Edukáció - iskola ma, és minden, ami ehhez kapcsolódhat (beszélgetős fórum)

Úgy általában nem tudunk nevelni.

De fiúkat meg aztán extra módon nem tudunk nevelni.

Utána meg csodálkozunk, hogy "nincsenek férfiak".

Persze, mert már kicsinek kislányokat próbálunk belőlük faragni, mert velük egyszerűbb.

Sokmindenről beszélünk, de erről még nem is nagyon hallottam. Jó, nem PC, meg genderelmélet, meg stb.. De előbb-utóbb belehalunk.

kicsit náthás a gyerek, de annyira nem hogy ne menjen suliba... mondtam neki, minden szünetben egy eukaliptuszos cukrot szopogasson el... Erre a tanár megpróbálta vele kiköpetni, hogy nem eszünk a suliban cukrot... Mondja, mondta, hogy náthás, a doki mondta, hogy ez kell. (ugye náthánál csak tüneteket tudsz enyhíteni..) a tanár közölte, akkor is köpje ki.. nem köpte... hopp egy beírás megint :D :D

másik sztori: eltiltották megint egymástól a kisbarátjával... más többedszerre... most gondoltam, na pont maradt el délutn melóm, ott a tanár, átrohantam a suliba. megkérdezni, tulajdonképpen mit csinál a két fiú, hogy állandóan eltiltják egymástól őket? Hát SZÜNETBEN állandóan nevetgélnek,hangosan röhögnek, egymást lökdösik... Oh... erre kérdeztem. de másokat kinevetnek? nem, egymással viccelődnek. órán csinálnak valami hasonlót? dehogy órán csendesen dolgoznak.. na itt kezdtem nem érteni... mondom hogy lökdösődnek? valakit meglöknek?? neeemm... egymással hülyéskednek, és nevetnek rajta hangosan... Kérdeztem, de valaha valkit meglöktek?? dehogy sose senkit... Akkor piszkálnak másokat?? neeem, sose volt olyan, sőt megvédik a csajokat... Na itt kezdtem értetlen fejet vágni, szóval tulajdonképpen az a baj, hogy fiúk? hát de minden szünetben nevetgélnek, meg hangosan röhögnek, és azért vannak eltiltva, mert minden szünetben szórakoznak, és ez iskola, és rossz hatással vannak egymásra. Ööö.. mondtam értem, majd beszélek velük a szabályokról a suliban én is. Mire a tanár lelassította és felemelte a hangját, és nyomatékosan közölte, és időnként szünetben ROHANGÁLNAK is! Én csak döbbenten visszakérdeztem szünetben? igen, valaha nekifutottak már véletlen valakinek?? még sose... de ezt nem szabad... Akkor elnézést kértem, mert erről senki se szólt, sőt bejáratos vagyok a suliba, és mindig rohangásznak a gyerekek, de majd megbszéljük otthon a szabályokat.

nna ezt bírja ki az ember röhögés nélkül...

utána másnap jön haza a ygerek, hogy az osztály előtt elővette órán a tanító, hogy kisfiam, azt hiszed ha beküldöd anyádat attól más lesz? minek küldted? Gyerek mondta, dehogy küldött, totál kíváncsiságból mentem. A tanító persze nem hitte el és még tett megjegyzéseket, azokat inkább nem írom le. Gyerek hazajött fejét fogva, hogy ennek elgurult a gyógyszere, hát mit tehet ő arról, hogy én bementem?

sírvaröhögünk:) de inkább csak röhögök már...

hja ha unalmasak a sztorik, akkor nem írom ám, szóljatok :)

Igen, ebbe keseredtem én is bele felnőtt koromra, hogy igazából nem volt jutalom a jó teljesítményért.

Amitól meg nagyon kivoltam, hogy "neked az úgyis megvan, nem olyan nagy dolog". Nem. Én nem voltam zseni. Én mindig k.va sokat dolgoztam azért, hogy meglegyen.

Felnőttként meg sokkal jobban kihasználható vagyok, mert ha jön valami jó feladat, akkor a régi reflex működésbe lép. Ezt mások meg jól kihasználják.

De most ez eléggé tudatosult, és éppen tegnap mondtam nemet egy munkára egy régi tanáromnak...:-)

én ezért szeretem az itteni napközit. Megírja a gyerek a leckét, a tanárnéni megnézi és kijavíttatja vele/velük, ha rosszat írtak, de a megoldásra nekik kell rájönni. Ha kész vannak a leckével, bizonyos keretek között azt csinálnak, amit akarnak. Pingpongozhatnak, elmehetnek az iskolai könyvtárba sakkozni vagy olvasni, és akár mesét is indít nekik egy laptopon.

A másik fele nálunk is szinte ugyanígy van. Ha hibátlant ír matekból, nincs dicséret, de ha van egy, neadjisten két hiba, akkor már négyes. Nagyon igaz az a megállapítás, hogy nem dicséret alapú a rendszer, hanem a hibákat dörgölik az orruk alá folyamatosan, úgy meg még egy felnőttnek is elmegy a kedve a munkától, ha nem mondják soha, hogy jól dolgozol, csak a hibákat dörgölik az orruk alá

hát, én mostanában vagy röhögök, vagy sírvaröhögök... annyira elegem van már így február végén... vágom a centit, mikor lesz suli vége... meg legalább az alsó vége, hogy végre találkozzon tanulással is a gyerek, meg érdekes dolgokkal, ne csak 100 as lapokkal , másolással, büntetéssel...

a tökéletesre nem jár semmi. ha egy hiba van már négyes... alsóban... unom, és utálom. és károsnak tartom... és nem nagyon veszek benne részt, de akkor meg megfenyeget a tanár, ha nem írunk leckét, akkor tökmindegy milyen a doga, ő buktathat akármikor... szánalmas.... de azért versenyekre küldik a gyerekeim, mert villogni jó a tehetségükkel, de elismerni úgy egyébként semmit... na ez külön röhejes.

Mert a para tárgya ugye az, hogy ugyan most nyilván a logopédiaiba kezdünk, mert nem akarok megbolondulni, de ugyanakkor meg a mérések alapján a gyerek nagyon jó képességű.. Ő ugyanúgy ott lehetne a németet tanulók között.

Ne tudja az ember, hogy mikor okos.

No voltam.

Hát kár, hogy nem voltál ott, plavalaguna, sz.á röhögtük volna magunkat, hogy mi mindent lehet elvárni.

Néztek rám, amikor a gyereket írták be, hogy EGYMI-ből hozom... Lec.om, azért a 400 felvételiző között csak ott lehet..

Igazából nem is az igazgatónő volt a gáz, sőt egy egész szimpi nő volt, és nem is volt hüle. Megmondta ő is, hogy a felturbózott, előkészítőre hordott gyerekeket igyekeznek "kiszűrni", és a tényleg jó képességűeket felvenni. A gáz a szülők voltak, kész tanulmány volt nézni őket. Volt az okoskodó, a magabiztos, a pszichológus-típus...

Aztán végül váltottam pár szót az igazgatónővel, mondtam, hogy a gyereket saját maga miatt hozom el, és nem vagyok hülye.. Ő normális volt.

Szerdán meg a körzetesünkben lesz nyílt nap, hétvégén meg "előkészítő". Ez is egy eléggé versenyistálló, csak ez ugye körzetes is, míg az előző meg nem..

Ma megyek a helyi versenyistállóba beiskolázás előtti tájékoztatóra.

Nagyon nagy kérdés, hogy egyáltalán elvigyem-e felvételizni a kis diszfáziás hisztis csemetémet. De azt hiszem, nem fogok félni tőlük, azért a felvételiről csak nincs kitiltva senki. A 400 próbálkozóba belefér.

Fel úgyse veszik, meg ha fel is vennék valami csoda folytán, akkor is kérnénk egy év haladékot valahogy.

Csak egyrészt neki mindig is az volt az álma, hogy ő oda megy németet tanulni, tehát nem akarom neki azt mondani, hogy még meg se próbálhatod. Másrészt meg, így legalább lesz valami képem arról, hogy normál gyerekek között miképpen teljesít.

A logopédus azt mondta, hogyha nyelv, akkor a német legyen, mert az angol sokkal többet "rombol".

Nagy dilemma, mert akkor is kivan, ha túl van terhelve, de ha meg alul van, akkor is...

a mostani angol, az már negyedik... a hányós sztori meg elsőben volt... de nyilván mostmár leckehiányra karó jár. illetve nem csak leckehiányra, ha a tanító szerint nem megfelelő a lecke megoldása akkor kisegyes, két ilyen alkalom nagyegyes... szóval nem kell hiányos legyen, elég ha nem tökéletes.

Na én pl ragaszkodom az önálló munkához, segítek, lehet kérdezni, de gondolkodni, és megoldani. Így nyilván nem a tanár szája íze szerint van a házi feladat mindig. kész van, csak nem úgy van pontosan ahogy ő kigondolta. (hát nem vagyunk egy gondolatolvasó család). így el lehet képzelni az eredményt.

viszont az egész eredménye, a tanulást, tudást nem a sulihoz köti a fiam. a tanárt meg nem becsüli. én meg nem hazudom azt neki, hogy becsülje. legyen udvarias, empatikus, stb, de nem kell álszenteskedni. innentől én is csak ilyen olyan szülp lehetek, mert nem tisztelem a szakmét, meg a kort. dehát evvan. tettekkel kéne igazolni a tiszteletet.. a gyerek lelkesen ment suliba, mindkettő. egyik úgymaradt, a másikból a csíráját is igyekezne kiölni a hatalom... azt meg nem tudják. szerencsére.

nem iskola és iskola között van szimplán különbség, hanem tanító és tanító közt.

Személyes tapasztalataim (ezt nem a saját gyerekeimből vontam le... hanem vagy 20 év alatt sok más gyerekből) mindig akkor tud ennyire elszaladni a ló, ha egytanítós rendszer van. valahogy a páros tanítós osztályokban ennyire szélsőséges hatalomdemonstrálások nem lesznek...

amúgy a kislányom is ugyanabba a suliba jár, ott meg nemhogy ilyen gondok, hanem hasonlók sincsenek. mintha egy mástipusú suliba járna. veszekedtek is az elején hogy milyen a suli, itthon sokat beszélgettünk, hogy ilyen is olyan is. pl ez is tök más, a kislányom simn elővehet bármilyen könyvet, tankönyvet is bármikor, és csinálhatja. ha suli után annyira rossz az idő, hogy sehogy se tudnak kimenni, szabadidőben, lehet játszani földön ülni, építeni, társasozni, de leckét írni is, tanárt kérdezgetni is... szóval nehogy nem csukják rájuk a könyveket, hanem ez a gyerek döntése ésszerű keretek közt. a nem tanulós idő, az szabadidő, arra fordítja mind amire akarja. valahol nekem ez az ok. És nyilván többnyire a játékot, más könyvet választanak, de amikor nem értenek valamit, bizony maguktól előveszik a tankönyvet, és kérdeznek. tanulnak, bárhol, bármilyen kontexusban, bármiről. persze nem csak tankönyveket vihetnek, hanem bármilyen könyvet. játékokat. a tanítók leülnek a földre közéjük, és építenek, játszanak is velük. teljesen más a hangulata az egésznek.

És ez ugyanabban a suliban, ahol a másik példák is voltak, a felfoghatatlanul értlmetlenek...

na ennyit a natról.. szerintem elég szabadkezet adna, vagy nem lehetne ennyire két véglet.

Ti milyen iskolába jártok????

Én döbbenten olvasom a tapasztalataidat, komolyan. Nem is értem, amit írtok számomra olyan hihetetlen. Ennyi különbség lenne iskola és iskola között? Nekem ez az iskola olyan versenyistálló szagúnak tűnik. Elsőbe beírás? Lecke? Nálunk csak most másodikban repült az első beírás valakinek, de az is magatartás miatt.

Ezzel az álszent hozzáállással pont az egészséges józan paraszti észt, megoldóképességet, és a normális összetartást, betyárbecsületet váltják át csendőrpertura és önzésre.

Nagy ötlet.

No ez a marha nagy különbség, ami miatt még a 80-as, 90-es években még úgy-ahogy élhető volt (bár közel sem jó) az iskola.

Mert akkor tök simán belefért, hogy ilyet csináltunk, és a tanárok nem ezzel foglalkoztak, sőt örültek, ha elővettük a tankönyvet szünetben. Vagy legalábbis hagytak békén.

Ha meg gond volt, még ők segítettek, kölcsönös volt a szeretet, tisztelet a szülők és a tanárok között. (Úgy általában nyilván..) A szüleim a mai napig örülnek, ha bármelyikkel találkoznak, vagy tőlem kérdezik, mi van ezzel-azzal.

Én is el vagyok ezen képedve, amit írsz, és igen, a lányoméknál is ugyanez van. Őrület.

szerintem a tudás, és a tanulás fontos. de ha valamit elfejeltettél, és amikor ráérsz, nem veheted elő pótolni, az nem épp ezt az üzenetet közvetíti...

ha valamit elrontasz, akkor örökre így marad, semmi se indok, hogy javíthasd, az nem tanulás. a tanuláskor az ember hibázik, és javít, hibázik, és újra javít, gondolkodik, stb... na ez sok helyen elképzelhetetlen.

mert tökéletesre kell minden egyből. Ha nem, akkor mi lesz ebből a gyerekből... vagy problémás a gyerek, vagy a család... az keveseknek jut eszébe, hogy a tanulás hibákkal is jár. és hogy tanulni kéne elsősorban megtanulni alsóban a suliban.

na, friss történet... beteg voltam a hétvégén. Nagyon... szóval nekem rohangált az egész család gyógyszerért ilyesmi. valahogy kimaradt a pénteken feladott angol párbeszéd. reggel eszébe jutott a gyereknek, hogy hoppá, na az kimaradt. mondtam semmi gond, úgyis jó a memóriája, gyorsan óra előtt szünetben átolvassa menni fog. Azt mondta nem lehet szünetben elővenni tankönyvet. mondtam csak próbálja meg, ez most rendkívüli helyzet ez van. De ha nem sikerül, akkor vigye ki a teremből, tanulja meg kinnt. De nem lehet kimenni,c sak ha a tanár azt mondja. mondtam szünetben?? azt mondta igen szünetben is így van... hát akkor a teremben kell megpróbálni. Végső esetben figyeli a többieket, mire rákerül a sor, tudni fogja kb.

na jön haza, egyest kapott. Szünetben odament a tanító (az ofő, nem az angoltanár) és kivette a kezéből az angolkönyvet, és betette a táskájába, hogy ezt otthon kellett volna...

Angolórán pedig ő volt az első akit szólítottak ... (mondjuk ennek lehet az volt az oka, hogy amúgy mindig hibátlanul tudja az ilyeneket, meg figyel órán is. gondolom egy olyat akart elsőre a tanár, akié hibátlan..). így végül egyest kapott.

utólag felmondani nem lehet. Indok nem számít, hiszen ott volt a szombat vasárnap.

ismeritek egy szeg miatt a patkó elveszett kezdetűt?

na máskor majd próbálok nem "meghalni" hétvégén.

amúgy szegénnyel már volt ilyen. még elsőben. elkapott egy fosós hányóst. de rajta gyorsan átmegy. szóval pénteken du lett vacakul, szombat alig élt vasárnapot átaludta, hétfőn viszont úgy kelt, hogy tök jól van. így engedtem suliba. De beírást kapott leckehiányért, sőt engem is behivattak, hogy nem volt kész a feladata. Mondtam hogy mert sajnos volt ami volt, így nem tudtunk leckét írni. a tanító válasza: sajnos jogos a beírás, meg kellett volna oldjuk valahogy. Kérdeztem de hogy?? hát fizikailag nem volt képes leckét írni. De erre nem jött válasz. javítani akkor se lehetett.

na ilyen szituk? és legyen észnél az ember, ezt hogy magyarázza meg az ember a gyereknek, amikor ennyire visszaél valaki a hatalmával, mert ő tanító...

szerintem a jegyek ilyen események mellett valahogy komolytalanok...

de persze értsük meg a tanárok rossz napjait... ahhhaa... megértjük... de visszafele meg? semmi se indok... az se , ha magatehetetlen voltál önhibáson lívül. az se ha valami nagy baj volt a családban... semmi. mert a suli a legfontosabb... ahha... hát egy frászt.

plusz bónuszként neki nem válasz a mert én azt mondom. Utálja a tekintélyelvűséget :) Lesznek nehézségei, és büszke vagyok rá, de egyúttal tudom, hogy nagyon nehéz dolga lesz ez miatt az életben. Ő is azon az alapelven van, mint az apja volt, hogy csak azt tiszteli, akit van is miért, magáért a tiszteletért, idősebb jogán nem.

Nagyon jó a logikája és jó a gondolkodása, de remélem nem fogják később vissza, mert én sem fogom :)

Igen, tipikus.

Az is jó megközelítés, amit mondasz, hogy az a nagy kérdés, miben mondott ellen. Isten mentsen, hogy a "mindentszabad hülyegyerek" felfogást pártoljam, de úgy, ahogy mondod, azért már kinőhetnénk a "politikailag korrekt" világ elnyomásából...

Engem erre az auti fiam kezdett megtanítani. Nem véletlenül jut el oda sok ezoterikus felfogású ember, hogy ők "okkal" jöttek a világba. Pont ezekre a gyengéinkre mutatnak rá..

Csak a gond az, hogy közben mi meg majd tönkre megyünk, mert itt kell élni, ezen emberek között.

Há', nem jól nevelted.. Vannak gondolatai???

Kiírtani..