A féltékenység tönkreteszi az életem! (beszélgetés)

Kedves Mindenki:)

Köszönöm a hozzászólásaitokat.

Most mindenkinek egyesével nem tudok válaszoni,de próbálom összeszedni a gondolataimat.

A 1,5éves kapcsolatban azért nem lehettem féltékeny mert nem szerettem igazán és a srác egyátalán nem volt az a nő nézős típus.

3 hónap alatt a pszichológusnál nem fogok eredményt elérni mert ő MINIMUM 1-2évről beszél.

A gyerekkorom egy katasztrófa volt,ő azt mondja,hogy az ott ért traumákat nem hevertem ki és még mindig ott vagyok.

Én nem tudom,nem akarom semmire fogni.

Hiába okoskodik itt 1-2 hozzászóló,természetesen nem kötelező elhinni,hogy 0 önértékelésem van (a pszichológus szerint is,amit a depresszió csak tetőz) és,hogy NEEEM TUDOK ez ellen tenni (akkor miért ne tennék,miért kínoznám magam,élvezem?) ezek sajnos így vannak!!!

A párom tiszta!!! :)

Ő csak mint minden férfi szereti a szép nőket megnézni,diszkréten,nem utánafordulósan,úgy,hogy senki emberfia észre nem veszi CSAK ÉN!!!

Természetesen a hiba bennem van!

Mindennap küzdök vele és legtöbbször magamban tartom,hogy ne kínozzam a párom. Nem pattogok hisztizek minden ilyen alkalommal! Nagyrészt ez nem történik meg csam mikor már nem bírom tovább..

Ikebana2 igazad van. Azzal küzdök mindennap,hogy jobb legyek mint az exe (és mg 1-2 "rivális"),nem csak külsőre hanem mindenre.

Hogyan kell nem erre gondolni??? Hogy kell normálisnak lenni????:(

Én is tudom az elveket,hogy ez rossz és így meg úgy kell tenni ellene. De ha fizikai lépéseket tesz is az ember az érzéseit,hogy változtassa meg?????????? Hogy???????????

Nem tudom,hogy kell nem így érezni.

Én belátom a hibámat és MAGAMAT hibáztatom NEM a párom! Szóval akik ellenségesek nem értem miért azok...

A múltad, a gyerekkori-kamaszkori élményeid, a származási családodban történt események, erőteljes emlékek segíthetnek megfejteni, mitől érzed magad értéktelennek. A terápián gondolom, ezen dolgoztok. Nem is kell itt kielemezned ezeket a dolgokat, arra ott a pszichológus.

De mivel nem kérdéseket és véleményt akartál, hanem sorstársak gondolatait: évekig én is átéltem azokat az érzéseket, amiket te most. Érdekes módon azután változott a dolog, hogy a férjem ténylegesen is megcsalt. Utána nagyon őszintén és mélyen szembenéztem magammal, próbáltam megválaszolni, nekem milyen szerepem volt abban, hogy másnál kötött ki, és megtaláltam, mely dolgokban hibáztam. Ettől még őt sem lehet felmenteni, de mind a ketten hibásak voltunk. Hála az égnek volt annyi erőtartalék a kapcsolatunkban, hogy újra fel tudtuk építeni. Na, ehhez az építkezéshez édeskevés volt, hogy milyen a külsőnk. Át is fordult bennem ez az egész feszínes látásmód. A második tanulságos lecke az volt, amikor én estem bele (plátóian) egy harmadikba. Istenigazából ott jöttem rá, hogy az érzések baromi nehezen irányíthatók. (A tettek viszont igen!) Utána gyerekeink is születtek, az volt a harmadik fordulópont, ami rádöbbentett dolgokra, új szerepbe kerültem és még fontosabb volt, hogy rendbetegyem magam, mert nem mindegy, milyen mintát adok át nekik. Plusz a családdá bővülés nagyon átrendezte a párkapcsolatot is.

Ami nekem segített, hogy megtanultam elfogadni magam a hibáimmal együtt, amiben meg tudok, igyekszem fejlődni. Ha nem is szeretem mindig magam, de elfogadom, és rájöttem, az életem minden helyzetében elsősorban csak magamra számíthatok, nem tekinthetek ellenségként pont saját magamra, mert ha gyengítem magam, esélyem sem lesz megoldani problémákat. El kell azt is fogadni, mindig lesz olyan nő, aki szebb nálad. És ha nem is szebb, de érdekesebb, újabb, más. Bármilyen jelzőt írhatnék! El kell fogadni, hogy minden változik, nem garantálhat senki a másiknak életre szóló hűséget (max. ígérhet és törekedhet rá). A férjednek valószínű egy olyan nőre lenne szüksége, aki jól érzi magát a bőrében, aki mellett ő is önmaga lehet, ha szórakozni szeretne, elmehet akár a haverjaival és nem kell gyomorgörccsel végeznie a munkáját, ha női munkatárssal/ügyféllel van intéznivalója. Rengeteg megkötés van a kapcsolatotokban, és a hiúsága legyezgetése mellett egy idő után gúzsba kötve fogja érezni magát. Nem lehet egy életet úgy leélni, hogy azon szorong, megbánt -e téged, ha véletlen rápillant egy szembejövő szép nőre. És te sem élhetsz úgy, hogy ezen görcsölsz. Az élet szerintem egészen más végigélve, mint amilyennek előre elképzeljük. Annyi olyan fordulat jön, amiket korábban el sem tudtunk volna képzelni. Van erre egy jó mondás: "Akkor menj át a hídon, ha odaértél." Akkor őröld fel magad, ha okod van rá. Más az a típusú féltékenység, amelynek alapja van, de amiről te írtál, az elsősorban rólad szól.

Lényeg, hogy ha elkötelezted magad, a pszichológusod segítségével tudsz majd formálódni, ha lassan is és nehezen is, de jönnie kell pozitív változásnak. Most jöjjön, amikor kész vagy rá, ne akkor kelljen szembenézni magaddal, amikor már tényleg kisiklik a kapcsolat vagy nagyobb a tét.

Ha szabad hozzaszolnom 40-es eveiben jaro pasikent a dologhoz.

Elegge tulzihalt dolog az hogy egy ferfi ra sem nezhet egy masik nore. Nem csak ez esetben, hanem eleg altalanos dolog ez. Ez olyasmi mintha bemennenk egy plazaba, es nem nezhetne ra a no egyetlen ruhara sem a kirakatan, Mert a ferfi azt hinne mind fel akarja venni. A pasiknak eszuk agaban sincs minden not felprobalni, aki veluk jon szembe.

Itt erzelmekrol van szo. Az a pasi aki konnyeden felrelep, nem is ragaszkodik a parjahoz. Akinek szamit, esze agaban sincs felrelepni, de ne kelljen mar bekotott szemmel jarni az utcan.

Ez a dolog annyira altalanos, hogy meg egy reklamban is feltunt, hogy belep egy szep no, es a feleseg rosszalloan tekint a ferjere, de mikor begordul egy macso mottorral, a nonek kovetkezmenyek nelkul szabad ramosolyogni.

Egy hazassagban ha minden rendben van, akkor nincs mitol felni. A feltekenyseg pedig magunkbol indul ki. Nem bizunk a parunkban, vagy buntudatunk van, mert ugy erezzuk nem teszunk meg mindent hogy legyen miert szeretnie a bennunket. Vagy igy, vagy ugy, de elsosorban onmagunkban kell keresni a hibat.

Egy feltekeny emberrel viszont nagyon nehez eggyutt elni. Tudva azt hogy az akit szeretek nem bizik bennem...

Ennel szarabb erzest en meg nemreztem.

Látom páran nem olvasták el hogy mit ír a párjárol

Semmi baj vele, de az előre várható hisztis féltékenység miatt nem néz már erőltetetten senkire

Fel fogja őrölni a fickót ez.

Pszichológus kell a topiknyitónak, mint alant irták.

ha nem használ keresni másikat

A Hellinger magyarul pszichodráma, önértékelési gond, zavar

Ki jó nő, ki nem, nem a külső dönti el ilyenkor

A legjobb csajra is szokták mondani "ezt is unja valaki"

Én sajnálom, hogy ez így van nálad, együtt érzek veled, mert nekem is volt már ilyen kapcsolatom, ahol nem ismertem magamra. Ha ránézett egy szerintem csinos csajra, már plafonon voltam, és csúnyán viselkedtem, beszéltem vele otthon. Balhés hárpia-azt hiszem azzá váltam akkor.

Amikor szakított velem, pont azért, mert nem bírta már ezt- akkor elkezdtem gondolkodni. Hogy sem előtte, sem utána nem voltam ilyen senkivel, persze, amikor neki mondtam, hogy mással nem voltam ilyen, nem hitte el. Ahogy elemezgettem magamban a szituációt, arra jutottam, hogy valószínű ezek indították el bennem ezt a féltékenység mániát:

Ennek a férfinek elég csajozós haverjai voltak, akik piszkálták, h miért él tartós kapcsolatban( 35 évesen :D)

Mindig kinyilvánította, hogy szereti, ha "ringyisen" öltözök, ami nem jelentett mást, mint 12 cm-s tűsarkú bőrcsizmát, leggings-et, és mélyen dekoltát ruhákat, felsőket.

Ha kényelmesebbre fogtam a figurát, megkért, hogy öltözzek már át, mert úgy jobb lenne.

Ha felfogtam copfba a hajam, kihúzta a hajgumit.

És még az autóból sem csak az utat nézte, ha mentünk valahová, hanem a csajokat. Magyarázat: Azt hitte, ismeri.-..

És egyre haszontalanabbnak, rosszabbnak, kevesebbnek éreztem magam, mint mások. És előjött belőlem ez a romboló, mindent felülíró negatív érzés. Magamban sírtam, vele kiabáltam. Keserű voltam, és amilyen szép nőnek éreztem magam a kapcsolatunk elején, olyan rossznak éreztem magam fél év múlva.

Ha elmentünk étterembe, vagy ebédelni, csak más embereket nézett, miközben evett, ha beszéltem hozzá, akkor sem nézett rám.- Csak akkor vett észre, ha otthon voltunk.

Azóta sem tudtam megfejteni, hogy mi lett volna a bölcs dolog tőlem. Valószínűleg nem kiabálni, hanem elhagyni. Csak ha kevésnek érzed magad egy kapcsolatban, nagyon nehéz ez.

Azt akartam a regényemből kihozni, hogy szerintem a másik részről lehet határozott igény a szépre, és ez a kevésbé magabiztos nőknek odaver....

De persze lehet, hogy tévedek, és az előző pasi softvere működött normálisan, és én vagyok a pszichopata, betegesen féltékeny.. ( így hívott néha) Vagy kinőttem, vagy az én zsákomnak nem ő volt a foltja...

Szerintem nem az önértékelésével van baj, hiszen többször is kinyilatkozta, hogy milyen jó nő. A kifejezés viszonylagos, van akinek ez, van akinek az a jó nő. A volt feleség is jó nő és te is azért kellesz, mert jó nő vagy? Mekkora baromság!

Ki a jó nő? az akinek a párja elfordul, ha másik nőt lát, mert fél a balhétól? Meddig lehet ez így? Amíg meg nem unja.

Szerintem igen magasan van a fórumindító egója, jóval magasabban, mint az IQ-ja. Nem csak a külsődet kellene fejlesztened, hanem a belső tulajdonságaidon is van mit csiszolni.

Ez, csak részben igaz. Ugyanis az önértékelésében igen nagy mértékben javíthat, de ronthat is a a másik fél. Ha az ő hatalmas egójával azt üzeni, hogy "örülj, hogy egyáltalán észre vettelek", akkor kialakít a másikban, kimondatlanul is, egy megfelelni akarást. Szerintem pszichológus a pasijának kellene! Kicsit felnyitni a szemét, mert a cikk írója szerintem sokkal több figyelmet érdemelne mint amennyit kap. Örökké hajszolja magát a pasi figyelméért az meg lubickol ebben és egyre hízlalja az amúgy is nagy egóját.

Ha figyelmesen elolvastad a cikket, akkor láttad, hogy nem mindegyik kapcsolatában volt féltékeny. Ezt az érzést szerintem az adott pasi viselkedése váltja ki. vannak ilyenek, akik élvezik azt, hogy a nő lábtörlőként viselkedik már és a korábbi egyéniség teljesen feladja érte. Akkor aztán keres magának egy másikat, akin megint elkezd uralkodni. Valószínűleg az előző kapcsolatában is ez történt. Szóval én azt mondom, ok! fejlődnie kell, de csak ez a pasi nélkül fogja tudni újból felépítenie önmagát.

Egyébként, amit te produkálsz, azon szakember tud segíteni. Pszichológus.

A féltékenység nem jár együtt hisztérikus halálfélelemmel. Ez pánik, kapcsolatfüggéssel. Szakembert keress!

A féltékenységnek SOHA nincs köze ahhoz, hogy a másik fél mit tesz. Mindig a te önértékelésed hiánya okozza.

Fejleszd azt fel és elmúlik!

Elolvastam az eddigi összes hozzászólást. Mindegyikkel egyetértek.

A saját tapasztalatom: soha nem voltam féltékeny. (Még akkor sem, amikor vastagon lett volna rá okom.) Ezt két dolognak tudom be:

- feltétel nélküli szeretet, bizalom a párom a felé

- egészséges önkép.

Életem legjobb pasiját az elviselhetetlen, eszement, és természetesen alaptalan féltékenykedése miatt rúgtam ki. Nem voltam hajlandó harcolni az ő zöldszemű szörnyével.

(Egyszerűen nem lehetett kibírni. Ha csinos voltam, akkor azért volt balhé, mert biztosan másnak akarok tetszeni. Ha visszafogtam magamat, akkor azt azért tettem, mert nem is szeretem őt. Ááá! És ez csak egy példa a sok általa teremtett olyan helyzetből, amiből sehogyan nem tudtam jól kijönni.)

Azt hiszem, esetében az ok a gyerekkorára vezethető vissza: az apja elcseszte azzal, hogy bármit csinált nem dicsérte, nem biztatta (még az is jobb lett volna, ha egy szót se szól), hanem folyton leszólta, brutálisan kritizálta.

Az életedet nem a féltékenység teszi tönkre, hanem saját magad. A megoldás kulcsa a te kezedben van. Rajtad múlik, hogy használod-e, vagy sem.

Elolvastam az írásod. Az elgondolkodtatott, hogy volt olyan kapcsolatod, amiben nem voltál féltékeny. Azon kezdtem el tűnődni, hogy ha valaki alapból féltékeny, az mindig az. tehát, szerintem nem benned van a hiba, hanem a körülményekben. Nevezetesen abban, hogy akkor vagy féltékeny, ha tudod, hogy volt elődöd és az hogy nézett ki. Ahogy írod, az exe is a jónő kategória. Ilyenkor felmerül a gondolat, talán tudat alatt, hogy hogyan tudott elhagyni egy ilyen jó nőt és elkezdesz küzdeni azzal a gondolattal, hogy te még jobb legyél csak, hogy ne hagyjon el. Innentől aztán nincs megállás.

Szóval a véleményem az, hogy - és lehet, hogy sokan nem értenek egyet ezzel - ez a kapcsolat totálisan tönkre fog tenni. Mindig is megmarad az az érzés, hogy "csak" második vagy és hogy az milyen jó nő volt mégis elhagyta.

Ezt az érzést nem fogja tudni kiirtani a pszichológus. Ha magadban el tudod fojtani, az is kétséges, hogy mikor, milyen okból, de a felszínre törhet bármikor.

Olyan társat, párt kell találnod, akinek CSAK te létezel. Nem mutogat fényképet az ex-ről, nem is ismered, nem beszél róla, nem hozza fel, nem futtat veled versenyköröket és nem élvezi közben, hogy te megőrülsz már a féltékenységtől. Közben ő sármosan ugyanolyan, mint volt. Ő totál biztos abban, hogy te ilyen érzésekkel nem fogod megcsalni és még csak meg sem próbálsz kacér lenni más pasikkal, amikor ő is ott van, pedig az kellene. Meglegyezgetni a hiúságát azzal, hogy téged mások is a jónő kategóriába tesznek és esetleg más is vonzónak találhat.

Amikor veled van írod, hogy direkt elfordul, meg ilyesmi. Ez a viselkedés neked szól. Ez nem természetes és pont ez az, ami elülteti benned azt az érzést, hogy amikor nem vagy ott, biztosan másképpen viselkedik.

Azt gondolom, nyitnod kellene a világra! Úgy viselkedsz, mint egy háremhölgy, aki arra vár, hogy a pasa küldje az almát. Ne várd! Légy önmagad! Merj önmagad lenni. Falakat nem tudsz építeni a párod köré, mert ő azon is átmászna. Erősítsd magad és fogadd a környezeted elismeréseit, növeld az önbizalmad úgy, hogy fogadd el, létezik világ a párodon kívül is.

Ha pedig mindig azt érzed, hogy nem megy, akkor ez a kapcsolat nem neked van kitalálva. Sajnos ezt kell, hogy mondjam.

"Higgyétek el, hogy NEM TUDOK tenni ellene!"

Tudnál, de nem akarsz.

"Én ezt nem látom! NULLA önértékelésem van! Utálom magam. Ebbe nem is akarok belemenni."

Miért nem akarsz belemenni?

Ja, és szerintem a jónőség nem egyenlő a bájos pofival... Tűzokádó sárkánynak tűnsz.. Már bocs, hogy nem simogatom a lelked, de ez az igazság.

ha a férjed azért vett el, mert egy húúúde jó nő vagy, akkor az ördög elvitte az eszét.

A jó nő kell a párodnak, vagy egy kedves, csinos nő, akivel letudja élni az életét. Ha megöregszel, akkor lecserél? Ez a külsőd, nem marad meg 80 évig.

Versengeni akarsz egy másik "csinosabb" nővel, honnan tudod, hogy mi van a fejébe?

Lehet, hogy csak egy üresfejű csinibaba. A párod foglalkozna egy ilyennel?

A külső nem minden.

"A páromnak nagyon fontos, hogy egy nő mutatós legyen, gondolom ezért vett el..."

Nekem ez a mondat nagyon szemet szúrt. Biztos vagy te ebben, hogy ez volt a mérvadó? Szerintem nem vagy tisztában az értékeiddel,ha ezt gondolod. Nyilván, a külsőd fogta meg -látod, te is jó nő vagy :-) - de biztosra veszem, hogy a tulajdonságaid tartják melletted. Legyen több önbizalmad! :-)

És egyébként érzel valami javulást a kezelés során? Valami változott? Mert azért 3 hónap sok idő, nem?

És mit mond az orvos? Ez miért alakult ki Nálad? Mik lehetnek az előzményei?

Szerintem először is meg kell keresni azt, hogy miért nem szereted saját magad?

Ameddig Te nem békülsz ki a saját lényeddel, addig mások sem látják a "ragyodásod".

Egy magabiztos nő (még ha nem is modell-alkat) erőt sugároz, látszik rajta, hogy szeret élni, szereti magát, ezért mások is szerethetőnek, vonzónak látják.

Ebből lesznek visszajelzések, amik tovább erősítik az önbizalmat.

Ha már látod az értékeidet, akkor esetleg a féltékenység is csillapodik, mert rájössz, hogy símán érsz annyit, mint a dögös macák.