A Mások, akikkel a "normális" társadalom nem tud mit kezdeni... (beszélgetős fórum)

Írtam, hogy most nincs vodka.

Én (is) teljesen nyitott vagyok.

Várom a megosztandó tapasztalataidat.

Kezdek kapkodni :-(

"Ismerek néhány hozzám hasonló gondolkodású embert itt is, gondoltam, bárki, AKI ILYEN, SZÓVAL más, benézhet, hozzászólhat"

Vagy bármilyen más szempontból más.

"Ismerek néhány hozzám hasonló gondolkodású embert itt is, gondoltam, bárki, aki más, benézhet, hozzászólhat."

Akkor mit is vártál?

Igazából azt,hogy mindenki MÁS nézzen be hozzád.

Én úgy érzem ,hogy téged idegesít,hogy más embereket a párjuk hímtagján rágódnak,és ez a legnagyobb problémájuk.

Azért idegesít,mert benned ezernyi komolyabb dolog kavarog,de a baki döglött kutyát sem érdekli.

Ezért minden olyan lehetőséget megragadsz ,hogy elmondhasd a benned lévő dolgokat.

Ebben nincs semmi rossz.

Ez nem gáz,hanem természetes emberi reakció.

Na, akkor teniszezzünk :-) Ha jól értem a válaszodat, aki pl. kiírta azt a kérdést, hogy "Elégedett vagy a párod péniszméretével?" (bocs, ha rosszul idézek), az már önmagában futja azt a kört, hogy ő nem elégedett? Vagyis a kérdés magában hordozza a választ, a megoldást, és nincs is értelme kérdezni, megszólalni? Ha így van, akkor az egész szavakba öntött emberi kommunikációnak semmi értelme, hiszen mindenki csupa olyan dologról beszél, amit már tud, ismer, szétrágott, megcsócsált.

Nos, egyetlen célom volt: tapasztalatcsere. Kíváncsi, nyitott embernek tartom magam, szívesen elolvastam volna más tapasztalatait.

Én is vagyok zavaros vagyok úgy fél liter vodka után.

Most tiszta vagyok és nem értem.

Oszd meg velünk a titkodat!

Ehh:))

Nem fogalmaztál rosszul,mert önmagad kifejezése,mindig is megosztja az embereket,hát nem érted?:))

Magad generálod újra és újra azt ami problémát okoz neked.

Ha már nem okoz problémát,akkor nincs kérdés.

Ez lett volna a lényege.

A fórum cím miben gondol másságra?

Lehet, hogy keveset olvastam vissza.

Szóval, mi a másság???

Bizonyos típussal nem is kell, néha nem is szabad "mit kezdeni". Majd ők megoldják maguk.

Mert mindig vannak olyanok, akik kilógnak a sorból. Az élet nem olyan, mint az egyenruhás katonaság.

"Azt hittem, bejön egy-két hozzám hasonlóan nyitott/elvont, ki-ki fogalmazzon ízlése szerint, aztán ellaposodik, majd behal az egész"

Ezért fogalmaztál úgy ,hogy ne így történjen.

Hanem úgy mint mindig.

És újra és újra lejátszhasd azt a kört ,amiket futsz.

Te vagy zárkózott,te zárod rövidre a dolgokat,csupán azért,mert így folyton ugyanoda lyukadhatsz ki.

Ha változtatni akarsz ezen,kezd önmagadban a változást.

EGYEDÜL.

Minden ember egyedi, utánozhatatlan.

Bár nem mindenki üvölt együtt a farkasokkal.

Jézust a többség elfogadta.

Ezért is volt olyan erős,és a világ fele még mindig elfogadja.

Tudom meredek,és pont az ellen oldal,Hitlert is elfogadták sokan,ezért élhet még mai napig az eszméje.

Csak Hitler elkövetett egy baklövést,gyáva volt,nem emelt fővel vállalta a tetteit ,így csak egy kis "böfögést" hagyott maga után.

Most azt mondanám ,hál' istennek:))

Én szinte minden emberrel így vagyok, mármint olyan értelemben, hogy azonnal érzek vele kapcsolatban valamit. Ez kb. 10%-ban meg szokott változni és ez az, amikor inkább előítélet volt, mint igazi megérzés.

A kuyták is megérzik, akinek nem jó a kisugárzása, mert negatív erők tombolnak belül.

A kisugárzás köt össze embereket és taszít is el egymástól.

:)

Nem hát :-) Én pontosan ezt akartam már az este is írni. Sajnálom a címet és az indító hsz-t, félreértésre ad okot, de a címekben soha nem voltam jó :-( Amúgy nem hiszem, hogy nyafognék. Leírtam a velem megtörtént dolgokat, és kész. Azért írtam le, mert ahogy említed, más különcök nem jönnek. Nem baj, én úgy látom, ahhoz képest, hogy én, a különc nyitottam hülye címmel és indító hsz-szel, értelmes emberek kulturált eszmecseréje zajlik. És itt most a vélemények (legyen bármilyen, a gúny is egy vélemény) ütköztetése folyik, és halad is.

A lényeg, hogy sokan félreértenek, mert nem ismernek. Ami számomra a különcség, az nem skarlát betű, nem hirdetőtábla hátamon, nem életstílus, hanem hit. Ahogy hisz az ember a karjában, mert ott van; ahogy hisz abban, hogy kék az ég, mert látja, nekem ilyenek az adottságaim és a kapcsolatom az idegenekkel. Nem hit: bizonyság, letagadhatatlan, létező dolgok. Nem dicsekszem, nem nyafogok, amit a gyerekkoromról leírtam, valóság, kíváncsi voltam, ki mit szűr le belőle. Előre látható volt, hogy a többség azt fogja leszűrni, hogy már kisgyereknek sem "stimmeltem". Most már értem, miért, de sokáig nem értettem. Egy teszt akart lenne, egyfajta empátiateszt, és a fontos az, ami lejött, hogy nem azért utáltak, mert fogyatékos voltam (ezt nem említettem, mert nem látszik), nem azért mert átlagos voltam, hanem mert nem akartam beilleszkedni, barátkozni, csak bemagyaráztam magamnak négyévesen. Túl sokra tartottam magam, nyafogós voltam, okoskodó voltam stb...

Ezek után arra lennék kíváncsi, találkoztatok-e már olyan emberrel, aki az első pillanatban, anélkül, hogy megszólalt volna, taszított vagy vonzott volna benneteket? Minden ok nélkül, nem szép, nem csúnya, nem jólöltözött, nem is rosszul... Nem tudtok róla semmit, csak ott van, és ti valamiért úgy érzitek, hogy "ezt az embert én utálom/szeretem"?