A csúnya, gonosz nagykutya (beszélgetős fórum)

Egymás fúrása sokkal érdekesebb, mint az, hogy segítsük egymást...sajnos...

Ugyanúgy levisítanak a gyereked miatt, mint a kutyád miatt. Mondhatom szép hozzáállás!

Az ilyen embernek ez a lételeme, ez ellen nem tudunk mit tenni, csak röhögni.

Érdekes, nekem még nem sikerült leszólnom senkit sem állat miatt, sem gyerek miatt, sem mert a szomszédom éppen fúr.

Az ugyan még kölyök, de felnőttkén közepes testű kiskutyánk többet tett 3 hét alatt a kisfiamért, mint sok pedagógus 2 év alatt!

Tudom, hogy hol van egy kutya "helye" az "emberi falkájában", hiszen elég jól értek a kutyákhoz. De egy kutyát is lehet barátként szeretni, és ez nem jelenti az, hogy emberként kell vele bánni!!!!!

És akkor mi van, mikor a kutyát kell megvédeni az ember(ek)től?

Nekem ez egyszer sajnos nem sikerült. A saját kertünkben mérgezték meg a kutyámat.

Elgondolkodtató a cikk. Jó, hogy megírtad. Azért nekem meg az fura itt Budapesten, hogy előbb szólnak a kutyámhoz és dícsérik meg, minthogy a 3 éves szép, aranyos kisfiamhoz szólnának. Ez nem ellenvélemény, csak egy megállapítás. A mi kutyánk mondjuk kicsi, úgyhogy engem még nem piszkált miatta senki. A gyerekemre viszont ordibált már néni, amiért etette a galambokat.

Mindenesetre a mai világ nem egymás megértéséről szól még. De bizakodjunk! :))

Azért a kutyát ne vegyük egy kalap alá az emberrel! Első az Ember érdeke. Utána esetleg jöhet a kutya.

Legyünk elsősorban emberbarátok, ne csak kutyabarátok.

Szóval az igazság az.... bevallom.. azért harapott meg ...mert a lábammal "bökdöstem" a hasát amíg feküdt... talán az egyik erősebbre sikeredett... 8 éves voltam... szép lyuk maradt a lábfejemen most is látszik. Úgy sajnáltam a kutyát mikor apu este "megszidta." Egyrészt tudta hogy bántott, egész délután elbújt. Másrészt én nem éreztem jogosnak, hogy este kapjon ki azért ami délután történt. A tetanusz eléggé csípett.

Ja! Azért kaptuk a kutyát a keresztanyámtól, hogy felelőséget tanuljunk. Szüleim pedagógusok. No. Aztán onnan ők sétáltatták gondozták.De végül beosztottuk. Reggel valamelyik testvéremmel felváltva mi vittük le 10 percre suli előtt. Apu hajnalban pisiltette meg. Délután nővérem a barátnőjével vagy barátjával. Utána 5-kor pihenésképpen Apu a munka után. Este 10-kor megint ő. Etetni mindenki, hősiesen tüntette el a vajas kenyér héját amit nem ettünk meg reggelire. Takarítani anyunak kellett. Érdekes a kertesházban is sétáltattuk. Tök jó fej kutya volt.

A kuvasz meg: bent aludt mert biztosan fázik!:D Nálunk kutya annyit nem evett mint Ő. Mi paprikás krumplit mert inységes időszakok voltak, de a kuvasznak az iskolai menzáról hozta anyu a maradákot rántott hús, fasírt..stb. Nem egészen vagyunk normálisak. Karácsonykor a kuty is kapott ajándákott. Még a dédim meg a nagymamám is sütött külön beiglit nekik. Egy rudat.

Még most is a masnival az ő extra konzervjük is ott van a fa alatt. No comment.

Ugye, ugye? Csak harapnak azok a kutyák!

Tehát a félelem jogos.

Engem is hasonló körülmények közt harapott meg egy kutya. Mentem a barátnőmhöz gyerek koromban, aki pont szomszédolt. Persze én nem tudtam, hogy ott van kutya, szépen félelem nélküli gyerekként besasszéztam, a kutya meg rohanni kezdett felém és harapdált, egy kisebb darabot a combomból is kikapott. Azóta is van kutyám, pedig nem volt jó élmény! Nem is félek tőlük, de sosem hallottam a szüleimtől, hogy a kutya a legundorítóbb és legfélelmetesebb lény a földön.

Egyénként ami poén, a fertőtlenítéstől jobban féltem, mint a kutyától :)

Most jutott eszembe erről, hogy egyszer engem is harapott meg kutya (fenékbe), amitől nagyon sokáig féltem a kutyáktól, még a legkisebbektől is. Milyen érdekes mára már el is felejtettem.

DE!!! Meg kell különböztetni azokat a támadásokat ami az ember hibájából történik és az agresszióból eredő kutyatámadásokat. Nagy különbség, hogy mész az utcán és egyszer csak neked támad egy kutya minden ok nélkül (ami nem a pórázon sétáló kutyusoknál forul elő) vagy azokat amikor betörés, támadás, agresszív fellépés miatt támad a kutya! Nagyon sok támadás nem a kutya miatt van, de ezt már nem mondják be a hiradóba, csak a félelemkeltő részét.

Én például kifelé mentem egy ismerős ismerősének a telkéről (mondta, hogy nyugodtan mehetek egyedül) és az ottani megkötött kutya nem ismert és mivel befelé sem látott jönni és egyedül voltam, persze, hogy védi a területét az idegenektől, hát jól belecsípett a fenekembe. Ez az én hibám volt, a gazdájával együtt szabadott volna csak kimenni, de tanultam belőle és nem lettem kutya gyűlölő. Azért van ott, hogy védje a területet.

Ez jóóóó. Ez tetszik. Én némely ember mellett jobban félek elmenni mint egy bármilyen kutya mellett.

Egyébként ez a halálom mikor azt hallom hogy azzal ijesztgetik a gyereket meg próbálnak rá hatni hogy azt mondják neki, ne menj oda mert megesz a kutya vagy megharap a kutya és 1000 hasonló. Félelmet nevelnek a gyerekbe és még szófogadóbb sem lesz.

Akkor talán az lenne a leghumánusabb, ha azok akik félnek a kutyától ne menjenek az utcára. Mert milyen jogon lehet neked sétálni a kutyásnak meg nem? Tiszta vicc ez már.

Egyébként tényleg így van, hogy ha meglátok egy kutyát szájkosárral sokkal félelmetesebbnek tűnik, mint az aki póráz nélkül sétál, persze a gazdája mellett. Én nem engedném el az egyémet, még akkor sem ha lehetne, mert még kölyök és mindenre kíváncsi, mindenkihez odamegy. Tisztában vagyok vele, hogy ez sokaknak nem tetszene, így nem engedem el. De szájkosarat ebben a hőségben akkor sem adnék a kutyára, ha pénzbüntetést adnának érte. Próbáljon meg az szauna ruhában mászkálni 35 fokban, aki ezt kitalálta.

"Nem tudom megérteni azokat, akik félelemre nevelik a gyerekeiket a kutyától. Ő nem fog kővel megdobálni, beléd rúgni, megmérgezni. . . " - köszönöm!

Majd ha az a gyerek felnő, magától is el tudja dönteni, hogy szereti-e az állatokat, avagy sem. Ilyen esetekben a szülő elveszi a lehetőséget a gyermekétől, hogy megtapasztaljon egy nagyon szép dolgot. Valamint a gyerek sokat tanul a felelős állattartásból!

Sziasztok. Nem böngésztem végig az összes hozzászólást, de.. tetszett a cikked.

Én kb 6 éves voltam mikor kiskutyát (keveréket) kaptunk. Kistestű de igazi családtag volt. Igaz kénytelen volt lakótelepre jönni, de érdekes módon abban a 10 emeletes házban senki nem szólt, mert egyszer beugrott a lépcsőházba egy színes egyéniség és a kutyát pont akkor vitte apukám sétálni. Este 10 óra. Na a kutyus felhajtotta az 5-re a tagot. De onnan meg egy lakó jött már lefelé a szíját csatolta lefelé. Annyi történt, hogy a lakók is észre vették nem akármiért csahol a kuty. Innentől volt becsülete a Korminak. Pedig kb 40 lakás volt ott. Sajnos később el kellett altatni. Nem vettük észre hogy ő sem lesz fiatalabb. Nagyon szerettük, még most is emlegetjük pedig lassan 20 éve elbúztunk tőle. Egyszer harapott meg engem, NEM az ő hibája volt.

Második kuty már kertesházba jött. Kuvasz keverék. Ilyen szelíd állatot még nem láttam. Lehet azt hitte mi voltunk a falkája. Sajnos "mélyevésű" révén bélcsavarodásban elhunyt. Soha senkit nem harapott meg, macskákkal is kijött, hidegben a combjához bújtak úgy aludtak.

Azóta anyukámék csak befogadott kutyot tartanak.

Nekem vidéken szintén egy befogadott kutyum van, foxi gyanús. Sajnos meg kell kötni, mert nincs még kerítésem. Sokat tanult pedig elég hebehurgya volt. Kiválasztott minket, és itt maradhatott. Örülünk neki. Macska is van. Hát.. még dolgozunk rajta, de beosztották maguk közt a kertet.

Szerintem a kutya: társ, barát. Egy igazi kuty-macska tartó ember teljesen azonosul az állattal, és családtagként kezeli. Nem tudom megérteni azokat, akik félelemre nevelik a gyerekeiket a kutyától. Ő nem fog kővel megdobálni, belédrúgni, megmérgezni...

De lehet egyszer az életedet fogod neki megköszönni. Minden kutyatartó, állat szerető embernek kitartást és sok szeretetett kívánok!