A féltékenység tönkreteszi az életem! (beszélgetős fórum)

Egyetértek.

Az önértékelésbe ugyanakkor vastagon belejátszhat a családi háttér, azok a dolgok, amik gyerekkorban érték azt, aki felnőtt korára féltékeny típus lett.

Ez nekem szólt?

NEkem van testvérem egy ikerbátyám mégis féltékeny típus vagyok.Ha úgy vesszük elkényeztetett gyerek voltam most is az vagyok szerintem.

Előttem se nekem is rossz érzés ha a barátom más lányokkal barátkozik...:/

Persze ne is legyen egy nős pasinak olyan akivel randizgat!Ebben egyetértek hát én biztos megőrülnék ha ez kiderülne.Na de nekem nincs férjem, csak pasim.:D Azt olvastam hogy genetikailag a nők féltékenyebbek.ami belénk van kódolva..

Tia Marina ,ez a féltékenységtől eltekintve is gáz...ez tiszteletlenség és komolytalanság,nevetséges már bocs...én tuti nem hagynám. Na de nem akarlak téged is a "rosszra" terelni:D

Tudom,hogy az önértékelésem kéne rendbetenni (azt is).

De nem tudom. Régen volt önbizalmam. Tudtam,hogy ha én kinézek valakit azt tuti "megkapom". Így is volt. A barátom legjobb barátai akartak összejönni velem a háta mögött. Akárhogy is csúnyán hangzik de sokaknak kellettem volna.

Szerintem ezt megszoktam. Már nem vagyok 20 éves és változott az értékrendem. Már sokkal szolidabban öltözök,máshogy gondolkodom,de ugyanugy megnéznek. Igazatok van abban ,hogy a kisugárzásom változott. Ezt mondta a doki is. Régen erős szexuális kisugárzásom volt,ezt többen mondták. Most erős depressziós kisugárzásom van:D

Ez valószínűleg azért történt mert a párom exét sokkal jobbnak tartom,sőt az egész ismeretségi körét (tele van jó nőkkel,mindenkinek jó nője van..nincs átlagos).

A páromat is nyilván először a külsőm fogta meg és mai napig mindennap mondja!!

De valahogy kiveszett belőlem minden. Nincs kisugárzásom se önbizalmam. Így ahogy írtátok szinte mindegy is,hogy nézek ki.

Egyébként van egy krónikus betegségem aminek sokszor testi tünetei vannak. Na ez rátesz 20 lapáttal....olyankor egy 99 néni vagyok. És tényleg..:)

Szent meggyőződésem, hogy a gyerekkorra, és/vagy a családi körülményekre vezethető vissza a féltékenység.

Ezt az előttem álló példák alapján, az egyes embereket ismerve mondom.

Talán megérne egy misét a génkutatók figyelmébe ajánlani a témát. :) Vagy lehet, hogy már régóta foglalkoznak vele?

Szia!

Napok óta követem a fórumot és napközben is többször eszembe jutottál, így ismeretlenül. Rengeteg igazság van a hozzászólásokban, biztosan rád is hatással vannak. Egy biztos, ahogy többen is megfogalmazták már előttem, hogy az önbizalmadat, önértékelésedet kell visszaszerezned, helye tenned. Hol siklott ki, hol veszett el és a férjed miatt miért nincs? Megkapod-e tőle a NŐNEK járó elismerést? Őszinte légy magadhoz...Mi az ami anno megfogta benned, ami miatt észre vett a sok nő között? Olyan vagy még? Azt az énedet kell visszaszerezned, azt az érzést, amikor teljesen hatással voltál rá és ennek a hatásnak a tudatában. Ha ezt sikerül újra előhoznod magadban és megélned, akkor nyertél. Lehet pszichológus, lehet barátnő, idegen...bárki, akivel meg tudod beszélned a problémáidat, sokat segíthetnek tanácsokkal, de a lépést neked kell megtenned, a változáshoz te kellesz. Más nem tud bemenni azon az ajtón, amin neked kell....

És egy nagyon fontos dolog! Mi nők is hajlamosak vagyunk a többi nőt megnézni (nem csak a férfiak) és összehasonlítjuk őket magunkkal. Ez tudat alatt, genetikailag is működik :). Teljesen más szempontok szerint "osztályozunk" mi és a férfiak. Hidd el, egy férfi olyan nőt is képes észre venni, aki számunkra szürke egér vagy semleges. Nem a külső, a kisugárzás számít...ami belülről fakad. Írhatom, hogy épp emiatt felesleges ezen rettegni....De ezt megint csak neked kell érezned és ezen csak te tudsz változtatni azzal, ha el tudsz jutni arra a szintre, hogy elfogadod és szereted magad épp olyannak, amilyen vagy, annak tudatában, hogy a férjed számára te vagy a legfontosabb! Mert ha tényleg egy ennyire csodálatos férfi van melletted, mint írtad, akkor képes vagy rá, mert nem szabad elveszítened!

Hogy mennyire nem számít a külső...engem közel 20 év után, 3 gyerekkel egy iszonyat ronda és buta pultos nő miatt hagyott el a férjem...senki sem értette! Tanult, igényes, teljesen modell alkat vagyok, baba arccal, 15 évet letagadhatok a koromból, gyermekeink édesanyja...hát, mind ez ennyit jelentett neki :).

sztem se legyen, vagy, ha mégis van, akkor abba a kapcsolatba vonja be a társát is, főleg a programokba.

Én nem vagyok egyke. Nekem öngyilkos lett az apám kislány koromban.

Épp az apai rajongás időszakában. Nálam sztem ez okozta.

Ha megengeded, azt javaslom, csinalj egy lelki vizsgat magadnak.

1. Ismered a parod, megbizol benne? Igen, Nem

2, Bebizonyitotta, hogy megbizhatsz benne? Igen, Nem

Ha a valaszok Igenek, akkor meg higyjel benne!

Ha Nem a valaszod, akkor meg miert van meg melletted?

Ha szavahiheto es nem hiszel neki, eket versz kettotok koze, es el fog hagyni.

Egy hosszantarto kapcsolat az a bizalmon alapul.

Ha Nem a valaszod, akkor meg miert van meg melletted?

Úgy tudom az egyke emberek féltékenyebbek mint akinek testvére van. Esetleg ez jàrulhat hozzà a gyerekkorból. Ennek ékes példàja vagyok én is. Soha semmit nem kellett megosztanom, osztatlan figyelmet kaptam szüleimtôl. De lehet nem pont emiatt, de én is rohadtul féltékeny vagyok! :)

Elôttem nem szabad beszélni a volt baràtnôkrôl, mert rosszul leszek úgy ahogy à cikk írója. De ha elmegy elôttûnk egy szép nô az nem érdekel annyira. Ami még kritikus az a legjobb baràtnô, aki SMS-ekkel bombàzza meg lehet talàlkozgatnak is. Ezt nem tudom, mert nem mondja el hiszen tudja féltékeny vagyok. Emiatt sajnàlom, hogy annak idején nem tudtam visszafogni magam és kitôrt belôlem à féltékenység, de olyan nehéz volt. Ez egy betegség... Szerintem - biztos sokan nem értenek egyet - de egy csalàdos apukànak ne legyen màr egy legjobb baràtnôje akivel étterembe jàr meg randizgat (legalàbbis az én értékrendem szerint)...

Bizony a féltékenység=őrület+idegbaj.

A munkahelyi és a rendőrségi feljelentés mint égből a villámcsapás tavaly január 2-án arra mentem be dolgozni, hogy hívat a főnököm, ő már december 31-én felhívta, mert aznap szakítottam vele, mert rájöttem, hogy megcsal. Ugyanez volt, hogy még neki állt feljebb mit képzelek én, hogy ellenőrizgetem, baromi nagy veszekedés lett a vége. Akkor sokaltam be.

Nem tudom, hogy ez betegség, vagy csak egyszerűen egyeseknek benne van a génjeiben, vagy a gyerekkorra, vagy a családi körülményekre vezethető vissza. De borzalmasan meg tudja keseríteni annak az életét, akire féltékenyek.

Jézus! Ezeket szóról szóra én is leírhatnám, velem is megtörténtek ezek. (Kivéve a facebook-ot, de az is csak egy eszköz, talált helyette ezer mást.) :(

Annyi a különbség: nem vártam meg, hogy a munkahelyemen eláztasson a rágalmaival (megtehette volna, sokakat ismert, ott szúrt ki magának), gyorsan kiléptem.

Ja: előtte lebuktattam, hogy ő csal engem. És még ő kérte ki magának. Huh.

Féltékenység = őrület + idegbaj.

Ezt csak a pároddal tudod megoldani.vele kéne beszélgetned erről és ő vagy elfogadja vagy nem.

Az enyém jól fogadta és nem akar megváltoztatni hanem segít ha kell.Azért ez sok segítség szerintem.Úgy érzem ő passzol hozzám.Te is így gondolod a párod passzol hozzád?Megad neked mindent?

Kedves Egy.lány

Én a másik oldalon álltam. Az én párom volt betegesen féltékeny. Állandóan ellenőrizgetett. Megnézte a telefonomat, csekkota, hogy mikor léptem fel a facebookra, ott kivel beszéltem. Ha egy pasi megjelölt egy képen azonnal írt neki, hogy szálljon le rólam. Ha rám nézett valaki azonnal kötekedés, féltékenykedés volt. Állandóan azzal vádolt, hogy megcsalom, hogy van valakim. Kiszámolta mennyi idő alatt érek haza a munkából, ha késtem 10 percet, már azzal várt, hogy biztos valakivel randiztam, vagy szeretkeztem. Borzalmas volt az állandó rettegés, hogy aznapra éppen mit talál ki. Aztán egyszer rájöttem, hogy ő a hátam mögött találkozgat, randizgat, sőt volt olyan nő, akit felhívott magához éjszakára. Kérdőre vonta, hogy ez mi? Még neki állt feljebb. Szakítottam azonnal. Bosszúból feljelentett a rendőrségen, hogy megloptam. Sőt ugyanezzel a szöveggel felhívta a munkahelyemet. Jelenleg nincs munkám, mert elbocsátottak miatta. A rendőrségi ügy lezárult, mert kiderült, hogy hamisan vádolt. Hát senkinek nem kívánom ezt a pár hónapot. Folyamatosan zaklatott hívogatott még telefonon, telefonszámot kellett cserélnem. Szóval a féltékenység nagyon meg tudja keseríteni az életünket.

Lehet, hogy az a pszichológus a pénzedre utazik. Lényegében ugyanazt mondja, amit én ingyen megállapítottam annál az eszement módon féltékeny páromnál: a bajok gyökere a gyerekkorban van. Kettőtök közt az a különbség, hogy te ki akarsz lábalni, csak még a hogyanját nem tudod. Rajta viszont nem lehetett segíteni, mert nem látta be, hogy beteg. Mert szerintem a féltékenység betegség. Őszintén szólva nem tudom, ki lehet-e belőle gyógyulni.

Jó lenne, ha jelentkezne az, akinek sikerül.

Hiszen végül is mindent lehet.

Úristen mintha saját magamra ismertem volna!És pont ma tört rám a féltékenység..:/

Teljesen azonosulni tudok veled és én is rettegek hogy ha más nőre ránéz vagy hogy attól félek más jobban tetszik neki...Szóval megértelek.

Muszáj, hogy változtass, mert én is ilyen féltékeny vagyok és pont ezzel kergettem a Párom egy másik nőhöz, aki tökre megérti stb...

Én meg pont az az ellenőrizgetős fajta vagyok, de úgy h ne vegye észre... persze, ha találok valamit ami nekem nem tetszik, akkor nem verem ki a balhét, csak magamban fortyogok, amikor megkérdezi mi a bajom, a válaszom mindig az, hogy semmi... eleinte nem találtam semmi sms-t, semmi üzenetet, ami olyan jellegű lett volna...aztán eljött az az idő is amikor igen.

A legfontosabb, hogy legyél tisztában magaddal, az értékeiddel és, hogy miért van veled a férjed...ha erre rájössz és rendbe rakod a lelked, akkor a fejedben is rend lesz.

Nem tudsz menni nem fizetős pszichohoz?

Igen, idővel sokkal jobb lett. Persze vannak szar napok, de talán az mindenkinél van.

A lényeges még az lenne, hogy találj vmi olyan dolgot, ami teljesen kikapcsol, tökmindegy, ha béna vagy benne. Nekem ilyen a kreatívkodás meg a sütés. Amikor ezeket csinálom, akkor nem gondolkodom. Kicsit se, semmin se. Ez régen rengeteget segített. Mondjuk arra emlékszem, hogy rettentő nehéz volt nekiállni pl mozaikozni vagy akármi, mikor legszívesebben zokogva bújtam volna a takaró alá, remegve. De mindenképp kell valami ilyen.

Kedves kimrerly. Nem tudom miből jött le neked az önsajnáltatás mikor végig magam hibáztatom. Amint már írtam tudom,hogy ez rettenetes dolog és próbálom ellene tenni. Azt is tudom,hogy nem mehet a végletekig hisz már rá ment egy kapcsolatom. Hidd el,rajta vagyok. Te nem ismered a másik oldalt,fogalmad sincs milyen....tudom,hogy a páromnak is borzasztó és neked is az lehetett. De míg neki havi egyszer hozom fel addig én napi 24órát szívok...hidd el;)

Kedves bowie!

Akkor mára elmúlt ez a problémád? Az idő megoldotta?

Igazából én is ebben bízom.

Viszont a pszichológus elég drága,remélem fog segíteni és nem feleslegesen költöm a pénzt:S

MÁSOK szerint én is a "hú de jó nő" kategória vagyok.

Én ezt nem látom! NULLA önértékelésem van! Utálom magam. Ebbe nem is akarok belemenni.

Ezt te írtad, és szerintem ez a kulcs, mert ezért vagy féltékeny. Nukkának érzed magad. ezen próbálj meg változtatni, ezer dologtól lehetsz boldogabb, találd meg magadban. Sajnálom a párod, neki is kegyetlenül nehéz lehet!

Én is voltam ilyen helyzetben. Mondjuk, én belekötöttem az élő fába is, minden mondatába, és ha már szembe jött egy jó nő, és azt láttam, hogy elfordul a férfi, aki akkor az életemben volt, azon is kiakadtam. MERT ANNYIRA JÓ NŐ, HOGY MÁR MESSZIRŐL KISZÚRTAD?:))), csak direkt elfordultál, dehát addigra már jól megnézted felkiáltással.

Jártam dokihoz én is, nagyon sokat segített, meg kell találni a megfelelő dokit ehhez a gondhoz, de az alapjellem ilyen marad sajna..csak megtanulod kontrollálni úgy, hogy ne betegedj bele. Másfél évig jártam kezelésre, aztán volt egy elég jó évünk, de utána egy reggel újra megőrülve keltem fel. A jó dokim kiment az országból, 2 hónapig kínlódtam, vívódtam, és feladtam. Mert már nem csak a szívem viaskodott, hanem a tiszta pillanatokban tudtam, hogy én megyek rá, fizikailag, szellemileg, mindenhogyan..és majd öt év után egy este csak fölálltam, és annyit mondtam: én ezt nem csinálom tovább.

Egy örök fájó pont lesz az életemben, de tudom, hogy rámentünk volna. Utána már csak idősebb lettem (most vagyok 32), és valahogy bölcsebb is..most is ilyen az alapjellemem, de valahogy sokkal jobban tudom már kezelni.

Az én gyerekkorom is katasztrófa volt, tuti köze van hozzá.

És egyébként én megértem azt is, hogy nem látod magad jónak. Nálunk akkor minden ismerős azt hajtotta, hogy nem nekem kellene féltékenynek lenni, hanem az akkori páromnak..és hittem is, nem is. Mindig megnéztek, mindig kaptam ajánlatokat, tudtam is, tisztában is volt az agyam az adottságokkal, de valahogy tuningoltam magam, hogy az nem úgy van. És teljesen belelovalltam magam.

Szóval, én csak az idővel tudlak nyugtatni, hogy idővel felébredsz és tisztán látsz..és veszel egy mély levegőt, és majd nem befolyásolja a napod. De biztosan lesznek mélypontok.

Engem egyszer szembesített önmagammal a doki..mikor hajtottam a magamét, hogy de így meg de úgy, leállított, azt mondta, menjek haza és kutassam át a dolgait, és gúnyosan tette hozzá, hogy a fiók alját áttapogatni se felejtsem el (jó barátok lettünk a dokival, szóval ő ezt ébresztőnek szánta), és akkor zokogni kezdtem, hogy ilyen durva vagyok. Az a baj, hogy visszanézve látom milyen semmiség. A durvább napokon még azon is ki voltam akadva, ha a tvben volt egy jó nő...jajj, de szégyen ez.

A jobb napokon, mikor elég erősnek éreztem magam, akkor meg terápiás jelleggel vettem férfi magazinokat és együtt nézegettük.

Na..hát sok sok munka, kitartás..nem csak a te részedről, hanem a párod részéről is.