Az én történetem (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az én történetem
Előfordul, hogy egészségesnek született gyermeket veszítenek el, akárcsak egy baleset miatt is, ez van, tudsz ellene mit tenni? Szőrnyű, de két dologról beszélsz. . . Soha nem akarom megtudni és nem is vonzom be-én hiszek a vonzás hatalmában-
Ezt te írtad nem? Erre válaszoltam, hogy nem ártana egy picit reálisabban gondolkozni. Nem bevonzásos alapon működik minden.
Ha nem érted, mit irok, akkor miért bunkózol? Láttam olyat, aki csak azért is megszülte, pedig tudta nem lesz keze és lába... milyen élet vár rá? vagy aki akkor is megszüli, ha down kóros vagy edwardsos lesz, mi értelme?
Előfordul, hogy egészségesnek született gyermeket veszítenek el, akárcsak egy baleset miatt is, ez van, tudsz ellene mit tenni? Szőrnyű, de két dologról beszélsz... Soha nem akarom megtudni és nem is vonzom be-én hiszek a vonzás hatalmában-
Nem hiszem, hogy erőltetném, csak leírtam a véleményemet, ezért nem hiszem, hogy BUNKÓ lennék én sem bunkóztam senkit. Bocsi :)
"nem ezekkel törődni, hanem az erősekkel." Ez a mondat úgy bunkó stílusú ahogy van, szerintem hanyagolhatnád a témát!!!!
Rokonom szült egészséges fiú gyermeket aki 2,5évesen halt meg és még mindig nem tudni miért, kérdem én akkor már kicsiként se kellett volna vele foglalkoznia, vagy mi?
Lehet szubjektív véleményed de ne akard senkire se ráerőltetni hogy elfogadja, úgy ahogy a mienket se kell elfogadnod!!!!
azért,mert én máshogy átok valamit, nem kell elítélni, ez az én szubjektív véleményem
dorkabéka: és benned mekkora van, ha nem érted a véleményemet? :)
Soon3 :
Mi az, hogy nem tud felnevelni? Miért? Azért, mert túl fiatal, vagy az anyagiakra fogja?
Apa lelép? Akkor mi van? Miért utálnám a kezét, hülyeség! Olyan dolgokat írsz, ami meg sem fordul a fejemben...
Bocsánat a kifejezésért, de az emberek között is vannak olyan csecsemők akik gyengék és nem az életre valók,betegek, menthetetlenek... egy része a szülői felelőtlenség miatt, másik része genetika, és van egy kicsi egyéb. Nos nem ezekkel törődni, hanem az erősekkel.
Tegnap reggel volt a Czeizel a tv-be és pont a lombikról beszélt, hogy fogalmuk sincs az orvosoknak és az anyukáknak a veszélyeiről, sokszor nem vizsgálják teljesen ki az anyukát és ezért lesznek problémásak.... (vannak kivételek)
Azt, hogy az anyuka nem vitte haza a kórházból meg tudom érteni.Senki nem tudja megváltani a világok, sok kismama egész végig retteg, hogy jaj istenem, mi van ha baja lesz? Míg végül bevonzza...
Hú a betyárját, itt mennyi empatikus és bölcs ember van.. :)
Szerintem az empátia egy nagyon sokrétű és komplex kifejezés.
Tudjátok nekem mit jelent?
Megpróbálni elfogadni és megérteni minden individuumnak a saját véleményét, cselekedetét, bármi is legyen az.
Ez azonban csak úgy lehetséges, ha nem foglalok állást!
Nekem ez az empátia.
Szóval elolvasva ezt a 9 oldalnyi vagdalkozást nekem az az véleményem, hogy itt elég kevés ember igazán empatikus. De nagyon sokan hiszik magukról :)
Akkor ez most mit jelent? Akit az anyja nem tud felnevelni, azt le kell dobni a Taigetoszról?
Annak semmihez nincs joga?
Mi van akkor ha az apa lelép, és ezért megutálod, akkor a gyereked kezét is utálni fogod, mert esetleg az apjáéra hasonlít?
A középső fiammal elég sok időt töltöttem kórházban, és volt, hogy hoztak oda nevelőintézetből csecsemőt, akinek nem voltak szülei. Ott feküdt szegény betegen a kiságyban, én meg ha tehettem, felvettem, és foglalkoztam vele. Tudod miért? Mert sajnáltam, és mert kis aranyos volt, és úgy éreztem tehetek érte valamit. Olyan pár hónapos kisbabával is találkoztam, aki fejlődési rendellenességgel született, és a szülei nem vitték haza. Pár hónapot élt csak, azt is kórházban. Semmit nem fejlődött, 3 hónaposan is egy pólyába belefért. Azt hittem megszakad a szívem valahányszor ránéztem.
Csak egy Anya?
Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei
hivatalban a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a
foglalkozása.
A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a
munkáját.
Úgy értem -magyarázta a hivatalnok- van munkája, vagy csak ..?
"Persze, hogy van munkám,"- csattant fel a nő,
"Anya vagyok."
"Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a
megfelelő szó!"-
hangsúlyozta a hivatalnok.
Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg
egyszercsak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a
polgármesteri hivatalban.
A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt,
kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak
hangzó címeknek, mint:
"Hivatali Vallató" vagy "Városi Nyilvántartó".
"Mi a foglalkozása? "-kérdezte.
Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom, csak úgy
kibuktak belőlem a szavak.
"Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi
kapcsolatok területén."
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében
és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall.
Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat.
Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet
fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
"Megkérdezhetem, "-kezdte a hivatalnok érdeklődéssel-
"Pontosan mit csinál ezen a területen?"
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam
válaszolni:
"Továbbképző kutatómunkát végzek,
laboratóriumban és terepen,
(általában úgy mondom a házban és a házon kívül).
A főnökömnek dolgozom (az Úrnak elsősorban, aztán az egész
családnak),
szereztem már négy elismerést (mind lány).
Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön,
(akar valaki ellentmondani?)
és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a
valósághoz).
De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos
karrier és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a
pénz."
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a
nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.
Amint ráhajtottam a kocsifelhajtó nkra, a csodálatos új
karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim :
13, 7 és 3 évesek.
Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk
új kísérleti modelljét (6 hónapos kisbabánkat),
amint egy új hangmintát tesztelt..
Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára!
Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és
nélkülözhetetlenebb
az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''.
Anyaság!
Micsoda nagyszerű karrier!
Különösen, ha egy cím is van az ajtón.
Akkor a Nagymamák
"Vezető tudományos munkatársak a gyermekfejlődés és emberi
kapcsolatok területén",
és a Dédnagymamák
"Ügyvezető tudományos munkatársak"?
Szerintem igen!!!
És hiszem, hogy a Nagynénik
"Tudományos munkatárs-helyettesek".
Bocsika, tényleg nagyon elfasheltem valamit. :)
Palacsinta sütés közben ingázva a szoba és a konyha közt nem szabad fórumozni, mert az lesz az eredménye, hogy nem értek meg mindent elsőre. :)
Azok véleményével értek egyet, akik szerint a cikk írója jól döntött.
Nem ő az első és nem is az utolsó, aki akár saját hibájából, akár azon kívül lesz várandós.
Lehet, hogy ha időben észreveszi a terhességet, most eggyel kevesebb csecsemő lenne örökbe fogadva...
Még mindig jobb sorsa lett a kisgyereknek, mint azoknak, akik a szüleiktől intézetbe kerülnek, nem törődnek velük és le sem mondanak róluk, megfosztva őket attól az esélytől, hogy családban nőhessenek fel.
Az ostoba emberek mondanak olyat, hogy aki császáral szült, az nem igazi anya, hiszen nem élte meg azt a csodát amit a normál szülésnél élnek át a nők.
Az ostoba emberek viszont szóra sem érdemesek!
Te most miről beszélsz?
Önbizalomhiányom szerencsére nincs, de igenis sértő egyesek megnyilvánulása. Na mind1, én nem fogok senkinek magyarázkodni.