Edukáció - iskola ma, és minden, ami ehhez kapcsolódhat (beszélgetős fórum)

ok, de ha ezt közlöd a tanítóval, akkor hisztériás rohamban tör ki 5 ből 4. Hogy kedves anyuka, apuka, ez nem így van, mit kezdjek én a gyerekkel órán, ha maguk ilyennek olyannak nevelik....

A gyerek ellentmondott órán... kérdés: miben... hát egy feladatnál kijavította amit a táblára írtam... oh. És volt hiba a táblára írtakban? igen volt, de nem erről van szó, a gyereke ellentmondott , kérem otthon ezt oldják meg, hogy többet ilyen ne forduljon elő...

ááááá :D :D És akkor az ember rájön, hogy a tanító, egy végtelenül összetört személyiség, aki a saját dolgaiban se rendelkezik a minimális pszichológiai eszközökkel. És akkor miért várnánk, hogy tudja kezelni az ilyen helyzeteket órán.

És akkor az ember rájön, nem, a tanító ennyire nem az ő dolga. ebben nem tud az ember vitázni. Ki tud állni a gyerekéért, jelezni tudja, hogy adott helyzetben mit gondol helyesnek, hogy igen, ha a gyerek nem zavarta az órát, csak tanult, akkor nem nem fogja neki azt mondani, hogy egy hibát észrevenni bűn.

otthon pedig tudja , hogy a gyerek az ő dolga, És a saját gyerekének ő maga a minta adott esetben. A kérdésekre válaszolni, Nem terelni, ha kényelmetlen dolog történt. És nem , nem azt hazudni, hogy minden szép és jó, és fogadja el, és maradjon csendben mindenáron. Hanem megtanítani a megfelelő formákra, hogy udvarias maradjon, hogy ne gyűjtse a feszültséget, hogy merjen kiállni az igazáért, de tudnia kell, hogy mindenkinek más kezelési dolgai vannak. Nem kell szeretnie lehetetlen helyzeteket, lehet dühös, de ne legyen megalázó lehetőleg másokkal. hogy mások hibáit, sokszor nekünk kell kezelni, ha mások nem tudják.

az egész olyan mint a közlekedés. Lehet hogy vannak szabályok, de ha a másik közlekedő nem tartja be, és én csak a szabályokat szajkózom, akkor ottmaradok az úton. Szóval igenis, figyelni kell másokra.....

Na szóval az egész igazából nehéz ügy. igen. De mi tanulhatunk, fejlődhetünk.

de akik olyan helyzetből jönnek, hogy nincs egy stabil család, vagy egy stabil ember mögötte, nincs kit mintakánt kövessen. a suli tudná ezt max megadni... na ővelük mi lesz? ha ennyire instabil, minimális pszichológia, pedagógiai eszközök híján lévő emberek vannak a pályán?

na engem ilyenek zavarnak alsóban... a tananyag ehhez képest mellékes, hogy betörés, hibáztatás, stb folyik. És sok gyerek magára veszi. És nincs hol megeméssze, átfordítsa, tanuljon belőle... csak gyűlik... És a sok dolog összeadódik, és felsőben már a nem problémásak is problémásak lesznek sokszor, középiskolákban meg már extrán családi háttér szerint rétegződnek így a gyerekek. Nem pénz mentén, stabilitás mentén.

Abnormálisan túlzásba van ma víve ez a "gyerekért való felelősség".

1. Nem vesszük észre, hogy ezzel neveljük őket tutyimutyinak. (Vagy legalábbis szeretné az iskola...)

2. Nem, nem vagyok a gyerekem minden tettéért felelős, ő születésétől fogva egy külön személyiség. Nem, nem minden rosszat otthon lát, és van olyan tulajdonsága már kicsi korban, ami tőlünk távol áll. Az más kérdés, hogy jogilag én vagyok a felelős, de pl. az oviban történtekért ez már megint kérdőjeles...

Ezeket már én is lazán veszem, nem érdekel.. Aláírom.

Anyám mesélte, hogy volt egy osztálytársa, már nagyobb korukban, akit valami - valószínleg politikai okokból - izélgettek. Csomó beírást kapott. Az apja meg könyvkötő volt, és fűzött az ellenőrzőjébe még lapokat.. Hagy írjanak, amit akarnak...

Ez teljesen ok. Én is így gondolom. Ebben az esetben nem alkalmazkodtam volna az 1-hez.

Nálunk sokkal inkább "orvosi" a téma. ADHD-s, auti gyerekekről van szó.

Nem nyomkodni vinnék be, itt nem erről van szó, nem is lehet elővenni máskor, egy héten egy napról lett volna szó, ezen oldanának meg különböző feladatokat, nincs ezzel semmi gond szerintem.

Egyébként csoportmunkában dolgoznak sokszor, úgyis megoldották volna, ha valakinek nincs, vagy otthon felejti, bármi, de mivel ez a szülő ez ellen is tiltakozott, így ez nem lett.

Tán azért ebből is látszik, hogy senki nem gondolja evidensnek, hogy lennie kell mindenkinek, a pedagógus azért érti a dolgát, mert megmondta, ha egy valaki is ellenzi, akkor nem lesz behozva. Tehát a 30 most alkalmazkodott az 1-hez :D Ez egy lehetőség volt, nem kötelező! Pedig szerintem jó ötlet volt, és nem kétlem, hogy a gyerekek hasznára is vált volna.

Nem kell pedagógusi unszolásra venni tabletet, viszont ésszerű kereteken belül mindent lehet és kell is használni a mai világban.

Jó nyilván én a gyerekem kicsi korában sem bírtam az olyanokat, hogy a gyerek csak és kizárólag kölesgolyót rágcsáljon, mert minden más árt.......ez egy hasonlat volt.Igen, hajlamosak nagyon sokan átesni a ló túlsó oldalára, hol így, hol úgy.

Erre tegnap olvasom, hogy a hót' egészséges chia mag is már úgyszólván sz@r. Semmi se jó, komolyan :DDDD

Csak én meg azt gondolom, hogy az, hogy beviszik, és nyomkodják, az nem a korral haladás. Az lenne az, ha sokminden az oktatásban azon zajlana, tehát nem játék, hanem eszköz lenne, amit ha akarok a kezembe veszem, ha nem, leteszem. És nem az énem másik fele...

Az viszont bizony nagy gond, hogy azért nem olyan evidens, hogy az csak úgy van... Nálunk is a 3 fiú kapott egyet, és igen, pedagógusi unszolásra jóformán..

"És nem állna görcs a gyomromban mindig, hogy ÉN mit felejtettem el, vagy csináltam rosszul. Olyan, mintha még mindig én járnék iskolába."

Hát ezzel mondasz valamit.... épp a félévi dogák előtt mondtam a páromnak, hogy annyira elegem van már magamból, (mert szerintem erről igazán én tehetek)mert ilyenkor mindig jobban stresszelek, de nagyon. Hogy jaj, biztos hogy mindent gyakoroltunk, ha nem gyakoroltunk éppen, akkor az is elég lesz-e, stb... szóval nekem meg magamon kéne dolgoznom valahogy ez ügyben, de nem tudom hogyan.

Most éppen nagy levelezés folyik a szülői levlistán a tablet bevivésről..

Páran beviszik, elvileg lehet, ugyanakkor nincs mindenkinek, és a kis autista, ADHD-s gyerekek között durva konfliktusokhoz vezet.

A tanárok azt mondják, kezelik ezeket - egyébként tényleg mindent megtesznek - de mégis olyan kicsit felesleges konfliktusforrásnak tűnik.

Én annyit javasoltam, hogy az igény az ok, csak akkor inkább legyen szervezett informatikai elfoglaltság ehelyett, vagy oktatóprogramok, amit mindenki elér, vagy valami olyan, amivel lazán, de tanulnak is.... Kíváncsi vagyok..

Igen, nagyon elgondolkodtató, jó gondolatok.

Ezzel együtt az is téves megközelítés, hogy a szülőnek nem lenne ugyanúgy szinte ugyanennyi dolga. Mert nem arról szólna ez, hogy nekünk nincs semmi dolgunk, és akkor vagy a pénzt hajtjuk helyette, vagy a face-t nyomkodjuk.

Csak éppen arról lenne szó, hogy a görcsös hétvégi töri és természetismeret-könyv markolászás helyett talán kijutnánk a Füvészkertre, vagy a Tiszapartra, vagy a múzeumba, vagy lenne 3 óránk, mire ők paníroznak be minden apró husidarabot, vagy kinek éppen mi van soron..

És nem állna görcs a gyomromban mindig, hogy ÉN mit felejtettem el, vagy csináltam rosszul. Olyan, mintha még mindig én járnék iskolába.

Nagyon erdekes cikk, koszi hogy megosztottad!

Kar, hogy ezeket "ott fent" nem olvassak... mennyire mas vilag, igy olvasva is, hát még testkozelben mennyire mas lehet...

[link]

ez is szimpatikus... mondjuk itthon én is így csinálom. és napi szinten látszik is az eredmény. itthon és az iskolán kívüli életben...

igen... sokan kikérővel elkérik a ygerekt inkább...

illetve én azért tudok sulit, ahol mint az 5 napot a tvaszi szünethez adják igazgatói rendelkezésben. és így másfél hét szabad minimum mminden évben

Hát idén sem túlozzák el a tavaszi szünetet.

Annyira de annyira kellene tavasszal is egy hosszabb szünet a gyerekeknek. Az ősz még egész tűrhető, de tavasszal 1-1 nap kivételével egyben kell lehúzni az 5,5 hónapot. Pedig ekkor van a sok betegség, az amúgy is gyengébb immunrendszer és általános állapot.

Meg amúgy is tavasz van/lesz...

Az alapok jelenleg hianyoznak a rendszerbol... keves kivetelnek jut.

Amit irtam szamolas masolas magolas vonalon mozognak az alsos tanitok 70% ban. Ebbol neg semmifeke tenyleges tudas nem szuletik. Csak elmegy az ido

Nekem három tanítom volt az alsos 4 ev alatt. Ebbol egy minosithetetlenul pocsek. Na o ket evet volt folyamatosan... annyi haszna volt, hogy most tudok mit kezdeni a fiam hasonlo tanitojaval.

Na ezt a tanitot gyerekkent se tiszteltem. Es ne is varta el senki a csaladban hogy tiszteljem. Hal az egnek.

Szerintem aki tud. Es szakmajaban ott van azt konnyu tisztelni .

A jelenlegi tiszteletlenseg azert van mert hianyzik a tudas amit tiszteljenek... ennyire egyszeru.

Azért, mert ez külön témának is jó:

Nekem az volt halálom, amikor valamit csak "érintőlegesen" akartak megtanítani. Akárhol. Azzal mindig az volt, hogy az alapokat nem tudtam, nem tudtam rendszerben átgondolni. Meg ugyan kevesebbet adtak le, de számonkérésnél mindig feltételezték, hogy az alapokat is tudjuk..

Ismerős az érzés?

Gratula édesapádnak!

Bár ehhez alany is kell, én gyárilag vagyok ilyen, az a bizonyos 25%-típusú. Az öcsém nem ilyen, sok szempontból ő lazább is, de mégis vannak benne görcsök.

Talán nem is csak a suli miatt, annak inkább családi okai vannak. De ezek olyan dolgok, amiket a 80-as, 90-es években még nem kezeltek megfelelően, és sajnos anyámék sem tudták akkor, mi lenne a jó, pedig próbálkoztak, az tény. Azóta egyébként csomót változtak mutterék, jó irányba.

Össze úgy foglalnám, hogy ma egyre kevesebb ember tud már megfelelni azoknak a "társadalmi elvárásoknak", amiket szépen az évezredek alatt felhalmoztunk. Nem tudom, hogy ilyen tágabb értelemben mi lesz a jövőben.. Persze ennek részkérdése az oktatás is.

Ezzel együtt drága apám mára már tényleg nagyon laza lett, ma eljött és vezettünk. Isteni volt vele menni, mert bár vaj-szívű, de a 40 évvel ezelőtti oktató vére még mindig megvan, és nagyon szelíden, de határozottan tud szólni, én meg csinálom. De ugyanakkor ő nem akar "oktatni", nem szíd, ha kimarad egy index, vagy valami, akkor nem késztet arra, hogy utána lelkifurdalásosan, vagy ijedten kapkodjak, hanem annyit mond, hogy "nem számít, ne foglalkozzak semmivel". És ezt valahogy úgy tudja mondani, hogy nem linkeskedni kezdek, csak megnyugszom...

Bár ő annak idején is sokszor inkább visszafogott volna, csak valahogy ők olyan "rendes átlagos" ember voltak, tehát amit kellett, azt csináltuk. Meg a tanítók tisztelete nekik még nagyon megvolt. Bár azt gondolom, hogy azért nem is véletlenül.

Anyám egy pici faluban járt iskolába, bár nem messze Pesttől. Nemrég tudta meg, hogy akik őt tanították, legalábbis sokan, a háború előtti értelmiség száműzöttjei voltak, akiket már Pesten nem engedtek tanítani. Tehát neki szerencséje volt, és nagyon-nagyon szerette is az iskolát. Ott minden szem narancsból jutott az utolsó cigánygyereknek, és a legszegényebb kislányt elengedték korábban, amikor ment cseresznyét szedni, hogy összegyűjtse a pénzt a közös táborra... Valahogy emberek voltak. Nekem igazából már ennyi is elég lenne.

A puskázással nálam az volt a helyzet, hogy hamarabb megtanultam, mint puskát írtam volna. Nekem az volt a fárasztó. De ez tényleg egy adottság volt, és nem okosság, vagy ilyesmi. A számítógépnél sem baj, ha nagy a memória, de nem alapfeltétel.. :-)

Ezzel együtt nagyon irigyeltem, akik tudtak lazák lenni. Akik tudtak kettesre vizsgázni. Nekem életemben sohase sikerült. Nagyon ritkán volt, amit egyáltalán nem tudtam az egyetemen (épületfizika 1), de akkor meg is buktam. Ha viszont kicsit tanultam, akkor már 3-as legalább lett.. Az épületfizikát meg az alapjaitól meg kellett tanulni.. Ja, erről is eszembe jut valami, de azt a következőbe írom..

én jótanuló voltam , de végül 2 egyetemet is otthagytam, nem BmW ben ülök (mondjuk ha lenne annyi feleslegem is volvom lenne vagy lexusom :) )

de bennem nincsenek ilyen görcsök. viszont engem apám nagyon tudatosan első pillanattól arra nevelt, hogy a suli nem számít. ha elrontom kijavítom. próbálkozni kell. nem az a lényeg mennyim van , hanem hogy azt csinálhassam amit szeretek. Ha valamit csinálni akarok, ne mások ítéletétől tegyem függővé, hanem váljak benne profivá, meglesz a jutalma.

És ha belegondolsz ez így működik is.

Persze voltak hullámvölgyeim, mikor gimiben épp annyira tojtam mindenre, hogy ráírtam magamnak a karót a kémiadogára , utána hogy nem tanultam, aztán inkább kimentem a folyosóra olvasni :D :D Aztán persze egyetemen kellett a kémia, és megtanultam, mikor tényleg kellett, és szépen levizsgáztam belőle.

hja, és én pl nem éreztem sose csalásnak a puskázást. Meg átverésnek. Olyan volt a rendszer mindig is, hogy vagy feláldoztad az életed egy részét, vagy az egészet, vagy írtál puskát. nyilván ha az ember nem tud semmit, hiába a puska, tanulást nem váltja ki, csak a magolnivalót harmadolja le. az meg már bőven jó.

mert én pl sose éreztem magam lexikonnak, arra ott a könyvtár, mondjuk otthon is rengeteg könyvünk volt, bárminek utánanézhettem, nem is éreztem azt, hogy csak az a tudás, ami bevésve a fejembe, a köynvek tartalmát, aminek utána tudok nézni is a magaménak éreztem.

Nálam ez a háttere, amiért vacaknak tartom a rége, meg a mostani rendszert is. ami gyakorlatilag a régi, mégkontraszelektáltabb tanítókkal. És itt van az egész lényeg. annyira minősíthetetlen az alsónk min 70% a, annyira számolás-másolás-magolás vonalon mozognak a tanítók, hogy csak azok a gyerekek úszhatják meg, akiknek a szüle valami totál mást képviselnek, és otthon megtanulhatnak tanulni. Mert a suliban lelkesen bement, nem lelkesen bement, ilyen hátterű , olyan hátterű, tökmindegy. egyenlően kiírtják a tanulás képességét evvel a számolás-másolás-magolás baromsággal.

de nagyon nehéz széllel szemben. Most szülőként látom, milyen nehéz volt apámnak. (anyu nem foglalkozott a sulival... felnőttként is mondta, hogy ő egy félévig küzdött, aztán 100% ban apámra hagyta a dolgot)

szóval lehet így is. De BMv ehhez se jár :) Bár lehetséges, ha az anyagi javak halmozása lett volna a cél, járna. Boldog pillanatok viszont járnak:)

Jól elbeszélgetek magammal..

Igen, sajnos mi is egy sérült generáció vagyunk. Nagyon sérültek, akkor is, ha még "jók voltunk" és "tettük a dolgunkat". Tönkre is mentünk bele.

Nem, nem a sok munkával van a baj, hanem azzal, hogy valahogy nem jó vödörbe ömlik az a munka, és nincs sehogy látszatja.

Az öcsém most volt nálam, hogy megnézze, milyen az az autocad program. Őneki nem ez a szakmája, de most kapott egy olyan álláslehetőséget, ahol egy mérnökirodában a mérnököknek kellene segíteni, terveket kezelni, hajtani, nyomtatni, stb.. 30-as fiatalember az öcsém, de azt érzem, hogy már mindentől fél, mert ő nem sikeres, nem találja a helyét. Pedig nagy gáz nincs vele, csak ő pont nagyon elsikkadt a mai rendszerben. Közepes, inkább jó tanuló volt, de soha semmiben sem lelkes igazán. Egyrészt nagyon rossz volt neki, hogy volt egy jótanuló, "tökéletes" nővére, ezt nem kezelték, másrészt meg a józan eszét sohasem hagyták érvényesülni. Persze, mindenre lehet mondani, hogy az "ő hibája is", és van is benne nem kevés igazság, de a mai Magyarországon ma se tudom, hogy miképpen lehetett volna jobban nevelni őt.

De itt vagyok magam is, nem kell a szomszédba menni problémáért. Én nagyon jó tanuló voltam, meg jól is kommunikáltam, mára mégis ugyanott tartok, hogy mindentől félek, iszonyat kisebbségi érzésem van, és egészségtelenül maximalista vagyok. Most az autóvezetéssel szenvedek, mert félek, hogy jaj, mi lesz, ha valakit akadályozok a bénaságommal.. És jön a sírógörcs.. Nagyon gáz. Inkább lettem volna 3-as tanuló, és lazán ülnék be a BMW-be.:-)

Nem jól állunk valahogy a dolgokhoz sajnos.

A kommentekből:

"A gyerekek alapvetően kíváncsiak, érdeklődők, és akarnak tanulni. Az oktatási rendszer csinál belőlük viselkedésproblémás szörnyet, mi meg hagyjuk. Valamiért az a rögeszménk, hogy ha nekünk rossz volt legyen nekik is, valamiért ragaszkodunk a kínlódva/fogcsikorgatva tanuláshoz. Mert “mi is kibírtuk, ember lett belőlünk”. Nem lett. Ez egy mentálisan sérült ország, ahol a felnőttek többsége is problémákkal küzd, nehezen boldogul, nem tud alkalmazkodni a jelenkor követelményeihez. Nem látom be, miért kellene ezt művelni a gyerekeinkkel is?"

Hát valahogy így...

De tény, hogy nagyon erős érzés a "ha mi is kibírtuk.." Nálam is megvan..

Nem, senki sem mondta, hogy befektetett energiára, munkára nincs szükség a tudáshoz. Csak az a fránya hogyan...

Meg a kevesebb több...

Meg az időt az életre....

másnak is eszébe jutott egy két kérdés...

[link]