3 hónapos babával egyedül maradni (beszélgetős fórum)
Amig nem zárod le a multadat nem is fogsz tudni más férfira ránézni.Az a baj,hogy így tönkreteszed magad lelkileg,2 év tellt el és még mindig utána vágyakozol.A gyermekeid is látják rajtad,hogy szomoru vagy néz rájuk merits erőt belölük és lépj tovább.
Igazad van rengeteg csodálatos élményt nyujt egy kisgyermek, nyujthat,amiröl ex etek lemarad és az az ő bajuk.Tündéri kislányod van.
Én nem tudom, hogy miben mérik a rossz embert, de nem tudom azt mondani exemre, hogy nem rossz, mivel a lányunknak és nekem is ártott. Én sajnos nem tudom figyelembe venni a jó dolgokat. Megbocsátani sosem fogok, elfogadtam, és öröm az ürömben, ha nem megyünk szét, akkor nem találkoztam volna Párommal és nem született volna egy nagyon eleven, szépséges kisfiúnk :)
Egy ideig én is csendben tűrtem a dolgait. A terhesség alatt mellettem volt, de akkor sok olyan dolog történt, tőlünk független, ami miatt elkezdtünk távolodni egymástól. Illetve a kulturális különbség, más értékrend, eltérő elvek kezdtek kiderülni. És ott van még az anyukája, aki szerint én csak egy értelmiségi, elkényeztetett, városi HP vagyok. Az ő kicsi fiacskája nem ilyen lányt érdemel. Persze a volt párom próbált átnevelni!!! Na ekkor kezdtem veszekedni.
6 a nagy és 4 a két kicsi (ikrek)! Én, sajnos elég csendes vagyok, nem vagyok egy veszekedős, az ismerősök is azt mondják nagyon nagy türelmem van! Én 16 évesen ismertem meg, azóta voltunk együtt! Nem tudom, ha jön a gyerekekhez, rajtam mindíg sírás van, fáj, hogy eldobott, hogy már nem szeret! Nagyon rossz egyedül, de én azt sem tudom elképzelni, hogy más férfival legyek! Nektek még hátha helyre lehet hozni a kapcsolatot!
A volt párom egyébként nem rossz ember! Csak úgy érzem nagyon gyerek és önmaga, a saját jóléte, szórakozása fontosabb. Nem tud felnőni ehhez a feladathoz. Viszont ez így nekem nem jó, nincs erőm hozzá.
Szia! Köszönöm a hozzászólásodat. Ugyanez van/volt nálunk is. Ha itt van tv-zik, eszik, fürdik és alszik. Az igazsághoz hozzátartozik ha van kedve segít! Olyankor teljes erővel pörög körülöttünk. De nála ez kedv kérdése. De egy gyerek nem olyan, hogy most van kedvem hozzád, most nincs. Legalábbis szerintem. Illetve ritkán is jön, mint írtam minden más fontosabb.
Én is a magánytól félek, talán ezért is próbáltam megalkudni, de már nem megy. Anyagilag és a mindennapi ellátásban is egyedül vagyok. Ami nagyon fáj még, hogy minden ismerős, barát őt sajnálja, hogy sokat veszekszek vele, mert azt nem mondja el mi a baj... Én sem vagyok hibátlan, elismerem! Volt, hogy ok nélkül veszekedtem ez is igaz! De ha mellettünk állna, velünk lenne nem lennék ilyen feszült, hiszen egy harmonikus kapcsolatban az ember boldog és kiegyensúlyozott.
Hihetetlen, hogy mennyire nemnormálisak az emberek :\ Én párom még néhány hónapig járt a lányunkhoz, majd a volt anyósom közölte, hogy szerinte az én dolgom volna, hogy hordjam hozzájuk a kicsit, hogy láthassák. Tartásdíjat csak behajtó segítségével sikerült kifizettetni, azóta sem fizetett egy kanyit sem. Az a legszomorúbb az egészben, hogy majd x. év múlva, ha rá lesz szorulva, tuti, hogy ő fogja keresni a lányunkat, hogy segítsen az ő drága édesapján. Sokat gondolkodtam ezen, hogy is lenne helyes és pont a jövőbeni dolgok miatt, eldöntöttem, ha elég érett lesz rá, elmondok neki mindent úgy, ahogy történt. Nem szeretném, hogy majd 20 év múlva azért dolgozzon, hogy a biológiai apját segítse. Nem fogom hagyni. Sokáig dolgoztam azon, hogy összetartsam őket, ha már mi nem is vagyunk együtt, de legalább ők legyenek egymásnak. Hiába volt. Eleinte jött, majd különféle indokokkal lemondta, aztán barátnője lett, aki eltiltotta, ő meg a csajt választotta :\ Ennyit az odaadó apukákról. Nem értem az efféle felfogást, de legalább már bántani nem bánt.
Szia!
Nekem fél éves volt a kislányom, amikor kiraktam az akkori páromat, az Ő édesapját, de a kezdetektől egyedül voltam, akkor is, ha fizikailag velünk volt. Nehéz, nagyon nehéz. Viszont amikor elküldtem, rájöttem, hogy nem ő az, aki hiányzik, hanem mindvégig a magány gondolata riasztott meg. Fogalmam nem volt, hogyan tovább. Hiába voltak ott a szüleim, az teljesen más. Én társra vágytam, akivel meg lehet osztani a baba körüli örömöket és kudarcokat (is). Szerencsére hamar túltettem magam rajta, bár igazi párra csak évek múltán találtam, de nem is kerestem. Remélem, nektek helyrehozható még a kapcsolatotok, de ha nem, akkor se csüggedj, fel a fejjel! Babádnak sem tesz jót, ha folyton szomorúnak lát! Mindig az elkövetkezendő jóra kell gondolni, még akkor is, ha ehhez hosszú út vezet! Kitartást és mindenek előtt sok boldogságot kívánok Nektek!
Vagy később már bánni fogja, hogy nem volt ott a gyerekével, csak akkor már késő lesz.
A Te történeted is nagyon szomorú, Mennyi idősek a gyerekeid?
Az Én férjem 33 évesen lépett le, itt maradtam három kisgyerekkel! Lelépése után rá egy hétre már Horvátországban nyaralt a haverokkal! Azóta eltelt 2 év, és sajnos Én még mindíg nem tudtam feldolgozni! De az tény, a gyerekek nagyon sok örömet adnak!
A kislányom mosolya tényleg mindennél többet ér! És őérte minden ki fogok bírni:) Hiszen neki én vagyok a biztos pont. Nekem pedig Ő az életem értelme! Köszönöm amit írtál teljesen igazad van!
mintha az én exemről olvasnék..ő is 30éves és haverok..munka..gyerek napi 15perc..utána haverok és munka
na 30éves embertől többet várna az ember..+naponta az ember fejéhez vágja,hogy eltart..na én ezért hagytam ott..
Szijja!Én ma egy hete szakítottam 6év után a gyermekem apjával a kislányom most lesz 7hónapos..hogyan tovább?Én csak belőle merítek erőt..egyszerűen nincs időm búsúlni,mert rám mosolyog és onnantól nem érdekel semmi,pláne egy olyan apa aki ezeket az élményeket kihagyja..csakis belőle meríts erőt..és ne foglalkozz semmivel.. a lényeg hogy te boldogtalan soha nem leszel mert ő ott van neked..viszont a gyerek apja még lehet ennek hiánya miatt ha nem is most de később nagyon boldogtalan.
Tudjátok valahol megértem, hiszen nem terveztük a kislányunkat, de mégis csak apa lett!!! Ha itt van imádja a lányát, igaz 15 perc után nem érti miért nem alszik már. Annyi elég neki a játékból. De ha "villogni" kell a szép,figyelmes, mosolygós kislányával (mások dicsérik)azonnal kiveszi a kezemből.
Igen igazad van, hiszen valószínű később is veszekednénk és ha már megérti, hogy baj van biztos nem lenne neki jó. Így is nyugtalanabb, amikor érzi rajtam a feszültséget, pedig egy nagyon nyugodt baba.
Köszönöm ezeket az erősítő szavakat!!! Ez most nagyon kellett, többször el fogom olvasni! A kislányom így is mindig engem keres a szemével hiába eteti néha az apja,pedig mint tudjuk ebben a korban még elfogadóak mindenkivel.
Fürcsi után elolvasom a naplódat!
Bár én egyik helyzetben sem vagyok/voltam, de én úgy gondolom, hogy Neked is és a picinek is jobb, hogy ez most alakult így, mintha folytonos vita, stb. mellett kellene cseperednie. Mindenképp a jövőbe kell tekintened, és a pöttömöddel foglalkozni, gondolom Ő most úgyis sok idődet leköti :-) aztán meg majd alakul szépen az életetek.
Én is így gondoltam, ebből is vita lett, mert nem ér rá mindig itt lenni. Sok más dolga van, amit el kell intézni. Ok persze, de ő apa és pici lánya van.
Az enyém ekkor már 32. volt, volt berendezett otthonunk, jó munkahelyünk, stb. Csak nem bírt magával szülésem előtt kb. 2 héttel. Ráfázott. Mindent elveszített. Több mint 20 éve munkanélküli.
hiába a szabadság vágy :(((
én sajna látom a másik oldalról is ezt az egészet, látom mennyire nehéz egyedül nevelni a gyerekeket , ezért kell a segitség
én az első naptól egyedül nevelem.
nagyon durva kötelék van a gyerekkel köztünk:)
ha gondolod, nézz bele a naplómba, ott van könny és nevetés is a témában.
túl fogod élni. sokkal rosszabb, amikor úgy mennek szét párok, hogy a gyerek már megszenvedni és neked bűntudatod van miatta.
a lényeg, hogy tudd azt, hogy midnent meg tudsz oldani. te ehhez fogsz hozzászokni. meg aztán van jó oldala is. te vagy a főnök, azt teszel, amit akarsz mindig.
A kislánya nem is ismeri, a 3 hónap alatt csak akkor jött hozzánk, amikor kedve volt, 2-3 naponta itt aludt, aztán otthon a szüleivel, mert ki kell pihennie magát. Még ezt is elfogadtam a munkája miatt. De amikor betegek voltunk a kislányommal, akkor se sokat segített. Alig bírtam lábraállni.
Nevetségessé teszi magát ez az ember! 30-as pasi és nem képes felelősséget vállani, ne haragudj, de az ilyen pasik nem érdemelnek meg egy gyereket, nem érdemlik meg azokat az élményeket, amiket te fogsz majd kapni a gyerekedtől!
Szerintem meg veletek kellett volna lennie.Első a család!
Hát nagyon sajnálom, nagyon szomorú ilyeneket olvasni, amikor főleg a mostani világban nagyon fontos lenne a család biztonsága! :(
Túl kell élni, mert ott van egy picike élőlény, aki nem rég a testedből szakadt ki... és még saját magadat is alig vonszolod, de a kötelességünket tenni kell! Azért lett otthonom, munkám, neki diplomája, később nekem is. És nagyon-nagyon szeretjük egymást és büszke rám (meg én is rá!!).
30 éves, épp a hétvégén volt kenuzni 3 napra, még én mondtam menjen csak a barátaival, hiszen ezt nagyon szereti. Csak annyit kértem előtte segítsen hadd pihenjek kicsit, aztán érezze jól magát. De már a segítésből se lett sok minden. Másnak kellett segíteni.
További ajánlott fórumok: