11 hónapos kislányom mellé merjek-e vállalni még egy babát? (beszélgetős fórum)

Szia!

Az első gyerek azt mondják a tanulópénz, nálam legalábbis tényleg úgy volt.

Sokszor délben még hálóingben találtam magam, mert annyira nagy ügyet csináltam mindenből a baba körül.

Mikor meglett a második, addigra hirtelen minden sokkal simábban ment. Már délelőtt játszótéren voltam két gyerekkel, úgy ,hogy addigra meg is főztem (minden másnap). Azt nem mondom, hogy el is volt mosogatva rögtön, de fontossági sorrendet csináltam magamban és megtanultam beosztani az időmet.

A második gyerek -azt mondják, és nálam tényleg bejött- valahogy már tudja, hogy jónak kell lenni.

Szóval a másodikkal már könnyebb lesz, próbálj így hozzáállni. Ez ne tartson vissza!

Azon is szoktam gondolkodni hogy ha kettő babám volna,akkor magamra vajon volna egy kis időm?

Lehet hülyeség mert nem magamat kell néznem és szépítenem,csak azért nem szeretnék úgy kinézni mint egy lerobbant 40-es.

Köszönöm hogy utána olvastál nekem erről.

Tehát akkor legalább 2évnek kell eltelni az első és második szülés között,vagy 2évnek kell eltelni az újabb teherbe esés között?

Ne haragudj hogy ilyen érthetetlen vagyok.:)

De annyit variálok ezen míg végül nem lesz,vagy nem sikerül.

De sajnos van még sok probléma amiért nem mehetek vissza dolgozni,de sajnos ez családon belül van és erről nem szeretnék írni.Csak sejtés képpen annyit mondok hogy bankkal van összefüggésben.

Amúgy amikor a lányt terveztük hogy bevállaljuk akkor még úgy gondoltuk hogy 2 lesz és úgy hogy mire lejárna az egyikről a gyedem akkorára meglegyen a tesó is.

Csak azért variálok és gondolkodom ezen annyit mert kettővel hogy fogok én bírni?

Kettőt etetni sétáltatni foglalkozni velük vagyis nevelni.

Nekem 20 hónap van a két nagylány között.

Most a kicsinek is így szeretnék majd tesót. Az első év nehéz, de a kisebbik egy éves korától már együtt játszanak ami nekem sok szabadidőt jelent (háztartást intézni).

Nem egy családnál 4-5 év van a gyerekek között és már nrm tudnak együtt játszani, mindig az anyjukat nyúzzák...

Szia!

Kicsit utána olvastam!

Az előzetes császármetszés utáni hüvelyi szülésnek mindenképpen előfeltétele, hogy kifogástalanul gyógyuljon a méh sebe. Maga a hegvonal a terhesség alatt (elsősorban a vége felé ultrahanggal is ellenőrizhető. Belátható, hogy az újabb császárra nagyobb az esély, minél közelebb vagyunk időben az előzőhöz.Általában legalább két-három év korkülönbségű gyerekek a jellemzőek:gyakorlatban ez megfelelőnek tűnik.

Az előző műtét sebét tehát a szülés előtt ultrahanggal, alatta komplex észleléssel, fizikális vizsgálattal ellenőrzik, természetesen a baba állapotának folyamatos monitorizálásával. A hegszétválás általában inkább a kitolási szakban, a baba megszületése körüli időben szokott bekövetkezni, sok esetben a megszületés után. A hegszétválás legkisebb gyanújakor azonnali műtétet kell végezni!

Nem akartam neked butaságot mondani, én spontán szültem!

Sziasztok!

Én 2009 januárban szültem az elsőt,császárral.A barátnőm is császáros volt és neki meg van a második babája.Az orvosa azt mondta hogy a császáosoknak kell két év mire a vágás olyan állapotba kerül hogy jól bírja a terhességet,nem dicsérte meg hogy hamar teherbe esett.De lehet hogy ez is mindenkinek más.Mi pont tegnap beszéltük a párommal a második babát hogy legyen-e.Néha úgy érzem hogy nehéz és annyira kitudok borulni pedig csak egy 22 hónapos lányom van,de kitesz három rossz gyereket amikor olyanja van.Én nem tudok senkire számítani sajna,a nap 24 órájában vele vagyok,pedig jólesne néha egy kicsit egyedül lenni.Na de ez van,a másodikról úgy döntöttünk hogy lesz,jövő tavasszal szertnék teherbe esni,Így 3 év lesz köztük.

Az jó szerintem addigra már értelmesebb okosabb lesz!És remélem elmúlik a hisztis időszak!

Kitartás mindenkinek

Szia!

Ezért írtam, hogy igazából Ti döntötök, mert kérdéses a munkahely!

Én nem hiszem, hogy a császár befolyásolná, hogy mikor jön össze a kistesó és garancia sincs, hogy hamar jönne, de miért ne!!!

Végül is január nincs olyan messze!:-)

Köszönöm a bíztatást,de eldöntöttem hogy január végéig várunk vele mert akkor jár le a párom szerződése a munkahelyen,és ha kap hosszabbítást akkor vállaljuk.

De mi a garancia hogy a baba egyből összejön?

Igaz az elsővel két hónapot vártunk,és összejött de nekem ő császárral lett,és olvastam a neten hogy nehezebben jön a baba császár után?Erről te tudsz valamit?

De szerintem itt is megoszlanak a vélemények mert mindenkinek máshogy van.

Szia!

Én azt mondom, ha a párod is akarja és úgyis otthon vagy a kicsivel, had jöjjön a tesó!

Ez csak rajtatok múlik!

Sok jó hozzászólás volt, de mindenki másképp látja ezt!

Igazából csak akkor tudod meg, ha bele vágtok!

Nekem is nagyon sokszor lelkiismeretfurdallásom volt, hogy nem tudok eleget foglalkozni velük, de hála istennek sikerült szinte egyforma napirendet kialakítani velük és így már sokkal könnyebb!

NEM BÁNTAM MEG!!!

Köszönöm megint a hozzászólást,sok megnyugtató dolgot írsz,és én újra és újra végig gondolom a lehetőségeket.Igen csak most az is eszembe jutott hogy a párom újra elhelyezkedett dolgozni(ez nagy szám itt szabolcsba munkát találni)de hál'istennek sikerült és ha tényleg levéglegesítik nem tudom kire hagyni a pici lányomat hogy én mehessek dolgozni,ez is egy hatalmas baj.Gondoltam már mindenkire,de anyukám is dolgozik,a párom szülei pedig már nem élnek.

Úgyhogy megint nem tudom.De annyi már biztos hogy annyit várunk míg páromat meghosszabítják-e vagy nem.Bizony nagy fejtörést okoz.De az elsőn nem gondolkodtam ennyit.:)

De párom szeretné,és azt mondja vállaljuk.

Úgy egyébként miért nem megoldás az, hogy vártok még 1-1,5 évet, és utána? Akkor a korkülömbség se lesz nagy, és azért úgy könnyebb.

Mint már írtam, nekem 2 volt az első kettő között, és már a 2,5 is könnyebb lett volna, mert akkor egyszerre csak egyet kellett volna pesusozni. Fél évig attól őrültem meg, hogy úgy éreztem, hogy én csak és kizárólag pelenkázok... Ilyenkor hónapok is számítanak...

erre azt tudom neked mondani, hogy, amikor az elsővel voltam itthon, akkor azt éreztem, hogy én ezt nem bírom, semmire nincs időm stb.miért csak 24órából áll egy nap. Aztán jött a kistesó, kislányom 18hónapos volt. Mondjuk a kistesó egy tündér baba volt, első egy év úgy telt el, hogy nyekkeni sem hallottuk, szóval a kislányom 2,5éves lett, mire a kistesó már érdemben rosszalkodni is tudott. Aztán mire a legnagyobb oviba ment, épp megszületett a 3. baba, így csak kettővel voltam ismét otthon, majd következő évben a 2. is oviba ment, és a 3-kal voltam otthon+pocaklakó. de közben a nagyok folyamatosan érnek, nagyobbak lesznek.

és igaz néha a 4 baba nagyon fárasztó, de ugyanúgy van időm minden házimunkát elvégezni, mint amikor csak 1 volt. Az ember belejön...az egyiket leültetem rajzolni, a kisebbik eljátszik az autóival körülöttem, miközben, ha a kicsi sír a lábammal tologatom a babakocsit és közben pl mosogatok vagy főzök...és mindenki jól elvan, együtt vagyunk, mégis mindenki csinál valami hasznosat...bele lehet jönni, ne aggódj! csak az elsővel tűnik minden olyan nehéznek, én is pont ezt éreztem, amit te!

Sziasztok.

Köszönöm a hozzászólásokat.Igen mindenkinek más a véleménye erről a témáról.Ezért is ezt nekünk kell eldöntenünk,de nagyon nehéz mert nagy felelőséggel jár még egy baba,én pedig fiatalon nem vagyok az.

Sok minden mellette szól sok minden nem.

Szeretném is meg nem is(de nem azért mert nem tudom elbírnék-e 2 babával)Sokszor még ezzel a babával is nagyon nehéz bírni,és ekkor azt kíáltom hogy Isten őrizz még 1 baba nekem,amikor ezzel sem bírok. De viszont sok hozzászólást olvastam,hogy a másik baba már 2 éves lesz azzal már nincs annyi gond,de én még nem tudom milyen a két éves baba mennyire megértő velem,hogy rá nincs annyi időm mint a másikra.

Nagyon nehéz eldöntenem,de azt sem akarom hogy egyke legyen,meg hogy nagy legyen a kor különbség kettőjük között,mert akkor már nem fognak tudni játszani egymással.

Sokszor sajnálom a babámat mert amikor lát egy másik babát akit babakocsiban tolnak el,és még integet is neki,annyira szeretne menni utánna és kiabál is a babának dehát a baba és anyukája elmegy és a drágám beéri az útra eldobált szeméttel,de én nem engedem neki felvenni.És akkor mi lesz később ha már most ennyire hiányzik neki a társaság.Hát nem tudom még gondolkodom rajta,úgyis van még több mint 1évem mert akkor jár le a gyed a lányomról,és addig még nincs gond az anyagiakkal.

Nagyon örülök a boldogságodnak, és én kérek elnézést.

Őszintén minden tiszteletem a Tiéd, és kívánom, hogy nagyon sokáig, jó egészségben és nagy-nagy boldogságban éljetek.

Nagyon szép vasárnapot, és kellemes hetet kívánok Nektek! Puszi.

:)

na akkor kb 1 a szitu! amúgy üdv, remélem nem haragszol rám a másik fórumon, hogy nem értettünk mindenben egyet...de amúgy csak lehet rosszul fejezem ki magam, mert abban is van igazság amit ti mondotok, csak szerintem abban is amit én...és nem úgy értem, hogy csak az én véleményem a jó, hanem a 2vélemény(tietek-enyém) valahogy együtt...

szupi! most olvastam csak ezt a hozzászólásdoat is, hogy nincs véletlen terhesség. Pedig van, a 4.így jött össze, gyógyszer mellett, ráaádul nekem az egyik petevezetékem nincs összenőve a méhemmel(mert mikor nem lettem terhes csináltak laporoszkópiát és ott derült ki). 6év alatt nem jött össze a bébi, majd a többiek az első után elsőre(gondolhatod, hogy meglepődtünk), és most azt fontolgatom, hogy elköttetem magam, mert több gyereket már végképp nem akarok( a 4-en is gondolkodtam, hogy inkább nem tartom meg, de milyen jó, hogy nem volt szívem elvetetni, egy tündéri kiscsaj, imádom!)de több fórumon is olvastam, hogy van, aki elvégezte ezt a műtétet és mégis terhes lett. NA akkor most mi a megoldás...

amúgy meg tényleg ne ítélj meg addig valakit, ameddig csak felületesen ismered a körülményeket. látod, most velem kapcsolatban nagyot tévedtél.

ja az ár csak "hab" a tortán, hogy abszolút nőnek is megmaradtam, a férjem tök büszke rám, hogy 4 gyerek után 60kg vagyok(170cm) míg mások 1 gyerek után 30kg felesleggel küszködnek. nekem szerencsém volt, ilyen alkat vagyok, nem híztam sokat, igaz eleve tudatosan eszem, és nem a pacalt szeretem. De soha nem kellett tornáznom sem, hogy lemenjen a terhességi plusz kg. Ja és a fogaim is renben maradtak, valószínű ez is szerencse, vagy nem tudom. szóval köszi, szerencsére fitt nőnek érzem magam és simán fel merek venni egy miniszoknyát, ha arról van szó. Főleg, mikor mellettem a 100kg-on is az van, akkor nagyon büszke vagyok magamra:) (na ez csak poén volt, ne azt hozd ki ebből, milyen beképzelt vagyok, mert egyáltalán nem, amúgy naciban szeretek rohangálni...főleg a csibész kisfiaim után:)

Teljesen igazad van.

Egyébként valóban, mondjuk 30 éve minden más volt, ma azért vannak lehetőségek a védekezésre.

Persze mindenki maga tudja és dönti el, hogy mikor és hány gyermeket szül. De a védekezésről is neki kell dönteni. Régebben is voltak nehéz idők, és ma sem könnyebb a nagy átlagnak anyagilag. Mert bizony sok millióba kerül egy gyerek felnevelése. A több gyerek felnevelése pedig többszörös milliók. Szóval számolni is kellene. Ezen kívül meg az sem mindegy, mennyi odafigyelést, szeretetet kap egy kisgyerek. Mikor az egyik kicsi, a másik pici, és már a hasban a harmadik.. hát.. Na és még a házimunka, a kert, a férj. Ember, vagyis nő legyen a talpán, aki ezt zokszó nélkül képes elviselni. Magára már semmi ideje sem marad, és ekkor fordul elő, hogy nem csak magát, de a férjét is elhanyagolja. Ezután jön a többi, amit nem akarok részletezni, mindenki kikövetkeztetheti. Mindenesetre nagyon meggondolandó, hogy mikor és hány gyereket szül manapság egy nő.

Gondoltam, hogy elsősorban nem erről beszélsz, csak a stílus volt kicsit fura. No spongyát rá!

Egyébként asszem ők is kettőt terveztek, kis korkülömbséggel. Ez idáig ment is, 18 hónap volt az első kettő között. Aztán a harmadik lett a "véletlenke", nagyon korán fogant meg szülés után, ilyen meg azért megtörténhet még jobb helyeken is, mert az fogamzásgátlás szempontjából egy hülye időszak, pláne 30 éve volt az, amikor még nem voltak olyan jó szerek, amiket szoptatás alatt is lehet szedni. Úgy döntöttek, megtartják, mert elfér egy harmadik is. Miután meg ő is fiú lett, rá két és fél évre még egyet bevállalak, hátha az lány lesz. Hát, fiú lett...

Egyébként nála egészségtelenebbül kevesen élnek, ez persze nem jó, de hát tény...

Egyébként meg érdekes, ez a fogamzásgátlás kérdés. Amíg egészséges voltam, én sem értettem, hogy lehet valaki véletlenül terhes. Aztán amióta meg nem szedhetek fogamzásgátlót, a spirált meg az orvosom még három szülés után sem javasolja, már izgalmasabb a kérdés... Egyébként az öcsém meg fogamzásgátló mellett fogant meg. Ilyen is van.

Az, hogy a szülés meg a terhesség mennyire megterhelő, megint jó kérdés. Én meg mindenütt azt olvasom, hogy bizony nagyon jó a szervezetnek, orvosoktól is. Persze nyilván, ha az ember gondoskodik az ásványi anyag utánpótlásról, stb... Én azt tudom, hogy 3 után még tök jól megvagyok, és nem is híztam el, pedig nem vagyok vékony alkat... És az edzéseket se olyan nehéz újrakezdeni, mert állítólag a szervezet ezt a "más állapotot" is egy standard edzésként éli meg...

Általában meg az a véleményem a szülésről, hogy nem lóverseny, pláne nem mennyiségi. De ha valaki arra érzi magát hivatottnak, hát szüljön, én pusztán emiatt nem ítélek meg senkit, se azt aki tizet szül, se azt aki egyet. Ő tudja (vagy nem).

Üdvicsek és szép napot.

Kedves!

Telejsen igazad van, van kivétel, ami nagyon ritka és ez erősíti a szabályt. Tudod.

Örülök, hogy anyósod ilyen jó formában volt és van. Ez igazi csoda. Bár gondolom, sokat tett azért, hogy megőrizze fittségét és egészségét. Tényleg kalapot le az ilyen ember előtt.

Ő biztosan végig gondolta és megtervezte azt, hogy mikor és hányat szüljön. Tudta mik a lehetőségei, mennyi segitsége van és mennyi pénzük. Hidd el, ez nagyon fontos. Ez ellen nincs is kifogásom, ha valaki ilyen okosan és pontosan tervez.

Az már más kérdés, ha valaki azért szül egymás után, mert nem használ semmilyen fogamzásgátlót, vagy azért, mert "Isten adta", vagy egyszerűen felelőtlenségből. Sosem értettem, hogyan lehet valaki véletlenül terhes a mai világban. Én kétszer voltam terhes, mindkétszer terveztem, és pont akkor lettek, amikor akartam. Nem volt véletlen terhesség, mert gondolkodtam, és tettem is érte. Puszika!!

Nem az a baj, hogy ez a véleményed.

Az a nem túl szimpatikus, hogy kizárólagosság teszed.

Anyósom, mint írtam, komoly értelmiségi, tud gondolkodni.

A mai napig nádszál vékony, és a leleteit egy 20 éves lelete mellé is oda lehet tenni.

Főmérnök férje mellett nem is volt arra kényszerítve, hogy a pénzért szüljön.

A fiúk meg kiváló tesók lettek, és anyósom boldog az unokákkal, és még mindig dolgozik.

Úgyhogy lehet ellenpélda is.

Bár mint írtam, én se csinálnám pont így, de nem vagyunk hálisten egyformák, igen uncsi lenne...

Bizony, bizony. 44 évesen. De én már huszon évesen is gondolkodtam, és nem szültem egymás után, mint a kutya, minden tüzelés után. Szánalmas, mikor egy nő nem is NŐ, hanem szülőgép. Arról nem is beszélve, hogy mennyire megterheli a szervezetet az állandó terhesség. Akkor sem tartom normális dolognak 5 év alatt 4 gyereket világra hozni. Ez az én véleményem.

Nekem egyébként kettő van, és csak azért nincs több, mert figyelembe vettem az ő érdekeiket, a sajátomat és az anyagi lehetőségeinket is.

Vagyis gondolkodtam már huszonévesen is.

Ja, most olvasom, hogy még nem vagy terhes...

No, majd leszel, ha már ennyire gondolkozol ezen..

Mindenkinek nehéz, aki több gyereket vállal, főleg kis korkülömbséggel, de azért még mindenki él.

Viszont tényleg nem verseny. A fő az, hogy ne keseredj meg, és élvezni tudjad a gyerekezést. Én az első kettőt egyetem alatt szültem, nagyon kemény volt. (köztük 2 év van) Igazából most a harmadikat tudom élvezni úgy igazán, 3 és fél év után. Bár a középső még mindig elég kicsi...

?????

Má mé? He? Miért kellene Neked ezt minősíteni?

Anyósom 5 év alatt szülte meg a 4 fiát. Egy határozott, 3 diplomás asszony. A fiúk is mind értelmes, okos, jóravaló gyerekek, és most jönnek az unokák...

Az más kérdés, hogy anno én is kevésnek éreztem a 2 évet a gyerekek között, mint ahogy itt is írták már, hogy nehéz a kettővel foglalkozni. Viszont utána jobban összenőnek, nagyobb támaszai lesznek egymásnak. Nekem 5 évvel fiatalabb az öcsém, és az már sok volt. Bár szeretem, igazából sokszor úgy érzem, hogy nincs is tesóm.

Úgyhogy ez tök egyedi, meg a szitutól is függ... De ha már bejelentkezett egy picurka, akkor szerintem őt el kell fogadni, hacsak valami őrült nagy ellenérv nincs. Meg fogja ő hálálni a nehézségeket....