7 év alatt többször is megütött a férjem (pofon,... (beszélgetős fórum)

Morvai Krisztina : Terror a családban c. könyve

Nagyon ajánlom !!!

Az én gyerekkorommal se cserélnél ! Talán pont ezért döntöttem el már tizenévesen, hogy többé engem senki nem fog megütni !!! Házasságunk első napjaiban megmondtam a férjemnek, hogy soha eszébe se jusson az életben, mert vagy nem ébred fel másnap reggel, vagy azonnal elválok !!! Akkor még nem értette, miért mondom, aztán később jobban megismerte apámat...

Lehet, hogy újra veszekedtek, vagy csak ő jön dühbe, aztán elég, ha ellök, és Te úgy esel el, hogy valamibe nagyon beütöd a fejedet, aztán esetleg bele is halsz. Szegény férjedet le se ültetnék, hiszen baj van a fejében.

Az ilyen mazochista feleségek szoktak családon belüli gyilkosságok áldozatává válni.

Egy napig se élnék ilyen emberrel !

Engem egyszer ütött meg férfi, soha többet. Arról gondoskodtam, hogy jó ideig emlékezzen rá, hogy nőt nem ütünk meg.

Lépned kell, mert aki egyszer megüt, az többször is megfog és mivel látja hogy következmémye sincs, miért is ne tenné?

Sokan a gyerekkorukra hivatkozva ragadnak a carba, óóó hány embernek volt car a gyerekkora, de amint felnőttél, ne tekintgess vissza, az életed egyedül te irányítod, jól vagy rosszul.

Nem lehetsz még olyan idős, hogy ne teremts magadnak egzisztenciát, ha kell a munkád mellett vállalj még pluszban, ha nincs gyereketek. Ilyen kapcsolatba nem is való, ha felnő nehogy ő is azon siránkozzon, hogy car volt a gyerekkora.

Valamiért mindig elbizonytalanodok. Mármint vannak komoly jellem hibáim, és emiatt a férjem mindig elhiteti velem, hogy örüljek én neki. Mi van ha igaza van??

Nekem se ártana egy pszichológus asszem....

Hát anyagilag többet nem akarok függni senkitől az biztos.

Viszont elég traumatikus gyermekkorom volt, illetve történ másfél éve is egy komoly dolog az életemben, és úgy érzem iszonyú gyenge vagyok. Szeretnék megerősödni, de egy válás miatt szerintem most idegösszerppanást kapnék. Komolyan.

Persze! Nem pofonnal kezdődött! Ha csírájában elfolytottad volna a problémát, el se juttok a pofonig. A legkisebb jelnél feltenni a kérdést, hogy mi ez? Megbeszélni!!! Ha nem lehet, akkor kidobni vagy lelépni! Ó, hagyom is a témát, mert felhúztam magamat rajta!😀

Mennyi sok barom állat van! Én azért vagyok egyedül valószínű, mert magasra tettem a lécet.

Látom magamat kívülről, és mégse teszek semmit.

Borzasztó vagyok.

Viszont amit meglépek minél hamarabb, hogy külön számlára kérem a fizetésem. Elkezdek gyűjteni. Szeretnék egy kiutat

.

Tudom. Mindenki ezt mondja, én is ezt mondtam világ életemben.

Aztán ilyen helyzetbe kerültem és mégse tudok lépni.

Persze nem pofonnal kezdődött. Fokozatosan lett pofon belőle.

Olyan vagyok mint a béka amit hideg vízbe tesznek és fokozatosan forralják a vizet, így nem ugrik ki.

Te tudod...

Ha eddig megütött, nem fog változni.

Nincs olyan mentális probléma ami a pofozkodás helyességét igazolja.

A helyedben menekülnék minnél hamarabb, mert később csak nehezebb és rosszabb lesz. /tapasztalat/

[link]

---------------

Ha szedi majd a gyógyszereket te talán nem jutsz hasonló sorsra...

Meg is válaszoltál saját magadnak hogy miért nem hagyod ott. Félsz hogy kicsöppensz a kényelmes otthonból.

Egy biztos, ha más megoldás nem lenne még a híd alá is kiköltöznék - főleg ha nincs gyerek, de még vele is megtalálnám a megoldást - mint hogy tűrjek. Mert ez jobb nem lesz, csak rosszabb.

Úgy, hogy legtöbbször gyengéd, szeret, odaadó.

Tudom, magamat is rossz hallani.

Valószínű kötődési problémáim vannak.

Úgy érzem h szeretnék mindent megpróbálni válás előtt a házasságunkért, és orvosi kezelést még nem kapott eddig.

Akkor b.sszon földhöz egy tányér, de soha nem üthetne meg.

Az én férjem egyszer volt igazán ideges rám, és hát azon sem lepődtem volna meg, ha akkor megüt, de helyettel belebokszolt a falba. Mondjuk utólag jó ötlet volt, mert biztos nagyot kaptam volna, mert akkorát vert a falba, hogy eltört a keze. Hát nagyon sajnáltam érte...