Kötelező megkezdeni az iskolát, ha a kisfiam jövő augusztusban betölti a 6. életévét? (tudásbázis kérdés)

Én pl. éjszaka dolgoztam...

A másik: még mindig vannak helyek ahová lasszóval fogják az embereket, mégsem jönnek. Az egy más kérdés, hogy kevés a fizetés és nehéz a munka, de mégis munka és munkával keresett pénz lenne, mégsem kell... nálunk például folyamatosan ápoló, segédápoló, betegszállító és takarítónő hiány van. Amíg ezek az állások betöltetlenek, addig nem hiszem hogy van létjogosultsága annak amit írsz...

Na még egyszer:

Eddig itt rengeteg képzésben nem volt tandíj. Máshol meg van. Ezt jelenti az ingyenes képzés, hogy nem kell tandíjat fizetned. Ugyanis enni akkor is eszel, ha nem jársz egyetemre és akkor is kell laknod valahol. Nem értem, ezt miért számolod bele az egyetemi költségekbe.

Nem kötelező nappalira járni egyébként. Vagy ez is benne van valamelyik jogszabályban? Nem hiszem. Lehet járni levelezőre és több helyen még távoktatásra is (Bár ez itt sajna gyerekcipőben jár). Sokszor még olcsóbb is, mint a nappali.

Ez elvileg így van. De egy átlag családban mondjuk anyuka dolgozik 4.30-ig. Odaér a gyerekért 5-re, haza érnek 5.30-ra. Akkor már elég nehéz nekiállni gyakorolni.

Én mázlista vagyok, mert távmunkában dolgozom, így megengedhetem magamnak, hogy egy héten többször is 2-kor elhozzzam a lányom a suliból, és itthon csináluk meg a leckét, így pontosan látom, hogy mi ne megy esetleg és mit kell gyakorolni. De a szülők többsége nem tudja megtenni.

Aki elsőben megbukik, ott szerintem bármit tehetett volna a szülő, nem sikerült volna.

A felsőoktatással meg nem értek egyet. Pénz persze kellett korábban is. De én ellaktam a havi 3-5 e Ft-os koleszban, nem kellett tandíjat fizetni semmit. Most közgazdász, bölcsész, jogász stb. szakokon minimálisra csökkent a támogatott helyek száma, van olyan város, ahol egy sincs. Ez szerintetek jó így? Tudom, legyen mindenki mérnök. De ez egy hülye stratégia, most lehet, hogy az a "menő". De 10 év múlva? Nem tudjuk.

Én kutató vagyok, tehát a társadalmi-gazdasági problémákkal más szinten szembesülök. A mobilitás az egyes társadalmi rétegek között egyre jobban csökken. Az iskolarendszer nem segít, hanem ráerősít. Egyre inkább, egyre növekvő mértékben.

Hogyan követeled meg a tanulást, a tudást, ha a gyerek nem látja a világban, ahol él, hogy annak értéke van?

Persze nagyon elkanyarodtunk a témától. Én a hármas számú, május végi fiamat nem szeretném iskolába küldeni alig 6 évesen, ha ezt el tudom érni. Nem fog veszíteni semmit. Ellenben rengeteget nyerhet.

Mostanában olvastál gazdasági szaklapot, ahol más országokkal vetik össze hazánk jövedelem és megélhetési mutatói?

Ha igen, akkor láthatod az arányok eltolódását.

Nem tudom, hogy te melyik országban élsz, de itt ma Magyarországon, családot eltartó felnőtt embereknek képtelenek elhelyezkedni. Nem tudom, neked ez mond e valamit?

És itt is elmondom, hogy az ingyenes egyetemi képzés ámítás, a sok felmerülő költség mellett féléves tandíj, már csak egy kis plusz.

Nem tudom melyik egyetem, milyen karára jártál, de érdekes annak a nappali tagozatos hallgatónak a munka vállalása, akinek reggel 8-tól, kisebb megszakításokkal este 8-ig vannak előadásai.

Nem vitázni akarok, nem is szeretek, csupán egy téves elképzelést szeretnék eloszlatni az ingyenes egyetemi képzésről.

Igen, és más országban is laknak valahol meg esznek az egyetemi évek alatt és pluszban fizetnek tandíjat, amit itt eddig rengeteg esetben nem kellett.

Itt most csak a tandíjról volt szó természetesen.

Nem baj, azt már kiveséztük :))

Pedig ma egyébként sokan inkább éhenhalnak, de nem vállalnak olyan munkát, ami nem passzol a diplomájukhoz...utána meg természetesen a rendszer hibája az egész. Ki másé lenne, ugyebár. ;)

Elmondanám, hogy az egyetem nálunk sincs ingyen, noha mind két gyerekem államilag finanszírozott oktatásban részesült. Tandíjat ugyan nem fizettünk, de sok egyéb, közvetlenül az egyetemi képzéssel járó költség merül fel.

Gyakorlatilag ingünk-gatyánk ráment az egyetemi oktatásra.

Ilyenkor kéne a szülőnek magába szállni, hogy talán lekéne ülni a gyerekkel tanulni, ha már magától nem teszi.

Sokszor a szülő hibája ez a "leterheltség és a nehéz követelmény"

Én is olyan voltam, hogy amit kellett azt megcsináltam mindig, valahogy természetes volt hogy ez a dolgom megteszem és utána mehetek játszani, mondjuk szerencsére gyorsan tanulok így hamar meg volt:)

Ígí van :) Általában igaz, hogy az emberek jobban megbecsülik amiért fizetnek, épp itt az ideje... Semmi baj nem lesz ha kevesebb diplomás végez pl. média, meg kommunikáció szakon, és többen fognak hasznos dolgokat tanulni.

Nálunk majdnem mindenki diplomás a családban, úgy hogy sosem ez volt a cél, sosem ez volt az elvárás. Persze örültek hogy így lett, de ugyanígy örültek volna ha pl. valamilyen más szakmában találtom meg a helyemet. Kamasz fejjel éltem végig, hogy a több dilomás mérnök apám hogyan vált a rendszerváltásnak köszönhetően munkanélkülivé, és hogyan állt fel abból a helyzetből, hogyan rakta össze a semmiből azt az asztalosműhelyt amibe 70 évesen a mai napig dolgozik... nálunk becsülete van a kétkezi munkának is, és ha a gyerekem nem fog egyetemre vágyni, hát biztosan nem kényszerítem. Viszont most is, és mindig elvárom, hogy a képességeihez mérten a maximumot hozza ki magából, amihez nyilván minden segítséget meg is kap. Jól eltértünk a témától... :)

Hát ez az amit a szülőnek kellene megoldania. A tanító is megszakadhat, ha a szülő nem ül le a gyerekével, vagy nem ülteti le otthon, ha a gyerek ahhoz van szoktatva hogy semmi elvárás nincs vele szemben.

Az én gyerekkoromban, a mi családunkban fel sem merült, hogy ne csináljak meg valamit amit a tanár kért, vagy ne tanuljak meg valamit amit feladott. Kicsi koromtól kezdve elvárták, hogy a képességeimhez mérten a legjobban teljesítsek. Nem kaptam ki soha rossz jegyért, ha tudták hogy mindent megtettem érte, hogy jobb legyen. Viszont megkövetelték a tanulást, és igazuk volt.Ez egyértelműen a szülő felelőssége. Persze könnyebb tanulásra bírni egy gyereket ha a tanár olyan aki meghozza a gyerek kedvét hozzá...

Szerintem lassan itt is van. "Tiszta Amerika". Illetve Dél-Amerika...és ezt az összehasonlítást nem is ragoznám... :(

És bizony nem fog ártani sz oktatás színvonalának.

És ugyan milyen alapon fizettetik ki az adófizetőkkel azoknak a diplomáját, akik 2-esekkel, 6-7 év alatt nyomultak végig egy bölcsészkaron mondjuk? Ne már.

És talán rendeződik kicsit a helyzet a munkaerő-piaci kereslettel kapcsolatban is. Nem kell évente 2000 jogász, de kell több mérnök pl. És nem kell ennyi diplomás sem egy ekkora országban. Én nem várom el a gyerekeimtől sem a diplomát. Válasszon, amit akar, amivel boldog és abban legyen mindig naprakész, abban képezze magát. Ezt egyelőre szerintem elég bután csinálják a szülők. Inkább akarnak egy boldogtalan, munkanélküli diplomás gyereket, mint egy boldog, elégedett, de diploma nélküli asztalost mondjuk. Nem értem én ezt.

azért sokszor nem a tanárral és a színvonallal van a probléma..megjártam már 1-2 osztály és szakot én is, és hiába volt kökeményen tanítva, úgy ahogy azt kell, alig volt aki megtanulta, és nem azért mert nehéz, hanem mert lusta...

Nagyon sok gyerek lusta (persze van kivétel is),arra, hogy vegye a fáradtságot és leüljön elolvassa, és ezért nem tudja, a szülő meg sajnálja hogy mennyire nehéz a tananyag és mennyire le van terhelve.

Inkább megy csavarogni a haverral baráttal, a kicsik meg játszani, mint hogy megtanulja a leckét és utána induljon el.

Hangsúlyozom tudom, hogy vannak kivételek, de ők vannak kevesebben.

Az iskola akkor is ugyanolyan nehéz lesz ha a gyerek később kezdi az iskolát és nem biztos, hogy könnyebben veszi az akadályokat.

Eddig is így volt, nappali tagozaton az tanult, akinek volt pénze, ez nem újdonság. Az más kérdés, hogy honnét volt, volt akit a szülei el tudtak tartani addig amíg tanult, volt aki dolgozott mellette. Ez most sincs másképp, vagy eltartják, vagy dolgozik, vagy hitelt vesz fel. Régen sem volt ingyen a felsőoktatás, mégis aki szegény volt de jól teljesített, az akkor is tanulhatott, most is fog...

Így van, a világ megváltozott, de a hiba nem a "túlterhelés"-ben van. A szülők és az iskola is azt hiszi, a színvonaltalanság a könnyebb és egyben jobb út is. Amit írsz, az lenne a jó út, magas színvonalon oktatni, óvodás, kisikolás korban a lehető legtöbbet megtanítani a világról, hogy fogékony maradjon. Ez ma nincs így, akik tanítanak, azoknak a nagy része sajnos nem azért van ott ahol, mert ez a hivatása, ehhez ért legjobban... a mi korosztályunkból, gimnáziumi osztályainkból sokszor a leggyengébbek mentek pedagógusnak, nincs prezstizse a pályának, de így nem is lesz... szinte a tanár szakokra a legkönnyebb bejutni, a taítóképzésről már nem is beszélve... aki máshová nem került be, hát ment tanárnak. Most ők tanítják a mi gyerekeinket...

De bizony, azért IS ilyenek, mert nincsenek követelmények, és ezzel párhuzamosan nincs színvonal. Sem otthon a családokban, sem az iskolában. A kettőnek együtt kellene működnie, de már régen nem megy. Generációk nőnek fel úgy, hogy nincs egy könyv otthon, hogy már a szülő is sötét mint az éjszaka... Ha az iskola, és az a néhány igazi pedagógus aki még akad, nem tud ebből kiutat mutatni, a szülőnek magának kell megoldania, de ehhez nem az a jó út, hogy sajnáljuk a szegény gyereket aki túlterhelt...

Teljesíteni kell, csak nem úgy, ahogy az iskolarendszer elvárja. Olyan távol áll a mai magyar iskola a való élettől, hogy csak na...És hiába lesz a vágyálmod pl., hogy jogász legyél, ha nincs pénzed, akkor ma nem igazán lehetsz, csak ha van elég pénzed.

Az ötös, az nem kitűnő, hanem jeles. Kitúnő az, aki mindenből jeles.

Én a lányomban szeretném megtartani azt a mérhetetlen fogékonyságot az új dolgokra, a világra, ami most benne van még. Hogy akkor is élvezzen valamit, ami fontos, ha nem ötös belőle. Hogy ráérezzen arra, hogy miért kell neki matekot, vagy éneket tanulnia. Jobbat szeretnék neki, mint ami nekem volt. Persze túléltem én is ezt az egészet, de jobb lett volna nem így.

A világ megváltozott ezek körül a gyerekek körül, akik ma 6-7 évesek. Ezért nem lehet ahhoz hasonlítani, hogy mi volt a mi szüleink, vagy nagyszüleink időszakában. Nem azért ilyenek, mert nincsenek követelmények.