A halál előtti pillanatokban mit érzünk majd? (beszélgetés)

Köszönöm.

Házasok voltunk majdnem 45-évig.

Lehet h ők már érzik, tudják h mikor jön a pillanat.

Én minden nap 4x látogattam a feleségem, már megbeszéltünk mindent az úgynevezett utolsó pillanat előtt.

Azt gondolom, hogy a tudásunk korlátozott.

Meg van aki a sajátját is kicsire szűkíti. ;)

Volt egy dokumentum film. Állítólag az utolsó lehelet súlya, ami a halálunkkal távozik a tüdönkből.

Ezt hiperérzékeny ágyakon mérik.

Nekem a testvérem a feleségének mondta menjen be hozzá meglátogatni, én álltam az ágya mellett, hallottam minden szavát. A felesége azt mondta, majd holnap. A testvérem azt mondta, holnap már nem lehet, mert már késő lenne.

Nem ment be, hajnalban érkezett a telefon, hogy a testvérem elhunyt.

A szomszédom, is erről számolt be, a férje mondta neki, holnap már ne jöjjön látogatni, mert érzi, holnap már nem lesz. És ő éjfélkor távozott, csak mellette ott volt a felesége előző nap.

Nem jó, hogy újra eszünkbe jutott.

Oké, máskor is eszembe, de nem ennyire részleteiben.

Szerencsére az agy okos, idővel kigyomlálja a "zavaró" szakaszokat. Csak a szép emlékeknek van létjogosultságuk.

Remélem engem elüt egy busz az utolsó napomon, és gyorsan leadom a kulcsot.

:(

A születés pillanatára sem emlékszünk...

Nem tudom miért vetődött fel benned ez a kérdés... noha biztos sokan morfondírozunk ezen.

Pár héttel a halála előtt Apukámtól elhangzott: csak tudnám, hogy mi lesz majd akkor, abban a pillanatban...

Bevallom, azóta ha eszembe jut az a pár perc, szégyellem magam, hogy csak annyit tudtam kinyögni: Azt senki sem tudja. Pedig igazam volt.