A férfi lélek rejtelmei, avagy hogyan működnek a férfiak? 😉 (beszélgetős fórum)

Megnéztem, ez nem egy tudományos cikk, másra gondoltam, de köszönöm, hogy fáradtál vele!

Ez kb. annyi, mint amit itt megosztunk egymással.

További kellemes fórumozást!

Belinkelné egy ilyen tanulmányt? Ne a rengeteget, csak egyet, ami lényegre törő.

Vagy dok.film, könyv cím stb.

Annyira jó volt olvasni, amit írtál. Ha kicsit jobban megtudnánk érteni az ellenkező nemet, sok sírástól és vitától megkímélhetnénk magunkat. Téged az idő, a tapasztalatok tanítottak meg dolgokra, sajnos sok embernek még az sem segít, mert nem akarnak a felszín mögé látni.

Egyébként rengeteget vizsgálták már a női és férfi agy működése közötti különbségeket és ezek a tanulmányok is alátámasztják, hogy miért is viselkednek, reagálnak, kommunikálnak másképpen a férfiak mint a nők.

Na most már, ez a kommunikálni kell dolog sem ilyen egyszerű.

Vénasszony vagyok már, 35 évet éltem házasságban, jó házasságban. Tényleg.

Aztán egy idő után rájöttem, hogy mi nők szeretünk mindent megmagyarázni, sokszor, lelkizni közben, aztán a férfiak baromira nem boldogok ettől a "beszéljük meg" dologtól. Konkrétan kirázza a hideg őket tőle.

Aztán arra is rájöttem, hogy az olyan eget verő problemák, amit én este nyolckor úgy éreztem, hogyha most rögtön nem beszéljük meg, leszakad az ég, holnap reggel már nem annyira fontosak.

Idővel bölcsebb lettem. Megtanultam, hogy a férfiak pragmatikusabbak, kevésbé lelkizők. Meg kell mondani nekik, hogy mit akarsz, nem szabad elvárni tőlük, hogy kitalálják.

Jól látod, hogy sok kapcsolat azért nem működik, mert hatalmi játszmákat vívnak egymással a felek, pedig ennek korántsem erről kellene szólni. Ha tudná a nő is és a férfi is, hogy alapvetően mi a szerepe egy családon belül, akkor mindenki tenné a dolgát és nem egymással harcolnának. Ehhez persze fontos lenne tisztázni, lehetőleg még az elején , hogy ki mit vár el a kapcsolattól, a másiktól és meghúzni a határokat.

Természetesen vannak jól működő kapcsolatok, ahol a felek kölcsönösen tisztelik és szeretik egymást, akik elég energiát hajlandóak fektetni a kapcsolatukba, hogy az évek múltán is működőképes legyen. Viszont nyilván nem ezek a kapcsolatok szorulnak segítségre, mert ők tudatosan, vagy ösztönösen jól csinálnak valamit. Ellenben már csak azért is hasznos lehet megvizsgálni ezeket a kapcsolatokat, mert talán sokat tanulhat belőlük az ember.

Sajnos tényleg ez is egy nagy probléma, hogy gyakran nagyon alacsonyra teszik a nők a mércét. Szerintem ez azért van, mert valamiért az a hiedelem él a fejükben, hogy minden férfi egy mocsok disznó stb, pedig ez nem igaz.

Viszont ha a nő saját magát is leértékeli, akkor nyilván olyan partnerrel, partnerekkel sodorja össze az élet, akik ezt fogják visszatükrözni a számukra.

Természetesen mindkét fél sérülékeny és mindenki a szeretetre vágyik, csakhogy nem ugyanattól érzi magát szeretve egy nő, mint egy férfi. Nyilván minden ember más, mindenki egyedi és ha két ember nem tudja lekommunikálni egymás közt, hogy ki mit is vár a másiktól és mitől érzi jól magát,akkor az komoly súrlódásokhoz tud vezetni egy idő után.

Sokszor elbeszélnek a felek egymás mellett, mert nem tudják, hogy a női és férfi kommunikáció másként működik. A nők pl. fogékonyabbak a testbeszédre, a hanglejtésre és egyéb érzékszervi ingerekre. Talán ezért is van az, hogy a nők sokkal árnyaltabban fogalmaznak és körbemagyaráznak dolgokat, gondolván hogy a mögöttes tartalmat majd úgyis megérti, kitalálja a férfi.

A férfiak ellenben nem annyira fogékonyak ezekre a finom rezdülésekre mint a nők, számukra az egyértelmű, nyílt kommunikáció a fontos. Sok férfi vallja, ha a nők mindig világosan elmondanák, hogy mit akarnak, vagy hogy mi bajuk van, sokkal kevesebb lenne a vita.

Olyan dolgot kutatnál, ami a természet dolga? Ha két, vagy több almát veszel alapul, mennyi féle van. Más - más az íze, a színe, a mérete. Azt is kutathatnád, hogy miért?

Szerintem a nem működő párkapcsolatokban is "DE ÉRTJÜK EGYMÁST", csak olyan a nő vagy férfi belső énje, hogy "azért se az legyen, amit ő akar, vagy úgyis az lesz amit én akarok"! Mert a gén ilyen, mint az almáknál a különbségek, a férfi - nők között is vannak különbségek.

>>> Az emberek nem tudják helyén kezelni azt a tényt, hogy a nők és a férfiak működése közt alapvető különbségek vannak.<<<

Nagyon sok téren vannak alapvető különbségek. Nem ez a jó? Tudsz válogatni, hogy a nyüzsgősebbet, okosabbat szeretnéd, vagy a vörös hajút, nem a barnát, neked ez tetszik - nem az. Amennyire kell értjük egymást, de ha eleve nem azt akarjuk, hanem aki megért jobban akkor azt választjuk. A biológiai érzéseket meg egyik oldalról ha hatással vagyunk a másik iránt tudjuk kezelni, ha meg nincs hatás, szerelem, szerete, én, vagy amásik nem fogok érte úgyse megtenni ezt, vagy azt, akkor valóban nem fog működni. Ezek olyan dolgok amiket akarattal nem akarunk érteni, mert makacs, önző "mappa" is van az agyunkban.

Miért nem azt veszed figyelembe, hogy mennyi párkapcsolat jól működik, mert nem makacs,nem önző az egyik a másikkal, nem féltékeny mert egyik jobban keres, mint a másik, nem él vele vissza, mert szeretik egymást, mert megbeszélnek mindent. Addig jó míg vannak alapvető, vagy még több különbségek, ha nem lennének, egyforma, unalmas lenne, nem gondolod?

Én sosem szenvedtem, megmondom mit akarok, megbeszéljük, persze ehhez olyan partner kell. De hát az ember magának választja, nem? Ha jól választunk és és fontosak vagyunk a másiknak és ő is nekünk akkor meg lehet (meg kell) beszélni a problémákat.

A férfiak nem gondolatolvasók mint, ahogy a nők sem. Szóból ért az ember. Arra hagyatkozni majd a másik kitalálja mire vágyunk, butaság.

Szerintem az a baj, hogy a "férfi lelket" akarja megismerni a nő és nem az embert.

A férfi lelket kutatják sokan, de mi célból? Megtalálni a gyenge pontját, amivel sarokba lehet szorítani?

Először az embert kéne megismerni a másikban, mert igazából a férfi/női vágyak nagyon hasonlóak (nem tárgyi dolgokra gondolok).

Ebben a megismerésben nagyon fontos az őszinteség és a "mindent kimondás".

Ott ahol egy nő azt érzi csak kiszolgáló, lehet az is, de ez rajta is múlik, mennyi fér neki bele egy kapcsolatba.

Itt a portálon ledöbbenek számtalanszor, mennyire megalázzák egyes nők magukat, hogy egy nekik tetsző férfivel összejöjjenek, akik nem is nézik őket semmibe. Aztán meg 'rínak, hogy szemetek, pedig, ők teszik alacsonyra a mércét.

Érdekesek vagyunk mi emberek.

Szeretjük apánkat, fiútestvérünket, fiunkat. Szeretjük, mert hozzánk tartozik, de a férjünkkel, barátunkkal már nem ilyen egyszerű a helyzet. Azt gondolom azért, mert éretlenül lépünk sokan házasságra. Éretlen személyiségek, hamar feladják, nem küzdenek meg érte, nem tudják megbeszélni a problémákat, nem kommunikálnak, nem tudnak megbocsátani, csak saját igazságukat látják, nem fogadják el a másikat olyannak, amilyen, nem bíznak egymásban. Sokszor a barátok hatnak rájuk.

Ha belegondolsz a a házasfelek, élttársak, egész napjukat másokkal töltik, másokkal születnek közös élményeik, barátságaik. Ráadásul, környezetük nem védi kapcsolatukat. Nem a javítsd meg a szlogen, hanem a nem jó, dobd ki, szabadulj meg tőle!!!!

Ezzel a témával 1001 tudomány, vallás foglalkozik, de okos választ mind idáig nem találtak.

Ha ezt valaki megfejti Nobel-díjra lesz érdemes.

Addig is bízzunk abban, hogy 2 intelligens ember találkozik. :)

Szerinted mi a különbség a nők és a férfiak működése között?

Te nem gondolod azt, hogy mindkét nem sérülékeny? Mindkét nem szeretve szeretné érezni magát?

Igen, aztán csodálkoznak ha közli a pasi, hogy hisztisek.

Egyértelműen el kell mondani nekik mindent. Mit akarunk, mit nem és mikor.

Sok nő ott is hibázik, hogy azt hiszi körülötte forog a pasi világa...

Nekik is megvan a maguk baja.