A csúnya, gonosz nagykutya (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Örömmel olvasgattam vissza a hozzászólásokat...

Nekem amstaff+és bull terrier keverékem van...rettegnek szegénykémtől :(

Sőt amikor először meglátták (4,2éves gyerekeim vannak) mindenki letámadott,hogy vérebet viszek a lakásomba,és majd szét tépi a srácaim....hát meglehet őket nézni amikor kinyomják a szemét,és tépik a fülét...Imádja a srácokat!!!

Ott rontják el az emberek hogy külsőre ítélkeznek...másodsorban meg ott hogy az 1800-as évekre hivatkozva tartják szegényeket gyilkos ebeknek a mai napig...

Van egy "csúnya" nagy szerelem kutyám,még biztos lesz olyanom,ennél jobban azzal sem fognak leszólni...ő nem más mint a "patkányfejű" bullterrier...IMÁDOM ŐKET :S

Abban igazad van, hogy mindenkinek "adjuk meg" azt a fél, vagy kicsit több métert!

Szerintem ezen fajták kedvelőinek és tartóinak körében nem is a kikerülés a probléma, hanem az, hogy a fajtákat, ill. a kutyák testbeszédét nem ismerők beszólogatnak, és ócsárolják a kutyákat. Rosszabb esetben még hergelik is őket, (megjegyzem ezt sok esetben értetlen fejjel, a gazdájukra pislogva nyugtázzák a kutyik!) hátha rájuk támad, és akkor mondhatják, "hogy én megmondtam".... (tapasztalat)

Aki nagyon jól ismeri a kutyák testbeszédét, az már a kutya nézéséből és testtartásából nagyon sokat megtudhat.

Én (is) úgy gondolom, hogy a felelős kutyatartást kellene a GAZDIKNAK megtanítani, és akkor sokkal kevesebb lenne a konfliktus. És néha nem ártana a leendő gazdiknál egy kis "környezettanulmány"....:)

Én is csak utolsó lehetőségnek gondoltam......

Azért ott is lehet leinformálható emberkéket találni, de az biztos, hogy szűrni kell(ene) őket.

Én is viadalellenes vagyok. Nem kicsit.

Őszintén remélem hogy jó gazdit sikerül neki találni!!!!!

Egy történet!

Három hete hoztuk haza a kiskutyánkat(kép az adatlapomon).

A szembe szomszédék kutyái éppen kint rohangáltak az utcán, és mint általában, segítettem őket a kertjük irányába terelni.

Miközben folyt a kutyák "terelése", jutott idő az új kiskutyánk szeretgetésére is. Volt ő minden. "Cukipofa", "édeske" "arany pofa", "jaj de cukker" stb.....

És ekkor megjelent egy foxinak tűnő mix kutya, akihez természetesen a szomszéd kutyák rögtön rohantak. A foltos "foxi" láttán az egyik szomszéd lány felkiáltott: "Jajj, egy pitbull".......miközben az én kutyámat simogatta és becézgette!:DDDDD

Nem világosítottam fel.......:DDDDDD

A cikked nagyon tetszett! Gratula hozzá!

Én is nagyon szeretem a Bull-típusú terriereket. Nagy kedvenceim a Pitek, az Amstaffok és a Bullok.

Végigolvastam a fórumot. Sokakkal egyetértek, és van akivel nem.

Az ilyen beszólogatóknak úgy tartanék egy "kis"előadást ezen fajták származásáról........

Csak az a baj, hogy ez "halottnak a csók" szitu lenne! Pedig sokszor a nyelvemen van.....

Nekünk mindig volt kutyánk, és jó kutyák voltak, pedig mindegyik közepes vagy nagy testű volt.

Én is úgy gondolom, hogy a kutya nevelésen és szocializálásán van a hangsúly, illetve azon, hogy értsünk a kutyák nyelvén. Nagyon fontosnak tartom, hogy a kutya tudja, hogy a hol a helye a "falkában", és hogy mindezt (lehetőleg) erőszakmentesen érjük el.

Nagy felelősséget látok még a magukat tenyésztőnek mondó szaporítók kezében is. A beltenyésztés nagy probléma. Sok gyenge idegrendszerű, és különféle testi problémával küzdő kiskutya születik így. És sajnos az ilyen kiskutyik nagyon "kapósak" az alacsonyabb, megfizethető áruk miatt.

És akkor arról még nem esett szó, hogy ezek a kiskutyák idő előtt vannak az anyától elválasztva, és a tartási körülményeik sem megfelelők!

Az hiszem befejezem a szónoklatot, mert még a végén kisregényt írok!:)

Minden negatív kritika ellenére én maradok Bull-fan!:)

Látom elég nagy érdeklődést keltett ez a téma.

Egyet is értek a cikk írójával, hogy nem lehet átlagolni. Viszont azt vegyétek figyelembe, hogy vannak, akik zsigerből félnek a kutyáktól. Az én nagylányom rettegett a kutyától, panelban laktunk, nem volt hozzászokva. 6 éve lakunk kertes házban, azóta egy németjuhászunk van, a nagylány szereti. Sőt, a 1,5 éves kicsi lányom egyáltalán nem fél tőle, a kezéből eteti. Különösebb nevelést nem kapott, de sosem bántottuk, a nevére hallgat, szót fogad, ha visszahívom. És nem támadott még rá senkire sem, pedig a szülei rendőrkutyák voltak.

Azt viszont tudomásul kell venni, hogy akik félnek tőlük vagy ijesztő dolgot hallottak róluk, azok igen is kikerülik őket. Szerintem ebben semmi rossz nincs. Mert honnan tudná, aki szembe jön veled, hogy a te kutyád éppen nevelt, vagy nem???

Ha fél méter távolságon múlik a biztonsága az embernek, akkor azt gondolom, azt meg kell "lépni".

Mint ahogy ti is írtátok sokan, a viselkedés nevelés kérdése. Ránézésre sajnos nem lehet megállapítani sem a kutyáról, sem a gazdájáról, hogy kell e félni a kutyustól vagy sem.

Én így gondolom.

Annyira cuki! Ha nem lenne sok a 2 gyerek + egy kölyökkutya, akkor tuti elhoznám.

Miért nem rakjátok fel pl. a KISKUTYA.HU-ra, hogy ingyen elvihető!

Biztos lenne rá jelentkező mert annyira helyes, és ráadásul fiatal!

megnéztem a kutyust.Nagyon kedves kis feje van

Remélem találsz neki szerető családot!

Drukkolok .Megérdemelné

Jaj de kis édi lehet:DDDDDD

Pedig szerintem egy mopszban semmi ijesztő nincsen:)

Visszatérve a mopsz-ra és néha örülök és megmosolygom,hogy az én kis 'fenevadamtól' bárki be akar hozzánk jönni megijed tőle.Miért? Mert sokat horkangat,prüszköl,de nem tudják az emberek,hogy tapssal dícsérem ha megpróbálkozik az ugatással,mert nem megy neki, egy angyal,csak épp úgy első látásra elítélik,mint a staff.,pitbull-t és társait.

Sokat foglalkoztat ez a téma,mivel magam is úton-útfélen kóbor állatokat segítek bármilyen nagytestűvel-kicsivel szembe állok ha kell.Egyszer a menhelyen egy hatalmas Cane Corsót láttam a ketrecben(nagytestű,mivel keverék lehetett,valami nagy testű fajta keveréke,de a pofája cane corso volt),tudtam,hogy kinézete és kialakult agresszivitása miatt senkinek nem fog kelleni,(sajnos hallottam már,hogy az ilyeneket kiviszik kutyaviadalokra) pedig ha otthon nem lett volna már elég kutyám elvittem volna és segítséget kértem volna a szocializálására.

igazad van , megosztja, de ez nem baj, hisz van ilyen olyan vélemény is, és ez természetes, hisz mindenki más tapasztalattal, na meg tudással bir.

Szerinted tulzás, hogy a kutya az ágyban alszik, rendben, akkor te ne altass kutyát az ágyadban, szerintem nem, az enyém velem alszik, de nem hiszem, hogy ez bárkinek gondot okoz, a majomszeretet sem, már ha az ember ésszel teszi. Én majomszeretettel szeretem a kutyáimat, de pontosan értek a nyelvükön és ez a legfontosabb. Mint már sokszor leirtam, megtanulni kutyául, megtanitani rá a gyerekünket is, tudatositani vele, hogy hol a helye a családban és a képességeinknek megfelelő fajtát kiválasztani. Mindössze ennyi.

Bogi, gratula, szuper a cikk.

A "törpecirkáló" is egy kutya első sorban és nem a mérete miatt lesz idegbeteg, hanem a nem megfelelő idegrendszer vagy a rossz nevelés miatt. Ne gondold, hogy egy kis testű kutya esetében kevésbé kell következetesnek vagy erőskezűnek lenni mint egy nagyobb esetében. A dobermannom és a boxerem után most egy yorkim van, de nem gondolnám, hogy kevésbé értékes mint kutya mint a másik kettő, vagy kevesebb örömöm lenne benne, sőt....

Nem semmi képességekkel vagy megáldva, ha ránézel egy kutyára és megállapítod, hogy mire költ vagy mire nem a gazdája:) Nem kellene általánosítani, tök mind1, hogy milyen fajtáról van szó.

Én azóta félek nagyon a nagy kutyáktól, amióta egy eb kis híján széttépte a számat és össze kellett varrni. Mai napig megvan a seb... és mindig eszembe fog jutni. És nem fogok tudni 1 méteres körzeten belül egy kutyát sem megközelíteni.

Lehet, hogy nevelés kérdése... mégis hallottam nem egy történetet ahol a gazda volt az egyetlen, aki meg volt győződve róla, hogy a kutyája senkit nem bántana és épp ő lett az, akinek letépte a fél arcát...

Ha már így összejöttünk, akkor ide is leírom, hogy találtunk egy kutyust, bulli és shar pei keverék lehet. Nagyon barátságos, imádja a gyerekeket, még kölyök, olyan 7-8 hónapos lehet.

Most ideiglenesen egy kertészetben lakik egy másik kuttyal, de kéne neki egy szerető család, ahol bent lehet a házban, esetleg lakásban a gazdival. Teljesen szobatiszta, szépen jön pórázon, és imádnivaló.

Én Barninak neveztem el, de az új helyén már volt Alf, és mostanra Bitang lett a neve:)

Kép van róla az adatlapomon, aki esetleg be tudna fogadni egy szeretetéhes kutyust, aki szuper játszótárs lenne a gyerekeknek, és még a házat is őrzi, meg vigyáz a családjára, az szóljon!

félelmetes de én is imádtam:)

Eleinte fura is volt hogy az "új" kutyám ugat:) nehéz volt megszokni mert 8évig üvöltést hallgattam:))))

Abban igazat adok, hogy ahol gyerek van, ott figyelni, és vigyázni kell. Én pl. soha nem hagynám egyedül még a pincseremmel sem, a gyerekeket. Mert, a baj, nagyon hamar megtörténik, még akkor is, ha a kutya a hibás!!, ami a legtöbb esetben így is van!

Én imádom a kutyáimat, már megkaptam, hogy a több tisztelete van nálam az állatoknak, mint egy embernek. De mondjuk, én nem alszom egy ágyban a kutyámmal. Sőt, nálunk a hálóba sem jön be a kutya. A nappali, a konyha, a fürdő, és az udvar az ő területe.

De, nem ítélem el, azokat, akik megengedik, a kutyának, hogy a hálóban aludjon..... Mindenki maga tudja, meddig megy el, nem tartom túlzásnak. Mert attól semmi baja nem lesz senkinek, hogy a tisztán tartott kutya, odakuporodik az ágy végébe.

Volt egy macskám régen, ő velem evett, velem aludt, amikor fürödtem, ő ott ült a kád szélén, még a wc-n is mellettem volt... Akkor nem éreztem, ezt rossznak. Nem is volt, soha semmi baj, mert oltattam, fürdettem, tisztán tartottam.

Most, hiába tartom ugyanígy a kutyámat, nem szeretném, ha egy ágyban aludnánk, a hálóban.

Persze, amikor a nappaliban a kanapén alszom el, akkor hozzám bújik, és úgy alszunk.:))))