Szülőkkel együttélni (beszélgetős fórum)
Tényleg, én is ismerek ilyet :D Elköltözött otthonról (apuci vette neki a lakást), és most anyuci minden héten telepakolja a hűtőjét, minden nap ott van, viszi a főtt ételt, és takarít. Hiába él a lány külön, ez mennyire önálló?!
Pusztán abból a tényből, hogy valaki 30 évesen a szüleinél lakik, nem lehet levonni olyan következtetést, hogy éretlen, nem önálló, és ciki. Én is 18 évesen kerültem ki a szülői házból, nem magamat akarom védeni. Az, hogy valaki mamahotelezik, vagy csak anyagi megfontolásokból él otthon, elég nagy különbség, és függ a saját és a szülei személyiségétől, valamint az adott körülményektől. Elég nagy különbség van aközt, ha otthon élek egy 50 nm-es lakásban az anyámmal, aki mos, főz, takarít helyettem, vagy egy 150 nm-es házban élünk, ahol mondjuk az egész emelet az én privát szférám, magamra mosok és takarítok, bevásárolok, és mindenkire főzök. Az én szüleim pl. a húszas éveim eleje óta rám bízzák a dolgaimat. Ha tanácsot kérek, akkor is azzal kezdik, hogy ők nem akarnak ebbe beleszólni. Magamnak intézek mindent. Pont ezért tudnék velük lakni, mert már nem gyerekként kezelnek. Akik azt mondják, hogy otthon nem lehet az ember önálló, és ők minél előbb le akartak lépni, azoknak valószínűleg olyan szüleik vannak, akik szeretnek mindenbe beleszólni, és nem tisztelik a másik privát szféráját. Tipikusan az "amíg az én kenyeremet eszed" hozzáállással. Az ilyen felmenőktől én is mindenáron menekültem volna. De nem mindenki szülei ilyenek.
Az meg más kérdés, hogy én a fölöslegesen dobálom bele a pénzt az albérletbe, csak hogy senki se szólhasson bele az életembe hozzáállást találom értelmetlennek az előre tervezek és spórolok mentalitással szemben. Aki csak azért megy albérletbe fölöslegesen, hogy a szülők ne szólhassanak bele, mennyit bulizik, és mikor visz fel pasit, az nem kényelemből cselekszik? Kényelemnek csak az számít, ha valaki nem költözik el, mindegy milyen okból?
Pesten 16-18 M az 55-57 m2. Havanna/Bekasmegyer.
Szet kell nezni. Kompromisszumra mindenkeppen szukseg van.
Miért, az 2,5 M 3 év alatt.
Önerő úgy tudom, 25% kell, ha így vesszük, akár meg is lehet (kisvárosban 8-10 M egy panel).
Bár nem vagyok érintett, csak egy kollega tervezgetését hallottam...
Azert irtam, hogy nem mindegy, hogy merre. Bekes, Bacs- vagy Dunantul, netalan Pest.
Honapok ota nezegetem a lakaspiacot.
Erre van nemi ralatasom, amit a hirdetesekben irnak.
szerintem, akiben megvan az önállósodási törekvés mindenáron, az 30 éves korára már bőven nem él otthon. aki ezt ettől-attól teszi függővé (kapcsolat, stb.), az meg otthon marad, ha nincs egy férfi, akivel együtt élhetne. csak sajnos sanszos, h ilyenkor már egyre nehezebb és ott is marad, ahol van.
van ilyen ismim, 35 éves nő, szüleivel otthon, és sóhajtozik, hogy majd, majd, de közben a világon semmit nem tesz az önállósodásért. kifogások persze vannak.
Attol fugg, hol el. Van olyan kisvaroska, ahol 3,2-3 M-ert tud venni egy minigarzont olyan 34 m2 korul. Meg mindig jobb a kicsi, mint a berles, ha sajat ingatlant szeretne.
Azt pedig jol tudjuk, hogy minel tobb a hitele, annal tovabb alszik vele.
Ha "csak" havi 70-et tudsz félretenni 3 évig, az édes-kevés még egy lakás önerejéhez...
Egyébként az én fiam most lesz 19, és remélem nem szándékozik itthon "mamahotelezni" 30 éves koráig. És nem azért mert nem szeretem, hanem mert így nem lehet önállósodni...
Ha egyébként jól megvagy a szüleiddel - miért is ne lennél - kár lenne elköltözni. Gondolom, hogy van külön szobád, élheted az ömálló életed, költségkimélően.
Amikor nem voltam férjnél én is otthon ( a szüleimmel ) laktam, nem akadályozott semmiben ( tudtam spórolni, férjet találni ),közben sokat szórakoztam, életem legszebb évei voltak
Attól még senki sem lesz felnőtt vagy trendi, ahogy Channa* irta, ha dolgozol és egy üres házba mégy haza és olyan költségekbe vered magad, amit simán kikerülhetnél. Szerintem jobb érzésű férfiaknak az utóbbi megoldás talán taszitóbb
( azaz ha egyedül vagy bérlőtárssal élsz ) min tha a szülői házban, de mégis külön.
Én bár több alkalommal voltam férjnél de legjobban a szüleimmel szerettem élni ( és most a fiammal, de ezt az állapotot nem én választottam )
Csak tudnam, miert epitik-veszik meg a 100-200 m2-es lakasokat, amiben a ket szulo tengodik kesobb.
Marha lennek olyan otthonbol alberletre kidobni a penzemet.
Szia!
Nem ciki.
en is eltem ugy, mint te, csak tizenevesen, a kozepiskola mellett dolgozva, hazaadva penzt, vasarolva, fozve, takaritva, besegitve. de nem 30 evesen
kesobb eltem egyedul is, ferfival is csaladban, nincs koze a parkapcsolatoknak ahhoz, hogy az ember felno, es onallo eletet kezd, elhagyja a szuloi feszket
nem kell ahhoz ismerni, a lenyeget leirtad, nincs es nem volt akadalya annak, hogy te is onalloan eljel, sajat otthonban, legyen az akar egy alberlet. nincs igenyed erre 30 evesen, en ezt nem tartom sem egeszseges lelkuletunek, sem normalisnak
Ezen a ponton zárom le a fórumot a magam részéről, pedig én indítottam. Úgy ítélsz el, hogy egyáltalán nem ismersz. Ha tudnál bármit is eddigi kapcsolataimrol, hamar egyértelmű lenne, hogy nem az én hibám, hogy egyikből sem lett életre szóló házasság. Örülök,ha Te jól választottal. Nekem sajnos a hülyék jutottak, akik bárcsak inkább mama hotelben laktak boltba, mint egyedül, mert érettek semmiképp nem voltak. Elköteleződés pedig huh, mi is az? Az egyikkel éltem id együtt. Valószínűleg jobb lenne, ha most épp válnek, gondolom:) bocsi, de arra nem vágyom, hogy megismerek valakit, rögtön hozzá vagy össze költözünk,mert hát "kötelező", hiszen jobb mint szülőkkel. Nekem az ugyanúgy függés. Talán rosszabb. Szóval kedves hozzászóló: mielőtt elítélsz, ismerj még és az eddigi kapcsolataimat is, voltam 20 évesen menyasszony, éltem együtt 1 éve valakivel, oka van, hogy egyikből sem lett semmi:) nem vagyok alkalmatlan egy kapcsolatra, ahogy az önálló életre sem.
Mindenkinek köszönöm,aki írt. Egyszerűen kíváncsi voltam, nem vitát akartam kirobbantani. Le is zárom azzal, hogy mindenki nyugodjon meg, mert teljesen ép vagyok lelkileg, imádom az életet, és ha úgy érzem, végképp költözni akarok a saját lakás rovására egy albérletbe, meg fogom tenni:)
miert, 200 eves vagy? :D lanyos meg fius haz :D
manapsag is sokan csaladi hazbol hazasodnak, mert huszonevesen osszejonnek, es kozos alberletbe vagy lakasba mennek
es mindig te csinalod, minden egyes nap, sosem fordul elo, hogy anyukad vasarol be vagy foz, vagy takarit? :D mert nem hiszem, hogy peldaul te takaritanad mindig, mindennap a lakast :D hogy te rohangalnal mindig befizetni a csekkeket, hivni a szerelot, otthon ulve varni, es meg lehetne sorolni
mas az am, ha ott van a biztonsagi halo, es gyerekkent besegitesz, minthogy te fizess magad utan mindent, te intezz magadnak mindent, te tervezz, szervezz stb. mert meg egy pasival egyutt is egeszen mas, a sajat eletedet eled es tervezed, szervezed, intezed, mint szulokkel :D
nezd, ha neked eddig nem volt igenyed normalis, kulon eletre, ami normalis, onallo maganeletet is jelent, akkor ne valtoztass, mert senki nem fogja helyetted elni
de nekem pasikent se lenne partner, egyenrangu fel egy 30-as no, aki meg a szuleivel el. egy 20 eves bombazonal valoszinuleg nem zavarna, egy 30-as nonel gaz
de nyilvan azok a tapasztalatok, hozzaallas, keszsegek es talpraesettseg, ami kell a megvalositashoz, korabban fejlodott ki, es egymasra epulve
uj dolgokba barmikor lehet vagni, szerintem jo is, kell, ha az embernek van inspiracioja
de manapsag tenyleg annyi pasi es no van, aki meg 30-ason is szulokkel el, egy reszuk tanulgat, es van kifogas, hogy amellett nem tud annyit melozni, kivancsi lennek, ezek utan hogy boldogulnak barmiben
Otthon hetvegen mostam-vasaltam-takaritottam magamra.
Mivel koran keltem es masfelorat utaztam meg, a munkahelyem mellett reggeliztem-ebedeltem. Csak vacsoraztam otthon.
Igaz, "szerelmi elet" mar em fert bele.
Azert csak-csak osszejott a hazassag is.