A férjem és a fiam harca (beszélgetés)

Ha elmegy, nem csak ez a nap viszi el.

Ne keseregj, gondolkozz pozitívan!

Szerintem először gondolkozz! Gondold végig, mit is szeretnél, mi lenne neked a legjobb, a legnyugalmasabb. Ha nem számíthatsz igazán a férjedre, akkor ne ragaszkodj hozzá, hisz Te magad mondod, mennyit bántott már, és mennyire nem számíthatsz rá. Attól még nem nő fel apa nélkül a lányod! Láthatja, lehet vele, nem szakítod el tőle, jobb lenne a lányodnak is, mint állandó veszekedések közepette, egy idegileg kikészült anyával, úgymond teljes családban élni. Megnyugodhatnál, elmúlnának az állandó cirkuszok.

De a fiadnak is változtatnia kéne az életén, megemberelnie magát, balhéktól mentes, normális életet kéne élnie, dolgoznia, és ha már mindenképp ott lakik veletek, segítenie nektek anyagilag is.

Kívülről én könnyen beszélek, dönteni sokkal nehezebb, tudom.

szerintem is el kellene már ennek a gyereknek a kezét engedni

különben sose tanulja meg, hogy mi az, hogy tett -> következmény

A fiad felnőtt, önálló életet kezdhet, nem foghatod örökké a kezét. Azzal, ha megkéred költözzön albérletbe, vagy rokonhoz, ha teheti, még nem dobod el. Támogathatjátok, hogy menjen neki az önállósulás. Talán a férjed is hajlandó lenne a nyugalmatokért anyagilag beszállni ebbe.

És ne magadat tartsd mindenért felelősnek! Nem Te vagy a hibás! Rendezd úgy a dolgokat, hogy azok legalább elviselhetők legyenek számodra, de még jobb lenne, ha a saját boldogságod is fontos lenne kicsit, nem áldozd fel magadat másokért!

Te legalább tudod az igazságot? Veled őszinte a fiad? Tényleg elvitte a kocsit?

Ha ennyire nem megy az együttélés, akkor vagy a fiadnak kéne elköltöznie (ha ragaszkodsz a férjedhez), vagy a férjednek.

De ez így nem megy.

Én egy olyan családban vagyok a mérleg nyelve, ahol mindenki szereti a másikat, mégsem könnyű...

Ebbe az egészbe Te fogsz tönkremenni, felőrlődni, és (lehet, hogy még nem látod, de) a lányod.

Valamilyen irányba lépned kell.

A félelmed, hogy magadra maradsz a kislánnyal, tart téged ebben a szörnyű helyzetben, amiben vagy.

Mert ők érzik, hogy bármit megtehetnek, te csak benne akarsz maradni a függésben, csak nehogy elveszítsd a kapcsolatot velük. Nem hiszem, hogy szeretetnek hívják, amikor az egyik fél a másik szorongását kihasználva teret enged a saját féktelenségének, kényelmének, személyiségének.

Azt javaslom, sürgősen olvasd el Eric Berne "Emberi játszmák" című könyvét. Fel fogod ismerni, hogy melyik szereplő vagy melyik szituációban, és hogy tudsz ezen változtatni. De ha a félelmeid fontosabbak, minden örökre így fog maradni. Te döntesz.

Sziasztok !

Azért nem írtam, mert reménykedtem, hogy rendeződika helyzet. De nem , változatlan, sőt. A férjem és a fiam szó szerint gyülőlik egymást, illetve inkább a fiam érezteti egyre jobban a férjemmel.Nem is köszön, minek az. Anyósomékkal sem jó a helyzet, hétvégén Ők is jöbbek, fiam nem kedveli őket-jogosan, így míg én vasárnap délelőtt programot csinálok akislánnyal, arra az időre megkértem aférjem, menjen át szüleivel Ő is a közös rokonokhoz, ne maradjanak már a lakásban, ne fokozzuk a helyzetet, kerüljük a konfliktust, kényszermegoldás. Na, persze, megint én lettem a hibás, holott csak a heylzetet szertném csítítani. Nem megy.

Nem hiszem, hogy mindenért a férj a hibás!

A gyerek már az előtt is problémás volt, mielőtt a pasi egyáltalán képbe került!

Függetlenül attól, hogy milyen a férj, a gyereknek semmi köze ahhoz, hogy kivel és hogyan él az anyja!

Itt nem arrol van szo hogy , lemond az ember a gyerekröl , hanem arrol hogy , ha nem tetszik otthon szepen ellehet költözni es megprobalni a sajat laban megallni ! Sokan vannak akik mar 15-16-eves koruk ota önalloak es eszuk agaban nincs a szulök nyakan elösködni , plane nem zsarolni a szulöt es beleszolni az eletebe !

Mint irtam nem tudjuk az összes körulmenyt es hat ebböl kifolyolag nem kell annyira heveskedni !

Ne mondj ilyet,ezt nem hiszem el.

Egy anya nem mond le soha a gyerekéről!!!

Nem hiszem el,hogy Te lemondanál a tiédről ha hasonló szituban lenne.Neki segítségre van szüksége,csak az a baj,hogy az anyjának is.Ezért nem tud a gyerekén segíteni,mert ennyire nehéz zűrzavaros az élete.Gondolom a férjét is szereti,a gyerekét is.Ragaszkodna mindkettőhöz,de mindketten eléggé rossz természetűek,és még ellenségek is.De erről csakis a férje tehet!!.A gyerek mellett annyi szól,hogy talán megváltozhat,a férje szerintem nem.És a pasinak is köze van ahhoz,hogy a gyerek ilyen lett.Milyen férfi az,aki gyerek módjára veszekszik egy gyerekkel???Elég nagy baj,hogy annyi fiatal kallódik el,él rossz életet a szülei tehetetlensége miatt.Mert ennek a szegény nőnek nemhogy támasza társa lenne a férje,hanem inkább ellensége.Ha a férjem így merne viselkedni a gyerekemmel páros lábbal rúgnám ki!!!

Egyébként milyen szülő az,aki csak akkor büszke agyerekére ha oka van rá?Amikor jól tanul,példásan viselkedik...stb....amikor meg bajban van,akkor elfordul tőle???

Nem hiszem,hogy ennyire egyszerű lenne ezt megoldani,hogy küldje a francba,ne foglalkozzon vele.

Ennek a gyereknek,vagy félig(papíron)felnőttnek milyen gyerekkora lehetett?Hiszen leírta az anyja.

Őrá ez így hatott.

Persze hogy anya vagyok , de mindennek van hatara , szerintem.

Velemenyem szerint ezen a gyereken nem lehet segiteni !

En leirtam az en meggyözödesemet , Te pedig a tiedet , ennyi :)

Az embernek tudni kell azt amikor mar nincs mit tenni !

Nezd ez az en meglatasom ebben a kapcsolatban ! A gyerek egesz idö alatt rengeteg problemat okozott es en ugy gondolom hogy , fog is okozni ! Nem 5-eves gyerekröl van szo , hanem 18-evesröl , es ebben a korban mar megtud az ember allni a sajat laban ha akar !

Es hat igen a verszerinti apa bevonasa a gyereknevelesbe nem hulyeseg ! Kamaszkoru fiukkal elöfordul a problema amikor ilyen korba kerulnek ! Egyalltalan nem lehetetlen hogy , a fiu apja megembereli magat es resztvesz a nevelesben ? !

Viszont mint minden kerdesben a forumokon nem tudjuk a törtenet hateret mi,miert es hogyan lett igy ? Az ember a megerzeseire probal halgatni , amik ugye nem mindeg megbizhatoak , nem ?

Ez nem a Te kudarcod!Rosszak voltak a körülményeid,rosszul alakult az életetek.

Biztos,hogy nem láttad előre,mert akkor nem így éltek.Ismerem a helyzetet,én is kisgyerekkel házasodtam másodszorra.De szerencsére a férjem szereti a gyerekemet,soha különbséget nem tett a 3 között.Nálunk megszokott és természetes,hogy 3 gyerekünk van,nem kettő közös 1 nekem.

De el tudom képzelni,ha nem így enne...azt hiszem a gyerekem mellett akkor is kiállnék..

Szörnyű rossz lehet neked,ezt nem kétlem.

De ha Te sem próbálsz a fiadnak bizalmat szavazni,ha neked sem éri meg kiállni mellette,akkor kinek??Így tényleg tönkre megy az élete.Én ha másképpen nem is,ideiglenesen külön költöznék a gyerek érdekében.Aztán meglátod,persze ha teheted,vagy azt akarod.

A férjeddel minden képen el kellene beszélgetned alaposan.Része van neki is abban,ahogy a fiad él.

Egy anyának az a dolga, hogy szeresse a gyerekét.

Ha gyilkolna is a gyereke maradna.

De nehogymár ő irányítsa az életedet!!

Ezt soha nem tűrném el!

Én nem is mondom,hogy Te nevelted volna rosszra.Hanem a körülmények,amiben felnőtt.Agresszivitás,bizonytalanság...stb...

És a gyereket nem lehet úgy nevelni,hogy elmagyarázom neki,kicsim nem verheted meg az ovis társadat,de otthon azt látja apuka anyát félholtra veri...Ez így nem túl hiteles...remélem érted miről írok,nem téged gondollak rossznak.

Figyelj,itt mi nem dönthetünk helyetted,ki-ki leírhatja a saját érzéseit meglátásait a helyzeteddel kapcsolatban.De a döntés a tiéd.

Én úgy érzem,hogy az életemben mindig a gyerekeim vannak és lesznek is az első helyen.Természetesen mellettük párhuzamban a férjem.De,ha ezt tenné velem amiket Te leírtál,hogy a férjed művelt,elválnék tőle.Természetesen ez sok mindentől függ,de ha lehetőségem lenne rá nem vacillálnék.Ha megélnék a gyerekeimmel akkor lépnék,nem várnám meg amíg teljesen tönkretesz a gyerekekkel együtt.Te magad írod:"a férjem és a fiam nem köszönnek egymásnak, egymást figyelik, , ahol tudnak keresztbe tesznek egymásnak ,"

Azért ne mááá,egy felnőtt felelősségteljes ember így viselkedik???A fiad agyilag még nem felnőtt,ne tedd egy lapra a férjeddel!Nagyon nehéz helyzetben vagy,ez nem kérdés,főleg,hogy a családod sem áll melletted.De ne hagyd a fiadat elkallódni kérlek.Egész életedben gyötörni fog a lelkiismeret furdalás.Ha magára hagyod,ki tudja hová süllyed.Ebbe bele tudnál törődni?Tudnál így boldog lenni?Ő egy kisgyerek volt amikor a férjeddel össze jöttetek.Milyen tiszteletet sikerült neki kivívnia a gyerekednél?Így nézhet fel rá,azt kapja tőle amit adott!Mert nem hiszem,hogy lelkiismeretes szerető gondoskodó pótapja volt.Gondolkozz kérlek,a gyerekedről van szó.Pasi meg tényleg találhatsz még normálisat is.

Minden jót neked.

Én nem hagynám zsarolni magam a fiam által.

Ha úgy érezném, hogy nem tudok tovább együtt élni a férjemmel, akkor elküldeném, de nem azért, mert a gyerekem ezt akarja!

Egyáltalán miért köteles egy szülő előtérbe helyezni a csavargó, tolvaj gyerekét a saját boldogságánál?