Szülőkkel együttélni (beszélgetős fórum)

Vagy a jovedelmet novelni, vagy lejjebb adni az igenyeket.

Mivel most mar a 3. nemzedek nyogi a sajat lakas/haz hitelet, ez mar hitelspiral.

Ehhez nem tudok mit szolni, mert nalunk nem igy volt.

Ez jo kerdes.

Eppen a napokban olvastam egy cikket, hogy az idosebb korra keszulni kell: ebben bizony benne van, hogy nagy lakast lecserelni, a furdoben zuhanyozot, bidet kialakitani, akadalymentesites, kapaszkodok, emeletrol lekoltozni, stb.

Aki ragaszkodik a regi eletehez, mar a multbeli romokon el.

A sajat lakasert bizony sokat kell a legtobb esetben sporolni, lemondani.

De a haz legyen az emberert es ne forditva.

No de, kérdem én, minek épített akkora házat? A vidék haldoklóban van, inkább én sírjak, mint a gyerekem ne boldoguljon.

Értem én, hogy élete munkája meg minden, de sokszor nem tudom megérteni, hogy nyugdíjasok élnek a 150-200 nm-es házaikban, fenntartani nem bírják, eladni nem akarják, közben a gyerekeik meg albérletben nyomorognak az unokákkal vagy külföldön, és évente kétszer jönnek haza.

Azt hiszem, most jutott el olyan szintre az infrorácóamlás, hogy az emberek elkezdtek végre kicsit tudatosabban tervezni hosszútávra. nem

Igen, arra.

Volt szerencsem latni, amint sirva adta el elete hazat, mert a nagyszulok meghaltak, a gyerekek kirepultek, a hazastars is elment. Alig mult 60 eves. Mint a szarnyaszegett beteg madar.

Mondjuk azt se értem, ha valaki otthon él, hogyhogy csak havi 50 ezret tud félrerakni? minimálbérből oké, de sokan keresnek azért havi 150-200 ezret meg többet is.

A távolabbi rokonságban van egy ismerős, velünk egykorú fiatal pár, már lassan 3 éve együtt vannak. A srác infos, amennyire tudom, 220-250 körül keres havonta és otthon él az anyjával. A lány irodista, b. 150 körül tutira kap, azt tudom, ő meg albérletben él, mert vidékről jött a városba.

Ketten simán keresnek 300-350 ezret, nem is ma jöttek össze, aztán 25 felett még mindig úgy járnak át egymáshoz aludni, mint a tinigyerekek. Én ennyi idő után ki sem bírnám, hogy ne legyen a párommal egy saját kis kuckónk, röhejes lenne még mindig eljárni hozzájuk és egy héten 3-szor együtt aludni.

A szülők minek építenek bazi nagy házakat, ha tudják, hogy a gyerek előbb-utóbb úgyis kirepül? Ha már ők sem akartak a saját szüleikkel élni, a saját gyerekeik esetében miért lenne másképp?

A szülők hibája.

Ha nem tűnt volna fel, nem nézem le azt, aki nem ment ki külföldre, nyilván az én barátaim is otthon vannak. A kérdés az volt, ciki-e 30 évesen otthon élni.

A véleményem ezzel kapcsolatban tartom, hogy igen, nekem ciki lenne, ha 30 éves koromra még azt sem bírtam volna elérni,k hogy ne a gyerekszobában lakjak. Kinek mi a fontosabb, maga dönti el, de jelen esetben a fórumindító az, aki bizonytalan és akinek nem jó, hogy otthn él, na erre mondom azt, hogy akinek nem felel meg, hogy 30 évesen még a szülők dirigálnak, az inkább ment volna ki. Vay maradjon, de akkor fogadja el a döntése következményeit, ne anonim fórumon próbáljon meggyőzni embereket, miért jó neki, ha még 5 évig otthon marad.

Nem írom le, hol lakom, viszont ez a város élhető nagyon is, közel van egy nagy városhoz (20 perc az út) és 4 és 6 millió között lehet kapni egy elfogadható állapotú lakást.

Én el tudom fogadni, hogy valakinek úgy jó, hogy kiment külföldre, az ő sorsa, nem érdekel. Abszolut nem rinyál mindenki, aki itthon maradt, de nem is szólja le, aki külföldön van. Csak a külföldre szakadtak se osszák már itt az észt, hogy persze ők aztán a frankó gyerekek, mert nekik szuper, megcsinálták a tutit. Nem kell lenézni azt, aki nem ment ki és otthon, a szülőknél gyűjtöget. Lejjebb az egoból.

A kérdező 30 éves, erről szólt a kérdés és a továbbiakban is erről beszéltünk.

Az viszont igencsak különös, hogy elkezdted magyarázni a hitelfelvételt, holott leírtad vagy 3-szor, hogy milyen felelőtlen, aki hitelt vesz fel. Erre rásóznál itt egy 30 évesre 12 millió(!) hitelt egy kis panelért. Ennyi pénzért a panel nincs se berendezve, se felújítva. Még 2 millió legalább.

Persze, jobb is a, amikor már 2 gyerek mellett kell külföldre kimenni, ahogy a dunántúl fele csinálja...

A 30 éves kor az nálad a definíció része? :) Addig össze KELL gyűjteni. Na nézzük csak. Most egy kezdő diplomás alapbére a közszférában minimum netto 152.000 Ft. A szülőkkel lakik, akikhez megjegyzem, alkalmazkodni is kell. Tudod? Nem a családok 5%-a képes együtt élni, hanem sokkal több. Szóval belead a rezsibe, kajába, nem bulizik, havonta legalább 70 ezret félretesz. Ez évente kb. 800 ezer. 5 év alatt 4 millió. Ehhez max. 12 millió hitelt vesz fel és meg van egy kis panel, és még mindig csak 30 éves, mert az első diploma meg van 25 évesen. Nem akarlak meggyőzni, és senkit sem. Kiszállok a beszélgetésből.

Ha kint vagy, legyél. De azért azokat a nyomorultakat, akik úgy érzik értékesnek a fiatal éveiket, hogy fontos számukra, hogy a szüleik, barátaik közelében legyenek, ne sajnáld annyira, te aki szuper vagy és kimentél. Te tudod, mennyire bánják ezeket az éveket :) hát tudd ezt is helyettük.

A fórumindító remélem, a véleményektől függetlenül úgy dönt, ahogy neki jó, nem úgy, ahogy szerinte a sok rosszindulatú szerencsétlen megítéli őt.

Ismét kérdem: szerinted egy ember hogy tudna 30 éves korára önerőből összegyűjteni egy lakásravalót? Úgy, hogy mellette azért csak megveszi magának a bérletet, ruhát, fizeti a szórakozását - vagy 30 éves koráig még a tampont is az anyja veszi majd?

Max. vidéken, ahol 4-5 mllióért dobálják a házakat, de a többség a nagyvárosokban él a munka miatt.

Azért élsz álomvilágba, mert azt hiszed, hogy minden család összetartó és szerető, holott épp ellenkezőleg, kb. a családok 5%-a olyan normális, hoy az ember vissza akarjon költözni.

Nézd, most erre mit mondjak?

Az nagyon szép, hogy mindenki szeretne szép kertes házat vagy egy takaros lakást, autót, évi egy nyaralást, és mindemellett jó lenne családot alapítani és önállóan élni - de amikor ezekért tenni kell, az derogál és jönnek a kifogások. Mint amiket itt felsoroltál.

Nem akar kimenni külföldre pár évre? Ne menjen, kijöttem én helyette, legalább nem foglalja a lakásokat, úgyis olyan nehéz itt szerezni egyet. Maradjon otthon a kisszobában a szülőkkel, lakjon olyan lakásban, ami nekik tetszik, egye azt, amit ők akarnak, kérjen engedélyt 30 évesen is, ha fel akarja vinni a barátait, netán egy lányt/pasit, alkalmazkodjon mindenben ahhoz, amit a szülők előírnak. Én meg az ő korában majd ülök a saját lakásomban, étkezek a saját kedvem szerint, azt hívok fel magamhoz, akit akarok és azt csinálok, amit akarok.

25, 30, és 35 évesen is. Akinek derogál tanulni (pl. mérnöknek vagy nyelveket, ezekkel még felénk is 200 ezer a kezdőfizu) vagy külföldre menni, az hédereljen az anyja nyakán 30 évesen azon sopánkodva, mikor lesz egyáltalán lakása, gyereke, bármije.

Nem biztos, hogy én jobban fogom bánni azt a pár évet, amit külföldön töltöttem, mint ő azokat az éveket, amiket nem külföldön töltött. Nem baj, ha valaki nem akar se tanulni, se kimenni, de akkor el kell fogadni, hogy ez van, ennyi jutott és berérni annyival.