, ami még a beszélgetés elején merült fel, ki-ki gondolkodjon el rajta...

Volt egyszer egy kislány. A kislány egyedüli gyerek volt, szülei szeme fénye. Okos, értelmes, komoly, az utóbbi kettő talán kicsit túlságosan is. Ez a kislány három éves korában kapott egy injekciót, amitől nagyon beteg lett. Majdnem meghalt, az orvosok előbb kezelték, később lemondtak róla, hiszen hivatalosan nem lehetett az a baja ami volt: a kanyaró elleni védőoltástól lett beteg. Hazakerült, tanyára. Életben maradt, az orvosok nagy álmélkodására. Ám a trauma megváltoztatta. A nyitott kislány nagyon magába forduló lett. Nem szeretett középpontban lenni, szerepelni, de amúgy minden maradt a régiben: még mindig túl okos, túl komoly volt. A bajok az óvodában kezdődtek. A kislány nem verekedett, nem hazudott, de a többiekkel sem tudott mit kezdeni. Azaz ők nem tudtak a kislánnyal. Ha be akart állni játszani, abbahagyták. Ha foglalkozáson az óvó néni megbüntette a csoportot, mert páran rendetlenkedtek, a kislány azt tette, amit mondtak neki: szemben állt a fallal, hátratett kézzel. Csendben volt, nem vihorászott, bohóckodott, gondolkodott. Az óvónő jutalmul visszaengedte a helyére. Még kevésbe szerették a többiek. Elkezdték piszkálni, előbb csak szavakkal, aztán tettekkel is. - Te miért vagy még tiszta? - kérdezték tőle hazafelé az oviból, és belelökték a pocsolyába. Ő vigyázott a ruháira, ezt tanították neki. Aztán hosszú hajába bogáncsot dobáltak, később biciklilánccal elbuktatták. Nem volt rendben, de valahogy soha nem lázadt. Egyszerűen nem értette, miért bántják. Amikor iskolába került, akkor sem változott semmi, csak az, hogy már többen bántották. A gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni: barátságot színleltek, kiszedték belőle, mitől idegenkedik, aztán az iskolai csontvázzal, penészes dolgokkal ijesztgették. A felnőttek ugyanakkor szerették, mert értelmes volt, jól lehetett vele beszélgetni. Öt évesen már olvasott, válogatás nélkül. Nem gyerekkönyvekkel kezdett, mindent elolvasott az iskolai könyvtárból. Soha nem tett semmit, csak volt, csak létezett, csak őszintén kimondta a véleményét, és ezt a többi gyerek (néhány tanárral egyetemben) egyre kevésbé szerették. Mivel tudták, hogy nem üt vissza, nem torol, megalázták, megverték, büntették. Akkor kezdett a nála kisebbek és védtelenek mellé állni, elsőként egy nála két évvel fiatalabb verekedős kisfiú mellé, aki szintén célpont volt, mert alacsony volt. Ő lett az első barátja. A második az osztály zseni-bohóca, akit a többiek ugyan kedveltek (vagy inkább féltek tőle), de a felnőtteket nagyon irritálta. Ez kísérte végig az életét.

Nos, eddig a mese. Akkor még nem voltak ufók, nem voltak képességek, nem volt semmi, csak egy kislány, aki túlságosan... mondjátok meg ti, hogy mi volt.

Szerintem az tagadhatatlan, hogy a különc emberekkel nehezen tud bánni a többsége az embereknek és csak az inteligensebb emberek nem akarják besimítani őket, csak hogy számukra könnyebben kezelhetőek legyenek, vagy ennek érezzék őket.

A különcsgek elleni támadások egyértelműen tudatlanságból és ezzel együtt félelemből erednek. Amit nem ismerünk, attól félünk.

Az a különc, aki a különcségével másoknak árt, az valójában nem csoda, hogy mégnagyobb ellenérzésekbe fog ütközni.

Egy dolog viszont fontos szerintem, hogy aki különc, az is tudja mindezt a külöcségét olyan formában "gyakorolni" és tenni, ami nem lesz megütköző mások számára.

Ehhez ami fontos, hogy ne érezze magát többnek a különcsége miatt és persze kevesebbnek se.

Ez pedig pontosan úgy érhető el, hogy minden ember, aki magát sokkal másabbnak érzi, rá kell, hogy jöjjön, hogy ez semmivel nem több senkinél, csak mondjuk sokkal másabb :)) És minden ember egyformán értékes a lelke mélyén. Ebben teljesen egyformák vagyunk. Nincsenek értékesebb és kevésbé értékes emberek, persze ez nem azt jelenti, hogy a társadalom szempontjából végzett tetteik között ne lenne különbség, pusztán azt, hogy mindenki aki kibontakoztatja legbelsőbb önmagát, minden ilyen ember teljesen egyenértékű a másikkal. Azaz legbelül mindannyian egyformán értékesek vagyunk.

Lehet, hogy nem tudtam jól leírni.

:)

Nem a gugli a lényeg, hanem amit írtam, hogy minden ember egyedi, de ez nem összekeverendő a defektjeiből adódó viselkedésekkel.

Amit most Panna kontrollnak hív, az nem az egyediség ellen kell, hanem a defektek ellen.

Egészséges jellem nem akar másoknak ártani, mert harmóniában van a világgal. Így nem kell sehova sem besimulnia, hanem adhatja önmagát.

Aki másoknak árt, az kompenzálja a feszültségét, ami az elfojtott érzelmekből ered.

A tiszta személyisége mindenkinek pozitív és abban nincs mit kontrollálni.

"Csak az ne mond, hogy normális, a hozzáállásod, és gyúnyolódásod."

Az előbb még a nem normálisakat szerettétek. Akkor most fordult a kocka?

Nekünk "másoknak" sokkal jobban el kell fogadni, azt ha valaki más, máshogy látja a dolgokat, mint mi. Pont azért mert mi a "mások" tudjuk milyen másnak lenni, és máshogy látni.:)

Én ezért nem veszekszem, és lehet, hogy már nem is vagyok olyan más?:))