5 éves gyerek hiszti (beszélgetés)

Azért azt nem lehet mondani,hogy a gyerekek nem tudják ,hogy éppen egy kis babával találkoznak a játszón vagy egy nagyobbal.

Kétszer is történt velünk olyan ,hogy a parkban labdázás közben találkoztunk gyerekekkel, oda adták a labdájukat,játszottak a kicsivel,meg simogatták a karját. Vigyáztak rá. Volt köztük 4-5 éves is.

Nagyban függ a neveléstől minden.

Mikor a párom gyerekei is kicsik voltak ahol laktunk voltak pelenkások az udvarban,nem lökték fel,szépen játszottak.

Gondolom,ha otthon agressziót lát egy fiú gyerek az apjától bármilyen szituációban,azt a viselkedést veszi át..

Nincs hiszti.

Hiba büntetéssel, agresszióval válaszolni.

Szabályok kellenek.

Dicséret kell.

Sikeresség kell.

Káoszban és csakmertaztmondtam légkörben lehet én is hisztiznék...

Alapvetően igen..

De pl. az enyémek tökre nem így működnek, a férjem sem. Ha amikor hazajön, és akkor kérdezősködök, abból csak veszekedés van. Nekik kell jópár óra, időnként nap, amennyi idő alatt feldolgozzák a dolgokat, és ki is tudják adni.. És nem is mindent igényük kiadni. Nem mindenütt működik annyira ez sem.

És a gyerekek is jobban ilyenek.

Ezek a dolgok nem csak hozzászokás, hanem genetika kérdése is, és éppen ezért nem működnek a gyerekek ugyanarra a kaptafára a játszótéren sem.

A hisztikorszak pedig nagyon normális dolog, az az aggasztó, ha nem jelentkezik. Teljesen mindegy, hogy mennyire "jó", avagy következetes a szülő, mert az éppen meglévő - akár jól lefektetett - határokat is elkezdi tologatni az egészséges gyerek. És szintén nem egyenlő megértekben mindenki, és nem egyforma intenzitással. De egyáltalán nem biztos, hogy rosszabb nevelésre utal az intenzívebb hiszti. Sőt, ma már tudjuk, látjuk, hogy a nehezebben kezelhető "hisztis" gyerekek egy része kifejezetten magas intellektusú, és teljesen másként kezelendő, mást jelent ugyanaz a kifakadás. Csak a kézikönyvet felejtették el mellékelni a kórházban ehhez, és ezért több időbe telik rájönni a nyitjukra.. Pedig nemhogy nem rosszabbak, sőt..

Ettől még persze nagy a szülő felelőssége, csak nem várható ugyanakkor ugyanaz a szint mindenkitől.

Igen, csak a mérték nem mindegy. Van, hogy az "idegen" gyerekkel szemben eltúlzottak a reakciók.

Igen, ezt próbáltam volna elmondani.

Egy gyereket nem csak a szülei nevelnek, hanem a környezete is. Tehát minden és mindenki hatással van rá. A környezet sem lehet semleges a gyerek felé. A reakciókat megismeri és abból is tanul. Attól még te neveled.

Egy bekövetkező esetleges eseményre való helyes reagálást akkor kell a gyerek felé jelezni, amikor megtörtént és nem akkor, amikor a szülő előkerül.

A hisztivel kapcsolatos hozzászólásodra:

Mi felnőttek is azzal kezdjük a hazatérő gyerekkel, felnőttel, hogy „milyen volt a napod?”. Ha ehhez hozzá vagyunk szokva, elmondják, meghallgatjuk, átbeszéljük. Ez akkor is működik, ha a kisebbel beszéljük meg a napját, - korának megfelelő módszerekkel. Nem csak akkor, amikor bajt érzékelünk, hanem rendszeresen.

Gondolom erre gondoltál.

Nem feltétlenül neked írtam, hanem csak arról jutott eszembe, amit írtál.

Meg valahol írta valaki, hogy úgy rászólt az oviban egy gyerekre, hogy az a gyerek ha meglátta őt, akkor nagyon elkerülte és a közelébe se mert menni.

Ott valószínűleg túlzott volt a "rászólás".

Viszont az biztos, hogy a kicsi gyerekes anyukák néha nagyon el vannak tájolódva és amikor az övék is nagyobb és csinál olyasmit, akkor jönnek rá, hogy nem feltétlenül gonoszság, rosszaság vagy neveletlenség a gyerektől, csak korából adódik.

Nem félemlítettem meg egyáltalán. Ott volt a kocsiban egy nagyobb lány talán 14 is volt,fogta és megrágatta mit csinált.

Mindegy is ,bánom hogy le írtam ,még én lettem a rossz...

Én is ezt csinálom. Ha hiszti van, taknya-nyála egybefolyik, közlöm vele, hogy semmit nem lehet érteni abból, amit mond, probálja újra és újra. A végére le szokott higgadni.

Ha mérges vagyok, beküldőm a szobájába, hogy majd ha lehiggadt, kijöhet és elmondhatja. Ez is működik.

Szia!

Igen én értem mit írsz!

Filmet is láttam ilyet,elbábozzák vagy le rajzolják mi történt.

Persze hiszti közben semmi nem használ. Már nálunk is kezdődik,15 hónapos,már volt kettő nagyobb hiszti,a távirányitó meg telefon miatt...

Este volt mikor már fáradt álmos volt..Nálunk az vált be ,hogy fogjuk őt,nyugodt hangon beszélünk simogatjuk,meg beraktam a kis ágyába a plüss figura mellé amivel alszik. Szépen le is nyugodott. :)

Persze, rászólni oké, de nem megfélemlíteni meg lehordani a sárga földig.

Sok véranya ész nélkül nekiesik más gyerekének, láttam sokszor a játszótéren.

Persze, a hirtelen baj elhárítása érdekében nyilván szólok..

De utána nem kezdem el oktatni, minősíteni, hogy ilyen-olyan vagy... Ha nagy bajom van, tényleg szólok az anyjának..

Nem könnyű ez, de megoldható.

Ha ott állok, és épp egy kisgyerek üti/rúgja a másikat "megfele", akkor odanyúlok, hogy az akut bajt elhárítsam, ha módomban áll.. Akár az enyém ütne, akár ő kapna.. Ez kisgyerekek között megesik.. Persze, ha tudom a picit ösztönösen megvédem. Én nem ezt nem értem..

Én azt nem értem, hogy ezen miért akadunk ki, hogy ilyenek történnek, hiszen ez az élet, így növünk fel. Ez a fajta "agresszió", hogy beleülök a máséba, vagy nem adom oda a labdát, vagy a labda is és a motor is (sőt még a kisautó is!!) az enyém legyen, ez nemhogy normális, de a fejlődés kötelező velejárója.. Fiúknál általában erősebb, nyilván van, aki ezen két rászólással túlmegy, és a szülő észre sem veszi, és van, aki még 7 évesen is ezzel jár pszichológushoz... De ez akkor is normális..

Az, hogy most éppen a 3 éves szülője nem odanézett, mert a másik gyerekét nézte, vagy a madarat a fán, vagy ne adj isten a telefonját, (ma már mindenki azt nézi, úgyhogy nehogy már álszent módon ezen ítélkezzünk), és nem érzékelte, hogy ez van, vagy éppen azon a napon harmincadszorra nem szólt rá, hát nem szólt..

Néha úgy érzem, hogy csak a hibát keressük a más szülőben, a más gyerekében. Csak aztán vigyázzunk, mert bennünk is meg fogják találni, ettől meg egy idő után elkezdünk rettegni, és szarul érezzük magunkat.. Így működik ez ma mindenben a testsúlytól a karrierig..

Egyetértek.És en azt nem tűrtem el senkitől, hogy bárki vegzálja, megfélemlítse a gyerekemet.

Ha valami rosszat csinált és én éppen nem láttam és nem szóltam rá, akkor szóljon nekem, de ne egy kicsi gyerekkel izmozzon!

Nevelje a sajátját, ne másét, és szóljon a szülőnek, mert az ő dolga a gyerekét nevelni.

A párod első házasságából lévő gyerekek más kategória, nem a tiéd, az más anyai ösztön.

Fog még a gyerekeddel ennél különb is történni, ha ezeken így kiakadsz, sok keserűséged lesz még.

Nekem a két nagy ilyen korukban rég bölcsődések voltak hálistennek, nem bánom, hogy nekem ez az üngyümazénkisgyerekem korszak kimaradt..

A kicsiknél meg már nem akadtam ki azon, ha ők kaptak, hogy "jaj milyenek már a nagyok", 3 évesen még nem grállovagok... Kaptak ez enyémek is eleget, sose csináltam belőle ügyet, pedig van, aminek a mai napig megvan a nyoma. De ez ilyen, fel kell nőni, nem dolgom mindentől megvédeni őket.

Ma meg már kifejezetten sajnálom a 8-13 éves generációt, mert mindenki őket cseszteti, a játszótéren meg sem mozdulhatnak, mert "jaj a kicsik", a focipályán még ők a kis szarosok, bulizni még el nem járhatnak.. Volt olyan eset is, hogy egy 9-10 éves gyerek felmászott egy mászóka legtetejére, és a kisebb gyerek anyja leparancsolta, hogy jaj, ha ezt látja az én kicsikém, majd utánacsinálja, és leesik...

Annyira értetlenek vagytok, hogy hihetetlen! Lovagoltok még mindig a bábozáson, ráadásul még se olvasni, se értelmezni nem tudtok és képtelenek vagytok figyelmesen elolvasni valamit!

Hol írtam, hogy hisztizés közben adjon bábot a kezébe???

Ezt írtam:

"Azért gondoltam, hogy ha este, fürdés után, estimese helyett elbábozzák (kedvenc plüssökkel pl.), hogy mi volt aznap, kinek mi a gondja-baja, akkor úgyis kibújik a szög a zsákból:-)

Kiderül, hogy mi bántja a gyerkőcöt."

Este, fürdés után!!! Mikor már lenyugodott mindenki!

Leszállnátok végre erről? Vagy félkegyelműek vagytok, hogy százszor kell elmagyarázni?? Egy 5 éves előbb megérti...

-Mifelénk ilyenek a 3 évesek, és ne hidd, hogy azért mert a tiéd még csak 15 hónapos, az valami érdem.-

Nem írtam,hogy érdem!! Nem is értem ezt a reakciót! Amúgy felneveltem már kettő gyereket,25 és 21 évesek már. A párom első házasságából. De nem viselkedtek így soha egy másik gyerekkel főleg aki jóval kissebb.

Én csak leírtam mi történt,ami nekem fájt..gondolom más se örült volna ,ha ez történik...

a bábozás nekem nem jön be, nem csak én tartom hülyeségnek, de a gyerekeim is, ilyennel nem lehet őket átverni, megkérdeznék, hogy mi bajom van :DDD

Amit Pgy leírt szitunak, én csak azt nem értem, hogy se a saját anyja nem akarta-tudta megoldani azt a szituációt, sem s velük utazók, akik ott állták körbe. Senki nem szólt semmit, kislány el van könyvelve rosszul nevelt gyereknek meg az anyja bénának és helló. Nagyon határozottan az ember rászól egy ilyen gyerekre, amikor rugdos, meglepődik, és vagy tovább próbálkozik, hogy meddig mehet el, vagy leáll. Hisztinél én a nem ismerlek játékot űztem, vagy megkértem, hogy higgadjon le, és úgy mondja el,mi a baj. Olyankor eleinte hüppögve majd fokozatosan lenyugodva elmondták a bánatukat, megbeszéltük, és ment minden tovább.

Az utánzást a legnagyobbal csináltam, de csak ha otthon voltunk,olyan két éves kora körül. Szétröhögte mindig a végét :) A két kisebb viszont csúfolódásnak vette, szóval ez egyéni érzékenység, gxereke válogatja, mi válik be

Egy 3 éves gyerek még pont ugyanúgy kisbaba, és egy 4 éves is.

A szituáció nyilván rászólást, beavatkozást igényelt, ezt nem vitatom, de mégis le merem írni, hogy egy normális 3-4 éves így viselkedik. Nem, nem az nem normális, hogy hagyjuk ezt, és nem szólunk, de maga a viselkedés ebben az életkorban normális. Mifelénk ilyenek a 3 évesek, és ne hidd, hogy azért mert a tiéd még csak 15 hónapos, az valami érdem. Ő sem fogja érzékelni másfél év múlva, hogy aki mellette van, vagy kapcsolatba került, az "még csak 15 hónapos". Ez még sokszor a 10 éveseknek is nehéz, hogy "nekem tudnom kell, neki meg még nem".