Edukáció - iskola ma, és minden, ami ehhez kapcsolódhat (beszélgetős fórum)

Kőzépső gyermekemmel jártunk logopédushoz az iskolakezdés előtti nyáron. (Egy közeli város kórházának orr-fül-gégészetén dolgozott egy kedves szakember, hozzá.) A gyermekem olyan "angolosan" ejtette a r-ket. A gyakorlatok, melyeket kaptunk tőle, teljesen rendbe tették a helyzetet.

Legkisebb gyermekem (fiú) roppant beszédes volt kicsinek, ugyanakkor dadogott. (Egyébként: balkezes.) Iskolakezdés előtt elvittem egy professzorhoz (ugyanabba a kórházba, ahová előzőleg jártam a másikkal), aki "bemérte" az esetünket, és eltanácsolt azzal, hogy "majd kinövi". (Többé-kevésbé így is lett. Most már csak ritkán akad meg a beszédben, olyankor, ha izgatott.)

Azért, ha az "r" betűt nem mondja tisztán, attól még mehet suliba, normál osztályba. A mi osztályunkból pl. sokan járnak még most is logopédiára, a fiam sem pörgeti még teljesen jól az "r" betűt. Gyöngyi az "r" betűről beszélt csak, azért azt ne mondjuk már, hogy logopédiai osztályba fog kerülni...

Viszont ha nem rajzol, nem akar, vagy nem korának megfelelően, akkor nagyon fontos a finommotorika fejlesztése, ez tuti. Nyilván vannak menthetetlen esetek is, például az én fiam az, még mindig kb. 5 éves szinten rajzol. Egyszerűen utálja, nem köti le, valahogy ezen semmivel nem tudunk változtatni. Komolyan azt hittem iskolába kerülés előtt, hogy az én fiam sosem fog tudni írni, annyira gáz volt a rajzolási képessége. De első osztály végén is 5-ös volt, most is több az ötöse, mint a négyes, ha olyan kedve van gyöngybetűkkel ír, ha nem olyan akkor macskakaparás.

Szervusztok!

Szurikáta! Köszönöm, hogy ideirántítottál. (Sajnálom, hogy Pillangó fórumán megfeledkeztem magamról, és elcsapongtam az alapproblémától!)

Időnként majd jelentkezem!

(Igaz, minek? ...Ha már az első hozzászólásodban leírod: "Igazam úgyis csak nekem lehet. :-)")

Pedig TÉNYLEG ez a helyes hozzáállás! Határozottan kiállni amellett, amiben hiszünk. A gyerekünk dolgaiban pedig végképp! Ez a legjobb "fejlesztő program" a kisgyerek számára: a biztos - biztonságos! - családi háttér!

A logopedia szerintem nem valasztas kerdese, hanem ha beszedhibaja van, akkor kell.

Az en fiam most masodikos, az o finommotorikajarol ne is beszeljunk, tudtam hogy baj lesz.

Most masodikos. Nincs idom sokat irni, de a lenyeg az, hogy a szulo parazza tul az elso osztalyt, es ez az, ami nem tesz jot a gyereknek. En is ezt tettem sajna az elso felevbe.

Most masodikos, teljesen okes mindenben, sot! Pont ma beszeltem a tanitonenivel, o is azt mondta hogy miota rendszeresen sportol a fiam (vizilabdazik) sokat nott, javult a teljesitmenye, figyelme, valtozott a viselkedese, jobban tud koncentralni. Meg ugy egyebkent most erett meg igazan a sulira, kellett az az egy ev hozzaszokas. Tanulmanyi eredmenyevel semmi gond, nyilvan grafikus, fafarago, meg ilyenek sose lesz belole 😀

Szoval no para, de ami biztos hogy fontos, az a logopedia es a finommotorika fejlesztese.

Na meg hogy milyen ember lesz a tanitonenije. Megkockaztatom hogy az elso ev ezen all vagy bukik. Igen, a szulon es a taniton.

A gyerekem 5 éves, most járja másodszor a középső csoportot, szóval még van időnk a sulikezdésig.

Mégis azt javasolták, kezdjük el a fejlesztést, járjunk logopédushoz, mert ha nem "zárkózik fel", azaz nem az "élbolyhoz" tartozik majd az iskolában, akkor magatartás zavarai lesznek...

Szóval most heti két alkalommal fosztom meg a délutáni önfeledt játéktól, és fejlesztésre, meg logopédus nénihez járunk.

Magam sem tudom, hogy jó-e, kell-e...

Nem rajzol úgy, ahogy az ügyesebbek, nem tudja kimondani az "r" betűt... Na és?

Mégis félek, hogy valóban hátrányt szenved majd a suliban, és inkább viszem.

Nárcisz fórumtársunkkal beszélgettünk más helyen arról, hogy mitől is "versenyistálló" ma a magyar normál iskola.

Beszélgettünk arról, hogy egy kicsi problémával, mint pl. az, hogy valaki lassúbb, vagy kis beszédproblémája van, kell-e foglalkozni, kell-e fejlesztés. Tud-e ezen a mai iskola segíteni. Jó-e ilyen esetben a speciális iskola, és egyáltalán mit takarhat ez a fogalom, hogy sepciális. Mert nagyon sok mindent, nem csak a súlyos fogyatékosok járnak ma már ilyenekben.

Ennek kapcsán eljutottunk oda, hogy mondjuk egy logopédiai osztály, ami manapság speciálisnak számít, az sokkal inkább magán hordja azokat a jeleket (kis létszám, az első év tananyagát két év alatt végzik el, kicsit kevesebb terhelés, sok mondóka, sok mozgás) amit egyébként mindenki szeretne.

Elvben ugyan ezt szeretné mindenki, ezért - is - tüntetünk, tüntettünk, szinte pártállástól függetlenül, mert elvben már tudjuk, hogy tovább ér, aki lassabban indul, jobban elmélyíti az alapokat, ugyanakkor gyakorlatilag meg mégis 10x-es a túljelentkezés a versenyistállók előtt, a szülők reggel fél 6-kor ott állnak már jelentkezéskor, utána meg sírnak, hogy 35 az osztálylétszám, egy tanárnő van, az fáradt, kiabál, a gyerek meg rágja a haját, és nem akar reggel iskolába menni. Tisztelet a kivételnek.

A "logopédiai" osztályt meg nem tudják a mellette lévő "speciális" iskolába elindítani, csak azért, mert a kapura az van kiírva, hogy speciális, és mert oda "hallókészülékes" gyerekek is járnak.

Ugyanakkor mindenki tudja, hogy abból a 35 gyerekből, akit beerőltettek a "jó" iskolába, 15 sokkal inkább emebbe lenne való. Elvben tudjuk, hogy a lassabban kezdők később megelőzhetik a versenyistállók fáradt gyerekeit, de valójában mégse merjük meglépni azt a lépést, amit néha kellene.

Mindig csak legyintünk, hogy "á, itt úgyse lesz jobb". Pedig talán kicsit rajtunk is múlik a szemléletváltás.

Nemdebár?

Dedebár?