2019 januárra babát váró kismamák (beszélgetős fórum)

Ma nekünk olyan csodás délelőttünk volt, imádom ezt az időt! Reggel 9kor már a Margitszigeten voltunk, ahol a kisfiam szabadon szaladgálhatott alig volt valaki :D

Nem lakunk messze így sokszor odamegyünk :)

És hogy a témához is, hazafele pont átadták volna de a babakocsi miatt ott kell maradnom a busz közepén..

Nekem még nem olyan nagy a hasam, hogy átadják, páran méregetnek csak gyanakodva :) ha olyan pólót veszek, ami bővebb, meg pláne nem látszik.

Amúgy valaki kérdezte, ki mennyivel gyarapodott, most vagyok 20+2 hetes és 2 kg 30 dkg pluszt mértem. (Mondjuk amikor a védőnőnél mértünk 80 dkg pluszt nálam akkor is 1,5 kg-val többet mutatott a mérleg a kezdeti súlyhoz képest.) Én a magam részéről ezt soknak gondolom, úgyhogy kicsit jobban odafigyelek majd a kajára, meg kis plusz sétát beiktatok majd minden nap.

Hú, lányok, itt azért vannak sztorik :) én eddig szerencsére nem tapasztaltam semmi hasonló tapintatlanságot, egyszerűen csak örül mindenki, hogy érkezik a baba. Meg amúgy is pozitívan csalódtam az emberekben, már többször előfordult, hogy átadták a helyüket a tömegközlekedésen (ok, nem mindig, de egész jó az arány :) )

Én mostanában azon nevetgélek, hogy mikor mozog a baba, főleg ha nagyon beindul, szólok a férjemnek, hogy, na gyere gyorsan, most érezheted te is. Jön is, teszi a kezét a hasamra, na, abban a pillanatban vége a buginak, max minimális moccanások, amiket lehet nem is lehet érezni kívülről. Várunk egy darabig, apuka aztán odébb megy, erre újra beindul a buli :) mondom neki mindig, hogy ne szégyenlősködjön ennyire az apja előtt 😂

Nálunk anyuék is csalódottak voltak az elején (3. lányunokájuk lesz), de a párom szüleitől is hallgathattam, hogy biztos elnézték, merthogy a páromat is lánynak várták aztán tessék...

Bár anyós még a 3. hónap körül kiborított teljesen. Nem sajnáltatom magam, tényleg megcsinálok mindent ugyanúgy, még erőn felül is, cipekedek, segítettem anyósnak hétvégénte gyümölcsöt szedni, pakoltam a ládákat, szóval értitek... erre egyik szombaton elaludtam délután 1 órára (!), ez akkoriban néha előfordult, mert fáradékonyabb voltam. Anyós: "mi van, má' megin' aludtál?" Mondom hát igen, ez így terhesen megesik az emberrel... Erre anyós: "nah... előhúztad a terheskártyát".

Hát csak bámultam ki a fejemből!!

Látom mindenhol alkotnak az emberek.

Nálunk ugye első, és lány, nem kaptam erre - még - beszólást, csak rögtön jön a kérdés, hogy mi lesz a neve, aztán arra meg még nincs válasz, így magyarázkodhatok, hogy van még idő kitalálni.

Alvás: korábban nem volt vele gondom, de mióta várandós vagyok, három körül felébredek, és onnantól forgolódok, alig alszok. De olyan változat is van néha, hogy egytől óránként felébredek. Ha nincs szerencsém, támad az allergia, és nehezen alszok vissza.

Ami a legduvább, hogy most volt nálunk egy leendő nagymama. A menye most fogja szülni nekiaz első unokát, aki kisfiú lesz. Megkérdezte tőlem, hogy nekem mim lesz és mikor megtudta, hogy kislányom, akkor közölte, hogy irigyel és ő mondta a fiáéknak is, hogy kislány unokát szeretett volna, de majd legközelebb. Nem bírtam megállni, hogy ne szóljak be neki, hogy szerintem meg a lényeg, hogy egészséges legyen és elsőre, meg depláne mindegy, hogy mi lesz. Mert mi is beszéltük, hogy szuper lenne majd, ha egy fiú és egy lány jönne hozzánk, de végülis ha 2 lányunk lesz az is jó lesz. Nem fogunk kevésbé örülni neki.

Kolléganőmmel teljesen kiakadtunk, hogy egy nagymama örüljön már bármi is lesz az unokája neme, depláne, hogy első. Ilyenkor mindenki ezerrel örülni szokott.

Nálunk a nagyik annyit mondtak, hogy egy hajszállal jobban szorítanak a kislánynak, mert mind a két oldalon kisfiúk vannak és jó lenne, ha vegyes lenne a csapat, de a kisfiúnak is örülni fognak, csak minden rendben legyen. Eleve repestek az örömtől amikor kiderült, hogy úton van az újabb unoka. Ez a nő meg..... nagyon durva. A menye is jár hozzánk és ő is mondta, hogy a nagyi nem örül annyira. Pffff

Én attól mászok falra, hogy mindenki nyaggat hogy menjünk ide oda (2-3 órányira), miközben mindenkinek elmondtam, hogy nem bírom a hosszabb kocsikázást, keményedek tőle, az orvos is megtiltotta.

Ilyenkor olyan rosszul esik, hogy csak legyintenek egyet hogy nem lesz baj, gyertek gyertek... ha azt akarják hogy elvetéljek/koraszüljek... kössz szépen :(

Elhiszem, nekem is nagyon aggodalmas volt ez az időszak, pont emiatt :/ az emberek szerintem nem is gondolnak bele, hogy egy kismamának azért nem túl megnyugtató ilyeneket hallani, még akkor se, ha a másik jó szándékból mondja (szerintem sokkal jobban jön ki, ha valaki azt mondja, hogy "milyen jól tartod magad", vagy "még mindig nagyon csinos vagy".)

De ne izgulj, előbb-utóbb látszódni fog az állapotod, lehet, még vissza is sírod majd a kis hasat 😄

Ha már a beszólásoknál tartunk, kit mi idegesít fel legjobban? Nálam a legújabb, hogy mindenki azt kérdezi, hogy látszik-e a hasam már (nyilván aki ritkábban lát), mikor mondom, hogy igen, akkor egyből: mutiii, meg képet... én a legutóbb eluntam, mondtam, hogy nem, nem vagyok látványosság.

Köszönöm a biztatást!

Mióta mozog, nem tudnak kiborítani, de azért amíg 12 hetes és 18 hetes UHra vártam, és nem tudtam, mi a helyzet odabent, fokozták az aggodalmam ezek a beszólások...