A boldogság mérése (beszélgetés)

Örülök, hogy megírtad. Remélem elolvasták sokan. A végén tetszett leginkább a madárról szóló rész. Ez a Qingniao madár, amely a kínaiak szerint valahol a magas hegyekben élt. A történetekben a madár kék tollának élénk színét az emberek boldogsága és álmai adták. Viszont egyre többen születtek olyanok, akik nem hittek a boldogságban és a madár tollai fakulni kezdtek. Végül született egy olyan ember, aki hitt a boldogságban és a madár már nem lett többé kifakult.

A végét kimásolom:

De a legenda szerint a boldogság kék madara a legtöbb ember számára láthatatlan. Fizikai síkon valóban nem látható, de képzeletünkben nagyon is valóságos lehet. Nem kell mást tennünk, mint lerajzoljuk ezt a madarat egy papírra, így fantáziánk már az érzékelhető világban is megnyilvánul. Céljainkat ugyanígy tudjuk elérni: hinnünk kell a minket körülvevő szerencsében és az álmainkban, amelyek megvalósítása sokkal könnyebb lesz saját magunk és mások felé irányuló önbizalom által.

Érdekes!

A boldogság az, amikor rendben van a lelke és elégedett!!!

És persze senki sem egyfajta típus...

Mindegyikből van benne egy kicsi!

És még ezek aránya is állandóan változik!

A boldogság alappillére, a "mindig félig tele a pohár" hozzáállás!

Mert, ha félig üresnek látjuk csak... nem tudjuk értékelni, ami benne van!

Gondolom...én!