Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Viselkedészavaros unoka, mit tehet a nagyszülő? fórum

Viselkedészavaros unoka, mit tehet a nagyszülő? (beszélgetős fórum)


29. Guruljka (válaszként erre: 28. - Zszszszs)
2018. okt. 31. 15:30

A Ritalinnal kapcsolatban komoly fenntartásaim vannak, ebben egy gyógyszerész ismerős is egyetért velem.

Egyik ismert mellékhatása a váratlanul fellépő agresszív "rohamok".

Egy kisfiúnál, aki korábban nyitott szívműtéten esett át, a szedése nem agresszivitást, hanem időnkénti rohanási kényszert okozott, és azt hiszem, ez aligha használt a szívének.

2018. okt. 31. 15:16

Magam is érintett vagyok etekintetben, úgyhogy ami elérhető irodalom létezik, azt nagyjából ismerem. Elsőként megjegyezném, hogy felháborítónak tartom a magyar kormány döntését, hogy eltörölték a részképességzavarokkal küszködő gyerekek számára az elmúlt évtizedekben kiharcolt jogokat.

Kb. 25 éve keresem, kutatom rendületlenül, mi okozza, okozta a fiammal kapcsolatos problémákat. Ma már tudom, hogy több oka is lehet ezeknek a viselkedési és tanulási zavaroknak, de mára bebizonyosodott, amire mindig is gyanakodtam, hogy a legnagyobb probléma a glutén felszívódási zavar, a glután véráramba kerülése, mert ezt a nagymolekulájú fehérjét nem tudja lebontani a szervezet, viszont átjut a véragygáton is, és AGYI VÉRELLÁTÁSI ZAVAROKAT okoz! Ez mára komoly, agyi képalkotó eljárási módszerekkel bizonyított tény, mint ahogy az is, hogy a pszichés zavarok teljes spektrumának oka lehet (A gluténfelszívódási zavaroknak jelenleg a legmodernebb eszközökkel is csak 70 %-át tudják kimutatni. Az összes gluténérzékenységnek csak kis része nyilvánul meg a "lisztérzékenység" tünetegyüttesben. És még egy fontos információ: a búza gluténtartalma az utóbbi évszázadokban ötszörösére emelkedett.) És persze ehhez jön még a környezetszennyezés, és talán a higanyvegyületek (higanytartalmú védőoltások), a rengeteg adalékanyag, ami a vízben, a táplálékunkban van és mindezek következményeként az iskola megbélyegző, traumatikus hatása, amely életre szóló görcsöket épít ki pillanatok alatt a gyerekben. Mára a világ jobb helyein, ahol már kétéves korukban kiszűrik az érintett gyermekeket, glutén-, cukor-, laktóz- és adalékanyagmentes diétával, Montessori és hasonló mozgásterápiákkal elérik azt, hogy mire iskolába kerül a gyerek, teljesen gyógyult, vagy ahhoz közeli állapotban van. De persze tudom azt is, hogy világszerte mérgezik a gyerekeket a Ritalin nevű tablettával, ez a gyógyszeripari megoldás, ami persze maximum csökkenti e gyerekek hiperaktivitását, és jó hasznot húznak belőle a gyártók. Még a szocializmus időszakában volt a budapesti orvosi egyetemen egy nagytekintélyű gyermekideggyógyász professzorasszony, aki arra tanította a hallgatókat: gyereket nem, vagy csak a legvégső esetben, a legminimálisabb ideig gyógyszerezünk! Ezt vessük össze a mai orvosi gyakorlattal!

27. gyorgyi6740 (válaszként erre: 23. - Piroska52)
2018. okt. 30. 17:30
köszönöm
2018. okt. 30. 17:27
Még valami:Sajnos ebbe a fene nagy demokratikus világban egyre többször lehet hallani hogy a gyerek szülőt tanárt bántalmaz nem is kell hogy autista legyen a gyerek.Nincsenek korlátok és szabályok,mindent szabad a mai modern módszerek szerint a gyerekeknek és hát meg van az eredmény.Azért is igyekeztem következetesen nevelni a fiamat mert az autizmus nem betegség hanem csak egy "más" állapot.Attól még lehet szófogadó vagy megtanulhat viselkedni ha megyünk valahova.
25. gyorgyi6740 (válaszként erre: 24. - Ab61752c45)
2018. okt. 30. 17:19
Elhiszem,de nekem mégis az a véleményem h azért viselkednek ilyen "félelmetesen" mert vagy nem figyelnek rájuk úgy ahogy kellene.Rájuk hagynak dolgokat és ez az eredménye.Van olyan ismerősöm akinek a fia agressziv autista.Ez a szülő nem eldobta a gyerekét hanem elmentek Pestre az Autista központba segítséget kérni.Igaz hogy gyógyszerrel de kordában tudják tartani a gyereket.
24. ab61752c45 (válaszként erre: 22. - Gyorgyi6740)
2018. okt. 30. 17:06
nem tudom,de nekem félelmetes volt.egy hasonlót is láttam a buszon.
23. Piroska52 (válaszként erre: 22. - Gyorgyi6740)
2018. okt. 30. 16:47
minden szavaddal egyetértek,
22. gyorgyi6740 (válaszként erre: 20. - Ab61752c45)
2018. okt. 30. 14:11
Nem kell megvárni mig 90kg-os lesz. Időben el kell kezdeni nevelni.Legtöbb szülő beleesik abba a hibába hogy szegényke sérült nem tudja megcsinálni a dolgokat,vagy nem tud viselkedni.De igenis tud meg kell tanitani azért vagyunk szülők.Az autisták is utánzással tanulnak.Lehet feléjük elvárás sőt kell is hogy legyen.Tapasztalatból beszélek.A kirohanásnak is oka van meg kell tanulni kezelni és ha sikerül egyre kevesebb lesz a kirohanások száma.Otthonba adni?Viccelsz?Most egy kicsit kiakadtam.Nem az otthonokat kell megtölteni gyerekekkel.Aki gyereket vállal az felelőséget is vállaljon vagy nem kell gyereket szülni.Eleinte nekünk sem volt egy leányálom de megtanultuk helyén kezelni a dolgokat.
2018. okt. 30. 13:58
26 éves autista fiú édesanyja vagyok. Az én fiam igényli a szeretetet a törödést az ölelést.Egész életemben arra törekedtem h minél önállóbb fiatal felnőtté neveljem. Soha nem voltak dűhkitörései,mindig mindent megtudtunk beszélni.Soha nem csaptam be nem hazudtam neki.Nagyon segítőkész a házimunkában,takarítani is szeret.Felügyelet mellett süt-főz velem.Kerti munkákban részt vesz. Unatkozni nem szeret.Oda van a Bud Spencer filmekért, a Metál zenéért.Egy nappali foglalkoztatóba viszem napi 4 órát van ott, amig én dolgozom. Nincs két egyforma autista,az én fiam az általános iskolát végezte el de tudok olyanról aki egyetemet végzett.Van egy nagyon jó kis könyv szívesen javasolnám szülőknek,nagyszülőknek,tanároknak: Ellen Nothbohm Tiz dolog amit minden autizmussal élő gyerek szeretné,ha tudnál.
20. ab61752c45 (válaszként erre: 6. - Idhikai)
2018. okt. 30. 13:14
egy ilyen gyerek volt az sztk-ban.mindenki félt tőle,mikor behívták,jézus,mondom ez szétveri a rendelőt.aztán kirohant,a doktornő utána,valahogy visszavonszolták.gondolom a nevelője volt,aki üdítőt adott neki,szanaszét köpködte.hát őszinte leszek,egy ilyen gyereket én is beadnák az otthonba.hogy bírnék egy 90 kilós gyerekkel?
19. Guruljka (válaszként erre: 18. - Aszparagusz)
2018. okt. 30. 13:06

Gorombán fekete-fehér vagy... :D


A dolgok nem ennyire egyértelműek, és a család az család.

18. aszparagusz (válaszként erre: 15. - Nagypapi)
2018. okt. 30. 13:01

Miután alapjaiban ők nevelik a gyereket, nekik kell dönteniük.

Ha nem értetek velük egyet, akkor nem kell részt venni az unoka nevelésében.

17. Piroska52 (válaszként erre: 15. - Nagypapi)
2018. okt. 30. 13:00

Az autizmus,magában is baj.

Azzal hogy kisebbnek érzitek a bajt mint a szülők,nem segítetek a dolgon.

Nekik kell tudni,mi jó a gyereknek,és mi nem.

Álljatok mellettük,és segítsetek őket.

16. Guruljka (válaszként erre: 15. - Nagypapi)
2018. okt. 30. 11:43

A gyerek olyan, mint mindig is volt, csak a diagnózis ijesztő?

Talán mondd meg nekik, hogy örülhetnek, hogy ennyire hamar megvan a diagnózis. Sok szülő rengeteg időt veszít azzal, hogy ide-oda viszi a gyerekét és nem kapnak tisztességes diagnózist.


Meg kell tanulni a helyükön kezelni a tüneteket, a gyereket pedig amennyire csak lehet, védeni és olyan döntéseket hozni, hogy a későbbiekben minél önállóbb lehessen.

2018. okt. 30. 10:23
Nem akarunk a szülők ellenében semmit sem tenni, de nem értünk minden döntésükkel egyet. Úgy érezzük, hogy túl nagy dolgot kerítenek apróságok köré és nem érezzük akkorának a bajt, mint aminek beállítják.
14. michelle.r (válaszként erre: 13. - Idhikai)
2018. okt. 29. 12:47
Mindjárt lecsekkolom, a "Berúgtál ma" topicot ;o)
2018. okt. 29. 11:57

Az unokahúgom kislánya autista. Az első dolga, amikor hozzám jön, hogy belemászik az ölembe, és ölel. ... és ringatnom kell, és énekelni neki.

Valószínú erre asszociáltam, amikor írtam, amit...

(...és megmondom őszintén, nem emlékszem, mikor írtam azt a hozzászólást, pedig ugye tegnap... Vagy nagyon be voltam rúgva - nem iszom - vagy nem tudom. :( :)

2018. okt. 29. 11:17
szeretni
2018. okt. 29. 10:48

Ha 6 évesen derült ki, és hogy enyhén auti, az még a jobbik eset.

Gondolom, a beiskolázással kapcsolatos vizsgálatok során.

A súlyosabb autista gyerek már az óvodát is nehezen bírja.


A szülőket kellene támogatni, és igen, ahogy írta itt valaki, megtanulni azt a pár szabályt, már ha van egyáltalán eltérés, hiszen eddig is ismertétek, szerettétek azt a kisfiút.

10. aszparagusz (válaszként erre: 6. - Idhikai)
2018. okt. 29. 10:21

Autista gyerekek nem jól tolerálják az öleléseket.

A csodás lehetőséget meg hagyjuk: szíve mélyén mindenki egészséges gyereket szeretne.

Természetesen, ha egy nem teljesen egészséges születik, szeretjük, segítjük, elfogadjuk, de ne állítsuk már be ezt mint életünk legnagyobb boldogságát.

9. birebora (válaszként erre: 1. - Nagypapi)
2018. okt. 28. 18:42
Türelem, szeretet, elfogadás és amit, ahogy tudtok segíteni minden téren.
8. michelle.r (válaszként erre: 6. - Idhikai)
2018. okt. 28. 16:37

Autista gyereket ne akarj ölelgetni.


@Nagypapi, beszélgess a szülőkkel, merre jártak, mit csináltak, hogyan fejlesztik a gyereket. Semmiképpen nem szabad belenyugodni, mert egyrészt állati könnyen rámondják sok mindenre. Az sem mindegy, hogy gyerekkori autizmus, vagy Asperger szindróma. Ahol egészen biztosan pontos diagnózist fogtok kapni, az a Vadaskert. És nem kell belenyugodni, fejleszthetőek, szocializálhatóak, táplálkozással sokat lehet javítani . De nagyon kevesen értenek igazán hozzá, de sokan akarnak pénzt keresni rajta.


Semmiképpen ne nyugodjatok bele, a gyerek életminősége a tét. Pénzzel mindenképpen segíthetsz, mert az állam nem sokat tesz ezekért a gyerekekért.

7. apeeng (válaszként erre: 1. - Nagypapi)
2018. okt. 28. 11:59

Ne tégy a szülők ellenében semmit, egyszerűen légy kedves a gyerekhez. Ha együtt laktok, az talán nehezebb, de csak azt tedd, amire a szülők megkérnek, vagy nem kérnek.


Persze ha néha tör-zúz, húzza a macska farkát, vagy kínozza a kutyát, akkor be kell avatkozni..nagy-nagy türelemmel..


nem lesz mindenkiből Dr. Murphy, vagy dr. Sheldon...

6. Idhikai (válaszként erre: 1. - Nagypapi)
2018. okt. 28. 11:37
Teljes elfogadás, ölelni, szeretni, nem kritizálni, se gyermeket, se szülőt...csodás lehetőség, a teljes, tiszta elfogadásra és Életre! (Nah, de ez annyira nem magyar.... valóban nem!)
2018. okt. 28. 11:20
Az ilyen gyerekeknek az állandóság fontos, hogy a napi rutin se változzon, akkor sem, ha épp máshol vannak. Ha a szülők már konzultáltak orvossal, pszichiáterrel ez ügyben, akkor azt ajánlott betartani mindenkinek és mindenhol. Nagyszülők hajlamosak elnézőbbek lenni, több mindent megengedni, ami önmagában nem baj (mert a nagyszülő dolga, hogy kényeztesse az unokát), de ilyen esetben lehet, hogy csak összezavarja a gyereket....
4. Banános Zselé (válaszként erre: 1. - Nagypapi)
2018. okt. 28. 10:35
beleszólni nem, amit a szülők mondannak
3. Piroska52 (válaszként erre: 2. - Alina*)
2018. okt. 28. 10:31

Mindenképpen halgassatok a szülőkre,ők tudják hogy legyen jó a gyereknek.

Nekik kell megoldani a dolgot.

Csak legyetek mellettük ha kell.

Az ilyen gyerekek nagyon okosak,csak kicsit másképp látják a világot.

2. Alina* (válaszként erre: 1. - Nagypapi)
2018. okt. 28. 09:18

Az első , es legfontosabb, hogy tanuljatok meg együttműködni a szülőkkel, mert ez a gyerek érdekét szolgálná.


Gondolom, ők mar utánajártak, és ismerkednek azokkal a módszerekkel, amik manapsag működőképesek, a figyelemzavaros gyerekek fejlődeset szolgaljak.


Próbaljatok meg ugyanolyan rendszert kialakitani magatoknal, ami otthon, oviban, működik.

2018. okt. 28. 08:53

Kérem kedves segítségeteket, ötleteiteket, mit tehet egy nagyszülő, ha az unokáról kiderül, hogy viselkedészavaros, enyhén autista. Mi a legjobb, ha beleszólunk, próbálunk erőnkön felül segíteni, vagy ha csendben elfogadunk mindent, amit a szülők mondanak? Lehet véleményünk ilyen esetben? Van beleszólásunk, bármekkora is?

Unokánk 6 éves kisfiú.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook