Az én történetem (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az én történetem
Én nem tudom milyen érzés a kisbabámat valakinek odaadni...El sem tudom képzelni!Nem tudtam milyen érzés elveszíteni sem amig meg nem történt...
Szóval amit nem élünk át azt nem tudhatjuk.Szerintem aki úgy érzi ez a leg megfelelőbb döntés,az úgy jó az adott helyzetben.Nyilván nem is volt kész az anyaszerepre,de ezért nem kell elítélni.Még mindig job, mintha valami tragédia érte volna a babát!
Se erőm se idegrendszerem nem volt végigolvasni a kommenteket!
Először is szerintem akkor leszünk anyák mikor magunk elé tudjuk helyezni azt az ártatlan csöppséget. Ha nagy semmire visszük haza vagy anyaotthonba vagy nevelőintézetbe az kinek jó??? Sokkal nagyobb bátorság, akaraterő, józanság kell ahhoz, hogy valaki az első perctől kezdve azt nézze mit vagyok képes a gyermekemnek előteremteni és ha az még a táplálékot se meríti ki akkor igenis helyesen cselekedik, ha olyanoknak adja akik évek óta másra se vágynak mint egy babára és tejben vajban fogják fürdetni.
Örökbe adás valakik szerint elfogadhatatlan minden körülmények között - tőlük kérdezem felnevelnél egy olyan gyermeket, aki erőszakból fogant és mindig arra a szörnyű eseményre emlékeztet??? (csak egy példa)
Nem veszi észre a mensit? És akinek olyan rendszertelen, hogy nem tudja követni vagy megjön neki terhesség alatt is(nekem az alső 2 hóbapban meg volt)
És végezetül: MILYEN JOGON ÍTÉLKEZIK BÁRKI IS??? BAKKER EMBEREK DE LEGFŐKÉPPEN ANYÁK VAGYUNK! EZT FOGJUK TANÍTANI A GYERMEKEINKNEK??? ÍTÉLKEZZ CSAK KICSIM HIZS TE TÖKÉLETES VAGY???
Nem szeretnélek kritizálni, csupán lenne néhány észrevételem. Egy gyerek felnevelése nem csak a drága babakocsi meg tápszer és egyébről szól, hanem arról, hogy meg tudja-e adni akár egy anya neki mindazt, ami a boldog életéhez kell. Arra gondolok, hogy egy gyereknek otthont kell adni, taníttatni kell, és ez nem kevés pénz. Mit szóltál volna a cikk írójához, ha azt írta volna le, hogy pereli az apát tartásdíjért? Akkor azért kapott volna a fejére, hogy megfogta egy gyerekkel a fickót, stb..?
Úgy gondolom a cikk írója okosan döntött a gyermeke sorsát illetően, ha jó és szerető nevelőszülőkhöz adta, és nem a kukába hajította bele vagy fojtotta meg születése után.
Nézzük azt a verziót, hogy megtartotta volna a gyereket a semmire. Csonka, nélkülöző család? Mit mondott volna a gyerekének ha megkérdezi miért élnek így? Azt, hogy nem akartalak örökbe adni, örülj, hogy az anyád nevelt fel?
Jhahj
Nagyon rossz volt végigolvasni az összes hozzászólást, ezt a veszekedést ez ....ez egy iszonyat volt.
Én mint már nagyon régóta babára vágyó szeretném elmondani, hogy a cikk írója hatalmas ajándékot adott, de olyat mint amit életébe sosem fog mégegyszer idegennek adni.
Nem vagyok hajlandó elítélni, nem érzem azt, hogy rosszat cselekedett. Azt hiszem, hogy hatalmas teher van a szívén így is anélkül, hogy mások még a szemére is hányják.
Mi is követünk el ám hibát és meg is kapjuk érte a büntetésünket.
Én nem tudnék lemondani a gyerekemről, soha semmilyen körülmények között, de sosem lehet tudni, hogy más épp milyen helyzetbe van.
Nem értem: Azt tartjátok anyának aki megszülte.
Aki elkezdte felnevelni, nem mondott le róla.
Akkor az is anya, aki megszülte, hazavitte, és a kutyák közé tett, kutyatálból etette, saját vizeletébe fetrengve, sötétben tartva.
Ilyen is van. Találkoztam vele.
Nem nevelő anyja hanem édesanyja.
Csak helyesbitek.
Miért baj az, hogy meg akarják ismerni. Ez természetes a számomra. Még én leszek az aki segit neki benne.
De anya akkor is én maradok. Ez biztos. Ezt tudom.
Azok a gyerekek, akik megtudják azt, hogy miért mondtak le róluk, megértik. Arra neveljük őket.
És igenis tisztelik az életadókat, mert vigyázott rájuk, óvta őket. Igaz lemondott róluk. De mindennek van indoka.
SENKI nem itélkezhet más felett. SENKI nem tudhatja, ő vagy más családtagja mikor kerül olyan helyzetbe, hogy ilyen döntést kelljen hoznia.
Ahhoz hogy ismerni szeretné, attól még nem lesz az anyja. Csak az életadója. Igaz, attól még tisztelheti. És sokan fogják is.
De ANYA az aki amikor beteg mellette ül, amikor anyák napja van sir a meghatottságtól, amikor öröm éri a gyerkőcöt akkor vele örül.. Az ANYA az aki mindig vele van és érte él.
Egy igaz édesanya soha semmilyen körülmények között nem tud és nem akar lemondani a gyermekéről!
Egy igaz édesanya ha kell a föld alól is megszerzi az élelmet,ruhát bármit a gyerekének!Nem hiszem el,hogy nincs családod,rokonok,barátok vagy szomszédok,akik ne segítettek volna,de még 1 idegen is akár.........
Felelőtlen vagy. A naplódban arról sírsz,hogy nem tudod elfelejteni a volt exedet....inkább a gyereked után sírj.
iiigen azért írtam hogy az a ritka eset.
:)