Versszövegek A B C sorrendben (fórumjáték)

A gazda pedig mond egy szives jó estét,

Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,

Homlokát letörli porlepett ingével:

Mélyre van az szántva az élet-ekével.

De amint körülnéz a víg csemetéken,

Sötét arcredői elsimulnak szépen;

Gondüző pipáját a tűzbe meríti;

Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Arany János

zsákomat a völgybe rázni,

vén pókomnak méhet adni,

öregasszonyt cirógatni,

jóízű bablevest enni,

sár van, lábujjhegyen menni,

kalapom a sínre tenni,

a tavat csak megkerülni,

fenekén ruhástul ülni,

csengő habok közt pirulni,

napraforgók közt virulni -

József Attila.

Zöld a levél, zöld az ág,

Az ágon zöld hernyó rág.

Rágódik a zöldben, zölden,

Zizeg, zörög, zabál szörnyen.

/Szuhanics Albert/

Vörösmarty, Arany, Ady

nem hazudnak ősi álmok.

S Petőfi tud élményt adni,

ugye érzed, ugye látod?

Szétmállnak a poros sorok,

ám mi nemes kihajt, kinő.

Megérik az, mint óborok,

őrzőjük a múló idő!

Szuhanics Albert

Ülök a padon. Az embereket nézem, a rohanókat.

Identitást vesztve csaholnak a legújabb hóbortoknak,

Néznek, de nem látnak - nem tudják, hogy senkik.

Kik hiába beszélnek, nem mondanak semmit.

_

Dobos Krisztina,

Úgy megnőttél, szinte félek,

már a válladig sem érek.

Alig-alig hihetem már,

hogy ölbéli bubám voltál...

/Várnai Zseni/

Uszszál szívem hajója!

Ringassatok habok!

A Balatonnak tükrén

Két ég között vagyok:

Majd fölfelé a kék ég

Felé kivánkozom;

Majd mélyen zöld öledbe,

Hullámzó Balaton!

Garay János

Te élsz. Én már sok halállal meghaltam.

Te zászlód mellé tűztél egy virágot -

Nekem nincs. De hát - én így is akartam.

Így kellett. Fáj mégis, hogy a hajók, lelkek,

Akikhez kötött tiszta vonzalom -

A kikötőkbe lassan szertemennek.

_

Reményik Sándor,

Szép arany erdőben

Kis ezüst házikó,

Házikó közepén

A tündér Anikó...

/Gárdonyi Géza/

Sok a sötét és kevés a fény,

kavarog lelkünkben a rettegés.

Ha eljön, milyen lesz?

Lesz még tovább?

Ember, vigyázz,

a tűzzel ne játssz!

A végítélet napját nem tudod,

de látomásaidból

nem a fény ragyog.

Nézz tükörbe, és lásd meg

magadon a rettegést,

szivárványfény helyett

a vég ítéletét!

Szólnak majd a

fanfárok, harsonák,

itt éled majd át a rettegés

sikoltó jajszavát!

Nem fogod látni többé a napot,

hogy mikor jön el?

Nem tudhatod!

_

Vönöczki Ferencné,

Reszkető, enyhe fény sugárzik.

Egy felhő lassudan megyen.

A lélek fáj, a fény sugárzik.

Valaki ballag a hegyen,

hűs homlokáról fény sugárzik

s szemét lehúnyja - úgy legyen!

Dsida Jenő

Párnás szavadon át nem üt a zaj –

mesélj arról, mi a szép, mi a baj,

emelvén szívünk a gyásztól a vágyig.

Most temettük el szegény Kosztolányit

s az emberségen, mint rajta a rák,

nem egy szörny-állam iszonyata rág

József Attila

Ő, csak ő nem könyörűle

Egyedűl;

Három a tánc! monda, s egyre

Hegedűlt, -

Hegedűlt a bottal hátam

Közepén,

Keservesen, siralmasan

Jártam én.

Petőfi Sándor

Örök lángban ég bár testetek:

Nem látjátok a menny ajtaját!

Égek én a magam tüzében,

Tiltott istenkéjbe látva át!

Látom őt naponta... szüntelen;

Aranysugáros zöld mezőben

Előttem jár, rám néz, mosolyog

Szűz ártatlansága örvében.

Vajda János.

Ó, emberek, míg él anyánk, nagyon

szeressük őt, mert elmegy egy napon,

és visszahozni többé nem lehet

az elmulasztott jó szót, tetteket...

(Várnai Zseni)

Ottan némán, mozdulatlan álltam,

Mintha gyökeret vert volna lábam.

Lelkem édes, mély mámorba szédült

A természet örök szépségétül.

/Petőfi Sándor/

Tamási Miklós:

Nyitogató

-

Nyiss ki engem, Istenem,

oly bizalommal nyissál,

mint könyvet nyit ki a gyermek,

szerelmet a fiatal lány.

Nem valék erős meghalni,

Mikor halnom lehetett:

Nem vagyok erős hurcolni

E rámszakadt életet.

Ki veszi le vállaimról...

De megálljunk, ne, - ne még!

Súlyos a teher, de imhol

Egy sugár előttem ég.

Arany János

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,

De tavaszodván, ha sóhajt a rét,

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át

Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

Juhász Gyula

Leroskadunk bánat terhe alatt,

Szívünk mindenkit megátkozva vádol.

Míg porba hullva megsiratjuk,

Mi porba döntött - sok keserű álmunk,

Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,

Míg testet öltött fájdalmakká válunk.

Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,

Szívünk a vágyak tengerén evez,

Hajónkat szélvész, vihar összetépi,

De egy zord erő küzdelemre készti.

Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,

Nincs egy reményünk, mely valóra válna,

Míg sírba visz az önvád néma átka.

Ady Endre.

Kívánod ami nincs,

S nem kapható,

S mid van, kezed között

Olvad mint hó.

Hol a hű szorgalom

S szent indulat,

Emelni s védeni

Országodat?

Helyt adni másnak is

A jog terén,

S nem tűrni a jogot

Bitor kezén?

Vörösmarty Mihály.

Jaj, Barátom, nagyot kértél tőlem, lehetetlenül nagyot!

S ezen az egy ponton én kegyetlenül makacs vagyok.

Tizennyolc éve prédikálom: maradni, s a fészken megülni:

Én segítsek Neked innen kimenekülni??

Nem segítek. Ha tehetném is: nem akarom.

Szakadjon le tőből inkább a két karom!

_

Reményik Sándor

Itt is, ott is menyegző, Kána.

Öröm villan e bús világra.

Ritka, drága kicsike ünnep:

Az arcok egymásra derülnek.

És hivatalos vagyok én is

Az öröm asztalánál mégis.

:

Reményik Sándor

:

Ha a Halál is ilyen volna csak,

Mint ez a decemberi alkonyat,

Ilyen halkléptű, ilyen nesztelen...

S úgy bánna szépen, szelíden velem,

S úgy érintené meg a kezemet,

Mint valaki, kit nagyon szeretek.

:

Reményik Sándor

Gyerekkoromban azt akartam,

örökké éljünk; majd zavartan

lemondtam róla, nem szívemmel,

de az eszemmel. S hogy az ember

boldog legyen... hogy boldog légy, hát

ne úgy kérdd az idő folyását:

ha el nem múlnék, hogy mi lenne.

De: mit mond majd - mi voltál benne.

Devecseri Gábor

Gőgös királynők, tiszta hattyúk.....

Talán még sírtál is miattuk.

Hányszor motyogtad zagyva lázban :

"Nem jól csináltam, elhibáztam.

Tovább kellett vón könyörögni,

S jól járok én is mint a többi.

Megkóstolom jóízű húsát,

Nem ölne meg a szomorúság."

És hajtogattad még sokáig :

"Egyik bolond volt, rongy a másik,

Álmatlan éjjelt, szép szerelmet

Sem ez, sem az nem érdemelt meg."

Heltai Jenő.

Falu végén kurta kocsma,

Oda rúg ki a Szamosra,

Meg is látná magát benne,

Ha az éj nem közelegne.

(Petőfi Sándor)

Életed nyitott könyv,

amelyből jót vagy rosszat

tanulnak az emberek.

Rajtad is áll, hogy jobbak

vagy rosszabbak lesznek-e,

amikor "beleolvasnak"

hétköznapjaidba és ünnepeidbe.

.

Tedd számukra kedves

olvasmánnyá a lapokat.

Ne számold,

hanem élvezd a napokat!

.

Simon András

Elmosogattam tegnap este, nyolcra.

Rakosgattam a bögréket fel a polcra.

Köztük van kettő fületlen, de elölről szépek.

Elölről olyanok, mint a többi: épek.

Csak a hibás részt hátra kell tenni,

Nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.

Máriássyné Szemere Katinka.

Dolga nincs, hogy volna dolga?

Kis ebédhez nem kell szolga.

S az ebédnél nincs vendége,

Csak a múlt idők emléke.

Aki maga néz a tálba,

Azt az étel nem táplálja:

Több annak a gondolatja,

Mint amennyi jó falatja.

Gondol vissza és előre

A sok jó és bal időre.

S félig étel, félig bánat:

Mindkettőbe belefárad.

Vörösmarty Mihály.