4,5 éves kislányom dadogni kezdett (beszélgetés)

értem, ddig is értettem, csaknem mindn aspektusával értek egyet.

Amúgy hol dolgozol, melyik városban?

bölcsődés korban még élettani dadogásról beszélünk, az teljesen más, mint a valós dadogás

egy 4,5 évesnél ez az időszak már elmúlt, ezért nem szabad várni vele

szerintem nem kell várni 4-5 hónapot egy dadogó gyerekkel... addigra az már annyira rögződik s annyi kudarc érheti!

élettani dadogás eleve nem tart ilyen hosszú ideig...

egy 4-5 hónapja tartó dadogás már elég komoly

És, mint mondtam, amikor elkezdődik, még nem lehet tudni, hogy meddig tart! Elmúlik-e pár hét alatt vagy rögzül.

Amúgy a dadogásoknál körülbelüli 30-30-30% -os arányokat szoktak mondani: 30%nál elmúlik, 30%-nál javul, 30%nál marad

Neked meg a szövegértésed.

Tényleg nehéz felfogni? :)

Nem tudom mi lett volna, ha mi is előbb kerülünk szakemberekhez, de sajnos mindig azt mondták, hogy ráérünk ezzel foglalkozni, majd elmúlik, stb. Nem múlt el. Hol erősebb volt, hol gyengébb, hol egyáltalán nem volt. A fiam is járt mozgáskoordinációs tornára, majd járt logopédiára a raccsolása miatt. Egyébként a fiam mindig szépen beszélt, nem volt sosem beszédhibája a raccsoláson kívül, és nem csak szépen beszélt, hanem választékosan is, és valamiért épp a logopédus nem vette észre, hogy dadog, sőt! az egész kezelés alatt nem vette észre. Majd a suliba kezdődtek elég erőteljesen a problémák a csúfolás miatt, és főleg azért, mert a tanárnéni is állandóan szekálta. Mond azt, hogy kettő, na hány t-vel írjuk? Ugye az én fiamnál az nem volt jó, hogy mond ki és már tudod is, hány t-vel írjuk, hiszen ekkorra már elég stresszes volt és akár 5 t-vel is kitudta mondani, így a helyesírása is katasztrófa volt egy időben. Ekkor mentünk pszichiáterhez, aki pszichológust és logopédust ajánlott. Szépen helyre jött a beszéde, de sajnos még most is szokott dadogni, de nem vészes.

Neki semmi gondja az életbe, nem zárkózott (pedig ez jellemző a dadogós gyerekekre), szeret szerepelni, barátságos, sőt a munkája során is teljesen rendben van minden pedig emberekkel foglalkozik. Szeretik az emberek, lányokkal sincs problémája:DDD

A lényeg, hogy türelem kell, önbecsülését nem szabad letörni (pl. ne menjen olyan szakra, mert ott beszélni kell), sok mozgás, olvasás.

Ismerek egy 78-as fiút is aki szintén dadog, nála sem lehet észrevenni, bár én kihallom, mert az én gyerekem is dadog. Sajnos van egy lány ismerősöm aki viszont nem igen tudja kezelni ezt a problémát, de egy másik fiatal lány ismerősünk ügyesebb a fiamnál is:D

úszni nem tudnátok eljárni?

az is sokat tud segíteni a levegő beosztásának kontrollja miatt

Kellene ide minden..

Lehet ennek ezer oka. Akár a környezetváltozás is, de mindegy..

Kéne elsősorban egy neurológus, meg egy gyermekpszichiáter szakorvos. Úgy indulásnak, hogy a súlyosabb dolgokat kizárja.

Aztán valóban pszichoterapeuta, ha lehet családterapeuta.

És csak ezek utána a logopédus, mert neki is az a jó, ha tudja az okot, és úgy segít..

Nem szabad az időre bízni, mert ilyenkor minden perc számít, és az életét teszi tönkre egy ilyen. Hiába lenne akármilyen elme, 100x nehezebb egy ilyennel az élet. Láttam ilyen gyereket a lányom általánosos osztályában is, láttam, mit szenvedett.. Nekem egyetemen volt egy ilyen társam, aki emberfeletti erővel eljutott oda, de azért tervbemutatásokon, ahol beszélni kellett.. hááát.. Igaz őt tisztelték ezért, de akkor is.. Nem kívánom senkinek..

Nem utolsósorban pedig nekem is van egy beszédfogyatékos gyerekem..

A magatartástól kezdve mindenre kihat egy ilyen gond..

Ja, a tornát, a célzott mozgásterápiát el is felejtettem említeni..

Ha meg tényleg "csak" a változások hatnak rá, akkor is ki kell a komolyabb dolgokat zárni, mert ha mégis van valami, azonnal el kell kezdeni fejleszteni, mert ebben a korban még lehet tenni.. Ehhez képest semmi sem fontosabb. Ja, és nem utolsósorban a saját életeteket, vágyaitokat is helyre kellene tenni..

Nem tudom, hogy mi a jó megoldás, mert sajnos ez már biztos így marad. Nem tud rajta segíteni sem pszichológus, sem logopédus, max. kicsit enyhítenek a tüneteken.

Igen, inkább lelki okok vannak a háttérben, hiszen a te kislányod is dadogás nélkül beszélt eddig. A fiam is hasonlóan kezdte kb. 3,5 évesen. Persze voltak traumák (balesetek, ami miatt műtétek lettek), majd később neki is volt nagyszülő halála, stb. Ilyenkor felerősödött, a legrosszabb kb. 10 éves korában volt, amikor az osztálytársai és az osztályfőnöke közösen csúfolták. Ekkor jártunk pszichológushoz és logopédushoz is, mert az ovis logopédus észre sem vette, hogy dadog, illetve abban az időben is mindenki véleménye az volt, hogy hagyni kell, nem kell vele foglalkozni, lehet elmúlik magától, stb. Nem múlt el, ha stresszel, akkor dadog, így volt ez az általánosban és később is, még most is időnként, pedig már 26 éves. Szerencsére tudja már kezelni, "nem zavarja", így már nem is stresszel emiatt annyira. A verselés és az ének arra jó, hogy akkor nem dadog és az önbizalmaát növeli.

A lényeg, hogy ne figyelmeztesd, ne javítsd ki, legyetek türelmesek és várjátok meg amíg kimondja amit akar, mert ha állandóan javítgatod, elmondod helyette, akkor azzal stresszeled. A pszichológus és logopédus jó, mert velük esetleg közlékenyebb, elmond olyat is nekik, amit neked nem és ezzel oldódik a stressz. Végleges megoldás nincs. Ja, ha a pszichiáter azt akarná, hogy adj neki gyógyszert, akor szerintem ne adj. Én nem adtam, mert a gyerekem alapból nyugodt és kiegyensúlyozott volt, nem akartam, hogy bármilyen szer befolyásolja a jövőjét. Szerintem ez károsabb, mint az, hogy időnként dadog.

Egyébként valószínű, hogy kislányodnak is úgy lesz, hogy időnként dadog, időnként meg nem, később pedig csak akkor fog, ha stresszeli magát. Ilyekor meg kell nyugtatni, beszélgetni kell vele, hogy érezze megoldható minden. Majd később észre fogod venni, hogy próbálja legyőzni ezt a problémát, az én fiam kicsit hangosabban beszél és lassabban, mint az átlag, ez a dadogósokra nagyon jellemző....

:)

logikailag billeg az állításod

Az én kicsimre is azt mondták :gyorsabban gondolkozik mint az adott szavakat ki tudná ejteni..,sokszor dadogott pár napig aztán magától elmúlt. Nálunk pl tudom hogy közre játszottak lelki tényezők is,ezért is mondtam,hogy ez is ok lehet a dadogásra. Az én kicsim is egy életvidám cserfes csöppség és épp ezért aggódtam a dadogása miatt,ezért nyugtattam és próbáltam kibeszéltetni vele a gondolatait,problémáit...

De..minden gyermek más és más.. ezt azért hozzá kell tennünk.

:)

Nem kitaláltam,gyermekekkel foglalkozom!! Tehát nem egy dadogós gyerekkel volt már dolgom,és küldtem a megfelelő szakemberhez.

Azért a szakember csak jobban tudja mint te aki ezt mondta,már ne is haragudj!

Látom nem értetted a mondatomat! Próbáld értelmezni!

az nagyon hosszú idő... és az elején az ember nem tudhatja előre, meddig tart.

Tehát logikailag elég nagy csacsiság, amit írtál...hiszen , ha 4-5 hónap után elmúlik, akkor már nyilván nem agódik az ember. De Ezt előre nem tudja! :)

Egyébként ha 4-5 hónapnál nem tart tovább,akkor nem kell aggódni.

Igen,sokat énekelni és kéréseket is énekelve közölni vele. Itt a doktornő mindig ezt javasolja ilyen esetekben a munkahelyemen.

Igen, a költözés, a haláleset, az idegen nyelvi környezet, a kommunikáció nehezítettsége nála dadogásban nyilvánult meg, hajlama volt rá.

Mondanám a pszichológust én is, mert egyértelműen ott kell kezdeni, de finn pszichológus a nem nagyon beszélő-értő gyerekkel nemigen tud mit kezdeni.

AMit ilyenkor javasolni szoktak:

otthoni nyugodt légkör, a dadogást nem észrevenni, pláne nem megjegyezni, szóvá tenni. Lassítsatok a beszédtempótokon mindketten. Ne legyen vontatott, de lassabb legyen. Mindig a gyerekhez odafordulva, ha lehet, hozzá leguggolva (az ő szintjére ereszkedve) beszéljetek vele. (nyilván olyan szituációkban, amikor ez illik a helyzethez, nyilván nem kell minden mondatnál leguggolni :) Ez annyit közvetít a gyerek felé, hogy a szülő partner, megérti vele van!

Kapcsoljátok ki otthon a háttérzajokat (tévé, rádió), zavarják a kommunikációt. Ha nem éppen egy adott műsort néztek/hallgattok, akkor ne szóljon !

Énekeljetek és mondókázzatok sokat! A ritmus és a dallam segít a hangadás folyamatában, ezek közben sosincs dadogás. Segíti a levegő helyes beosztását is.

Van úgy hogy a gondolata ilyenkor gyorsabb mint ahogy azt ki tudná mondani.

Nálunk első lépésben pszichológushoz van küldve a gyerek,utána logopédushoz,és javasolt hogy énekelve kell beszélni vele. :)

Én is azt mondanám hogy ez lelki eredetű.Kérdezgesd óvatosan hátha elmondja milyen trauma érte a kis lelkét.

Az én gyerekem is ilyen volt,sőt most is ha pl olyan változás éri,vagy van egy probléma amit nem tud magába feldolgozni.Sokat kell vele beszélgetni.