Fly lady program. Csinálja valaki? Milyen? Soha nincs rend otthon:( (beszélgetős fórum)

Sziasztok! Elég érdekes lett ez a topik :) De szerintem nem baj :)

A programról irnék főleg, hozzá egy kis háttér:

2,5 évesek a gyerekeim (ikrek, ami hárommal simán felér :) ), férjemmel mindketten dolgozunk, én vezető beosztásban. Még otthon voltam, amikor elkezdtem a fly lady-t. Via honlapján olvastam róla először, később feliratkoztam a flylady hirlevélre.

Ha nem is egy az egyben alkalmazom, sok dolog van, amit a topikinditónak is ajánlok.

1. ne akarj maximalista lenni!!! Ebbe belefér az is, hogy nem mindent Te csinálsz, megcsinálja a gyerek és az jól van úgy! Ne csináld utána!

2. 15 perc alatt sok mindent el tudsz végezni,többet, mint gondolnád! Használj stoppert, telefont, stb.

3. Minden este fényesitsd ki a mosogatót :) A flylady-nél ez az első szabály. Nem KELL elmosogatni (úgyis el fogsz), csak pakolj ki, shine és pakolj vissza.

4. A rutinok kialakitásához bizonyitottan 28 nap kell (lehet, h 30), ezt követően gondolkodás nélkül csinálod. Nézd meg via honlapját: urban-eve

Topikinditó! Ha valóban jól álltok anyagilag, ahogy irod, miért nem vesztek egy mosogatógépet??? Nem egy tétel szerintem. Én este bepakolom, elinditom, áttörlöm a pultot, a főzőlapot, az étkezőasztalt. Ha valamit a gyerekek széthagytak a nappaliban, összepakolom. Ez megvan 20 perc alatt fektetés után. Igy másnap a rendre jövünk haza, mert reggel csak összekészülünk és indulunk.

Van, hogy este beprogramozom a mosógépet, hogy akkor járjon le, amikor ébredünk, gyorsan kiteregetek, este pedig vasalhatom is. (sajnos szinte mindent vasalok) One load a day keeps the CHAOS away - ahogy a flylady mondja.

Ja, és amit már irtatok: szortirozás!!! De ne a padlásra! Illetve ne csak oda! Mi három csomagot csinálunk mindig: kuka, padlás (ezt igyekszem minimálisra fogni), teszvesz/ajándék.

Hozzáteszem, hogy hozzánk 2 hetente takaritónő jár , de emellett sokat takaritok, pakolok én is. Igenis lehet megbizható takaritónőt találni, miért ne lehetne??? Mi most külföldön vagyunk a férjemmel, és valakinek oda kell adni valamit a lakásból, felhivtam a hölgyet, aki szokott hozzánk járni, mivel csak neki van kulcsa a lakáshoz, hogy menjen már el hozzánk és adja oda.

Ja, a mi lakásunk sem 40nm!!! Sőt, garázs, terasz és kert is van!

Egyébként az én mániám a wc takaritás lett (gáz, mi? :) ) Mivel a fiúk már egyedül wc-znek, hajtják fel az ülőkét, fogdossák a csészét, ezért mindkét wc-t minden nap minimum egyszer áttörlöm eldobható törlőkendővel. Ez 10mp-nél többet nem vesz igénybe!

Még vmi: nem vagyok rendmániás, nem takaritok megállás nélkül, és ha bárki beesik hozzánk, általában rendet talál.

Bocs, h ilyen hosszú lett!

Mi igényeltük,és köszönik a gyerekek nagyszerű a kapcsolatuk az apjukkal is :D Ő az apjuk,és nem az anyjuk.Vagyis,az apa,a férfi szerepét tölti be a családban.Ami nem azt jelenti,hogy el lenne zárva a gyerekeitől,vagy ne venne részt az életükben.Persze félre lehet mindent magyarázni,de sok nő a nagy modern felfogásával már a férfiakra bízná a gyerekszülést meg a szoptatást is ha megoldható lenne.Én meg ezt tartom túlzásnak,rendellenesnek.

A világon máshol meg,meg tudja oldani az anya ha a gyerekeivel akar lenni gyes nélkül is.Amelyik meg nem akar,az lepasszolja bébiszitternek,vagy másnak.Én meg úgy gondolom a legtöbb amit adhatunk nekik,az pont a drága időnk,ami nagyon fontos mindig,de főleg az első években.

Kb 1 hete kezdtem, mert teljesen el vagyok havazva, a hétvégéket pedig szeretném a családdal tölteni, és nem a lakással.

Nem mondom, hogy sikerül úgy haladnom, ahogy eltervezem, de a valami még mindig sokkal jobb, mint a semmi. :)

Elkezdtem a programot, és nagyon jó!

Kis módosításokkal testre-szabtam, és ami a legfontosabb, hogy nincs az a "kergetnek, és nem érek a végére" érzésem.

Szerintem sem, ne aggódj. Én értem miről beszélsz, nekem van egy barátnőm, oda bármilyen váratlanul megyünk, mindig rend van, minden tip-top. Nem tudom hogy csinálja, egy közös barátnőnk úgy jellemezte, hogy aludni azért nem szeret nála, mert ő már úgy kel fel, hogy egy manöken hozzá képest szakadt. Pedig egy kedves tök egyszerű lány. De nála mindennek megvan a helye, pedig kicsi a lakás, szóval kreatív is, és pedáns is, egy kétéves mellett.

Na a lényeg, hogy én (és gondolom te is) a saját lakásomban szeretném magam jól érezni. Hogy ne azt érezzem, hogy mindig kosz és kupi van, és ha jön valaki, gyorsan ki kelljen takarítani, mert mit szól, hogy élünk. Most ezt olyan ciki leírni, de tudom, hogy más is van így ezzel. Elolvastam a fly lady-t és elkezdtem, és már most látszik a lakáson komolyan mondom. Mit nem értesz benne?

Amúgyis lányom van, aki sokkal jobban hasonlít az apjára felfogásban, hobbyk terén, ízlésben, mint rám. Ezt le kellett nyelnem.:)))

Én inkább intuitív vagyok, először cselekszem, utána gondolkodom, ők jól megtervezik minden lépésüket. Hogy úgy mondjam, excell-táblázatban élik az életüket.:)))

Alig volt hároméves a lányom, amikor sátoros-hátizsákos magashegyi túrára vitte az apja. És milyen büszke volt mindkettő! A mai napig örzöm a pici hátizsákot, pedig én "mindentkidobokaminemhasznos" típus vagyok.

Így van! Az én férjem is simán ellátta a lányunkat, ha a szükség úgy hozta, és nem hívott fel percenként, hogy hány fokosnak kell lennie a fürdővíznek. Nem is tehette volna, akkor még nem létezett mobil telefon. Földi sem volt minden háztartásban.

Én viszont hónapokat töltöttem az édesanyám ápolásával, sokszor csak akkor értem haza, mikor a gyerek már aludt, de mindig nyugodt voltam, hiszen az apjával volt a gyerekem...a gyerekünk...

Szerintem meg rossz a kérdés.

Nálunk a családban mindenki egyformán fontos, és a helyzet dönti el, hogy egy adott pillanatban kinek van prioritása.

Ok, hogy az első hetekben, hónapokban, a helyzetből adódóan a gyerek van/volt az első helyen, de ahogy telik az idő, ő is egyike lesz a család tagjainak, akinek meg kell értenie, hogy a többi családtagnak is megvannak a maga igényei, amelyek néha nem egyeznek az ő akaratával. És igen, néha fontosabbak, mint az ő elképzelései.

Ráadásul adódhatnak váratlan helyzetek, nekem pl volt egy muszáj műtétem, amikor a gyerek olyan 9 hónapos volt. És hála annak, hogy korábban is (másokhoz képest) sokat volt egyedül kettesben az apjával, teljesen nyugodt szívvel bíztam rá, pont elég volt a műtét miatt idegeskedni. Adódhatott volna olyan is, hogy a gyerek apja elveszíti közben az állását, nyilván a családipótlékból nem éltünk volna meg hárman, így, hogy én végig életben tartottam a cégemet, akkor sem lett volna gond, ha ez megtörténik.

És én például örülök neki, hogy a gyerekem apja pontosan tisztába van és volt vele mindig is, hogy mekkora ruhákat hord, miket eszik, hol tart a fejlődésben, és nagyon szeretem, hogy vannak közös kis titkaik, kalandjaik, szerintem ezek tök fontos dolgok, ahhoz, hogy ne legyen számára idegen a nemzője. Ráadásul most az hogy vette volna ki magát a gyerek előtt, ha én nem merem rábízni az apjára? Vagy mondjuk a bátyjaimra? Vagy a saját nagymamájára? Milyen emberi kapcsolatok azok, amikor az ember a saját, szeretett családjában nem bízik?

Én igazán nem láttam, hogy bárki szapult volna. És a lakásod rendezettségéért, végképp senki.

Neked nem tetszik a saját lakásod állapota, nem másnak. És nem is kell másnak tetszedjen, kizárólag neked, meg a családodnak.

Én a részemről fiatalabb koromban egyáltalán nem estem kétségbe, ha nem volt elmosva az edény, vagy bevetve az ágy. Most, hogy vénülök, nagyobb szükségem van a rendezett környezetre, de most már könnyebb, csak ketten vagyunk a férjemmel, könnyebb szinten tartani azt a rendet, amit igényelünk, viszont a nagyobb lélegzetű munkákhoz takarítónőt hívok. Nem igazán látom be, hogy miért kellene nekem ablakot mosnom például, ha utálom csinálni, és azt az időt hasznosabban is eltölthetem. És persze, meg tudom fizetni azt, aki megcsinálja helyettem.

Én mindig meglepődöm, hogy a mai anyukák ennyire semmibeveszik az apák szerepét a gyerekgondozásban, gyereknevelésben. Nemcsak, hogy semmibe veszik, hanem egyenesen kiszorítják őket a gyerek életéből.

Aztán nyílik a sok topik, hogy apu nem törődik a gyerekkel, és ha úgy adódik, simán lelép, nem kötődik a gyerekhez, nem is érdekli...

Ha utánanézel az európai kultúrkörben, ott a legjobbak a demográfiai mutatók, ott a legkiegyensúlyozottabbak a gyerekek, ott a legtartósabbak a házasságok, ahol apu részt vállal a gyereknevelésből, ahol természetes, hogy a gyereknevelési szabadság egy részét apu veszi ki.

Ezzel a felfogással igazán szerencsés vagy, hogy M.O.-on szültél, mert sehol a világon nincs lehetősége egy anyának, hogy 3 évig "ne adja ki a kezéből" a gyereket, és valahogy nem is igazán igénylik ezt máshol.

szerintem ebben a dologban annyi a kérdés, hogy magad tartod fontosabbnak vagy a gyerekeidet?

Én is mindig a gyereket helyezem magam elé...és nem tud semmilyen színház vagy barátnő olyan fontos lenni mint ő. Azelőtt más volt a fontos, de azért született hogy most ő legyen. Ha megnő, újra lehet barátnőzni.

Nézdd, én nem is mondtam, hogy idegileg fáradt vagy, én a fizikai fáradtságról beszéltem, hiszen te mondtad, hogy estére "hulla" vagy.

És mégsem vagy elégedett a teljesítményeddel.

Azért elég szemléletesen írtad le a mindennapjaidat, na én ezt nem volnék képes csinálni.

És a magadra fordított időt nem kimondottan arra értettem, hogy ellopsz az éjszakából néhány órát a testápolásra, hanem arra, hogy néha szeretnél a kezedbe venni egy könyvet, szeretnél más felnőtt emberekkel (barátokkal/barátnőkkel), egy jót beszélgetni, ahol nem kimondottan a gyereknevelés a téma, elmenni moziba, színházba, koncertre, vagy csak egyszerűen sétálni egyet, csak úgy, a magad örömére....

Bírom ezt a sok "tökéletes anyát".

Én inkább élnék a dzsuvában mintsem az egész napom a takarításról szóljon. Javaslom ezt a fórum indítónak is. A vacsorát pedig nem teszem az uram elé, hanem együtt kitaláljuk, hogy mit is együnk... Mindegyikünknek van heti 1-2 házon kívüli hobbi jellegű programja, ami feltölti amíg a másik vigyáz a gyerekekre.

köszi:), amúgy én vagyok a fórumindító

érdekes ezt már több egykétől hallottam, amit írtál...pl férjem is egyke és éppen ő akart nagycsaládot(sőt a 4.et is ő akarta..)szerintem pont amiatt, amit te is írtál. Ráadásul amikor 3éve meghalt az anyósom, pont ezt mondta, mennyire rossz, hogy egyedül van, lassan már csak mi vagyunk neki(apósom még él).

de ezen kár is vitatkozni, hogy az egyke vagy a nagycsalád a jobb-rosszabb, vagy a kis korkülönbség vagy a nagy...ugyanis mindegyik fajtából tudnánk + és - véleményt is találni, ez gyerekfüggő...nincs rá recept, mitől lesz vagy marad valaki jóban a tesójával felnőtt korában is, vagy csak gyűlölködés az egész életük..

az az igazság én is sajnálom szegény topicindítót...én sem vagyok benne biztos, hogy nála nagyobb a káosz mint másnál, esetleg lelkiismeretesebb...

Én becsülöm azt,a ki 4 gyereket nevel. A gyerekek egyszer felnőnek, rend lesz, de a nagy család megmarad. Nekem sincs tesóm, mindig hiányzott, főleg amióta felnőtt vagyok.

Én meg ettől a fajta hozzáállástól nem csak simán rosszul vagyok,hanem sokkal rosszabb véleményem van róla...Ha gyereket szülök,akkor felelősséggel,és minden oldalát vállalom a dolognak.Azt is,hogy kiesek a munkámból,mert szüksége van rám.

Ha nem tudom vagy akarom vállalni,akkor nem szülök.Te félremagyarázhatod,félreértheted,vagy tényleg nem értheted amit írok,attól a tények még tények maradnak.De felesleges tényleg a te fajtádnak ezt magyarázni,mert úgysem érted.

"Még azt sem, ha az apjára."

Pfff, no komment.

Nem szállsz velem vitába, de mégis :-)

Nem folytatom, mert pont olyan a hozzáállásod, amitől rosszul vagyok. Én nem vagyok és soha nem is voltam hajlandó arra, hogy kisajátítsam a gyerekemet, az apukája ugyanannyira szülője, mint én, és igen, már egész pici korában is voltak közös, fiús programjaik, ha azt mondod, hogy emiatt sérült lesz, akkor körbe röhöglek. De ezt nyilván nem tudom elmagyarázni egy magadfajta embernek.

Nem szállok ezügyben veled vitába,mindenki úgy oldja meg ahogy akarja.De az bizonyított tény,hogy minden gyereknek az anyjára van a legnagyobb szüksége az első időkben,főleg az első életévben nagyon fontos az ép testi-lelki fejlődéshez az anya közelsége,a megfelelő anya-gyerek kapcsolat kialakulásához,hogy vele legyen,ez alapozza meg a későbbi életét.Nem véletlenül nem a férfiak szülik a gyerekeket,habár sok modern nő már ezt is átruházná ha tehetné...

Én csak a magam nevében tudok beszélni mint anya,de meg is őrültem volna,ha csak 1 órára távol kellett volna lennem a pici babáimtól.Nem lett volna 1 perc nyugalmam sem.Nem is értem mások ezt hogy bírják ki,hogy a pár hetes hónapos gyereket már hosszabb időre másra hagyják.Még azt sem,ha az apjára.És nem azért mert ne tudná megfelelően gondozni,ellátni,vagy ne szeretné,hanem egyszerűen azért,mert belőlem bújtak ki,én vagyok az anyjuk,hozzám ragaszkodtak már a megszületésük után azonnal,az én hangomra,az én közelségemtől nyugodtak meg,én szoptattam Őket,nálam érezték magukat biztonságban.Az apának is más szerepe van a családban,a gyerekek körül mint az anyának.Bár tudom,a nagy modern felfogás szerint más nem így van,meg is lehet nézni sok családot,ahol felcserélődtek a szerepek,ahol él a fene nagy egyenjogúság:D Az enyémek más kezében nem is maradtak el sokáig,a kicsi(3 éves)még nem volt tőlem távol pár óránál többet.De legalább 2 éves korukig nem is akartam senkire hagyni Őket,és szerencsére nem is volt rá szükség.Tudom ez meg túlzásnak tűnik,de nekünk így volt jó.És így,hogy kialakult a teljes bizalom,jó anya-gyerek kapcsolat,nincsenek is gondok.A középső és a nagy is egy sírás nélkül beszoktak az oviba,soha meg nem fordult a fejükben,hogy amit mondok az nem úgy lenne,nem voltak félelmeik ,hogy otthagyom Őket,nem megyek értük,meg ilyesmik amitől a kisgyerekek félnek...stb.

A munkám során elég lelki sérült kisgyereket láttam már,nem szeretném ha az enyémeknek is gondjaik lettek volna.