A férjem agresszív lett (beszélgetős fórum)

Az biztos, hogy ti ne kövessétek el azt a hibát, amit én megtettem. Mindig kell legyen önálló keresetetek, tanuljatok és ne adjátok fel magatokat egy szerelemért sem. Nem kaptok elismerést érte.

Legalábbis megvan az esélye.

Én mindig megpróbálom megosztani Vele az érzéseimet.

Nagyon szereti a gyermekeit. Ugyan sokszor nincs türelme hozzájuk. Nem tudom mit gondoljak. Nem kizárt, hogy én rontottam el valamit, csak nem tudom mit. Bár nem szeretnék minden problémát magamra hárítani. Csak szeretném őt visszakapni, olyannak amilyennek megismertem. Talán elveszítettem az önbizalmam, és egy erős ember nagyon vonzó tud lenni. Akkor sincs mentségem az ő viselkedésére....Miért akar "megalázni" és "eltiporni".? Nem érem........

Amikor megismertem annyira kedves volt, utána is három évig együtt voltunk. Alig veszekedtünk. Ha vele voltam csak biztonságot éreztem egy megértő erős ember mellett. Nagyon szerettem.

Nem tudom, de talán sejtem mi történt. Itthon maradtam, mert születtek a gyermekeink, anyósoméknál éltünk pár évig. Ők pedig állandóan befolyásolták, ellenem. Talán nincs igazam, de az tény, hogy nagyon sokat változott. Már nem kelt fel éjjel a kislányomhoz, mindig csak én ringattam el. Előtte a fiamnál ez nem volt kérdés. Amikor terhes voltam mesét olvasott neki.

Mert Ő biztosan hallja.

Ezért kérdezdtem én is, hogy azelőtt biztos nem volt ilyen! Vagy igen? Bármennyire is erős egy kapcsolat elején az a rózsaszínű napszemüveg, azért annyira nem lehet félreismerni valakit. Szerintem.

Vajon mitől változott kényúrrá???

Nekem volt egy igrn rossz természetű kolléganőm, mindenki fél tőle, pedig majdnem ő volt a legfiatalabb. Hasonló mentalitású, mint a férjed.

Egyszer meguntam és rákérdeztem, miért tesz ezt velem, veszekszik, akár kell, akár nem. Kigúnyolt, akár igaza volt, akár nem.

Na mit mondott!!??

Mert engem szeret és nekem meg meri mondani amit érez.

Közöltem vele, ennyire ne szeress anyám!

Sajna nem változott.

Egy családapának ha benti gondja van, ne az övéit bántsa érte, mert a lelkük sérül, főleg a gyerekeknek, attól pedig ők sem lesznek jobb felnőttek. tiszta 22-es csapdája.

A legközelebb állókat lehet az igazán bántani. Sajnos. De a bocsánatnak van határa, vagy annak is ki hova helyezi magát egy családban. Mint az araboknál. Amit mondok úgy lesz. Én mondom meg mi kell és stb...

Ha alkalmazkodom és bólogatok, elviselem a kiabálását én is ilyenné válhatnék.

Pedig nem gondoltam, hogy rosszat akar nekem. Én partnerként kezeltem.

Végre volt időm rendesen végigolvasni amit írtatok.

Sokszor csak átfutottam, mert mindig rohanok.

Azt hiszem sok ember nem őszinte a másikkal. Nem mondja el a problémáit, vagy ha megteszi rosszkor teszi. Vagy régen nem szeretetről beszélünk(legalábbis az egyik fél részéről). Akkor veszett fejsze nyele.

Én mindig próbáltam a vitákat elkerülni, vagy logikus érvekkel megvédeni az én álláspontomat.

A baj az, ha a másik nem vevő rá. Kívülről talán az én hibám, talán az övé. Meg kellene beszélni a dolgokat. A problémám az, hogy a másik fél, a kevesem erre nem hajlandó. Mérges lesz, agresszív és támad, amikor én kérdezek. Nem válaszol, hanem visszakérdez. Röviden beszél. Én sokat tudok beszélni, talán túl sokat. Őszintén kérdezek. Ő pedig hallgat, vagy nagyon keveset mond. Talán nem akar válaszolni. Talán nem talál érdemesnek rá. Okos és ügyes ez tény. Elszállt vele a ló?

Vajon csak engem nem becsül? Túl sokáig voltam megértő? Ugyanakkor tudok védekezni, harcolni az igazamért. Lehet okosabban, békésebben kellene. Nehéz. Mindenesetre el kellene mondja, hogy mi az "igazi" problémája velem?!

De idáig nem tette. Sokszor megpróbáltam. Nincs "kommunikáció". Igazi és őszinte. Vagy tényleg problémás. Mindegy ki mit tesz csak ő az úr. Minden gondolatát igaznak találja.Csak rá kellene jönnie, hogy nem én vagyok az ellenség. A családomnak csak jót akarok.

A környezetemben nem láttam még (házastársakról van szó) példát, akiken más, egy specialista segített volna. Persze ők el sem mentek segítséget kérni. Én mindenesetre megpróbálom, meghallgatom, hogy az az "orvos" mit mond.

A jövőhéten, vagy utána, függ attól mikor lesz időm elmenni hozzá, remélem kiderül. Majd megírom a véleményét Nektek. .......

Na ezt én sem tudom, azt sem, hogy az ismerősömet hogy vitték, küldték el orvoshoz.

Talán, ha a családdal "Íjesztgetnéd", hogy mit fognak szólni, meg ilyenek. Esetleg, de nem biztos.

Mi lenne, ha Te mennél el specialistához, aki tanácsot adna, vagy egyáltalán segítene, hogy tényleg az, vagy csak én beszélek félre.

Akkor abban is tudna tanácsot adni, miként vidd, küld el hozzá :)

Azt hiszem igazad van.

Az biztos, hogy uralkodási mániája van, csak neki lehet igaza és ebből következhet a többi is.

De hogyan lehet orvoshoz vinni? Mit mondhatnék neki? "Élből" elutasítaná.

Nehéz is megérteni, mert ez a betegség, amire célzok, pont egy rossz természet mögé bújik. Mindenki azt hiszi, hogy az illető csak simán ilyen és kész, de ha időben észreveszik, akkor még gyógyítható.

Ne kelljen nektek átvészelni sok-sok évet, mire rájön valaki, hogy jééé ....

Csak jóindulatból mondom. Van ilyen az ismerettségi körömben, mindenki azt hitte, simán rosz a természete.

A másik amiben a jövőben változtatni szeretnék:, hogy amint tanácsoltátok és én már sokszor ugyanezt tettem önmagamnak, függetlenedni kell...Érzelmileg is...és az anyagiakról nem is szólva...

Persze mindez gyors és könnyű útnak tűnik, holott nem az. Nagyon sokat sírtam. Nagyon kemény harcaim voltak saját magammal is. Köszi még egyszer minden segítséget.

Tudom, hogy most pár napja nem írtam. A fiamnak versenye volt, elutaztunk stb..

Nagyon jól teltek ezek a napok. Békében, szeretetben mint egy igazi boldog család. Ezért nem értem a hirtelen változásokat.

Megpróbálom nézni a "világot", beleértve engem is az ő szemével.

A viselkedésemen változtatni csak úgy tudok, hogy nem foglalkozom a megjegyzéseivel, nem szólok vissza és más irányba terelem a dolgokat.

Ne haragudjatok, ha nem írtam, de nem volt rá időm sem lehetőségem. KI kellett beszéljem a bánatomat, jó érzés volt, hogy írtatok a segítés szándékával. Ha valaki nem ezért írt ( és pl azt mondja, hogy nem akarok változtatni és mindezt nekem írta) annak is köszi.

Mint talán írtam, nem ülök a babérjaimon, csinálom a dolgomat, dolgozom, tanulok, próbálom megoldani azt életem. A férjemet is azért választottam mert nagyon szerettem, szerettük egymást. Nem akarok unalmassá válni, de voltak csúnya helyzeteink. Ezért keseredtem el.Tanácsra volt szükségem.

Ja,jó:)

Akkor ma micimackó a felfogásom:)

Félreértettél :)

Nekem csak tetszett a magyarázatod :))))