A férjem agresszív lett (beszélgetés)

Lehet a párodnak szakemberre lenne szüksége.

A viselkedése, a dühkitörései azt jelzik önmagával van gondja, de mégis rátok vetiti ki.

Mit jelent az agresszív nálatok?

Mindenképpen odafigyelést érdemlő lélektani állapotot jelent ez . A legmélyrehatóbban, a tudattalan működését is feltáró /és átdolgozó/ pszichoanalitikus terápiák segítségével kaphatsz választ a benne rejlő és mozgató lelki tartalmairól, így pl. dühei, indulatai mibenlétéről is. Persze nem kell ahhoz mindjárt pszichoanalízisbe járni, hogy képes legyen felismerni és megtanulni kezelni is az átélt és hordozott érzéseit.

De talán ezáltal egy tükröt tartana önmaga elé,és nem biztos,hogy tetszene neki amit benne lát.

És ez motiválhatja őt arra hogy külső segitséget elfogadva egy élhető életet biztositson családjának,és önmagának.

Esetleg egy pártherápia?

Mit gondolsz erről?

"ha utána jön és kedveskedik, de a problémáról ne beszéljünk."

a férfiak így oldják meg úgy látszik, még nem találkoztam olyannal akivel egy kerekasztalhoz le lehetett volna ülni...és...

:)

többé-kevésbé...az általánosítások, de ez:

"szeretettel lehet némi változást elérni, de tulajdonképpen az is az illetőtől függ, akarja-e, vagy sem"

nos ez viszont rendben van így, ezt jól megfogalmaztad, tetszik.

"nem tudni a másikban milyen érzések vannak (mármint a férjben), hogy ilyeneket tesz"

Tudod én mindenki (pláne a kedvesem) érzéseit megértem, tiszteletben tartom. El kellene mondania, ha valami nagyon nem tetszik, de nem olyan dolgokat felhozni, ami nem igazságos (persze szerintem nem az), sokszor ellent mondani saját magának. Üljön le és normálisan mondja el a problémáját. Nem indokol semmi a másikkal szemben durva, nemérdekeltemitmondasz viselkedést. Pláne akkor nem, ha utána jön és kedveskedik, de a problémáról ne beszéljünk.

Biztos nem vagyok tökéletes, ahogy ő sem és talán senki sem.

Nem tudom, hogy a férjemnek agresszívek voltak-e a szülei, vagy sem. Az biztos, hogy nagyon maximalisták.

Erőssnek kell lenned, meg tudod csinálni...ne legyél gyenge...stb.

A csúnya, kiabálva elmondott szavakat egyébként apósomon is tapasztalom. Anyósom szerint ez régen nem volt.

Anyósom vagy sír, hogy ő milyen szerencsétlen pedig mindent megtesz a családjáért. A másik amikor dicsekszik, dicséri magát, hogy ő milyen szuper. Semmi pénzből megél és ő a csúcs.

Persze a menye az más.

Tudjátok, én azt vettem észre, sok éves tapasztalatom alatt, hogy az otthonról hozottak nagyon is meghatározzák bárkinek a természetét.

Lányt, fiút egyaránt.

Ehhez, ahogy mondod Bredamazon, csak tenni, vagy elvenni lehet, nem véletlenül mondják, hogy nézd meg az anyját, vedd el a lányát. Sztem ez fiúkra is vonatkozik.

Na és, ami még fix, hogy hiába mondjuk, nem a családjához megyek hozzá, vagy veszem el. Deeeehogynem.

Esetleg a szeretettel lehet némi változást elérni, de tulajdonképpen az is az illetőtől függ, akarja-e, vagy sem.

Nem is kevésszer egy agresszív szülő áll a háttérben az ő gyerekkorából. De szerintem ez nem mentség arra, hogy ő hogyan viselkedik a "szeretteivel". Hiszen neki is rossz volt akkor, a saját bőrén tapasztalta... ha szeret, nyílván nem akarja bántani a társát, a gyerekeit.

Nálunk apósom ilyen agresszív típus, uralkodik is rendesen a feleségén/meg gondolom a fián (az én férjemen), látom/hallom sokszor most is. A párom néha (hálisten nagyon ritkán) felveszi az ő stílusát (de ő nem lelki terrorizáló), egyszerűen csak undok lesz. Aztán mindig megbánja, vagy finoman figyelmeztetem, hogy most pont olyan bunkó volt, mint az apja szokott lenni :) na, lényeg a lényeg, ha nagy ritkán rájön az ötperc (úgy mondanám, rossz passzban lesz), utána mindig bocsánatot kér.

És semmi gúnyolódás nem volt benne, szerintem.

Az is működik, ha a nő a háztartást vezeti, itt-ott segítkezik, de a leírtak alapján nem náluk.

Ahogyan én sem ez a típus vagyok.

Nekem ez a véleményem, de nem kell megsértődni.

Gondolod ez a tipusú férfi belemegy egy ilyen játékba?

Max, ha valamiért el kell utaznia asszonykájának, esetleg, de arra meg ott a nagymama, mondja Ő.

Ez a fajta férfi nehéz dió, de mivel mindegyiket feltöri az ember, ez sem lesz kivétel :)

És ne felejtsek el egy olyan hozzászólást írni, hogy korrekt és szép dolog, hogy szülés után, ill. míg kicsik a gyerekek a férfiak kemény munkával megteremtik az asztalra valót!

Később is..igen.

:)

El kell neki magyarázni szépen trükkösen, hogy szükség van rá a családban és nem csak olyan férfiként aki a pénzt keresi.

Kisebb feladatokkal persze :)

Nos a munkahelyről nem nagyon lehet 10 percekre elszaladni :)

Kezdjed azzal, hogy a gyerekekért közösen mentek..stb. Adj neki otthoni barkácsmelót, aztán üss a kisujjára ha nem csinálja meg :P

Ha nem állok folyton a rendelkezésére, akkor furcsa helyzetbe kerül.

"Asszony" hogy hogy nem vagy itthon? Vacsorázni szeretnénk. El kell mennem egy megbeszélésre. Hol vagy?

Ha főállásban dolgozom megváltozna a helyzet? Csak attól félek, hogy nagyon kevés időm jutna a gyerekekre akik még olyan kicsik. A férjemnek nincs türelme hozzájuk, bár nagyon szereti őket.

Az olvasottak alapján én ezt tenném.

De nem feltétlenül kell így csinálni.

Én fixen ott szorongatnám, illetve fordítanék a helyzeten, ahol még úgy érzem működik..és mivel kezdeményez ez nagyon jó.

Csak nem szabad túlzásba esni.

Persze - és még intéz is nagyon jó munkahelyet az egyik jóképű független barátjánál igaz? :)

Ne álmodozzunk.

Kell az a kis elvonás. Legjobb esetben hasonlóan fog gondolkozni (vagy nem: elmegy máshova érte) ahogyan a nők és kezdeményezni fogja a beszélgetést a mi van veled , jajj már nem is szeretsz? :)

Tutira megfőzi az esti vacsit is.

Aztán megemlíteni, hogy nincsen semmi gond...majd lehet terelni a melóügyre, apránként.

Hülyén néz majd és mivel tudni akarja mi van a háttérben bele fog menni.

És később lehet lazulni, kellemesen.

Dehogy! Nem vagy unszimpi Neki, dehogy.

Nekem nagyon tetszett a hasonlat, valahogy minden benne volt, hiszen sok esetben a legkisebb dolog hiánya miatt nem lehet jó munkát végezni. És Te vagy az, aki ezt szó nélkül észreveszi és a kezébe adja, mire Ő, nem nézi semmibe!!!!