Az én történetem (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az én történetem
Nem haragszik rá, ugyanis nincsenek vele kapcsolatos érzései! Neked lennének ha eléd állítanának egy nőt X évesen, hogy ő a biológiai anyád? Nem hinném!
Egy 12 éves kisfiú kötve hinném hogy ilyeneket gondol.. bocsáss meg de ez képtelenség.
Mi az, hoyg akárhogy is szeretnék egyesek? Gondolod, hogy akit rossz körülményei közül "menekítenek" az cak azért szeretni fogja a vér szerinti szüleit, mert vér szerint az ő gyereke? Ugyanmár! Ha nem tudja ki az, simán elmegy mellette! A titkos örökbefogadásról már nem is beszélve! Hányan vannak akik nem is tudják, hoyg adoptálták őket? Gondolod, ha egy felnőtt emberrel közölnék, hoyg bocsi, de mi anno örökbefogadtunk, akkor ellen állhatattlan vágyat érezne, hogy megtalálja a valódi szüleit? Ha kiegyensúlyozott, boldog családban nőtt fel, akkor ez eszébe sem jut!
igazad van kiscsibe, viszont ez függ a gyerek korától és beállítottságától is.
Lehet hogy most így látja, később mégis mondja majd hogy szeretném megismerni a vér szerinti anyámat, de téged nagyon fog tisztelni azért mert felnevelted őt. Szeretetben, egészségben megadtál mindent neki amit tudtál, ezt nem múlhatja felül semmi.
Persze,mert haragszik rá amiért elhagyta.Viaskodnak az érzések benne,nem közömbös az anyja iránt,ahogy senki sem.Neked meg azt mondja amit hallani szeretnél,hálás,hogy szeretetben felneveled.De ettől még tudja,hogy ez az anyja dolga kellene legyen.
Szerintem is. Nem fog hozzá kötődni, mert érzései csak a nevelő anyja irányában lesznek, vannak.
Persze,hogy más.Olvass vissza mire válaszoltam ezt.Arra,hogy mennyire nehéz döntés ez.Hát sokaknak nem az,erre írtam ezt az ismerősömet példának.
Na mindegy,számomra annyira nehéz lenne,hogy lehetetlen,inkább meghalnék,minthogy megváljak a gyerekeimtől.
Akkor vegyük alapul az én fiamat. Jelenleg 12 éves, tehát már értelmes, nagy fiú. Sosem szidtuk a szülő anyját, szinte nem is beszéltünk róla. A vér szerinti nagyszüleit, és a testvérét is ismeri, mégis amikor mondtam neki valamivel kapcsolatban, hogy az anyád ez vagy az, akkor ő megsértődött, és azt mondta, hogy nekem te vagy az anyám, az egy senki számomra. AMiről Te beszélsz, az max a természetes emberi kíváncsiság, de a szülő anya egy idegen lesz neki semmi több!
ha úgy nézzük ez már teljesen más dolog. a cikk írója egy gyermekről ír, te meg már 6ról. Én meg ismerek olyan családot ahol 13(vagy talán már 14-15)gyermek van.
Ezt én is így látom. És nincs vita arról sem hogy kié az a ma már fiatal ember, mert ő mindkét úgymond szülőjét nagyon szereti. Persze ez egy ritka eset, de az előző véleményem nem változtatja meg sokban.
Aki ezt biztosítja az örökbe fogadott gyereknek,azé minden tiszteletem.Ő biztos,hogy önzetlenül szereti.
Bátor és tisztességes döntést hoztál.
Kérdésedre válaszolva, nem esne jól hogy örökbefogadtak, de..
egy értelmes felnőtt ember viszont megtudja érteni, hogy a szülei jót akartak neki. Én ismerek olyan embert, aki mindkettő úgymond családjával tisztességes és szép kapcsolatot ápol és nem kövezi meg az édesanyját mert anno egy jobb életet szánt neki...
Te így gondolod,én nem.Ennyi,kár ezen vitatkozni.
Én is így gondolom.És tartom,a vér nem válik vízzé,akár mennyire is szeretnék egyesek.
Ettől függetlenül minden tiszteletem azoké,akik felnevelik szeretik más gyerekét,de attól még az a gyerek amikor tudatára ébred,akkor is vágyni fog arra,hogy ismerje tudja ki szülte.Olyan nincs,hogy egy ember semmit ne érezzen a szülő anyja iránt.Max megpróbálják elnyomni benne ezt,de attól még megmarad az érzés s hiányérzet.
Én gratulálok neked,biztos sok erő kellett hozzá,hogy megválj a babától!Ha úgy érezted,hogy nem tudtad volna neki biztosítani a "jó életet",akkor helyesen tetted!!!Neked sem kell aggódnod azon,hogy mit adj neki enni,és a szülőknek is nagyon nagy örömet okoztál!!:):)
Ne haragudj, de ez a vér nem válik vízzé szöveg baromság ahogy van! Mégis mi kötné ahhoz aki megszülte, ha az összes élménye ahhoz kötősik aki felnevelte!?
Én mindig megpróbálom beleképzelni magamat az adott szituációba, mielőtt véleményt alkotok.
Azt érzem, hogy bármi történt volna, foggal-körömmel harcoltam volna a gyermekemért és hiszem, hogy sikerült volna így is felnevelnem. Ettől függetlenül nem ítélem el a cikk íróját. Valószínűleg 100-szor átgondolta, mit fog tenni.
Azoktól csak annyit kérdeznék, akik pl. kjlnziupo-t bántják a véleménye miatt, hogy ők mit szóltak volna, ha kiderül, hogy örökbe fogadták őket, mert az anyjuk szegény volt? Valószínűleg nem azt mondták volna, hogy nem baj, mi tiszteljük, mert nem tudott mást tenni...
Ezt nem bántásként írom, csak szerintem, ha igazán belegondolunk, sajnos mindenhogy rossz ez a szituáció.
A cikk íróját valószínűleg bántani fogja élete végéig a döntése. Nincs könnyű helyzetben, nagyon sajnálom. Mások vagyunk mind, de a gyermekünk, a gyermekünk...
Ebbe inkább ne menjünk bele.Ismerek én is örökbe fogadott gyerekeket jópárat.Anyja mindenkinek egy van,aki megszülte.A többi az csak pót,legyen bármilyen jó.A vér nem válik vízzé,bármennyire is állítják sokan.Minden ember vágyik ismerni a vér szerinti szüleit akár beismeri,akár nem,vagy akarják elnyomni benne.És ezzel nem megbántani akarlak,vagy bárkit aki örökbe fogadott.
Ha 6szor ugyanabba a "hibába" esik..persze az nem véletlen..
De ha valaki egyszer hibázik, és tanul belőle, akkor nem kell elítélni.
Persze, nem egy darab húsról van szó, de még mindig neki adok igazat, mert a gyerekének az érdekeit nézte nem a sajátját.
Nem azt mondtam, hogy egekig kell magasztalni azt aki lemond a gyerekéről! De nem lehet elítélni más embert amíg nem tudjuk, nem ismerjük a hátteret! Te is kerülhetsz szorult helyzetbe, és ne adja az ég de lehet még olyan is, hogy nem tudsz enni adni a gyerekednek.
Ha te nem így gondolod, akkor magyarázd el nekem légyszíves, hoyg miért az az anya aki megszüli, és miért nem az aki felneveli? AKi megszüli, az csak genetikailag ad valamit a gyerekének, azonban aki neveli, az van vele minden átsírt éjjelen, minden balesetnél, minden örömnél, és bánatnál!
No comment.
További szép napot mindenkinek!
:)
Persze,annál minden más jobb.De azért nem ehhez kellene hasonlítani.
Szerintem meg inkább irigykedsz hogy én húsz vagyok te meg negyven dehát eljár az idő ezvan..:) A butuska szót meg nem rámkellene használnod, hanem saját magadra.
Természetesen minden alól vannak kivételek, azonban az még mindig jobb ha odaadja másnak, mint ha bedobja egy klotyóba, vagy a szemetesbe, ahogyan volt már erre példa jó pár alkalommal.
Jééééézus!!:)))
Mostmár Téged is elítéllek, mert 20 éves vagy én meg 40....
Nagyon butuska vagy szegénykém...:(((((
Te így gondolod,én nem.Ennyi.
Én ismerek olyan nőt akinek nagyon könnyen megy lemondania a gyerekéről,volt falum beli.Hat gyereket szórt szét a vakvilágba.Hát kövezzetek meg érte,de megvetem,egy senkinek,még embernek sem tartom.Ismerek a 6 közül 4 gyerekét,őket egyik-másik nagymama neveli,a többit örökbe adta.Hát azok a szerencsétlen kisgyerekek állandóan a ri..nc anyjuk után keseregnek.Akkor most az ilyen nem elítélendő?
Tudod mama, egyszerűen ki nem állhatom mikor valaki elítél azért mert ő negyven éves én meg húsz.. láttam eleget az életben és mondhatom hogy nem jót, és én SENKIT nem bántok ( nagyon igyekszem legalábbis nem megbántani ) azzal amit épp írok, és nem is tudom hogy jött ez ide hogy én hány éves vagyok.. mi köze van egyáltalán hozzám..?
Mondták már hogy gyerekes vagyok mert ki mertem mondani ami nem tetszik... hát ha ez valakinek gyerekes, akkor mélyen tudok gratulálni de nekem ne kötözködjön itt törődjön inkább magával..
További ajánlott fórumok: