Edukáció - iskola ma, és minden, ami ehhez kapcsolódhat (beszélgetős fórum)

Azt gondolom, hogy az etnikai problémák kérdését, és mondjuk egy ADHD-s gyereket eleve másként kellene látni. Nem azért, mert az egyik "rosszabb, mint a másik", csak más az ok, és más a működési, kezelési mechanizmus. Ma meg "problémaközpontú" a gondolkozás, csak azt látjuk, hogy ha gond van, attól szabaduljunk.

Csak ma nekem, holnap neked..

Már meséltem sokszor, de soha sem felejtem el azt a jelenetet, amkor lent a játszótéren találkoztam egy osztálytársammal. Együtt játszottunk. Ő egy bukott fiú volt, úgy került az osztályunkba. A tündér tanítónénink, szépen kezelte. Akkoriban divat volt, hogy felszóltunk anyukánknak, hogy felmegyek xy-hoz. Talán soha nem volt, hogy nem engedte volna. Ekkor talán lent is volt velem. Amikor kitaláltuk ezzel a Lacival, hogy felmennénk hozzá, és kértük anyámat, engedjen el, ő azt mondta, hogy játszhatunk együtt, de azért HOZZÁ fel nem mehetek. (Én tökéletes édes és jótanuló voltam.) Soha nem felejtem el Laci anyukájának a tekintetét. Nem álltam meg, amikor éppen a 4. gyerekemmel anyám fáradtan hazaért fejlesztésről, akkor elmeséltem neki ezt. Hát sóhajtott, hogy igen, az ember soha nem tudja, mit ér...

Az 5%-ot nem arra értettem, hogy 5% mozgás kell, hanem arra, hogy azzal önmagában nem kezeltünk semmit. Tehát mint speciális tennivaló, a mozgás ÖNMAGÁBAN nem kezelés, vagy fejlesztés. Persze, a normál suliban a szuper lányoméknál is kell a sok rohangálás, és nem csak a kötött edzés, hanem a "céltalan" hülyéskedés is. Persze. De ettől még tudatos szinten nem történt semmi, a konkrétan a beilleszkedést célozza.

4 gyerekem van, gondolod az enyémek nem jöttek még haza összerúgva, összeverve? Ezzel együtt soha nem írtam alá semmilyen petíciót, felmértem a helyzetet, hogy mit várhatok a másik féltől, és ha kellett, léptem. Amikor 15 megtermett hazánk fiával találtuk magunkat szemben, akik azért rugdosták össze a lányomat, mert ő zeneiskolás, tehát "jobb féle", akkor nyilván nem gondolkoztam sokáig, de nem is írogattam semmit.

Amikor viszont a megharapva jött haza az egyik a bölcsiből, és alá akarták íratni velem a szülők a petíciót, elküldtem őket a fenébe, és bekentem a gyerek hátát, és arra bíztattam, hogy játszon nyugodtan a harapós kisfiúval, legyen a barátja. Ennyi. 1 évig állta a bál, ráment 2 gondozónő állása, utána meg magától megoldódott a probléma, tök szelíd helyes kisfiú lett a meghurcolt kisgyerekből. Csak az anyjának lett egy pár ősz hajszála.

Az aspi fiamat is kapták el öten fiúk még a normál oviban, - és mert ő olyan kis furcsa idegesítő volt - teletömték a száját földdel, levéllel, bogyókkal. Az óvónők nem is tudtak róla, és a gyerekem sem mondta el, mástól tudom. Ekkor sem írogattam, hanem elvittem szegregáltba. És még csak nem is haragudtam, mert a felnőttek sem kezelték a "furcsa" fiamat sokkal különbül, miért is várunk a gyerekektől mást. Rá is mondtak olyat szülők, hogy teljesen idióta. Pedig annyi, hogy legfeljebb nem értettük, mit miért tesz. De egy kultúrember nem így fejezi ki magát. Javaslom az "érthetetlen, vagy a furcsa" kifejezést. Tényleg az volt.

Persze, hogy nem lehet hagyni, hogy bárkit bántsanak, és rendszeres fizikai bántalmazásnak legyen kitéve, ami egyoldalú. Csak te még valószínűleg nem láttál olyat, hogy egy speciális igényű gyereket, illetve az egész kis közösséget KEZELIK és akkor elenyésző esetben alakul ki egyáltalán konfliktushelyzet. Azért fordulhat elő bántalmazás, mert ott vannak hagyva a gyerekek magukra, és nincsenek megfelelően foglalkoztatva, vagy legalább állandóan értő módon felügyelve.

Az aspi fiam már iskolás, és ott bizony 10-12 ILYEN gyerek van egy osztályban. Már hogyne próbálkoznának ők is fizikai módszerekkel. De bizony profin kezelik.. Lehetséges.

Az említett ADHD-s kisfiú pedig 3 éve a fiam ovistársa, és a legjobb barátja is. Soha nem bántott senkit. No ez vajon hogy van?

Itt van a fórumtársunk, Trapiti. Ők is 3 óvodát fogyasztottak el itthon, ha jól tudom, és kint meg pár hét alatt minden ok volt. Hogy csinálják?

Tényleg én sem tudom, ezért kimennék, hogy megnézzem.

Engem egyébként nem kell különösebben győzködni, mert én pont a saját védelmünkben még a 99%-ig egészséges gyerekemet is szegregáltba vittem. Ezzel együtt mivel normál oviban 30-ból 10 súlyosan problémás, ezért egyértelműen nem a "problémák" kerülgetése lesz a jövő.

Muszáj lesz minden pedagógusnak alapból komoly gyógypedagógiai ismeretekkel rendelkeznie, talán a jövőben szét se válik ez teljesen. Nyilván valóan jóval kisebb csoportokban, más elvek mentén kell az oktatást, meg magát a tanulást elképzelni. Enélkül nem fog az egész működni, már most se működik.

És ezekből a furcsa gyerekekből pedig nagyon nagy százalékban kiemelkedő képességű ember lesz, nagyon gyűlnek a példák.

A szememben az első a saját férjem... De sorstársak gyerekei is már nőnek, bent vannak a Fazekasba, stb... Nagyfiúként, felnőttként ők többnyire a csendes, visszahúzódók, sőt öngyilkosságra sokkal hajlamosabbak, mert állandóan azt érezték, hogy ők nem jók, és erről sem nem tehetnek, sem nem értik igazán, miért.

Ugyanez van nálunk is az aspi fiamnál, szó szerint..

Csak nagyon néha érzem azt, hogy talán néha kicsit hülyítik egymást, és ez picit "lefelé" húzza őket, de ez 1 rossz a 100 jóhoz.

szerintem ezek a problémák mindig csak az adott csoport szintjén kezelhetők.

talán írtam már lentebb valahol, hogy a más gyereket, a gyerekek tették helyre pl a fiam osztályában. a gyerekek maguk kezelték a helyzetet. ok, kis skülső szülői segítséggel, amit értsd, itthon beszélgettünk a megoldási lehetőségekről, ők azt átadaptálták a saját szitujukra.

Vagyis, igen van aki nem tud mit kezdeni az ilyennek, de van amelyik gyerek meg tud. és ha csoportot képzünk, és csoportdinamika mentén kezdjük kezelni az ilyen szitukat, sokkal egyszerűbb lesz, és sokszor egy csomó megoldhatatlan helyzet megoldhatóvá válik.

itt jönne be a tanár felelőssége is, hogy hogyan kezeli a CSOPORTOT hogy találja meg az adott csoportra szabott megoldásokat. és igen ez nem egy két nap.

a másikban egyetértek, szerintem a gyerekeknek min 70% mozgásra van szükségük egy nap. de lehet evvel is alábecsültem.

Biztos vagyok benne, hogy nem 5% a gyerekeknek a szaladgalashoz valo szuksegletuk. Egyaltalan nem. Orak utan még nem treningre es beszelgetesekre van szukseguk, hanem friss levegore onfeled jatekra, hisz 45 percig alig tud megulni a feneken. Ez igen is fontos! Nem egy nap 1x lemenni fel orara az udvarra 8-16ig terjedo idointervallumban.

A masik. Teljesen kisarkitottad a mondanivalomat.

Tudom, hogy jo es hasznos dolgokrol beszelsz, de sokszor azt erzem, hogy nagyon szemellenzos vagy a "normal" gyerekekkel szemben (remelem ezt nem forgatod ki, nem tudtam mashogy megfogalmazni)

Nyilvan ertheto a hozzaallasod, hiszen van ilyen gyerkocod. De akkor legyen ertheto a masik fel is.

Nem, egyaltalan nem helyenvalo az, hogy az osztaly alkalmazkodjon egy agressziv gyerekhez, mert o "mas". Mert en ezt emeltem ki, persze te mar koritest tettel hozza, amirol egy szo nem volt. Mindenki a maga nemeben mas.

Peldaul vannak am olyan gyerekek is, akik nem utnek vissza, s csak azt erzekelik, hogy Pistike bantja es neki ezt el kell fogadnia, mert Pistike mas, neki segitsegre van szuksege, de neki ki segit? Akkor? Melyik gyereket segitsuk? Segitsem en, szulo? Jarjon a visszahuzodo gyerek pszichologushoz? Nekem mondtak elsoben, mikor csufoltak a fiam. Na azert hadd ne mar! (Megint mondom, ez csak egy pelda, nehogy azt vedd le belole, hogy a csufolodot el kell kuldeni)

Es mondtam, hogy nem volt szep dolog ahogy kifejezte magat az anyuka, de engedtessek meg nekem, hogy azt gondoljam, sulyosabb dolgok voltak ott a peticios esetben, mert ne mondja nekem senki azt, hogy egyetlen szulo sem tamogatta az eltavolitott kisfiu szuleit, ha nem volt komoly problema. Valoszinu ez agresszivitas volt, es pont ezert beszeltem errol (a szulo kifejezesebol is erre lehet kovetkezteni) nyilvan senki nem fogja hagyni hogy a gyerekenek barmi baja legyen akar fizikalisan, akar pszichesen ilyen alkalmazkodas miatt.

Igen, ha úgy vesszük, szegregált... deeeeeeeee az első héten megállapítottam, hogy itt nevelődnek a boldog gyerekek! :)

Kis létszám, odafigyelnek mindenkire, osztályon belül is differenciált az oktatás, szabad hibázni, rengeteg a dicséret. A szünet az szünet, lehet bokszolni (bokszzsákok vannak kitéve), lehet tollasozni...

A saját gyermekeim rendes iskolába jártak, ott meg kellett küzdenem nap mint nap a boldogságukért, ez most más... :)

Jól hangzik.

De ez is szegregált, akárhogy is nézzük..

Mi is ilyenbe járunk, jelenleg Magyarországon ezt látom csak járható útnak, a normálban nem megy..

De tény, hogy a svédeknél megcsinálják..

Az meg külön kérdés, hogy normális-e az, ami ma van, hogy a "verekedés", mint a fiúk ősi létformája annyira tilos..

Megvolt ennek játékos formája régen is, anno nem volt tilos a fiúknak a verekedés. Az oviban is verekedtek a fiúk, amíg nem volt kirívó durvaság, addig nem is volt ez gond. Meg voltak az olyan játékok, mint a kicsi a rakás, ami olyan átmeneti játék..

Szóval ma semmit sem lehet, és közben bolondulunk meg. Szerintem nem ez az úgy, hogy a reális szükségleteket, a normál, természetes hierarchiát ennyire a mi "mű" értékrendünkkel lenyomjuk kisgyermekkorban.

Szerintem nem jófelé megyünk, és kerülgetünk egy problémát. Doktor Bubó is megpróbálta pszichológiai alapon meggyógyítani a krokodil agresszióját, és növényevésre bíztatta, de ugyebár a siker.. Kicsit néha így érzem magam.

A tiltás helyett a mederben tartás lenne a cél, és a kicsit nagyobb vagányság. De ma itt Pesten ez egyelőre lehetetlen..

Csak aztán 12 éves korban van a csodálkozás, amikor a kicsit már lazább keretek között az elmúlt 10 év felgyűlt agressziója egyszerre tör ki.. Vagy B verzióként egyre több a depressziós gyerek..

A 31 fő nyilván sok. Bár a régi pedagógusok tudtak 40-50 gyereket is tanítani.. De jó, tudjuk...

Ezzel együtt nem tudom ezt elfogadni, mert lehet olyan feladatokat is adni, ahol az egyik segít a másiknak. Jó, ezt is tanulni kell. A fiaméknál most 3.-ra értek meg erre, de úgy hogy első óta ez a cél, és erre készítik fel őket. Szóval vannak módszerek, csak alkalmazni kéne..

A kitombolásra valóban szükség van, de az csak 5%-a a szükségleteknek. Annyi, de annyi olyan eszköz lenne, ami a normál gyereknek jó, a problémásnak meg létszükséglet.

A teljesség igénye nélkül: képes napirend, szünet megszervezése, önszervezés segítése, kettős értékelés (külön a tudást, és magatartást), tudatos szenzomotoros tréningek, feladatok, de ilyen, és egyre elterjedtebb a reggeli beszélgetőkör, és még 1000 féle van. Legyen egy külön "nyugi" szoba, és ha nem is minden osztálynak, de legyen minden iskolában pedagógiai asszisztens, aki "gyün, ha kell".

És felvilágosítás, érzékenyítés, és ebben példamutatás.

Ha mindezek 100%-osan megvannak, és még segítséggel is 3 gyereket agyonver valaki egy nap, akkor nyilván el lehet gondolkozni azon, hogy ott van-e a gyerek helye. De akkor sem megalázni kell, meg kigúnyolni, meg aláírást gyűjteni.

De egy középsúlyos gyereknek a fenti módszerek mellett nem is lesz se módja, se ereje súlyos kihágásokra. Ha csak úgy hagyjuk, meg rábízunk mindent a délutáni fejlesztőre, és várjuk a csodát, akkor nem fog semmi történni.

Ja és még egy fontos: a szuper normál gyerekek másodpercek alatt ráéreznek, hogy problémás társukat mivel lehet úgy felpaprikázni, akár egy kisujjmozdulattal, amitől ő rosszabbul lesz, és áll a bál.. Ez mindennapos, a tanárok tagadják, egészen pontosan észre sem veszik. Az amúgy is problémás gyereknek meg lehetetlenné teszi az életet, mert igen, meg fogja verni jó eséllyel a próbálkozót. Mondjam azt, hogy igaza van?

Azzal meg legyen minden szülő tisztában, hogy egy ilyen kirakás, meg kipöckölés az amúgy is nehéz helyzetben lévő, idegileg megtépázott szülőnek szinte biztosan egyet jelent munkahelye elvesztésével, házassága felbomlásával. Mert azt könnyű mondani, hogy nem itt a helye, de hogy hol van az a hely, ami meg az övé...

Nincs ilyen hely.

A gyógypedagógiai intézmények, a jó képességű, okos, de ADHD-s, vagy F84.50-es gyerekeket nem vállalja, vagy nem úgy, ahogy kellene - minket elküldtek - mert ők a tényleg fogyatékosokra vannak ráállva, ők ezekkel az "okos" gyerekekkel nem tudnak mit kezdeni..

Tehát nincs hova menni, nem úgy van ez, hogy sebaj, akkor egy sarokkal arrébb minden ok lesz, és mindenki happy lesz.

Ne csodálkozzon senki, he egyes szülők a végsőkig ragaszkodnak az életükhöz..

Ne haragudj, de ez azért ennél mélyebb és összetettebb probléma.

Tényleg ne vedd bántásnak, gondolkozz el rajta, de pont az általad képviselt hozzáállás okozza a legtöbb problémát, és emiatt vagyunk még mindig fényéveket lemaradva mondjuk a finn, vagy svéd rendszer mögött.

Ugyanis de, ha verekszik, és egyéb az ADHD-ból fokozottan adódó tünete van, még akkor is a többieknek kell hozzá alkalmazkodni. Nálunk boldogabb helyeken ez az, amit megértettek már.

Persze, nem úgy, hogy tesznek rá, és hagy verjen mindenkit. Nem, egyáltalán nem arról van szó. Hanem arról, hogy csoporton belül kapjon meg ő is, és a szülők is minden segítséget. Ehhez, hogy mik ezek a konkrét módszerek, ehhez bizony sokat kell tanulni, a tanárnak is, objektíve, és még a társaknak és a szüleinek is. Azt is el kell fogadni, hogy egy javulási, fejlesztési folyamat az nem egy hét. A nagyobb sérüléseket pedig, ha kell, akkor személyre szabott pedagógiai asszisztenssel meg kell akadályozni. És hinni kell abban, hogy lesz jobb, és mindig lesz jobb.

Nem arról beszélünk, amikor "egyéb okokból" problémás gyerekek lepnek el egy iskolát, tényleg a túlélésért kell küzdeni. Hanem arról, hogy egy problémából adódó tünetet nem kellene eleve úgy lereagálni, hogy akkor "ő a nem ide való".

Képzeld, ismerek olyan iskolát, óvódát, ahol már ezt megértették, és még fizetnek is "normál" gyerekek szülei, hogy ilyenbe járhassanak. És apuka szájából elhangzott, hogy a kislányom tudja, hogyha az autista kisfiú megüti, azt "nem úgy kell venni", és még abban is segítenek, hogy mit lehet, mit jó ilyen helyzetben tenni.

Aki olyan mértékben problémás, arra meg nem fogják ráírni az "együtt nevelhetőt", az már más tészta..

Csak bárkire könnyebb rámondani a "nem ide valót".

fúúú, na igen!!! én is így érzem, pont. hogy igen össze kéne gyúrni a módszereket, hogy legyen közoktatásban, az a többi spec választható, de ne kényszermenekülés...

abszolút!!

???

nem vehet részt tornaórán? ez teljesen jogellenes!

azon túl, hogy mekkora mocsokláda dolog :(

Na ilyen kellene a mi sulinkba is, talán nem egymást püfölnék.

Óraközi szünetekbe le se mehetnek az udvarra, egyszerűen nem tudják kitombolni magukat. Pedig nekik még ez kellene.

Nálunk meg pont az a probléma, hogy 31 fős osztályban nem tudnak differenciáltan tanítani, és így csomó gyerek unatkozik matek órán, mert a gyengébbekkel is muszáj foglalkozni.

És az unatkozás persze különböző rendbontásokat szül.

Azért én úgy gondolom, hogy a "hülye állat" (nagyon nem volt szép, hogy így fejezte ki magát, erre azért egyetlen gyerek sem szolgál rá úgy vélem)nem mindegy mit is takar.

Pl. ha verekszik, akkor nem a többinek kell alkalmazkodni hozzá.

Nálunk van egy tanuló, aki elég rossz, hogy úgy mondjam (a fiamat pl. múlt héten ököllel ütötte orrba és arcon)és döbbenten hallgattam most a szülőin, hogy az általam eddig egyik legjobbnak vélt, jól nevelt kisfiú már teljesen kezd kivetkőzni magából, ahogy ezzel a fiúval barátkozik.

Nevelt kisfiam, 10 éves ADHD-s. Focizik az iskolában, és bokszolni jár iskolán kívül. Nagyon ügyes mindkettőben. Le is fárad, és sikerélménye is van.

Az iskola gyógypedagógiai intézmény, 10 gyermek van egy osztályban, és osztályon belül is differenciálnak. Az iskolában szünetekben le lehet menni a tornaterembe, és hétfőn pl. bokszzsákok vannak kitéve, akkor lehet bokszolni, kedden tollaslabda... többi napot napot tudom.

Ez a hiper kisfiú Montessori suliba fog menni, kíváncsi leszek, hogy milyen lesz neki..

Jó dolgok vannak a Montessori módszerben, nekem kicsit az nem tetszik, hogy az olvasott mese, és ennek társai kérdése kicsit háttérbe szorul. Nem mint "tananyag", hanem mint az élet része.

Néha azt érzem, hogy össze kellene gyúrni 3-4 módszert, és csinálni egy olyat belőle, ami valamennyire mindenkinek elfogadható. Az lenne a "közoktatás". Ettől függetlenül legyenek ilyen-olyan sulik még, legyen Waldorf, stb.. Csak ne oda meneküljenek az emberek, hanem az válassza azt, aki oda való.. Meg a másikat is az, aki meg amoda.. De aki marad a közoktatásban, legalább ne tegyék tönkre.

Szóval el bírom képzelni személyesen is milyen amikor még látványosan is kilóg valaki.

Iszonyatos előítéletes és szegregációpárti a mai magyar társadalom.

Kicsiben és nagyban is kb kasztosít mindenki szinte.

Ezen pont az oktatás tudna enyhíteni, de jelenleg inkább ráerősít sajnos :(

Hát én reálos vagyok. Munkám is az... nekem tanácsolták ha nem akarok a gyerekeknek rosszat akkor ne valljuk be a munkám , és ezt tanítsam meg a gyerekeknek is.... ááá.... komolyan vicc... persze a gyerekek büszkék rám is apjukra is így az eredmény 20 ból 19 szülő kb úgy kezel minket mintha mit tudom én két fejünk lenne és fertőznénk :))) .....

Amúgy emberi hülyeségre példa: amikor a fiam született a férjem netes hálózatokat szerelt. Na ezt nem bírta egyik védőnő se feldolgozni sehogy így azt írták be végül a kiskönyvbe apuka munkahelyéhez: internet :)))) na valahol itt indul a rendszer már születés előtt. És utána se nagyon javul...

Van egy ADHD-s kisfiú. Általában nem javasolják a nagyon sok sportot az ADHD-seknek, - már nem a tesiórát, hanem azon túl - mert inkább a nyugtatás a fontos. Meg el sem szokták őket vállalni az edzők. De ez sem törvény. Szóval ez a kisfiú tornászik, és már igazolt versenyző. Az edzője kihívásnak tekintette, hogy foglalkozzon vele. Ez az élete, komoly tehetségnek tartják...

Ennyi..

Majd 8-10 év múlva az olimpián talán érdemes lehet figyelni. Őszintén remélem, hogy így lesz. Egyébként csoda ez a kisfiú is, nagyon szerethető.

Épp ma volt szülői. Nem szoktunk panaszkodni, de valahogy most mindenki elmesélte - már így több év nyugi után - hogy anno a "normál" intézményekből hogy raktak ki "minket", a szülők petícióiról, a kínlódásról, az érzékenyítő tréningekről, és azok kudarcáról..

Ez utóbbiról: anyuka kérdezi ennek a tornász kisfiúnak az anyukáját: "miért ilyen hülye állat a fiad?". Erre ő szervezett egy érzékenyítő tréninget, ahol szakemberek elmondták, hogy miért.. Erre meg az volt a válasz, hogy ja, ha ez a baja, akkor meg azért nem ide való, akkor azért vigye el. Mert nem 14 fog egyhez alkalmazkodni... Pedig a sokat emlegetett svéd, meg finn iskolában pont, hogy de, a 14 alkalmazkodik az egyhez. Persze nem elvtelenül, hanem szükség szerint.

No ezért nem lesz ebben az országban változás. Vagy legalábbis nagyon lassan. Mert ezen anyuka által indított petíciót 95% aláírta...

nem a vitatkozás maga érdekel, hanem a okféle nézőpont. talán ismered azt a képet, amin egy henger van... az egyik vetülete egy kör a másik egy négyzet... ki ezt ki azt lát belőle... de az attól ég egy henger ha az egészet nézzük!!!

na én az oktatással is gy vagyok.

nem azt mondom, hogy nem kell a finommotorika, hanem hogy azt sokféleképp lehet fejleszteni, nincs értelme kínozni a gyerekeket, amikor több ód van. erre írtam a zongorát. nem mindenki szeret vagy bír tehetséggel rajzolni, attól még elfirkálgat persze, de nem fejlődik vele annyit. de ott van pl a zene. zongora, hegedű , bármi. ugyanazt a finommotorikát fejleszti.... És elég sok területtel így van. olvasni is sok dolgon meg lehet tnulni értően ráadásul... sorolhatnám a példákat.

mert az ott igazából nem egy kör, nem egy négyzet, nem síkban vagyunk, hanem térben és henger.

és nem nem a szülő oldaláról nézem. ;) onnan nem is érdemes, nekem csak két saját gyerekem van. az nem lenne egy nagy merítés. :)

Ha már felvetetted, hogy hogy lehet(ne) elkerülni a fórumon a konfliktusokat, illik válaszolnom...

Szerintem nem helyes elkerülni a fórumokon se a konfliktusokat. A fórumozás célja és értelme veszik el így.

Mint afféle "régivágású" azt is nehezen tudom elképzelni, hogy ha valaki szól hozzám, annak ne válaszoljak.

Itt most másról van szó.

Rá kellett jönnöm - és ebben Laguna sokat segített -, hogy fújhatom én a magam nótáját hajnalhasadtáig, a ti körülményeitekbe nemigazán vagyok képes beleélni magam.

Például: papírtankönyv kontra monitoron olvasott szöveg, illetve ilyenről nyomtatott papírhalmaz.

Vagy finommozgások fejlesztése céljából való rajzolgatás az óvodában kontra zongorázás mint mozgásfejlesztés.

Folytassam?

Nem folytatom.

A lényeg a lényeg: az az érzésem támadt, hogy Lagúnát jobban érdekli a vitatkozás maga, mint az, hogy esetleg érdemes lenne elgondolkodni afölött, amit az a másik mond. Jószéndékkal. Vagy esetleg azért, mert kapisgálja picit a dolgokat.

Ez pedig a számomra egy kellemetlen és érthetetlen helyzet, amiben nem kívánok megmaradni.

Sajnálom.

Egy pillanatig sem gondoltam, és most se gondolom, hogy Lagúna nem egy szeretnivaló, kedves teremtés.

Biztos vagyok benne, hogy ő egy szeretnivaló, kedves teremtés!

És Te is, Józsi is azok vagytok, biztos vagyok benne.

Jó volt Veletek lenni, s a fórumozástokat - csendben - továbbra is figyelem.

Minden jót!

szerintem is.... de azért majd úgyis a gyerek kap büntetést, hogy miért van fölös energiája...

de vajon miért csinálják ezt?? mi lehet benne a logika ilyenkor a tanítók fejében?? kérdeztem már tanítót is, de azok akik élnek evvel a dolgokkal, azok nem hajlandók válaszolni, max annyit, te nem vagy tanító, fogalmad sincs, és otthagynak...

arról mi a vélemény, hogy alsóban a mozgós gyerekeknek az a büntetés, hogy nem tesizhetnek?

Én ezt kisiskolás korom óta nem bírom felfogni, mi ebben a logika... és a mai napig dívik a dolog...

[link]

itt egy mozaikos link, így néz ki. sokszor simán libriben, stb is lehet kapni.

megpróbálok másik fajtát is keresni még esetleg.