16 éves kamasz "iskolaundoritisze" (beszélgetős fórum)

Nézd, lehet, hogy nem csodálkozol, kicsit mégis úgy indítottad a fórumot, mintha az ok nem lenne teljesen egyértelmű, és egy egyébként problémamanetes helyzetben lett volna elkényeztetve.

A megoldásra meg írtuk többen is, hogy komoly szaksegítség nélkül sajnos nem sok esély van.

A másikat meg szintén sokan írták, hogy az apa a kulcs. Én azt látom, hogy már ő is sérült, és neki is már ahhoz segítség kéne, hogy segíteni legyen képes..

Szóval hétfő, telefon, körzeti orvos, pszichiátriai körzet keresés, bejelentkezés.. A szigorkodásból meg annyit tennék, hogy telefon meg bulizás ne legyen. Egyébként egyelőre békén hagynám, mert a keménykedéssel csak távolabb kerül. Előbb a pszichiátrián kell szakember, aki a "keménykedés" útvonalát kijelöli. Bár azt gondolom, hogy hosszú pszichoterápiának kell majd ezt a szakaszt megelőznie, és simán lehet, hogy egy évig ne is fog suliba járni, vagy bent fogja teljesíteni.

Neked nagyon nehéz lesz, de hosszú távon csak így tud normálizálódni a helyzet, ha tud egyáltalán.

Szereted annyira a párod, hogy évekig "abnormálisan" élj vele egy nehéz helyzetben lévő kamasszal? Megmondom őszintén, ez még saját gyerekkel sem könnyű.

Édesanyának mi volt a problémája, írtad már a terhesség is problémás volt.

Pszichés beteg volt?

Akkor viszont gyakorlatilag sem az apja, sem az anyja nem állt mellette teljes mértékben. Apuka dolgozott a megélhetésért, anyuka pedig beteg volt - a gyerekre sajnos kevés figyelem jutott még a legnagyobb jószándékkal is. Talán nincs is min csodálkozni :-(

Szurikáta minden szavával egyetértek (bocs Szurikáta, hogy megneveztelek, de a tartalom miatt fontos :-)))

Nem olvastam még a hozzászólásokat, lehet, hogy más is javasolja: magántanuló nem lehetne? Létezik olyan, hogy valaki "alapból" nem képes alkalmazkodni, több időre van szüksége - ő pedig ráadásul sérült is. Persze ez csak egy ötlet, nem tudom, hogy milyen anyagi vonzata lenne pl.

Nagyon sok és súlyos teher ez egy kamasznak, nehéz lesz kihozni belőle.

Azt tanulja, (tanulná) amit szeret?

már írta, h éppen évet ismétel a gyerek a tavalyi hiányzások miatt.

idén meg majd kirúgják.

Azt azért meg kellene értened, hogy nem állandóan a te két jól nevelt kamasz fiaidhoz kell hasonlitanod.

Nem a te fiad, elkallódott, és van egy sz@r helyzet, amiből ki kell lábalni valahogy.

Az apját kellene támogatnod, hogy forduljon felé végre igazi apaként.

Már bocsánat, akkor min csodálkoztok?

100-ból ha két olyan ember van, aki ezt ép lélekkel élte volna át. Pláne, hogy már akkor se kapott semmilyen megsegítést a kisgyerek. Az lett volna csoda, ha ne jött volna ki durva tünet. A tanárok legalább hogyhogy nem küldték komolyabb helyre? Nem is értem..

És ugyanez igaz az apukára is.

Nagyon gyorsan szakember az egész családnak egyenként, és utána családterápia szinten is. A gyereknek meg konkrétan pszichiáter..

A pszichológus ezek után mégis mit nem talál?

Sok pénz lesz, sok idő, de semmi más út nincs. Teljesen egészségesek nem lesznek, itt a kérdés a teljes elzüllés és öngyilkosság, vagy a túlélés közötti választás.

...hát igen...

Az apukának is meg kéne tanulni apának lenni!

Gyerekem munkatársa csak a pénzt hajszolta a már felnőtt gyerekeinek, aki csak élvezték a jólétet.

Ő viszont már sohasem fogja...:(

Hát ez a "csemete" meg "undoritisz" nekem se jön be.

Nem a segítő szándékot látom benne.

De persze nem is feladatom erről nyilatkozni, csak olyan fura.

A pasi nem sokat törődik a gyerekkel, nyilvánvaló, majd az új asszony megoldja, gondolja.

És a nagyszülők hol vannak vajon?

Több sebből vérzik ez a történet, nagyon sajnálom ezt a gyereket, aki az utcán érzi inkább jól magát, nincs meg benne a tanulásvágy, hogy kibontakoztathassa a tehetségét, és évek óta kallódik.

" Az apukájának kéne sok időt tölteni vele és sokat beszélgetni vele,- talán kettesben pár napot. Bepótolni már az elmulasztott dolgokat nem lehet, de újra kezdeni talán igen."

LIKE!