Kötelező megkezdeni az iskolát, ha a kisfiam jövő augusztusban betölti a 6. életévét? (tudásbázis kérdés)
Kösz az egyetértést, mát sk 2 m ondatot irok :
-A Ratio Educationis is 6 éves kotól tette kötelezővé a tankötelezettséget
- vigasz a nyári gyerekek anyukájának : egyik osztálytársam aug. 31-én született, 6 év + 1 naposan ment elsőbe ( 60-as években még be kellett tartani ) - az osztály egyik legjobb tanulója volt, ma világhirű csillagász. Tesibőól igaz nem volt a legjobb, mert mindig olvasott.
mint írtam nekem is van iskolás gyerekem, így belelátok a dolgokba
a 8 órai alvás nálunk sem működik.fél 10 mire ágybamennek így van idő a tanulásra, játékra, és tv-re is. mindent a maga idejében.nem rakhatom le aludni 8-kor mert egyszerűen nem álmosak és csak játszanak az ágyban
De tudod ehhez az kell, hogy te ezt fel tudd mérni. Hogy ne hagyd annyiban, és ne legyints rá. Nekem is mindenki azt mondta, hogy nincs vele gond, mit problémázok itt. Első gyerek volt egy-két hétig el is hittem. Aztán mégsem hagyott nyugodni, szerencsére...
Ehhez kell egy társadalmi és anyagi szint, idő. Sőt, még egy csomó dolog is. Nekünk és a mi gyerekeinknek könnyű...Nekik minden esélyük és lehetőségük megvan és volt arra, hogy helyt álljanak.
De te is, és én is otthon is ezt láttuk. És otthon is megkaptuk a támogatást. Az én férjem teljesen másfajta családból jött, első generációs diplomás, óriási hátrányból indult. Ha összehasonlítod a kettőnk általános iskolai bizonyítványait hát messze alul maradna. Valójában azonban nem hinném, hogy különbség lenne az értelmi képességeinkben.
1. nem kell rögtön családostul elköltözni, a pesten vagy máshol megkeresett pénzből vidéken olcsóbban kijön
2. az iskolai beiratáshoz nem kell állandó bejelentett lakcím, elég egy tartózkodási hely. De ha a főbérlő ezt sem engedi, akkor bemegy az önkormányzathoz és elmondja, itt élünk, tanköteles a gyerek, felveszik. Ha ez sem megy, bejelentkezik az adott kerületbe mint lakcím nélküli és máris felveszik... iskola nélkül nem marad egy gyerek sem, max. válogatni nem lehet.
"ondják sokan, hogy egyszerű a megoldás, mobilisnak kell lenni, és költözzenek el oda, ahol van munka. Hogy miből és hova, arra már nincs javaslat. Megpróbálják persze sokan, eladják, amijük van, és elköltöznek pl. a fővárosba egy időre. De mind visszajön előbb-utóbb. Az albérletért előre kell fizetni. Bejelentkezni máshoz nem tudnak, egy nagyobb családot nem enged be a már rokonokkal lakott lakásba a rendszer, ha nincs lakcímkártya, nem veszi fel a gyereket az iskola, és a napok gyorsan telnek, a családi pótlék hamar elvonásra kerül.
Visszakullognak hát, és kezdik a semmiből újra, bútor nélkül, szerencséjük van, ha a ház még üres, amit otthagytak. Én, ha tehetem, lebeszélem őket a költözésről.
Sokszor beszélgetünk arról velük, mit lehetne tenni…. és mindig oda lyukadunk ki, hogy munkalehetőség kellene…de nincs épület, tudás, eszköz, marad minden a vágyak szintjén, mert mindenhez pénz kellene. A semmiből nem lehet. És a kis falvakban nem akar senki munkahelyet teremteni. Nincs olyan vállalkozó, ami ebben fantáziát látna. Mert nincs már semmi, semmilyen alap, nincs piac, a szállítás pénz, egyáltalán, mindenhez pénz kellene. Az itt élőknek pedig a megélhetés is gond......"
Értem, amit mondasz.
Az én kislányom 5 évesen folyamatosan olvasott. Rengeteget tudott és tud a világról (főleg, földrajz, csillagászat terén, mert ez érdekli). És most őszintén elmondom azt hittem, hogy gond egy szál sem, messze a többi gyerek felett tud. És részben így is van. De most a családi tragédiától függetlenül is (ami nyilván megviselte és rányomta a bélyegét az iskolai dolgaira is), az év második felében láttam már, hogy vannak dolgok, amik nehézséget okoznak neki. És persze én ott tudok vele ülni, sőt, fel tudom mérni, hogy mi az, ami nehezebben megy, valamint volt pénzem anno kfizetni a fejlesztésére fordított tetemes összegeket. És még most is.
Később nem tudom mi lesz. Remélem elég útravalót kap, mert jönnek a testvérei is iskolába, és nekik is megvannak a saját kisebb, nagyobb problémáik. Most azt gondolom, hogy az övé volt a legnagyobb, de a többi a gyakorlatban derül ki.
Így van, minden nem hozható helyre, de ha egyébként értelmileg nem sérült, akor nem fog elsőben megbukni... két esetben igen: ha nagyon komoly baj van, de akkor tényleg nem normál iskolában a helye, esetlge felmentésre szorul egyes tárgyakból, vagy ha a szülő elhanyagolja a dolgokat.
Mi születése óta, 4.5 éve minden áldott nap megdolgozunk azért hogy jól menjenek a dolgok és pontosan tudom, mik azok amin sosem fogok tudni változtatni. De ez alatt az idő alatt nemhogy behoztuk, szépen leköröztük a vele egykorúakat, ami általában a mi belefektetett energiánk mellett az ő szüleik elhanyagoló magatartásának is köszönhető.
Erről jut eszembe. Most van év vége, tehát a következő tanévig még nem késő erre:
Páran összefogunk és gyűjtünk ezeknek a gyerekeknek.
Részben értek egyet.
Az én gyerekem is "problémás". 1 évet jártam vele neurológushoz, 2,5 évet folyamatosan tornára, és iskola előtti évben újra. Azt hittem rendben van. És mégsem. Bizonyos dolgokban "kijött", hogy valójában vannak dolgok, amik nem hozhatók helyre, hiába csodálatos az emberi agy regenerációja.
1,5 órában benne van a vacsora is, a fürdés, az olvasás és az éneklés. Ezek baromira fontosak.
Az első 2-3 hétben próbálkoztunk azzal, hogy nem hoztam el a napköziből olyan korán, és napközi után itthon néztük át a dolgokat. (Amúgy ha napközis, akkor itthonra nem szabadna leckének maradnia...)
Katasztrófa volt. Okok:
1. Már nagyon fáradt volt, mindenen nyafogott.
2. ÉN is fáradt voltam és kevésbé türelmes.
3. Nem tudtam mi nem ment neki, mert nem láttam hogyan oldotta meg, mit segített a tanító néni a napköziben.
4. Itt ugráltak a testvérei is közben.
5. Egész napos sulizás után szívesen játszott volna, vagy olvasott volna, amit megértek.
6. Nem értette, hogy ha a napközis tanító néni elfogadta, aláírta, akkor nekem miért nem felel meg egy-egy leírt feladat (csúnya volt, kapkodó).
Az, hogy akkor változtattunk és én bevállaltam az éjszakázást, hogy itthon írjon leckét lassan beérni látszik. Egyre jobban rá lehet bízni a dolgot. Jövőre egyedül fog haza járni, ezzel végre nem kell kétszer gyerekekért mennem, és amíg megírja a leckét megint tudok dolgozni, utána csak át kell néznünk.
Azt írtam, hogy nem csak a szülő hibája. A lányom osztályában is két gyerek "bukik" meg (elsőben nincs bukás, és csak a szülő beleegyezésével lehet évet ismételni). MIndkettő SNI-s. Az egyiket kisegítő iskolából helyezték át ide, lehet, hogy hiba volt.
Ha valaki elégséges szinten tud olvasni elsős korában az szerintem pont olyan, mintha nem tudna olvasni egyáltalán. Onnantól kezdve vége a dolognak. Ezen a szülő nem sokat tud segíteni. Egy átlag képességűt tud segíteni, hogy 4-es, vagy ötös legyen, mígy segítség nélkül mondjuk hármad lenne. Érted, amit mondani akarok?
Természetesen. Csak nem látsz bele abba, hogy milyen is az valójában, amikor a gyerekd iskolás.
Ez pont olyan, mint amikor gyerektelen emberek magyarázzák nekem, hogy hogyan is nem csinálom jól a dolgokat. Vagy az egy gyerekes ad tanácsokat a testvérek különböző problémáinak kezelésére. Lehet véleménye persze.
Hogy visszakanyarodjunk kicsit... valaki írta, hogy ha a gyerek megbukik elsőben, az nem a szülő felelőssége... Szerintem pedig nagyon is az (legalább annyira mint a pedagógusé...)
A helyzet az, hogy az amúgy sem túl jó képességű, nem túl lelkes tanítók kézhez kapják a rengeteg halmozottan problémás 6-7-8 évest, akikkel már addig sem tudott mit kezdeni sem óvónő, sem senki.
A szülő felelőssége kőkeményen, hogy milyenné válik a gyereke 6-7 éves korára, milyen "alapanyag" kerül be az iskolába. És persze lehet mutogatni az óvodára, hogy nem fejleszt, meg nem segít (egyébként tényleg nem, a bőrünkön tapasztaljuk) de a szülő dolga hogy foglalkozzon a gyerekével. És az a 6 éves, akinek nincsenek súlyos lemaradásai, akire otthon odafigyelnek, az egészen biztosan nem fog megbukni. Akinek értelmi problémái, részképessgé zavarai stb. vannak, azt meg egészen másként kell kezelni, de ott is a legnagyobb felelősség a szülőre hárul, segíti-e a gyerekét vagy sem.
Hát te lehet, hogy így látod.:-) 6-kor vacsi, utána fürdés, olvasás (mindenki természetesen külön mesét kér, és az olvasni tökéletesen tudónak is olvasunk), éneklés, kis záró beszélgetés, és lámpaoltás.
Próbálkoztunk év elején a szokásos 8-as fektetéssel, nem ment, mert egyre nehezebben ment a felkelés. Most évvégére már nagyon-nagyon nehezen ment. Nekem volt olyan ismerősöm, akinek a korábban délután már bőven nem alvó gyereke elsőban pár hónapig aludt délután is.
Én simán át tudnám aludni a nap felét, ha lehetne.:-)
A felsőoktatás igazodjon a munkaerő-piachoz. Ha ez a rugalmasság fokozását jelenti, akkor történjen az. Nem tudom hibáztatni a munkaerő-piacot azért, mert az oktatási rendszer képtelen reagálni a változásaira. Kb 10 éve látjuk, hogy nem kell évente egyetemenként 100 töri szakost képezni. Mégis folyamatosan ez ment. Természetes, hogy az idők változnak és nem az van, hogy elvégzel valamit, beülsz valahova és nyugdíjig ott hepajkodsz majd. De amikor már a kezdés előtt látszik, hogy arra nincs szükség és nem is azt akarja a gyerek, csak kell neki egy diploma, az gáz.
Azok is zavarnak engem is.
Szép és kellemes délutánt kívánok minden fórumozó társamnak!
Sziasztok!