A fiam szégyelli a családját (beszélgetős fórum)

Akkor legyen kreativ, te meg ebben tudsz segiteni. Amig kivitelezitek, lehet beszelgetni.

A falfestek nem egy megvehetetlen dolog, es maga meg tudja csinalni. A ronda, kopott szonyeg kitisztitva is az marad (eddig vette a faradsagot megcsinalni?), de par massal harmonizalo szinu rongynyonyeggel le van tudva a padlo. Az agy keretet lehet ujrafesteni. Valamit tok egyszeru karpitozni (szekek), amit nem, szetszedes nelkul lehet festeni neha. Ha meg nem veszodik egy fotellel, kanapeval, meg egy jo huzat sem kell, csak egy megfelelo lepel. A regi szekrenyre lehet kapni eleg jo, konnyen kasirozhato muanyag foliakat, amik moshatoak is (a konyhaba is jo, ha belejott).

Ha regi faablak van es pereg le a festek, akkor meg vegyel eszkozoket, es fogd be nyaron! En nezelodtem mar akkor is, amikor az volt a dolgom, hogy

messze maradjak a veszelyes vegyszerektol.

18 evesen mar magam ujrafestettem az ablakokat oreganyamnal.

Meg tapetat szedtem le, gletteltem, padlot raktam.

A tanitasi evem elso par napjaban szetesett a vizcso, amit el lehett erni, es osszeraktam.

En nem fogadom el tobbe a "csak 18-20"eves szoveget a munkahelyemen. Minek van valaki itt, ha napi 20 ticketet elkur 2 honapja?

Ha nem akar bulit, akkor neked egy gonddal kevesebb.

"mert kínos lenne ha a nagyi kerdezgetné a barátnőjét, meg amúgy is ezek a családi bulik nagyon kínosak." Szoval itt nem a csorosagrol van szo, amugy sem. Sok fiatal nem csipi a csaladi bulikat, es ha ot unneplitek, az nem az o feszengeserol kellene, hogy szoljon.

"A barátnőjét jó ideig titkolta, amikor elhozta, akkor meg azt akarta hogy mind menjünk el otthonról addig amig ott lesz. "

Talan nem akarta, hogy az agy nyekergeset az anyja hallja .

"bent esznek a szobában hogy ne kelljen velünk lenni."

Vagy talan csak szeretnek egyutt ejtozni az agyban. Mondjuk, ha a megteritett asztalhoz soha nem mennek ki, akkor valamit nagyon elrontottal a nevelesben.

Amugy a fene tudja, honnan jon ez a csorosag akkora szegyen erzes, de nem kizart, hogy epp a te hasonlo szorongasodbol. Hozzank gyerekkorunktol sokat jottek a baratok, akkor is, ha szukosen voltunk, de igy meg is tanultuk, hogy neha csak illik a tarsasaghoz csatlakozni a minimum tisztelet jelekent, nem csak sutyiban felzabalni a csaladi huto tartalmat.

Nem vitatkozom ezen, az én ismeretségemben a laptopot preferálják inkább, de mindenki más.

Órákon át bolhabetűket, ábrákat nézni, tananyagot ide-oda linkelni,konferenciabeszélgetéseken részt venni, akármilyen fiatal mobilon fárasztóbb, lassabb, élvezhetetlenebb.

Pl. a covid miatt az orvosi is távoktatás volt. Nem mindegy, egy bőrelváltozást mobilon, vagy monitoron lát a hallgató.

Ez igaz, de gondolom a telefonja is képes sokmindenre. Manapság inkább telefont használnak a fiatalok.

Tehát, simán meglehetne nélküle és látszólag neki fontosabb az, hogy nem modern a lakásuk...

"Az összekuporgatott pénzéből vehetne a számítógép helyett egy szép bútort is,"

Egy diák, a mai világban számítógép nélkül nulla.

Azon szerzi be az információt, a pandémia alatt a tananyagot azon kapták.

Mond el neki nyugodtan, hogy még az olyan szülők gyereke is vállal diákmunkát, és kuporgatja a kis pénzét, ahol 2 szülő van és nem rossz a bevétel.

Igen, megvettük a gyerekünknek, de ettől függetlenül elment dolgozni, mert így tanulja meg, hogy mit kell azért tennie, hogy elérjen valamit és tudjon venni valamit.

Az összekuporgatott pénzéből vehetne a számítógép helyett egy szép bútort is, ha annyira zavarja, hogy nincs ilyenje.

Átrendezheti a szobáját, ahogy neki tetszik, takaríthat, pakolhat, hogy olyan legyen, amt szeretne. Meg kell tanulnia, hogy mindenért tenni kell és nem arra várni, hogy az anyja előteremtse.

Most gondold azt, hogy szemben állok veled és jól megrázom a vállad, hogy te lány ÉBREDJ!!!

A lelked legyen nyugodt, hiszen megtettél, amit tehettél.

Ha visszamenőleg is siránkozol jobb lesz? Változik valami?

NEM!!!! A gyerekeknek milyen példát mutatsz így?

Tessék egy nem önmarcangoló édesanyának lenni. A gyerek egy kiegyensúlyozott szülő mellett érzi biztonságban magát, akkor is ha 20 éves.

Jó az anyagi-biztonság, de nem minden. Ha vibrálsz, érzi a gyerek és az nem tesz jót.

Gondolkozz cseppet el azon, te jól éreznéd-e magad fordított helyzetben?

Szerintem kezd azzal, hogy tisztába teszed magaddal, hogy Te mindent megteszel.

Utána vegyél elő egy papírt, írd fel a bevételedet. Azt, hogy ezt mennyi munkával éred el. Írd fel az állandó kiadásaidat. Majd ülj le a fiúkkal, és beszéljél velük. Mutasd meg az összeírt dolgokat. Tedd meg ezt minden hónapban. Kérdezd meg, mit tehetnél még? Talán megértik. Fontos, hogy próbáljatok beszélgetni. Meséld el, hogy egy barátot nem érdekli a bútorotok. A barátnő hozzá jön, ha szereti, legfeljebb azon fog elgondolkozni, hogy a fiad nem szereti, mert dugdossa Őt előled. Hogy fogja tisztelni a társát, ha nem tiszteli a Te erőfeszítésedet.

Nem tartják a kapcsolatot az apjukkal már több eve. Semmit sem kapnak tőle.

Többen is elmondták mar nekem ezt, amit te, meg pszichológus is mondta, és valahol én is tudom, hogy megveregethetem a vállam...mégsem érzem ezt, egyrészt mert ez alap hogy a maximumot adjuk hisz-ahogy itt is irta valaki-nem ők akartak megszületni. Másreszt meg nem igy képzeltem el, és soha nemntudom feldolgozni hogy nem olyan gyerekkoruk volt mint amilyet érdemelne minden gyerek.

Így aztán ebben őrlődök folytom kb amig élek.

Az apjával milyen a viszonya? Attól mit kap?

Az a baj, hogy tényleg a saját lelked kellene rendbe tenned,hogy ne legyenek ilyen gondolataid.

Leírtad többször, hogy a végtelenségig dolgoztál, hogy meg tudj nekik adni, ami kell.

Már megveregetheted a vállad, hogy 2 gyereket taníttatsz.

Próbálj pozitívabb lenni magaddal szemben, mert látod ezt sugárzod a gyereked felé, hogy ezt megteheti veled.

Állj a sarkadra és legyél kemény.

Ha szégyell, ne kelljen a segítséged sem, legyen öntudatos abban is, hogy nem fogad el semmit olyantól, akit szégyellni kell neki.

Azt tanácsolom, egy olyan napon , amikor hazamegy egyedül, próbálj vele beszélni. Ha nincs hozzá erőd, elsírnád magad, vagy nem hallgat meg, írj neki egy levelét. Azt kíváncsiságból is elolvassa. Írd le, mennyire szereted, csak jót szerettél volna, hogy történjen az életében és mennyire fáj ez neked, amikor így viselkedik.

Sok erőt kívánok neked!

Pontosan fogalmaztál, az elhagyás érzése nála nagyon mély, erzelmileg nem stabil.

Sokáig járt pszichologushoz kamaszkorában, mert nagy mélységeket járt meg. A legtöbb téren elsimult benne a feszültség, de maradt ez-az.

Engem is úgy neveltek, hogy az en dolgom a tanulás. Én is ezt adtam tovább, jól is tanul a gyerek, ezzel sosem volt gondja.

Egyszer megállapította egy hozzáertő, hogy konfliktuskerülő típus vagyok.

Szoval távol áll tőlem az is, hogy összeveszést generáljak :)

Meg csak vitázni ne kelljen, abban nem vagyok jo.

Nézd, kb 10 éven át azt hallgattam otthon hogy ebben se vagyok jó, abban se, ezt is rosszul csinálom azt is.

Mire ez kikopott az életemből(exférj), akkor elkezdte kb ugyanezt a gyerek. Szóval lehet találgatni honnan szedte, hogy engem mindenért IS lehet hibáztatni.

Persze hogy X idő után elkezdek kételkedni magamban, hogy vajon tényleg rosszul csinálok e valamit.

Volt hogy a heti 48 óra munka után még elmentem 20 órákat mosogatni hetvégente, meg heti 2 délután takarítani. Na akkor valamelyest könnyebb volt anyagilag, ellenben 3 hónap után magas vérnyomással és brutális pajzsmirigy túlmüködéssel vittek sürgősségire.

Ugyhogy beláttam hogy ez így nem működik.

De sose leszek elégedett magammal, mindig fúr a lelkiismeret hogy én nem rudom megadni nekik azt, amit mások igen, vagy legalábbis amit szeretnék vagy jónak látnék. Es ezt nagyon jól tudja ő is, hogy mivel tud megbántani.

De azt is látja hogy ettől többet nem tudok tenni.

Akkor miért kell szégyellni az anyját?

Nincs semmi gond. :)

Annyiszor írnak ki fórumot, ami nem is valós probléma, csak a végén jót nevet a FI., hogy a főrumtagok, meg összevesznek, mert nem egyezik a véleményük.

Szórakozni nemigen jár, max kajálni mennek el a koleszból.

Barátnős dolgokat vagy én, vagy ő a félretett(szülinap, karácsony stb)pénzéből.

38.hsz

Elnézést még egyszer.

Jó, hát erről idáig nem volt szó, csak most derült ki, hogy kollégista a fiú. Az első hozzászólásod alapján véleményeztem idáig, miszerint csak szégyenkezik a fiú a "csóróságotok" miatt.

Ha nem tud, vagy nem akar dolgozni, akkor nincs több ötletem, hogy mi lehet a megoldás.

A 37. hozzászólásod szerint pénzt mindig gyűjt valamire. Hát, gondolom azt a pénzt sem a legyek hordták össze. Ha korábban tudott dolgozni, akkor most is tudna, de mindegy.

Nem vitatom, hogy a fiadnak sok a tanulni valója. De akinek célja van, az megoldja tanulás mellett is a munkát. Sok fiatal ezt csinálja.

Ezzel be is fejeztem. Már mindent leírtam, amit gondolok erről az egészről.

Én úgy érzem, hogy valahogy önmagaddal sem vagy kibékülve és ezt érzi a gyerek.

Nem kell mindenkinek diplomásnak lenni, nem lehet mindenki szupermodell. Még a 40 éves bútorból is lehet melegséggel teli lakást varázsolni.

Nekem is a fiam elégedetlenkedett 18 évesen. Ő azért, mert nem olyan kocsit kapott, amilyet elképzelt.

Nagyon rosszul esett, de elgondolkodtam hol a gond. Leültem vele és elbeszélgettem az életről. Nálam bejött, biztos a te gyerekedre is lehet valamivel hatni, ismeretlenül nem tudhatjuk mivel.

Nem csakúgy szültem, amig ketten dolgoztunk rájuk, normálisan élrünk,meg amig volta tartásdij az is segitett. Egyedül viszont nem megy.

Egyébkent mindenkinek van itthon külön szobája, ahova elvonulhatnak, nem zavarja senki őket. Tavaly kölcsönt vettem fel hogy ezt meg tudjuk csinálni a házon, hogy ne egymás szobáján át közlekedjünk.

A környezetet is szégyelli de ami fájóbb hogy a családtagokat is.

Nem vagyok egy tiptop nő, meg nincs mérnöki diplomám, de azért tudok kommunikálni, meg kinézek valahogy.

A nagyi meg olyan mint egy kicsit szenilis 79 éves, de neki ez is ciki hogy nem lehet a nagyival rendesen beszélgetni :(