Szülőkkel együttélni (beszélgetős fórum)

Én nem gondolom, hogy aki szegény, az automatikusan maga tehet arról mert nyilván mindenki életében vannak külső tényezők, amik befolyásolják az ember életét. Ilyen például a válság.

De azzal sajnos egyet kell értenem, hogy sok embernek nagyon rossz a pénzkezelési kultúrája. A saját meg a párom családjában is látom erre a példákat, és a baráti/ismerősi körömben is.

Annyi mindent tudnék mesélni, onnantól kezdve, hogy van, aki teljesen feleslegesen veri a pénzt a házába, mert

- csak a 300 ezer forintos kétszárnyú hűtő, a 150 ezer forintos kávéfőző és különleges bútorok megfelelőek, de közben folyton panaszkodik, mert nincs pénze és nem tud nyudíjas korára spórolni, de közben évente a bevétele felét a házra és több százezres dolgokra költi

- él a nagy házban, lerohad már az egés, nem bírja fenntartani, alig él meg, de l nem adná az egyébkánt jó helyen lévő házat, de az meg folyamatosan veszít az értékéből, mert aki megveszi, annak már milliókat rá kell majd költeni a szigetelsére, kerítésre, festésre

- otthon é, keres vagy 180-200 ezret, a szülők egy forintot nem kérnek tőle és mágis minden hónapban elveri a pénzt, aztán az a baja, hoy a nagyobb kiadásokra gyűjteni kell

- középkorú pár, hitelből hitelbe másznak, de komolyan, megveszi hitelre drága autót, aztán mihelyst letelik az egyébkén olyan drága hitel, hogy élni alig lehet tőle, eladja a kocsit áron alul és már készül, hogy még drágábbat vesz hitelre.

És ez csak néhány példa. Közben nem egy ilyen ismerős célzott már rá, hogy mi garasoskodunk, dehát basszus, én nem érzem garasoskodásnak, hogy nem veszünk meg minden vackot és keressük a jó lehetőségeket.

Az embereknek tényleg borzasztóan rossz a pénzügyi kultúrája.

nem szedtem én le senki fejét. ott a legfőbb érvem az volt, h nehéz rendes fiút találni, akinek az a legfőbb "bűne", hogy havi 50 ezerrel támogatná a családját (a 400 000-ből).

én az életben nem kerestem ennyi pénzt, mégis tudok félrerakni.

Ez érdekes, mert téged támogattak, segítettek lakáshoz jutni, és ez így normális.

Ehhez képest pár hete leszedted egyik fórumindító fejét, mert a rokon lánykájának a pasija nem a piás anyját akarja támogatni, hanem lakásra akar félretenni.

Érdekes kettős mérce.

Mi megcsináltuk nekik a tetőteret (férjem gyerekeinek), részletkérdés, de nekem nem jó velük a viszonyom amúgy.

Tehát tetőtérben külön lakás: két szoba, konyha, előszoba, WC, fürdő. A baj, hogy kívülről nem csináltunk feljárót, szóval itt osontak fel, az előszobánkon keresztül, őszintén, ez is idegesítő volt.

És persze, itthon laktak 31 és 36 éves korukig.

Barátnőim mondták, hogy köszönjük magunknak, nem kellett volna megcsinálni, akkor előbb elhúztak volna. De ez sem igaz, őket baromira nem zavarta, hogy egy család kellős közepén élnek, ahol nagyon zavaró tényezők már (ezt a mondatpanelt innen a hoxáról vettem, és tetszik), de tényleg így volt.

A közös kislányunk húsz éves, és már februárban összeköltözik a barátjával, bérel a fiú Pesten, havi százért. Eszükben nincs a tetőtéri lakást használni.

Most ott is megy kicsit a fűtés, mert a rendszer ne menjen tönkre. A rezsi nagy, bár ketten vagyunk, és sokszor félek is egyedül itthon nap közben.

Eladni nem tudjuk, mert a fele kapásból a két nagyé, a feléből lóf...szt sem kapunk itt az agglomerációban.

ÁÁÁ, bocs, hogy leírtam, csak vannak ilyen helyzetek is. Élettér az van, de minek...

"ezt a mostani öregek szúrták el bizonyos szempontból, mert a francnak építenek kétgenerációs házakat, ha már ők se akartak a szüleikkel élni?"

Ezzel megmondtad a frankót. Ők tényleg azok, akik már anno 17-18 évesen elköltöztek otthonról.

Nem is értem, miből gondolták, hogy majd " gyerekek" otthon akarnak lakni, lehetőleg párostól, családostól:(

Egyébként, vissza kell térnem a gondolathoz, hogy úgy látom a környezetemben, aki albérletben él, valahogy mégis többre jut, mint a 30 évesen is otthon élők, mert rá van kényszerítve az előrelépésre. Szóval, épp a minap gondolkodtam el azon, hogy talán nem is olyan nagy baj, hogy nálunk egyik oldal sem pártolta, hogy hozzájuk menjünk lakni (az anyósomék mondjuk biztos nem vágnának ki, de ők maguk azon a véleményen vannak, hogy egy fiatal párnak jobb külön élnie, nem a szülőkkel, mert abból csak vita van).

Ha otthon maradtunk volna, náluk lakva, tutira nem kerestünk volna meg ketten annyi pénzt, amit itt külföldön egyáltalán félrerakni tudunk egy hónapban. Vagyis, idővel talán, de eleinte biztosan nem. És akkor abból a pénzből ugye be kellett volna szállni rezsibe/kajába és az egyéb költségek - mondom, itt egyszerűen egy hónapban többet rakunk félre, mint amit ott megkerestünk volna. A helyzet viszont rákényszerített minket, hogy kijöjjünk pár évre.

Ha maradunk, 30 éves korunkig talán eljutunk odáig, hogy már a saját panelunk lakáshitelét fizettük volna. Így, hogy kijöttünk, ha minden jól megy és nem történik semmi extra, nem tőlünk függő dolog (pl. betegség, de az otthon is történhetne), akkor 30 évesen már bőven tudnánk otthon hitel nélkül panelt venni, talán újépítésűt is, még pénz is maradna. De lehet, hogy végül családi házat fogunk, amiről otthon kb. álmodni sem mertünk volna, mert arra semmiképp nem lett volna pénz, még szülőknél élve sem.

Az ára a külföldi lét? Igen, sokszor nehéz, de azért nem Szibériába mentünk és nem évente egyszer járunk haza, hogy beledögöljünk és nem tart örökké. Persze, nyilván az a lekellemesebb eset, amikor mindkét szülőpáros besegít, és nem kell külföldre menni sem egy lakáshoz, de ha ez nem adatott meg, akkor abból kell kihozni a legjobbat. ennek kapcsán a napokban tudatosult bennem, hogy talán nem is olyan rossz, hogy albérletre kényszerültünk, ez megadta a kezdőlökést valami sokkal jobbhoz.

Épp ezért mondtam a fórumindítónak, hogy nekem mindegy, otthon él-e, de azért ne mondjuk, hogy az albérletnek nincsenek előnyei. Lehet, hogy ha 10 éve elköltözik, talán már sokkal előrébb járna, mert rákényszerült volna a változtatásra.

Én nem szóllak meg, mert a nulláról indulva, mint írtam, mi is úgy gondolkodunk, hogy tudatosan készülünk majd arra, hogy valahogy el tudjuk indítani a gyerekeinket az életben. Ha nem is komplett lakást venni nekik, mert szimpla spórolással nemigen lehet összeszedni két lakást 20-25 év alatt, azért mindenképpen akarunk majd biztosítani nekik egy kisebb összeget, ha szerencséjük van, olyan párjuk lesz, akinek a szülei szintén így gondolkodnak. Nekem van ilyen ismerősöm, ahol mindkét szülőpáros gondolt erre, így a fiataloknak nem kell 35 éves korukig otthon élni, vagy albérletbe verni a pénzt vagy külföldre menni és 30 fölé halasztani a gyerekvállalást. Szerintem ez egy nagyon jó dolog, szívesen lennék én a helyükbe de sajnos nem ezt osztotta a sors, viszont ha már így alakult, próbálom a gyerekemnek megteremteni.

Például ezért sem építünk hatalmas, eladhatatlan és fenntarthatatlan házat amihez még több hitel is kellene.

Szerintem sem lehet egy sima lakásban házban önálló felnőttként élni, hiába írják azt, hogy nem minden szülő korlátozó. Persze, hogy nem, én ezt abszolút elhiszem, meg azt is, hogy sokan élnek nagyobb házakban, de mi itt általánosságban beszélünk, és azért na, hány otthon élő 30-as ismerősünk él két generációs házban? Én egyről sem tudok hirtelen.

Egy sima lakásban nem azért nem lehet önállóan élni, mert olyanok a szülők, hanem azért, mert szimplán nincs élettér önálló háztatás vezetésére és önálló döntések meghozatalára. A saját lakásban /albérletben MINDENBEN én döntök, a szülőnél lakva mindig mindenben alkalmazkodni kell majd és mindig másé lesz a felelősség.

most biztosan meg leszek szólva meg ilyesmi, de az én szüleimnek az volt a fontos, hogy a gyerekeiket segítsék. így örökségből és sok spórolással tudtak annyira segíteni, h a testvéreim meg én lakást tudjunk venni (illetve a házastársak szülei is hasonlóan gondolkodtak). ők se értik, minek épít valaki 3 szintes családi házat, h ott fogócskázzanak majd vénkorukra, nekik fontosabb volt elindítani a gyerekeiket az életben.

szerintem egy sima lakásban nem lehet önálló felnőttként élni a szülőkkel. mikor meglátogatom a szüleimet, ott megint én vagyok a gyerek (gondolom, ez így is marad már).

Így van. Ezzel kapcsolatban viszont az a meglátásom, hogy ha ott ülnénk a nagy házunkban, nekünk gondot okozna fenntartani, a gyerekeink meg albérlettel/hitellel bajlódnának, akkor szépen eladnánk, vennénk egy kicsi lakást/házikót, és a megmaradt összeget odaadnánk a gyereknek. Ha annyira ócska helyen lenne a ház, hogy semmit sem érne, mert nincs munka a környéken, akkor meg nyilván úgyse költözne oda a gyerek, akárhogy is él.

Persze, minden rosszindulat nélkül, ezt a mostani öregek szúrták el bizonyos szempontból, mert a francnak építenek kétgenerációs házakat, ha már ők se akartak a szüleikkel élni?

No, meg ha az embernek 2-3 gyereke van, melyiknek engedi meg hogy ott maradjon és oda alapítson családot? Azért a kétgenerációs házak is kicsik ahhoz, hogy ott éljenek a nagyszülők, meg mind a két gyerekük a párjával és még azoknak is a gyerekeik. Az már kisebb villa.

A mai világban már tudatosan tervezni és készülni kell. Nem kell 2 gyerekkel 200 nm-es ház, nem kell az elnéptelenedő, falvakba építkezni, és érdemes annyi gyereket vállalni, amennyi mellett egy kicsit esetleg félre lehet rakni az életük elindításához.

Mire a most megszületők generációja 30 körül lesz, még cudarabb világ jön. Ha csak csoda nem történik, nekik már annyi sem jut önerőből, mint a mostaniaknak. Ki tudja, talán megint divatba jön, hogy családok élnek egyms hegyén-hátán.

"De 80nm-es panelokban, 100nm-es házakban, ahol az ember még a gyerekszobájában lakik és lényegében ennyi az ő területe, minden mással kapcsolatban a szülők döntenek, ahol még napi szinte be kell jelentkezni, hogy ide jövök-oda megyek, engedélyt kérni, ha valaki fel akar jönni hozzá, ahol az ember önállóan egy napig nem vezetheti a háztartást a saját szája íze szerint, ahova nem lehet felvinni egy fiút/lányt, mert csak a konyha mellett a kisszobában lehet sexelni, ahol az ember vállát még sosem nyomta ténylegesen a felelősség, hogy akkor mostantól magáért felel, mert igazából csak "befizet", de nem ő a felelős... "

ezt próbáljuk többen mondani, hogy nem csak ez létezik!!

megjegyzem, én pl nem költöztem, el, de tesóm elment katonának, anyám a szüleinek segíteni, szóval nemhogy be nem kellett jelentkeznek senkinek, hanem nem is volt kinek egy 50 négyzetméteres panelban :D

Egyszerűen nem fekete fehér az élet. a fórumindító meg élt már párban is... olvassatok vissza.

meg azért mert ki mit bír elképzelni...

Én is ismerek olyan embert, aki inkább elment 30 négyzetméterre mert az saját... aztán rájött a városi szomszédok sokkal kevesebb teret adnak neki, mint a család adott. Végül lakás kiadva, abból fizetve a törlesztője, és köv elköltözés mikor családalapítás lett...

Egyszerűen nem csak az létezik amit el bírunk képzelni.

szerintem egy ép családban felnőtt emberek nem irányítgatják stb egymást. Amiket írtok az valami irányításkontrolos helyzet. onnan persze hogy menekül mindenki épelmével. Szomorú, ha az lenne a normális. De szerintem nem az.

Egy kétgenerációs házban, ahol van külön fürdő, konyha, szobák és bejárati ajtó, még el is tudom képzelni az önállóságot. De 80nm-es panelokban, 100nm-es házakban, ahol az ember még a gyerekszobájában lakik és lényegében ennyi az ő területe, minden mással kapcsolatban a szülők döntenek, ahol még napi szinte be kell jelentkezni, hogy ide jövök-oda megyek, engedélyt kérni, ha valaki fel akar jönni hozzá, ahol az ember önállóan egy napig nem vezetheti a háztartást a saját szája íze szerint, ahova nem lehet felvinni egy fiút/lányt, mert csak a konyha mellett a kisszobában lehet sexelni, ahol az ember vállát még sosem nyomta ténylegesen a felelősség, hogy akkor mostantól magáért felel, mert igazából csak "befizet", de nem ő a felelős...

No, mindegy. Mindenki döntse el maga, de amikor arról beszélünk, milyen dolog 30 évesen otthon élni, akkor ne felejtsük el, hogy általában nem 2 generációs házakról és tökéletes, csudajó szülőkről beszélünk, ráadásul a statisztikák szerint folyamatosan nő a 30 felett otthon élő száma, tehát aki 30 évesen még otthon lakik, az egyre nagyobb valószínűséggel soha nem is fog elköltözni.

Akinek megfelel az otthon élés, válassza, de akkor vállalja fel annak minden hátrányával és kellemetlenségével együtt és ne szoruljon rá, hogy anonim fórumokon kelljen önmagának bizonygatnia, hogy jól döntött és ne sóvár szemekkel nézze azokat, akik az ő korában már rég külön élnek akár albérletben és családot alapítottak.

Az albérletnek is megvan a maga kényelmetlenség, de ismét meg kell jegyeznem azt, amit a fórum elején mondtam: hiába a kidobott pénz, valahogy azt látom ÁLTALÁNOSSÁGBAN, hogy akik elmennek albérletbe, azok sokkal előrébb jutnak és sokkal hamarabb, mint akik otthon maradnak, mert az élet rákényszeríti őket a fejlődésre, spórolásra, előrelépésre.

A kérdezőnek lesz önereje 35 évesen és végre elköltözhet? Legyen. De mások ennyi idős korukra már vagy 10 éve elköltöztek és időközben mégis saját lakásra tettek szert és azt fizetik vagy már kifizették. Mindenki döntse el, megérte-e a fél életét félig gyerek státuszban tölteni.

a topikindító azt nem mesélte, hogyan is zajlik az együttélés. lakás vagy ház, stb.

mindenki a maga példájából indul ki, érthető módon. az én szüleim lakásban élnek, ott bizony nem lenne külön élet....

ezt próbáljuk többen magyarázni, hogy nem biztos, hogy anyja nyakán csücsül. attól mert közös a lakcím, még nem ülnek egymás nyakán az emberek.

evvel a gondolatmenettel, nem szabad férjhezmenni és szülni, mert akkor élősködő eltartott a nő, mert épp nem használja a végzettségeit, hanem babát gondoz...

igen, van a mamahotel, amikor valaki tényleg a szülő nyakán csücsül, de ehhez kell a szülő is... a legtöbb egy háztartásban élő visznt nem csücsül egymás nyakán.

nekem az a problémám, h minek ír ki topikot az, aki nem tudja elfogadni, h lesznek, akik nem nyalogatják a seggét és más véleményen lesznek. eleve tudhatta, h ciki a dolog, mert úgy indította a topikot.

amúgy biztos velem van a baj, de hogy valaki 4 nyelvvel és 3 diplomával az anyja nyakán csücsül, számomra hihetetlen. netán a hobbija a papírgyűjtés.

"Mert ebből a fórum témából egy embert minősíteni szerintem nagyon nem intelligens dolog."

Ó, nem, nem téged minősítettek, hanem MINDENKIT, aki 30 évesen otthon él :D

így van. az a legintelligensebb dolog, h mindenkit leszólunk, aki máshogy látja a dolgokat, mint mi. különösen, ha topikot írtunk ki egy kérdésben.

egyeseknek nem való a fórumozás.