Zsarolással megtartani valakit? (beszélgetős fórum)
Pfff!
Te aztán bonyolítod...
Ha nem szeretted sose, miért kufircoltál Vele anno???
Én nem tom', de érzelmek nélkül nem ugrálok bele senki ágyába, meg őt se engedem az enyémbe....
Aztán meg a gyerek csak úgy becsúszott??? :o)
És hozzámész, mikor nem is szereted???? Pláne! :/
Aztán szerelmes leszel, de ahogy kinéz, a szeretődnek csak kufircra lennél jó, mert miután kitört a balhé otthon, inkább visszavonulót fúj...
És akkor szegény pali, aki meg szeret, na meg akar halni. Ez az ő döntése, nem hiszem, hogy emiatt maradnál vele.....
És most tulajdonképpen még mindig ,megerősítést vársz, hogy légy boldog, ugorjál fejest!???
De hiszen a drága lovagod csak egy kamu lovag. :S
Tudod, ha valaki nem akar valamit, nem csinálja...
Nagyon szomi vagyok egyébként, igazi szerelmi bánatom van, bár tartom magam, főleg a férjem előtt nem mutatom :-( Nagyon nehéz. Főleg amikor a férjem várja hogy szeretgessem és oly nehezemre esik, inkább egy baráti ölelésre hasonlít az egész :-(
Most azt is mérlegelem hogy "amúgy" mennyire tudunk szerelem nélkül jól kijönni, mert eddig más apróbb problémák is voltak, sosem tudtunk közös progikat csinálni egyrészt időhiány, másrészt közös érdeklődés hiánya miatt. Mert ha ezt a részét sem tudjuk rendezni akkor szerelem ide vagy oda értelmetlen a folytatás.
Ez fura, van aki azt vallja a szerelem úgyis elmúlik és megmarad a házasságban, van aki lép amikor már kihűlnek az érzelmek. Én nem tudom melyik kategóriába tartozom :-( Azt tudom, képes lennék "ellenni" a férjem mellett de vajon erről szól az élet? Mindenki annyit kap amennyivel megelégszik.
Bocsi, kicsit soká írok :)
Én a nem szeretem alatt azt értem, hogy elmúlt a szerelem. Bár kisfiam apukájával kicsit mások a körülmények, mint nálad. Nem akartam olyan emberrel leélni az életem, akibe nem vagyok szerelmes. A gyerek attól ugyanúgy fel fog nőni. Mi már a terhességem alatt szétmentünk. Soha nem volt még annyira stresszmentes, kiegyensúlyozott életem, mint most.
Nem vagyok benne biztos, hogy nem csak azért ígérgeti a változást, hogy ne hagyd el... Szerintem most nem tudsz racionális döntést hozni, így legjobb, ha alszol rá egyet és meglátod, holnap hogy állsz hozzá a dolgokhoz. Gondold végig, miért mentél hozzá - csak azért, mert elvárták, vagy esetleg saját döntés is volt. Képzeld el, hogyan alakulna az életed, ha vele maradsz, illetve ha elhagyod; mi lenne, ha az új szerelemmel lennél, illetve ha az is véget érne. Segíteni fognak meghozni a döntést. Mindenekelőtt azonban őszintén beszéld meg a férjeddel az egész ügyet, mondd el, mi bánt, ő is ossza meg veled az ő gondjait. Utána tisztábban fogtok látni. Ha változtat a viselkedésén, az nagyon jó, de saját magáért tegye, ne azért, mert különben elveszít téged; különben nem fog sokáig tartani. Az öngyilkossággal fenyegetőzés pedig gyerekes és nem szerelemre utal, hanem inkább önzésre. Tisztázzátok a dolgokat, utána tudsz majd megfelelő döntést hozni. De ne feledd, egy gyereknek jobb, ha elvált, de kiegyensúlyozott szülei vannak, akik jól kijönnek egymással, mint ha csak miatta maradnak együtt, de nem is szólnak egymáshoz. A te boldogságod mellett az a legfontosabb, hogy ő ne sérüljön.
"Én is hasonló helyzetben voltam, az élettársam egy felelőtlen, gyerekes senki volt, összes pénzemet elköltötte"
Akkor mégsem vagytok hasonló helyzetben, mert neki egy nagyon rendes férje van, csak sajnos nem szerelmes belé. A te esetedben sokkal egyértelműbb volt sajnos, hogy lépni kell..
ALAPSZABÁLY: a gyereknek rosszabb egy rossz kapcsolatban, mint ha a szülei elválnak. Ha elválsz, és te boldogabb, kiegyensúlyozottabb leszel ettől, akkor az jobb neki, mintha tönkremész egy olyan ember mellett, akit nem szeretsz és boldogtalanná tesz. Megérzik a gyerekek, ha baj van otthon, nem lehet hazugságban élni.
A zsarolásra pedig NE hallgass! Sose szabad!
Én is hasonló helyzetben voltam, az élettársam egy felelőtlen, gyerekes senki volt, összes pénzemet elköltötte, és hiába sajnáltam, meg rimánkodott, nem bántam meg, hogy hazaköltöztem, hiába van kisbabánk!
A gyerekeddel kapcsolatban - hogy hogyan tudnád elintézni úgy, hogy a legkevésbé sérüljön - pedig nyugodtan kérd ki pszichológus tanácsát, nekem nagyon segített!
Sok sikert és légy erős!
És a viselkedésének melyik részén akar változtatni? Mert a leggázosabb az az öngyilkosságal fenyegetőzés.
A másik részét illetően én hiszek a ritka csodákban, szerintem lehet a kutyából szalonna, de akit ilyen egyszerű manipulálni, az soha nem lesz olyan erős, hogy MAGÁÉRT megváltozzon. Másért pedig senki nem tud.
Nem lennék egyikőtök helyzetében sem..:(
Fú hát most nagyon ráhoztam a frászt és saját viselkedésén és a körülményeinken nagyon akar változtatni. Én meg előtte nem pasiztam nem vagyok az a típus. Szóval ez egy nagy kisiklás volt a részemről és megfogadtam hogy nem fog ez megismétlődni, kétszer nem követem el ugyanazt a hibát. Ha mégegyszer olyannyira mélypontra kerülnék mint akkoriban, inkább lezárom a meglévőt és csak utána kezdenék újba de nem egyszerre!
Ha valamin változatni akar a férjed, akkor az a saját viselkedése legyen, de ez ugye fel sem merült.
Szerintem nem fogtok ti elválni. Időnkét majd befaszizol, aztán kicsit feljavítgatjátok a nagy cart, de ellesztek, mint hal a vízben.
Averil hozzászólása is teljesen megfelel a valóságnak, sajnos így történt kb beletörődtem a sorsomba. :-( Úgy viselkedtem ahogy elvárják, erre amúgy is hajlamos vagyok. Itt jön be az hogy a férjem nem egy feleségverő alkoholista tényleg csak a kémia nem működik és ráadásul még ijesztget is az öngyilkossággal - így nem merek lépni. Most nagyon változtatni akar a férjem, hogy több közös progi legyen és muszáj esélyt adnom magunknak - bár most annyira nehéz elképzelni hogy visszajön az az érzés ami vele sosem volt :-/ De hát ha megpróbálom és mégse működik később nem lesz lelkiismeretfurdalásom legalább max az miatt hogy elveszítettem az újat.
Igen, igen, pontosan így, a kémia nincs meg. Na ezért van nekem is lelkiismeretfurdalásom, hogy hagyjak ott egy jó férjet mert nincs meg a kémia? Átölelem mert kell neki a szeretet de én nem érzem hogy maradnék tovább, már azon jár az agyam hogy mit is kell csinálnom és szabadulnék a karjaiból. És bennem meg megvan a vágy az 'igazi" szerelemmel teli ölelés után, melyet mással megtapasztaltam.
Ha szerelmes, nem fenyegetőzik öngyilkossággal... Lehet hogy szereti a feleségét, de saját magának akarja bizonyítani, hogy meg tudja tartani, így bármit megtesz ennek érdekben. Milyen szerelem az, ahol csak bűntudat ébresztésével tudom rávenni a páromat, hogy velem maradjon? Fórumindítónak meg gondolkoznia kellett volna, mielőtt észérvekre hallgatva férjhez megy. Már vége azoknak az időknek, amikor a házasság csak gazdasági életközösségről és utódok felneveléséről szólt.
Én azt szűrtem le az eddigiekből, hogy a férj igenis szerelmes, csak a feleség ment ész érvek alapján hozzá.. És így még nehezebb, mert igazából nem követett el semmi rosszat szegény férj és azért házasságban gyerekkel elég nehéz lehet azzal szembesülni, hogy a felesége nem szereti eléggé.. Más lenne a szitu, ha egy alkoholista, játékfüggő, feleségverőt kéne ott hagyni, nem pedig egy megbízható, rendes embert, aki mindent megtenne a családjáért..És most azt kérdezheti magától a férj, hogy mi lehet benne a hiba, de igazából nincs benne hiba, csak annyi, hogy a kémia vagy valami a feleség részéről nem működik.
Azért mentél hozzá, mert jó apa és mert azt gondoltad úgysem találsz jobbat? Az élet nem arról szól, hogy "beletörődjünk a sorsunkba", hanem hogy úgy éljünk, ahogy mi szeretnénk és ne úgy, ahogy elvárják. Ha azt tenném, amit többen elvárnak tőlem, abbahagytam volna a tanulást, férjhez megyek és az egész napom nem áll másból, mint gyereknevelésből. Akkor megfeleltem volna egyes elvárásoknak, de nem lennék boldog. Gondold át, mi a jobb neked és a gyerekednek. Komolyan azon gondolkozol, hogy azért maradj a férjeddel, mert öngyilkossággal fenyegetőzik? Bűntudatból? Milyen élete lesz a gyerekednek, tudván, hogy a szüleit csak a bűntudat köti össze? Nem áldozhatod fel magad azért, mert kisebbségi érzése van és minden eszközzel megpróbál maga mellett tartani. Ez az ő részéről sem szerelem, csak kevesebbnek érezné magát, ha elhagynád. erre nem lehet egy kapcsolatot, főleg házasságot építeni.
Ha az új pasival is leél 5 évet, többet tud majd róla.
Basszus, a receptre házasságot írt a nőgyógyász? :D
Így már tényleg nem egyszerű a helyzet...:(
Tisztában vagyok vele. Azért tettem fel azokat a kérdéseket, mert sokan a jelenlegi helyzetet hasonlítják össze. Azt nézik, hogy mennyivel jobb, odaadóbb az új pasi, mint a régi 5 év után. De az elején senki se az igazi énjét mutatja, lakva ismerszik meg az ember. Ha a férjével is volt az elején legalább olyan jó, mint a szeretővel, akkor butaság lenne elhagyni. Mert X idő után lehet ez a mostani még sokkal roszabb lesz. A gyereknek meg egyértelműen az a jobb, ha együtt marad a család.
Sőt, nem a szexre tettük a hangsúlyt, hanem a hatalmas összhangon, sok közös ponton lepődtünk meg. A szex csak hab volt a tortán.
Az újjal jobb mint a férjemmel (és az azt megelőzőkkel) valaha is volt. És most nem csak a szexre gondolok hanem a beszélgetésekre is.
Amennyiben elhagyja, korántsem biztos, hogy kell a másiknak tokkal-vonóval :(
Hancúrozni nem ugyanaz, mint elvenni a nôt egy kisgyermekkel...
Tessék?! Azért mentél hozzá, mert bekaptad a legyet és a nőgyógyász szerint jó ember az apja?
Én két kérdést tennék fel: Az újjal jobb, mint a férjeddel most? Vagy az újjal jobb, mint a férjeddel valaha is volt? Csak ha a második kérdésre is igen a válasz, akkor érdemes egyáltalán elhagyáson gondolkodni.
Az észérv az volt hogy odaadó férj típus, jó apuka, meg végre egy normális pasi! Meg amit a dokim mondott "27 évesen nem találta meg az igazit, a magzat egészségesnek tűnik, apuka oda van érte felírok magának vitaminokat és majd jobban lesz" - JObban is lettem, beletörődtem a sorsomba. A férjem tényleg jó apuka, csak valami hiányzik az egészből nekem, meg azért vannak dolgok amikre most nem térek ki (nem vagyunk egy hullámhosszon)
És mégis mi volt az észérv? Hogy szerelem nélkül házasodsz, mert nem tudtatok vigyázni, hogy ne legyél terhes??
Kíváncsi vagyok, ha tudta volna, elvesz-e feleségül.
Jól megnyomorítottad ezt az embert lelkileg. Mert ahogy olvasom, szerencsétlen még mindig szeret.
Hagyd ott! Mindenkinek az lesz a legjobb! Ha öngyilkos akar lenni úgy sem tudod megakadályozni, ha csak fenyegetőzik, akkor meg majd helyre jön idővel.
Gyorsan jött a gyerek és úgy éreztem nincs választásom. Észérvekre hallgattam a szívem helyett.
További ajánlott fórumok: