Szülőkkel együttélni (beszélgetős fórum)

Nem látom, hogy nagy gyűlölet lenne a mamahotel ellen. Szimplán kifejeztük, hogy szerintünk nem normális dolog, és ha valaki 30 évesen még otthon héderel, miközben körülötte mindenki megteremti a saját életét, talán ideje elgondolkodni, nehogy 40 évesen bánja meg, miért nem változtatott 25 évesen.

A mi életünket nem befolyásolja, ki él otthon 30 évesen. De attól még nem tartom egészségesnek, nem tartom jónak.

Miért menne ki külföldre? És ha nem akar kimenni? Ha ilyen városban élsz, tudod, hogy főként, kapcsolatok nélkül az állami szférában lehet elhelyezkedni diplomával (vagy több diplomával) és ott bértábla van. És ha nincs tizenév munkaviszonyod, nem keresel sokat. Van, aki nem akar kimenni külföldre, ennyi.

Mi a jobban fizető szakma?

különbözőek vagyunk, más - más családból jöttünk, igy mint más topicokban, itt sem fogunk egységes véleményt kialakitani.

Különben nem értem, hogy mi ez a nagy gyűlölet az un." mamahotel" ellen. Aki látványosan dühöng és háborog e miatt, gondolom nem is igényelné, de el tudom képzelni, hogy nem is kapná meg a szüleitől. Aki ilyet nyujt a gyyerekének vagy éppen igénybeveszi, azt kerüljék el nagy ivben az ellenzők.! (de ne becsméreljék, mert a dolog forditva is fennáll )

Topicinditónak sem tudunk tanácsot adni,nem ism erjük a szüleit, a köürüplményeit minden -ki a maga normálisabb, konszolidált vagy éppen szerényebb körülményeiből indul ki és sajnos sokan azt akarják ráerőltetni a másikra.

Persze, aztán nézz körül, tele van az internet panaszkodókkal, akik hazaköltöztek a szülőkhöz gyerekkel, azok meg mindenhogy beleszólnak a nevelésbe és csakazért sem azt csinálják, amire kérik őket.

Nem véletlen, hogy sokan inkább bevállalják a hitelt. Álomvilágban élsz.

Na várjunk, hol szed össze valaki egyáltalán önállóan egy lakásravalót, hitel nélkül?

A megyeszékhelyeken, ahol mondjuk 12-nél kezdődik a legalja panel, ott tuti nem fog 30 éves korára ennyi pénzt senki összeszedni egyedül. Ha párja lesz, és a szülők nem akarják, hogy hozzájuk menjenek, mint oly sok esetben, akkor majd össze se költöznek 40 éves korukig?

Ha mindenki addig várna ITTHON az elköltözssel, mire összeszedi egy lakás árát egyedül, önerőből, akkor még 40 évesen is otthon élhet.

mi koze van annak, hogy jo, ha az ember szamithat a csaladjara, ha osszetarto a csalad, ahhoz, hogy valaki felnottkent a sajat eletet elje, neadjisten, sajat csaladot alapitson?

30 feletti dolgozo, felnott emberekrol beszelunk, nem tizenevesekrol, akiket a szuleik tartanak el es meg nevelnek

amit leirtam, nem az altalam normalisnak tekintett, hanem teny. termeszetesen, aki 30-ason, 40-esen a szuleivel el, az is normalisnak hiszi magat. kerdezz meg ezer orvost, szulot, pszichodokit. ketlem, hogy egyetlenegynek is mas a velemenye, pedig ok ebben vannak vagy ez a melojuk

miert utalnek barkit, aki felnottkent a szuleivel el, hiszen itt egy embert sem ismerek :D hogy lenezem, az igaz, szivem joga. en nem tartok mindenkit remek es ertekes embernek, amit itt folyton loknek nagy megertesekkel. mert nincs igy. csomo lehuto, szerencsetlen emberke van

vicces, hogy itt olyanok is skandaltak a termeszetes szulokkel lakni es nem tudhatod mi van mogotte dolgok, akik mas forumban azon rinyalnak, mennyire rosszul neveltek oket, nem ertettek meg, ami miatt most szerencsetlennek erzik magukat felnottkent :D de azert a szulokkel laknak meg mindig :D

Egy normális ember a szülői házba megy, ha megteheti, és örül, hogy ezt megteheti, mert vannak szülei. És nem érdekli, ki mit gondol erről. Igen, bármi történhet bármikor. Emiatt nem kell hitelt felvenni. És a szülőkkel élve is lehet plusz munkát vállalni, úgy még többet tud félretenni.

Csak az minősít másokat ez alapján, aki önmagával nincs rendben. Azt adja ki mindenki magából, ami benne van, van, aki a mocskot. Ezekkel nem kell foglalkozni.

Nem kell, hogy megcsalja.

Az is eleg, ha valaki sulyos beteg lesz, vagy tragedia tortenik.

Borul minden. Fontos a hatorszag.

Es inkabb a szuloi haz - mar ha van -, mint az utca.

Az a ciki, ha rossz kapcsolatban él, folyamatosan csalják, ezt mindenki tudja és szánakoznak, vagy röhögnek rajta. Meg az a ciki, ha a szülésbe menekül, mert nem képes egy munkahelyen helytállni és rossz kapcsolatba szül gyereket. Meg az, ha a pasija tartja el, és talán 35 évesen lesz meg az első munkahelye, ahol meg sem tud makkanni.

Akinek van egy kis agya, amíg van lehetősége, spórol, nem veri magát adósságokba és néhány év alatt összeszed egy kisebb lakást vagy házat. A pasikban sosem lehet bízni annyira, és bebiztosítani magát az embernek egy-két gyerekkel, hogy aztán ne lépjen félre, és nem ismerhetjük meg annyira, hogy egy - egy szituban agresszívan vagy bunkón viselkedik. Meg kell nézni a válások számát. Elvált nőként, lakás nélkül, 2 gyerekkel albérletben, vagy a szülőknél könnyebb?

Itt az átlag (ebben a városban, ahol élek) fiatal diplomás 130 - 160 ezer Ft között keres. Az albérlet 60. ezer kb, azért kapsz elfogadhatót, ha nem akarsz idegenekkel élni. Erre jön a rezsi és a kaja, és ha még sportolni is akarsz és ruházkodni, akkor egy fillért nem teszel félre. A 80 ezer az magát a bérleti díjat futja ki :) és nem mindenki akar idegenekkel összeköltözni egy lakásban, meg nem mindenkinek van párja és olyan barátai, akik szintén albérletet keresnek.

Én laktam albiban 130 ezerből, nagyon nehéz volt. Amikor jött egy váratlan kiadás, betegség, fogorvos, az alig tudtam kinyögni.

Miért lenne szűz az aki 30 évesen a szüleivel él? Nem értem az összefüggést, de nem is akarom megérteni.

És azt sem értem, a fórum indító miért kéri erről mások véleményét. Az alapján dönt, hogy mások mit szólnak? Már ez baj önmagában. Az alapján hozza magát anyagilag lehetetlen helyzetbe, hogy mások itt nyomorultnak állítják be a szülői házban élőket.

Én sosem veszek fel banki hitelt. Az egy csapda. Nekem nagyon szépen sikerült takarékoskodnom a szüleimnél, és jó volt velük lakni. Egy percig sem bánom. És nem kérdeztem erről mást, mert egyáltalán nem érdekel, ki mit gondol erről.

Az a szégyen, ha valakit a pasija tart el, és anyagi okok miatt marad egy rossz kapcsolatban. Én megteremtettem így magamnak azt az önállóságot, hogy nem vagyok senkihez kötve, mert van hol laknom.

Nem állítottam, hogy aki házicselédnek tartja az asszonyt, az sokkal különb lenne.

A legrosszabb dolog viszont szerintem akkor visszaköltözni a aszülőkhöz és újra alkalmazkodni, ha az ember előtte önállóan élt. Mármint érzésileg, annál még az is jobb, ha sosem költözött el, legalább nem érzi, mit veszít.

Ha mondjuk orvosi egyetemre megy, akkor azért nem olyan meglepő. Az ember meg nyilván nem tudja, mi fog történni, de lehet a kezdetektől a legjobbra törekedni.

Van egy másik fórum, amit szoktam böngészni, ott minden héten legalább egy szülő feltesz kérdés azzal kapcsolatban, hogy mit csináljon, ha a gyereke otthon döglik még 25-28 évesen életcél nélkül. Aztán a végén csak leírja, hogy igen, mos-főz-takarít rá, mindent elintéz helyette, a kisujját nem kell mozdítania és a végén csodálkozik, hogy a gyerek életképtelen, meg 30 évesen még semmit nem tud felmutatni.

A jó alapra lehet házat építeni, a rosszra nem.

Vannak olyan férfiak, akik azért költöznek el otthonról, hogy együtt éljenek a párjukkal, aki mos, főz, takarít és bevásárol helyettük. Az ilyen férfi miben önállósodna a különköltözés után? Abban, hogy az anyját lecserélte egy anyapótlékra?

A fórumindító élt már külön, tehát elméletileg megszerezte az elköltözés kínálta önállóságot. Tehát nem is olyan ciki otthon lakni, mert megvan már neki, amit a különválás fő indokaként hoztok fel.

Ez az elmelet.

Nem tudhatod, mi fog tortenni.

Mar az is sok, ha 23-25 eves koraig tanittatni kell.

Borzasztó nagy különbség van 20 és 30 éves között, konkrétan tíz hosszú év.

Természetesen nem vágnám ki a huszonéves, normálisan tanuló és szorgalmas gyerekemet, de igyekeznék gyerekkora óta úgy nevelni, hogy számára fontos legyen az önállósodás és megértse, hogy ezért tenni kell és ne 30 éves koráig hédereljen otthon, havi 30 ezret félrerakva, mert abból az életben nem lesz önereje.

El lehet menni iskola mellett is dolgozni valamennyit, gyakornokoskodni jobb melóért vagy a szabadidejében nyelvet tanulni, hogy jobban keressen. Nem örülnék, ha olyan életképtelen gyereket sikerülne nevelnem, hogy 30 évesen még mindig nem tartana sehol.

szerintem ezeknek hiaba magyarazod, mert minden 30-as, 40-es, aki a szuleivel el, egy csodtomeg. nem veletlen, hogy normal maganeletet se tudnak felmutatni, csak tini szinten

aki e korra nem jut el oda, hogy sajat otthona legyen, sajat elete, annak halal felesleges magyarazni, noszogatni, mert alapbol nem ott tartana, ahol, ha nem lenne zuros.

termeszetesen mindegyik meg tudja magyarazni alapos indokokkal, hogy o miert tart ott, ahol. es ezek kozott sosem olyan okok vannak, mint testi-szellemi fogyatekossag, magatehetetlen szulo vagy hasonlo. oltarian tudjak magyarazni a balfekseguket, sot azt is meg tudjak indokolni, hogy a tobbi millio emberke, aki ugyanolyan koru es ugyanolyan helyzetu, mint ok, miert el mar ezer eve normal felnott eletet

ez ilyen meddo vita elcseszettekkel. persze sertodhetnek halalra, engem speciel nem erdekel, es valoszinuleg azt a millio tobbi embert sem, aki normalisan el

Igen, csakhogy abban az esetben, ha nekiállunk pátyolgatni az otthon élő 30 éveseket, azt hazudjuk, hogy ez teljesen normális, nem ciki, nincs ezzel semmi gond, sőt maradjon még otthon pár évet, inkább, minthogy elköltözzön a csúnya, gonosz albérletbe, akkor aztán végképp soha nem fog szembesülni vele, hogy valamit nem jól csinál.

Vagy késő lesz, mire magába néz és változtat. Otthon él még 5 évig, végignézi, hogy a barátai/barátnői már rég elköltöztek albérletbe, összeházasodtak, családot alapítottak, ő meg még mindig otthon él, akár a párjával, bizonyos fokig szülői uralom alatt felnőtt ember létére.

Végül is, nincs ezzel gond, de nem vagyok benne biztos, hogy nem fogja megbánni.

szerintem mindegy, hogy valaki egyedul koltozik el szuloktol, vagy a parjaval ossze. mindketto ugyanolyan felnott, onallo let

ugye senki nem veszi egyforman eletformanak azt, hogy anyucival laksz vagy a pasiddal? :D

es mostanaban nem az onallosagi tendenciaval van baj, pont a toketlen emberkekkel, akik otthon eloskodnek, megmagyarazva ezernyi indokkal, hogy miert nem elnek onallo eletet. azt sem hiszem, hogy par (agy)beteg szulon kivul barki is normalisnak tartana azt, ha 30-ason a gyerek meg vele elne. tuti elgondolkodik azon, hogy mit cseszett el

Pedig sajnos nem mindenki érik egyformán, és ezen az iskolarendszer nem sokat segít. Mert ahelyett, hogy ár korán önállóságra nevelné a gyerekeket, mindenféle hülyeséget beleraknak a tananyagba, aminek később semmi hasznát nem veszik. Ez nem lehet kifogás, de szerintem közrejátszik abban, hogy így kitolódik minden. És utána még képzések vannak, mert sima érettségivel nem sokra mész...

A másik, van, amikor a család se segít. Hogy anyagilag nem az még hagyján, de van, amikor visszahúzó erő. Ilyenkor vagy van valaki elég erős és talpraesett, és nem hagyja lehúzni magát, vagy pedig beleesik a csapdába és megint csak tolódik kifelé a későn érés miatt. Ha pl a szülő olyan típus, hogy ő mindent jobban tud, akkor az se valami előnyös.

De az igaz, hogy az adott személynek kell észrevennie, hogy ő csinál valamit rosszul. De ahhoz szembesülni kell, és minél több elcseszett éve van valakinek, ez annál rosszabb.

nem bantani akarlak, de nyilvan szamitottal olyan velemenyre is, hogy bakker, ciki 30 evesen otthon lakni szulokkel, es meg jopar evet otthon tervezni

szerintem ne azokhoz merd magad, akik itt kantaljak, igen, ez mennyire normalis, es maradj nyugodtan, mert sok penz az alberlet vagy ki tudja, mi lesz

nezd meg magad korul a normal 30-as noket, pasikat, hogy hol tartanak az eletukben. meg a tini korszakban, hogy dolgozgatok esetleg suli mellett es szulokkel elek, vagy mar regesreg mashol

az onallosodas, kulon koltozes nemcsak azt hozza magaval, hogy neked sajat otthonod lesz. megvaltoztat, elore visz. a maganelet ugyan kiszamithatatlan es nem tervezheto elore, de hidd el, az is valtozhat egy csapasra csupan amiatt, hogy onallo eletet elsz, nem szulok arnyekaban

en nem hiszem, hogy egy-ket ev alatt osszeszedsz annyi penzt, amennyibol lakast vehetsz, ha eddig sem jott ossze annyi. gondold at, nem veszitesz tul sokat, ha meg 5-7-10 evig otthon elsz, es 40 evesen kezdenel bele a nagybetusbe? rovid az elet ahhoz, hogy meghuzd magad a biztonsagban, rengeteg klassz dologrol maradtal le, es maradsz le tovabbra is, ha nem lepsz

Tényleg nem hiányzott az önállóság vagy csak te hiszed azt, hogy nem hiányzott. Aki megtehette, 500 éve is elköltözött az asszonnyal a családjától, régen sem a nagycsaládi szeretet miatt élt együtt több generáció, hanem azért, mert a társadalom a fejlődésnek még olyan fokán állt, ahol nem volt megvalósítható az átlagember önállóvá válása.

Már a régi könyvek is tele vannak sztorikkal, ahol a párok a lehető legmesszebbre költöztek, akkor is inkább a szegények körében volt szokás együttélni, a tehetősebbek saját házat húztak fel, de minimum a villa külön szárnyában éltek, nem egymás szájában 80 nm-en.

Ahhoz hogy valaki jó háziasszony vagy önálló legyen, nem kell ahhoz évekig egyedül lakni. Még nem volt ennyire elterjedve az élettársi kapcsolat, a nők, ffiak a szülői hézból mentek a házasságba, és nem hiánynzott az egyedülét, a szingli önállóság, - ( ami mindenre jó, csak éppen a házassági önállóság elsajátitására nem ) Szüleink nagyszüleink nemzedéke, de mi is, akiknek az életrajzáéból kimaradt az élettárasi kapcsolat, házasságkötés után azért talpraesetten feltaláltuk magunkat ( azért a szülőktől annyira nem szakadt el senki, hogy esetleg ne kérhessen tanácsot )

Ez a nagy önállósági hullám, ~ törekvés gondolom hogy a szingli létet próbálja elfogadtatni szélesebb körben .

Persze a házasságkötésig való otthonlakás csk a nomális időben kötött házasságokra vonatkozik, nem pedig egy 40-50 éves hajadonra vagy agglegényre.

Nézd, azért ha egy 30 éves ember még mindig otthon él, akkor azért mégiscsak felmerül az a kérdés, amit feltettem a fórumindítónak is (még nem válaszolt): mi a fenét csinált az elmúlt 12 évben, mióta nagykorú lett?

Ha az ember 25 évesen még ott tart, hogy nem látja lehetőségét az önálló életnek a közeljövőben, akkor el kell gondolkodnia azon, hogyan és miképp változtasson sürgősen a dolgon, főleg ha olyan szülei vannak, akik megengedik, hogy otthon éljen.

Persze, kitolódik manapság minden, de talán mégsem 30 évesen kell elkezdeni azon gondolkodni, hogy akkor most már "csak" pár évet fog otthon élni, míg önerőt gyűjt. Mert az idő, a biológia sajnos nem tolódik ki ilyen mértékben, az idő telik, az ember kifogásokat keres, hogy nem baj, ha 25 évesen otthon élek, nem baj ha 28 évesen sem voltam még önálló, nincs abban semmi, ha 30 évesen még mindig a szüleimmel lakom - és az évek így telnek. Ha az ember nem 35-40 évesen akar gyereket vállalni, akkor haladni kell, áldozatok árán is.

És ha látja, hogy másoknak megy, akkor el kell gondolkodni azon, neki miért nem. Tudom, hogy nehéz, tudom, hogy sokat számít a szerencse, a háttér, a külső tényezők, de a saját szememmel látottak alapján az otthon élő 30 évesek saját sara is, hogy nem bírnak önállósódni.