Szülőkkel együttélni (beszélgetős fórum)
Ugyanaz, pepitában.
Ők csak játsszák a felnőttet, de az is hibás, aki pénzeli őket.
Egyébként a nehezebb út elköltözni, felelősséget vállalni, önállóan élni, és jó, ha van hátország, biztonságot ad.
De iskola után minden fiatalnak jót tesz az önállóság. Iskola alatt is, csak akkor nehezebben megoldható.
ha ugy vesszuk, a keson ero majdnem szellemi fogyatekos :D mert akkor azt jelenti, hogy peldaul 30 evesen egy 15 eves szintjen van :D
abba nem gondoltal bele, hogy mennyi mindenrol lemarad az, aki kenyelembol otthon el felnottkent? ha barmit el akarsz erni az eletben, azt 20 evesen alapozod, 30 evesen valositod, 40 felett aratod le a gyumolcseit. ha 30 evesen meg alapozol, sosem ersz el semmit, az egesz eleted egy elcseszett langyosviz lesz
Ez igaz. Mármint a felelősségvállalás rész.
Viszont ismerek olyan párt, akik külön éltek, de mégis életképtelenek. Mások támogatják, pénzelik őket. Ha mások nem lennének, nekik se lenne saját életük. Akkor már inkább azt mondom, hogy maradjon otthon, amíg be nem érik a feje lágya.
Hát ez az:D
:)
de a felelősségvállalás függ attól hol alszol, és rendezed be az életed?
ennyi erővel aki otthonról úgy költözött el, hogy egyből összeköltözött egy párkapcsolatba, az se tudja mi az egyedül önállóan felelősen... mert sose élt egyedül, nem kellett egyedül felelősséget vállalnia (látszatra) , nem kellett egyedül döntésthoznia, stb...
szerintem ez azért nem ilyen. hogy aki otthon lakik gyerek, aki külön felnőtt... baromi sokan albérletben lakva simán mamahoteleznek, pl az anyjuk jár takarítani meg a szennyesért. kívülről meg rákérdezés nélkül, hogy ők milyen marha önállóak... közben az otthonélő haver százszor felnőttebb...
nem a lakóhelytől függ ez, ki felnőtt ki nem.
Azért, mert mások esetleg cikinek tartják ne költözz el.
Az viszont biztos, hogy így lesz. Egyedülállóként ez a párkeresés kapcsán majd esetleg sokszor okozhat kellemetlenségeket.
Szóval lehet, hogy anyagilag nem annyira kifizetődő elköltöznöd, de a magánéleted miatt szerintem célszerű lenne a költözést komolyan fontolóra venned.
Otthon a szüleiddel -még ha meg is hagyják neked a szükséges életteret-, nem tarthatsz baráti összejöveteleket, nem hívhatsz fel egy férfit, vagy ha bezárkóztok a szobádba... hát értem én, hogy egy jó dugásért mindent, de nem biztos, hogy ezzel minden pasi így van :D
Szóval ez egyértelműen kellemetlen lesz Neked a későbbiekben, erre jobb ha felkészülsz.
Vannak kivételek, pl. ha azért marad otthon, mert a szülei segítségre szorulnak.
Aki simán lusta önállóan élni, felelősséget vállalni az nem tartozik a kivételek közé. Tetszik vagy nem: éretlen, nem lett felnőtt.
Keress kifogásokat, felelősöket, de 30 évesen mindenki saját magáért felelős.
most erre mit lehet mondani? szerinted maradjon szulokkel, 50 evesen is siman lehet, valoban, es akadnak is olyanok :D
te hany evesen koltoztel el a szuleidtol?
miért mindig a lelki erővel érvelsz? szerintem sokkal inkább a kényelemről kell beszélnünk. nekem az egyetem 5 éve plusz az egy év ""nyomorgás"" megért annyit hogy megalapozzam az életem.
egyébként senkit nem nézek le, ezt te látod bele.
de ne keverjunk mar bele egy tokatlag elettel rendelkezot, ami a forum temaja olyan helyzetekhez, ami kiveteles. igen, lehet valaki beteg, szellemi fogyatekos es meg lehetne sorolni, amiert 30 evesen nem kepes egyedul eltartania magat es onallo eletet elni
lathatod, hogy a forumindito is kepes lenne, adottak az anyagi es egyeb lehetosegek ra, nem arrol van szo, hogy ne elhetne, csak a szuleivel
az mas, ha valakinek nincs igenye ra vagy kenyelmesebb otthon
én nem költöztem el 18 évesen, de már 16 évesen én csináltam az ünnepi menü felét, vagy akár az összes húsvéti sütit, vagy intéztem bármit, amihez nem kellett nagykorúként aláírni..
Van egy másik oldal is. Sokminden függ adott körülményektől, lehetőségektől családtól ;)
szerintem olyanon vitáztok, ami felesleges. mert nem fekete vagy fehér.
És ha azért nincs, mert nem találkozott megfelelő emberekkel? Akkor most menjen bele egy szr kapcsolatba azért, hogy ne legyen ciki?
Nem azt mondom, hogy 50 éves koráig lógjon anyuci és apuci nyakán, de ha értelmetlen elköltözni, mert kevés a lehetőség, megfelelő párkapcsolatot se talált, meg semmit, akkor mégis mi a francnak nyomorogjon? Már ha jól kijön a családdal.
Ha neked is jó, meg a szüleidnek is, és amúgy is ésszerűbb maradni akkor maradj.
Csak azért hülyeség elköltözni, mert más szerint ciki.
mint elobb leirtam, az is jelent valamit, nem is keveset, ha valaki nem tud kapcsolatot sem kialakitani
de akkor szerinted az a normalis, ha 40 evis korig szulokkel el az ember, minden penzt felretesz, hogy majd legyen lakasa, majd 40 felett vegre ha lesz, ujje, elhet boldogan, mert ez a jo. mitol lenne ez jo onmagaban? ennyi erovel maradhatna vegleg a szuleinel, aztan venlanykent megorokli. legalabb kozben nem kell sporolni, hanem kolthet magara vagy felreteheti nyugdijas eveire
tudom, hogy sok ilyen ember, elet van, de attol meg elcseszett, es nem ez a norma
én is "nyomorogtam" egy évig az egyetem után, mert csak gyakornok lehettem és bár támogattak volna otthonról, szándékosan nem fogadtam el, mert tudtam hogy ezen át kell esni. azóta sokkal jobban meg is becsülök mindent, bármit el tudok intézni a lakásban vagy az autóval, nem kell "férfit" hívni mert csak ő ért hozzá, nem kell a szüleimre támaszkodom semmilyen téren. el sem tudod képzelni az idő alatt mennyit tanultam! biztosan nem csinálnám másképp, szerintem az tett felnőtté, nem az hogy hány évet éltem.
még egy dolog: iszonyatosan jó érzés az hogy ha a szüleimet meglátogatom én viszek nekik sütit, vagy az ünnepi menüm felét, én intézek el helyettük sok dolgot, nem pedig rám főz az anyukám és segít be az apukám.
Akkor ne tegye az ő dolga.
Az én véleményem akkor is az, hogy 30 évesen ciki, és kicsit sem mutat érett felnőtt embert.