Az én történetem (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az én történetem
Ilyen példát én is tudok...
Vérszerinti gyerek...
Tetszik vagy sem,engem nem győzöl meg!
Fafej:D
Hát nagy,én is úgy látom,csak a másik oldalról!
Borzalmasan embertelenek egyes emberek.
És nagy tévedés, csak annyira vagyunk önzőek mint minden más anya. Nem több.
És nem azok a szülei - ezt vésd az agyadba - akiktől származik, hanem azok akik felnevelik és szeretik, óvják.
Bocsi, de fafej vagy.
Enyémei titkosak és mindketten tudják.
A nagy nem akar tudni az életadójáról a kicsi meg akarja ismerni.
Sziasztok! Én vagyok a kisbaba édesanyja mert igenis én vagyok a férjem pedig az édesapja! A kicsi aki lassan 1 éves lesz nem hiányolja mert én voltam vele ott első perctől nem is ismeri hogyan hiányolhatná?? Én vagyok az anyukája aki ott van vele mindig aki virraszt mellette éjjel és imádom és viszont! Soha nem tudhatjuk mit hoz az élet, mi babára vártunk összetalálkoztunk és míg élek hálás leszek neki azért amiért a kislányunkra 9 hónapig vigyázott! Igenis van olyan élethelyzet amiben nem lehet vállani egy gyereket nincs megoldás családi háttér, van aki nem akar anyaotthonban lenni. Egy a lényeg hogy szeretjük Őt és soha nem fogunk a kislányunknak rosszat mondani róla ha megakarja ismerni segítek neki benne, de mindig ÉN MARADOK AZ ÉDESANYJA EBBEN HISZEK MERT SZERETJÜK ÉS MINDENT MEGADUNK NEKI AMIT CSAK TUDUNK!!!!
Az hogy az örökbeadó mit érez, nem tudhatjuk, lehet nem írja ki minden nap mennyire fáj neki és hiányzik a gyerek akit a szíve alatt hordott, nem tudhatjuk ne itélkezzünk előre. Persze lehet mondani elfogult vagyok,mert nekünk adtta a babát de ha másról lenne szó isten lássa lelkem is ezt mondanám , de azok akik soha nem élnek meg ilyen helyzetet SOHA NEM FOGNAK EZZEL EGYETÉRTENI ILLETVE SOHA NEM FOGJÁK EZT MEGÉRTENI!!!!
Azért azt a nagy igazságot ne felejtsük el:
A gyerekek nem a tulajdonunk.
Őket csak kölcsönkapjuk az élettől.
És az, hogy hogyan? mindegy.
Szerethetjük őket, nevelhetjük őket, felkészithetjük őket a nagybetüs életre, és aztán elengedjük őket, ugy mint minket is elengedtek a szüleink.
Van aki ezt az elengedést már megteszi akkor, amikor megszületik... van aki soha...
Vannak itt emberek, akiknek mindennél fontosabb a genetika.
Sokan nem foagadják el az örökbefogadást, adást de még a lombikozást sem.
Azt mondják, nem véletlen, ők nem anyának valók.
Csak elfelejtik, az ő családtagjaik is kerülhetnek ilyen helyzetbe, vagy ők maguk is.
NEm tudom, akkor is ilyen erős lenne bennük a tiltakozás?
Nem mindenki szerencsés.
Vannak akik nem tudják felvállalni azt, hogy egy pici baba belecsöppen az életében.
Örül, ha saját magát fenntartja.
Higgyétek el, nagyon sokan vannak. Sajnos. És a kapitalizmusban ( ebben az országban ) egyre több lesz.
Ezt dobta a gép -.....
Én végigolvastam a kommenteket!
Hírtelen váltakoznak bennem az érzelmeim, ugyan én nem szültem még, de évek óta próbálkozunk, eddíg sikertelenül:(
A húgom szülésénél benntvoltam, végigbőgtem az egészet, ilyen csodában ezelőtt soha nem volt részem.
Nem titok, a húgom 19 éves, a párja kamionozik.
A szüleink meghaltak, ő velem lakik, és mostmár a pöttömke is.
Nem mondom hogy könnyü, nem mondom hogy be tudom nyelni a lenéző pillantésokat, hogy nekünk nem Pierre C....n a babakocsink, hogy nem Pamp..rs pelenka van a gyereken, hogy turiból vásárolunk neki...
DE a húgomon látom, hogy immár megtalálta az élete értelmét.
Hogy teljes lett a kislánya által, egy erős, életre szóló kapocs lett közöttük.
Mikor 12 óra vajúdás után a mellkasára tették, és nyitogatta az anyjára a szemét, majd szopizni kezdett, ő ennyit mondott csak:
Csak az holttestemen keresztül vehetik őt el tőlem!
NEM ÍTÉLEM EL azokat akik örökbeadják a gyereküket, de megérteni sem tudom!(elismerem hogy hatalmas lelki erő kell hozzá, és nemtudom hogy honnan merítenek)
És elfogadom azt is,aki aztmondja, jó döntést hozott ezáltal...Csak nem hiszem el...
Nem hiszem el, hogy nem könnyek között adta át a gyermekét..
Nem hiszem el, hogy nem gondol rá a nap minden percében, pillanatában...
Nem hiszem el, hogyha meglát egy babaruhát, nem szorul el a szíve
Nem hiszem el, hogyha 9 hónapig egy emberke, aki az ő vére, az ő kisbabája, megszüli,és hogy adhatja oda egy idegennek az ö pici manóját?!
Elfogadom, mert az örökbefogadás-adás egy létező fogalom, nem ítélem el, mert nincs jogom...
Ha segítséget kér, megpróbálok segíteni
De a szívem mélyén, rettentően sajnálom hogy valaki ide jut a saját felelőtlenségéből!
Mert igenis létezik fogamzásgátló, létezik gumióvszer, léteznek krémek-habok, és ha tudom hogy ha beüt a "krach", és képtelen lennék felnevlni egy gyermeket, AKKOR MINDET MEGTESZEK ENNEK ÉRDEKÉBEN!!!!!!!
És még annyi, hogy a pasinak nem tetszés kérdése az, hogy vállalja e a gyereket vagy nem...Felhúzhatta volna ő is az óvszert nemdebár?
Csak kényelmesebb "sapka" nélkül...
Meg is lett az eredménye, ezért nem tudok sajnálni senkit!